„A területileg differenciálódott nyelvváltozatokat nevezzük gyűjtőnéven nyelvjárásoknak. Az egyes nyelvjárásoknak többé-kevésbé önálló nyelvi rendszerük van, bár az önálló nyelvi rendszereket mindjobban elmossa a szomszédos nyelvjárások és még inkább az irodalmi és köznyelv egyre fokozódó hatása” – olvassuk a meghatározást Kálmán Béla Nyelvjárásaink című alapvető monográfiájában¹. Ugyanitt kapunk áttekintést a legfőbb nyolc magyar nyelvjárástípus sajátosságairól, közöttük a székely (és csángó) dialektus hangtani, morfológiai, szókészlettani, mondatszerkesztési vagy épp jelentéstani jellemzőiről. (tovább…)