Könyvtárpolitika
Országos könyvtári napok 3
Monok István: A Nemzeti Könyvtár könyvtári és tudományos együttműködési stratégiája 6
Helmeczy László: Megnyitó 15
Szendrőné Font Erzsébet: A kultúra helye a vidékfejlesztésben 18
Bariczné Rózsa Mária: Területfejlesztés és a könyvtári rendszer 19
Koreny Ágnes: Hozzászólás 23

Fórum
Nagy Attila: “…a szegények mindig veletek lesznek” 25

Vásárok
Murányi Lajos: Az 51. frankfurti könyvvásárról – mozaikszerűen 29
Lukáts János: Gazdag ország könyve – szegény ország könyve 35
Futaky László: Szubjektív jegyzetek a Frankfurti Könyvvásárról 40

Extra Hungariam
Nemes Erzsébet: Látogatás Norvégia könyvtáraiban 44

História
Pogányné Rózsa Gabriella: Domanovszky Ákos emlékezete 50

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 55

Könyvtárpolitika
50 éves az egyetemi szintű könyvtárosképzés 3
Sebestyén György: A Könyvtártudományi-Informatikai Tanszék jelentősége a képzésben 4
Horváth Tibor: A könyvtár- és információtudomány tartalmi értelmezhetőségének problémái 10

Konferenciák
Mader Béla: Szubjektív beszámoló egy nemzetközi konferenciáról 16
Kereszturi József: A Pécsi Városi Könyvtár negyven éve 25

História
Katsányi Sándor: Mikor alapították a fővárosi könyvtárat? 30

Műhelykérdések
Fejős László: A zenei anyagok tömörítésének bajnoka: az MP3 35

Perszonália
Haraszti Pálné: Beszélgetés Teveli Judittal 40

Fórum
Végh József: Borges, a könyvtárban élő ember 45

Könyv
Pogány György: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 51

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 56

Könyvtárpolitika
Poprády Géza: A 65. IFLA konferenciáról 3
Fogarassy Miklós: Az ALA ’99-es nagykonferenciája, avagy az évezredvég könyvtári kihívásai 8
Vathy Zsuzsa: Író, ne írj! 12
Balogh Margit: Az MKE Műszaki Könyvtáros Szekciójáról 16

Műhelykérdések
Vasas Lívia: Benchmarking az orvosi könyvtárakban 23
Fejős László: Írás, rajz és fotó, hang és mozgókép számítógépen – de hogyan lehet tömörebben? 26
Vanya Edina: Hátrányos helyzetű gyermekek olvasási és könyvtárhasználati kultúrájának fejlesztése 37

Extra Hungariam
Hegyközi Ilona: A svéd könyvtárak felkészítése az integrációra 42
Bánhegyi Zsolt: A (közel)jövő könyve 45

Fórum
Nagy Attila: A mesemondó és hallgatósága 47
A Könyvtárellátó válasza 49

Könyv
-ri-ko: Zenei könyvtári ismeretek 52
Pappné dr. Angyal Ágnes: Felnőttnevelési ismeretek – könyvtárosoknak is 55
Lilik János: Magyar néprajzi bibliográfia (1995-1996) 56

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség hírei 59

Könyvtárpolitika
Vándorgyűlés Pápán 3
Monok István: Kutatás, állományfejlesztés, szerzővé válás 7
Győri Erzsébet: A kiadók és a könyvtárak, a könyvtárak mint kiadók 12

Fórum
Kormos Sándor: Könyvrendelés az Interneten a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságtól 23
Berke Barnabásné: Gondolatok és kérdések a könyvtárellátásról 25

Könyv
Pogány György: Régi magyar orvosdoktori értekezések 27
Tájékoztató a könyvtári szakmai kollégium pályázatának elbírálásáról 30
A “Könyvtárpártoló Önkormányzat – 1999″ cím és a címmel járó támogatások nyertesei 45
A “Koncepció az országos könyvtári, múzeumi, levéltári és közművelődési információs hálózat fejlesztése” című pályázat eredménye 47

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 54

Könyvtárpolitika
Beszélgetés Monok Istvánnal, az OSZK új főigazgatójával 3
Egy projekt befejezése – tanulságokkal 13

Műhelykérdések
Koltay Tibor: Objektivitás a referálásban 17
Gereben Ferenc: Hogyan olvasunk – határon innen és túl? 19
Nemes Erzsébet: A könyvtár szerepe a kisebbségi sorsban élők identitásának megőrzésében 27
Fogarassy Miklós: Kontinensünk mai gyermekkönyvtári világa (2.) 33

Konferenciák
Fejős László: A Networkshop ’99 számítástechnikai konferencia (3., befejező rész) 35
Mészáros Anikó: A könyvtári tájékoztatás hagyományos és új formái 51

Perszonália
Egy “bértollnok” jubileumára 54

Könyv
Dűlőnevek gyűjtése – csúcsszinten 57

Könyvtárpolitika
Beszélgetés Sebestyén Györggyel, az ELTE tanszékvezetőjével 3
Könyvtárosképzés a hazai felsőoktatásban 8
Az információközvetítő 13
Katsányi Sándor: Az információfogyasztó társadalom, az ifjúság és a könyvtár 15
Sz. Nagy Lajos: A finn könyvtárak felkészülése az integrációra a 90-es évek első felében 17

Műhelykérdések
Nagy Attila: Tiffany vagy Baradlay Jenő 22

Extra Hungariam
Fogarassy Miklós: Európai integráció: kutatás és dokumentáció a digitális korban 35

História
Freisinger Jenő: 50 év az egészségügy szolgálatában 38

Könyv
A Géza-paradigma egy lehetséges megoldása? 45
Az iskolai könyvtár 47
Kertész Gyula: Romániai magyar néprajzi könyvészet 1919-1944 49

Perszonália
Zircz Péter 1927-1999 52
A magyar Maurois 53

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség hírei 55

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 55

Könyvtárpolitika
A könyvtárak és az európai integráció 3
Skaliczki Judit: A hazai könyvtárügy az integrálódó európai könyvtárügyben 4

Műhelykérdések
Fogarassy Miklós: Kontinensünk mai gyermekkönyvtári világa 9
Lukáts János: Rendszerváltó évtized – A magyarországi németek a könyv-kiadás tükrében, 1985-1995 12
Prókai Margit: Terminológiai változások a könyvtári szaknyelvben 17

História
Prőhle Éva: Édesapámról, Prőhle Jenőről 32
Pogány György: Egy óvári nyomdász a múlt században 42

Extra Hungariam
Mondok Ildikó: Finn könyvtárakról 46

Perszonália
Simon Zoltán: Búcsú Czine Mihálytól 52
Csoboth Attila (1940-1999) 53
Miska János: Áldott kikötők. Megkésett búcsú Béky-Halász Ivántól 54

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 57

Könyvtárpolitika
Egy újjáépített könyvtár avatása 3
Ambrus Zoltán: A polgár biztonságérzete 5
Bariczné Rózsa Mária: A kulturális törvényt követő “központi intézkedések” a megyei könyvtáraknak előírt hálózati feladatok megvalósításához 5
Kiss Gábor: A megyei könyvtár mint a könyvtári együttműködés szervezője 10
Gyuris György: Regionalitás a helyismeretben 14
Kenyéri Katalin: Aktuális kérdések a jogalkotásban és a jogalkalmazásban 18

Műhelykérdések
Kürti Lászlóné: Könyvtárközi kölcsönzési konzultativ tanácskozás az OSZK-ban 26
Bodnár Mária: Változó szerkezet és “örökzöld” problémák a könyvtárközi kölcsönzésben 35

Konferenciák
Molnár Márta: “Olvasó család – tanuló társadalom” A Magyar Olvasástársaság vásárosnaményi konferenciája 40

Perszonália
Futala Tibor hetvenéves 45
Batári Gyula: Tombor Tibor 90 éves 47

Könyv
Egy lokálpatrióta könyvről 49
Pogány György: Az OSZK évkönyvéről 49
Varga Gábor: Könyvjelző-kiállítás a Hajdúböszörményi Könyvtárban 53

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség hírei 55

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 57

Könyvtárpolitika
Beszélgetés Ambrus Zoltánnal, az MKE új elnökével 3
Vajda Erik: Elnöki beszámoló 11
Ottovay László: Főtitkári beszámoló 28
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete gazdálkodási irányelvei a következő évekre 31
Bánhegyi B. Miksa: Az egyházi könyvtárakról 33

Könyvtárak
Poprády Géza: A Szabad Európa Rádió anyaga az Országos Széchényi Könyvtárban 36
Karácsonyi ajándék az OSZK-nak 40

Perszonália
Futala Tibor: 20 éve halt meg Sallai István 43
70 éve született Fodor András 45
Pajkossy György (1919-1998) 47
Bartók Györgyi: Bisztray Ádám halálára 49

Könyv
A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár jubileumi évkönyvéről 51

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség hírei 53

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 55

Könyvtárpolitika
Papp István: Ha halkan szól a zene, akkor is lehet táncolni 3
Városi Nyilvános Könyvtár (Dokumentum) 16
Bényei Miklós: Közkönyvtárak az idő sodrában 21

Műhelykérdések
Kökény Vera: Interperszonális kapcsolatok gyermekkönyvtárban 27
Lakatos Éva: Gyermekkönyvtári konfliktushelyzetek és kezelésük 34
Németh Tiborné: A Vas megyei községi könyvtárak helyzetének alakulása 1989 és 1997 között 41

Fórum
Bánhegyi B. Miksa: Levél Szent Jeromoshoz 54

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség hírei 56

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 57

Nem képzelhető el olyan könyvtár a világon, amely – függetlenül attól, hogy milyen nagy vagy a könyvtári rendszerben milyen helyet foglal el – a jogalkotó által a számára előírt feladatokat önmaga egyedül teljesíteni tudná. E közhelynek joggal nevezhető bevezető mondatot lehet természetesen az éppen adott intézményi szándékok, az egyes intézmények személyi feltételei mentén komolyan venni vagy közhelyszerűsége és magától értetődősége ellenére eltekinteni tőle, s megpróbálni a külön utat. Az 1997. évi CXL. törvény III. része azonban a törvény erejével kötelezi a nyilvános könyvtári ellátás rendszerében résztvevőket az együttműködésre, kifejezve az államnak azt a negatív szándékát, hogy a munkamegosztásban megvalósítandó célok bármelyik elemét párhuzamos finanszírozással képzelné el. A legrövidebb megfogalmazásban tehát az Országos Széchényi Könyvtár együttműködési stratégiája a törvény betartása, az abban meghatározott feladatainak teljesítése és az, hogy az együttműködés által Nemzeti Könyvtárként működjön (olyan nemzeti könyvtárként, amelyet a hatályos magyar helyesírási szabályok ellenére is lehet nagy kezdőbetűkkel írni). A törvény azonban értelmezhető, sőt értelmezendő. Nem tagadható ugyanis, hogy a III. fejezet (A nyilvános könyvtári ellátás működésének feltételei) és az egyes könyvtártípusokról szóló IV. (A nemzeti könyvtár), V. (Tudományos és szakkönyvtári ellátás) és VI. (Közkönyvtári ellátás) fejezetek több párhuzamosságot tartalmaznak. Ezek a párhuzamosságok a feladatok elvégzésében együtt munkálkodó intézmények között vitákat okozhatnak egy olyan együttműködési szándék mellett, amely a feladatoknak nem a gyakorlati szempontú elhatárolását tekinti mérvadónak. Eltérés mutatkozik az 1975. évi és a hatályos 1997. évi szabályozás szellemisége között, jóllehet az egyes intézményekben, így az Országos Széchényi Könyvtárban az előbbinek megfelelően alakították a szerzeményezési politikát, a gyűjteményépítési munkát, a szolgáltatások rendjének kialakítását. És részben ennek megfelelően alakult a könyvtár belső szerkezete is. A törvényi szabályozásnak említett jellemzőin túlmenően azonban a Nemzeti Könyvtárról és a Könyvtári Intézetről még nem jelent meg az a miniszteri rendelet, amely tartalmilag az említett törvény végrehajtási utasításának is tekinthető. Fontos lehet tudni a jogalkotó számára is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár milyen szellemben, milyen hangsúlyokkal szeretné maradéktalanul teljesíteni feladatait. Fontos ez a könyvtári, a kulturális és a tudományos intézményi hálózat valamennyi résztvevőjének is, hiszen az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményei a Kárpát-medence szellemi örökségének legnagyobb lerakatai.

(tovább…)

Arról szeretnék itt és most számot adni, hogy a kulturális tárca, illetve a kulturális intézményhálózat mit tehet és mit tesz a területfejlesztés célkitűzéseinek megvalósításáért. Miután nagyon sok könyvtáros is van a résztvevők között, engedjék meg, hogy felolvassam a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényben megfogalmazott célokat, s aztán nézzük meg, hogy egyrészt a nyilvános könyvtári ellátásról szóló törvényben, másrészt a könyvtárak mindennapi gyakorlatában ezek a célok vajon tetten érhetők-e.

“A területfejlesztés és területrendezés célja az ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása. Célja továbbá a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti, az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében. Célja továbbá az ország célszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése, illetve a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése.” (Lásd: az 1996. évi XXI. törvényt.)

(tovább…)

“A címleíró [...] munkája rossz lesz,
ha csak a szabályt tartja szem előtt
s nem egyúttal az embert is,
kinek számára a címeket leírja.”
Az idén emlékezhetett volna a könyvtáros szakma Domanovszky Ákosra halálának 15. évfordulója alkalmából. Tudtommal ezt senki sem tette, holott nap mint nap köszönetet mondhatnánk “Ákos bácsi”-nak – ahogyan azok az idősebb kollégák emlékeznek rá, akik még ismerhették – akár a bibliográfiai leírás és katalogizálás elméletének nemzetközi hírű kimunkálásáért, a területet szabályozó szabvány(ok) létrehozásában kifejtett tevékenységéért, akár az ISBN magyarországi bevezetésének szorgalmazásáért. Álljon itt e néhány adat és gondolat megemlékezésül egy kevéssé méltó méltató tollából!

Domanovszky Ákos nem egyedüli sarja családjának, aki a magyar tudományos élet jó hírét öregbíti. Szinnyei József a “Magyar írók élete és munkái” című nagylélegzetű művének második kötetében (988–990. h.) – illetve ennek folytatásában, Gulyás Pál munkájában (VI. kötet, 59. hasáb) – már találkozhatunk a család egyik jeles tagjával, Domanovszky Endrével (1817–1895), a nyugalmazott jogakadémiai bölcselettanárral, filozófiai íróval, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával.

(tovább…)

Megköszönöm az ünnepségünket megnyitó minisztériumi és egyetemi vezetők tiszteletreméltó szavait és ezzel kezdetét veszi a tematikus ülés. Mielőtt azonban felolvasnám előadásomat, engedjék meg, hogy a magam és mindannyiunk nevében meleg szeretettel és nagy tisztelettel köszöntsem tanszékünk doyenjét, a körünkben megjelent dr. Babiczky Béla tanár urat, aki az idén töltötte be 80. életévét és már 50 évvel ezelőtt is itt volt a tanszék alapításánál. Most igazából véve nem is tudom, hogy nekünk-e meghatóbb érzés az, hogy itt köszönthetjük az 50. évfordulón, vagy pedig őneki jelent egy páratlan, felülmúlhatatlan élményt, hogy jó egészségben és a legteljesebb szellemi erőben itt ünnepelhet velünk és majd megtartja rendkívül érdekes előadását.

Nagy tisztelettel köszöntjük tehát őt.

Az én feladatom az, hogy előadásom keretében ismertessem Önökkel a tanszékünk jelentőségét a felsőfokú könyvtárosképzésben És az 50. évforduló alkalmából beszéljek Önöknek a tanszék helyzetéről. Nos, mindenkinek örömmel adhatom tudtára, hogy a tanszék, mint láthatjuk, jól van, és sikeresen vette az 1999. év különösen nehéz és meredek akadályait. Néhány hónappal ezelőtt estünk át az egész ELTE akkreditációjának a keretében egy nagy megmérettetésen, amely érzésünk szerint igen sikeresen zárult, és fizikai létünkben sem viselt meg bennünket különösebben az ELTE múzeum körúti épülettömbjének általános rekonstrukciója.

(tovább…)

Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést ennek az előadásnak megtartására, arra gondoltam, hogy könnyű feladatom lesz, hiszen Tamperében 1991-ben ebben a témában tartottak nemzetközi tanácskozást. Nincs más dolgom, mint összefoglalni és kommentálni az ott elhangzottakat. Aztán rádöbbentem, hogy a feladat mégsem olyan könnyű, mert ahány ország, a képzésnek annyi változata alakult ki, szinte követhetetlenül sokféle. Sőt, ahány képzési hely, annyi a változat pl. Magyarországon is.

A tarkaság ellenére is tapasztalható azonban a képzésben néhány általános tendencia. Az előadásban ezek közül szeretnék egyet-egyet vázolni megtoldva néhány hazai jellegzetesség ismertetésével is.

Mondandómat három téma köré csoportosítom.

1. Az információtudomány (hagyományosan a könyvtártudomány, dokumentáció, szakirodalmi informatika nevet is viseli) meg tudja határozni önálló tárgyát; mondván, feladata az eredeti információ átalakítása reprezentációjává. Ennek az átalakításnak eredményeként jelenik meg az ún. szurrogátum – talán ezen a néven ismerősebb –, amely egy ötéves egyetemi vagy négyéves főiskolai képzés tananyagának központjában állhat. Ez a mai könyvtár, az ismeretgazdálkodó könyvtár fő problémája.
2. Meg kell vizsgálnunk az információtudománynak és határterületeinek [szociológia, információelmélet, logika, nyelvtudomány (pontosabban szövegtan), számítógép-tudomány stb.) viszonyát abból a szempontból, hogy az információtudományt sokáig ezek valamelyikére kívánták építeni alkalmazott tudományként.
3. A tudáshoz való hozzáférés emberi jog, ennek intézménye a könyvtár (bár nem feltétlenül). A mai, de főként a jövő társadalmában a jog gyakorlása összefügg azzal a kérdéssel, hogy a tudásalapú társadalomban mi köti össze az ismereteket a polgárokkal, akik az információhoz való hozzáférést életük természetes részének tekintik.

(tovább…)

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pécsi–Baranyai Szervezete, a Pécsi Városí Könyvtár és a Csorba Győző Megyei Könyvtár 1999. október 5-ikén 50 ÉVES A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRHÁLÓZAT címmel konferenciát szervezett a Pécsi Városi Könyvtár Várkonyi Nándor Könyvtárában, ahol a megyei és városi könyvtárosság fél évszázados történetét megidéző, a megyei könyvtár munkatársai által gyűjtött és összeállított kiállítást találtak az eseményre érkező régi és új kollégák, meghívott előadók. A tanácskozáson dr. Ujváriné Füzy Ágnes, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatójának megnyitója és Boda Miklós MKE megyei titkár köszöntője után előadások hangzottak el. Szente Ferenc, a Kölcsey Alapítvány ügyvezető igazgatója pécsi könyvtárosi emlékei felelevenítését követően a közművelődési könyvtárügy elmúlt évtizedeiről, Juhász Jenő az OIK főigazgatója személyes hangú bevezetője után a Művelődésügyi Minisztérium korabeli tevékenysége során megélt tapasztalatairól beszélt. Kiss Jenő, a FSZEK ny. főigazgatója szemtanúként, résztvevőként, emlékezőként az országos, dr. Román Lászlóné ny. igazgató pedig a baranyai sikerekről, nehézségekről szólt. Surján Miklós ny. igazgató a mögöttünk hagyott évtizedek emléktöredékeit villantotta föl régi munkatervek és beszámolók részleteiből válogatva, míg Gerő Gyula ny. főszerkesztő a könyvtárak, könyvtárosok médiabéli jelenlétét – vagy éppen hiányát – értékelő elemzést tartott. A programban szerepelt Kereszturi József, a Pécsi Városi Könyvtár osztályvezetője visszaemlékezése az intézmény negyven éves históriájáról, előadásának szerkesztett szövegét az alábbiakban adjuk közre:

A Körzeti Könyvtár és az 1943-ban megnyitott Városi Könyvtár összevonásából 1952. augusztus 20-án felavatták a Baranya Megyei Könyvtárat, az új intézmény azonban a belváros lakosságának könyvtári ellátása mellett, támogatottság hiányában a külső városrészek kiszolgálása érdekében alig-alig tudott valamit tenni. 1959-ben 23 fiókkönyvtárban összesen 13-14000 könyvet talált a beiratkozott 3600 olvasó.

1960. január 1-jén néhány megyeszékhelyen – köztük Pécsett is – sor került a városi könyvtárak újjászervezésére, főképpen azzal a céllal, hogy a fiókkönyvtári hálózat kiépítésével illetve megerősítésével közelebb vigyék a szolgáltatásokat a lakossághoz. Ettől a dátumtól számítjuk a Pécsi Városi Könyvtár újabbkori történetét, ami azt is jelenti, hogy az esztendő végén pontosan negyven évesek leszünk. Ha ezt a négy évtizedet korszakokra próbáljuk osztani, három jól elkülöníthető időszakot különböztethetünk meg.

Az első másfél évtized inkább a mennyiségi gyarapodás ideje – a fiókkönyvtárak számának (hosszú ideig a harmincat is meghaladta) és különösen a fiókok könyvállományának növelése a könyvtárvezetés felvállalt törekvése. Ezt fogalmazta meg Szöllősy Kálmán igazgató az A Könyvtáros 1960. októberi számában:

(tovább…)

A címben megfogalmazott kérdésre természetesen minden könyvtáros tudja a feleletet: 1904-ben. S ha netán valaki kételkednék számmemóriájában, kinyithatja a Magyar Minerva Iegfrissebb kötetét. Ugyanazt a feleletet kapja.

De ha valakin eluralkodik a kétkedés ördöge, és Szabó Ervin írásaihoz fordul – e kérdésben mégiscsak ő a legkompetensebb –, egészen más feleletet kap. Ez itt a bökkenő.

Mi több: a Magyar Minerva első, 1900-as kötete (négy évvel az alapítás előtt?) szintén felel erre a kérdésre, és az utána következők is felelnek persze, de csaknem mindegyik másként.

Az itt következő írás voltaképp olvasónapló: a Magyar Minerva átlapozása során szerzett élményeimet szeretném megosztani másokkal is. Mindenekelőtt azt az észrevételernet, hogy ennek a tisztes korú műnek két olvasata van. Egyrészt olvashatjuk a tények könyveként, kultúrtörténetként, másrészt viszont megjelenik benne az adatokat közlő, azokkal operáló s olykor manipuláló, kultuszt teremtő ember, a könyvtáros képe, olvashatjuk kultusztörténetként is.

Még valamit előre kell bocsátanom. Kronológiai ismereteink előzetes felelevenítése érdekében egy bekezdés erejéig felsorolom a fővárosi könyvtár korai történetének néhány eseményét, ezzel válik ugyanis érthetővé Minerva-elemzésem.

(tovább…)

Nézzük a nyomdai kéziratot: 1250, 1800 vagy 2000 leütés az írógépen oldalanként, s ugyanaz mennyivel tömörebb és áttekinthetőbb átlagos betűnagyságban és sorközzel nyomtatva!

Az eredeti példány védelme érdekében az állományvédők kimunkálták a mikrofilmezés technikáját, hogy a nyomdai szedésű kéziratoldalból akár 4-5 elférjen egy bélyeg méretű felvételen, ami az olvasókészüléken tetszés szerint nagyítható, és papírmásolat készíthető róla. A könyvraktározás szakemberei pedig a tárolás ésszerűsítésével próbáltak úrrá lenni az egyre tragikusabb helyzeten, például a méret szerinti elhelyezéssel, a tömörraktározással, hogy minél kevesebb kihasználatlan raktári tér maradjon. Az így kialakult módszer azonban nem teszi lehetővé a dokumentumhoz hozzájutni akaró számára, hogy csak úgy böngészgessen közöttük, a katalógus számára a közvetítő.
Hogyan alakul mindez, ha a művet számítógépes kezeléshez dolgozzuk fel? Az erre a célra készített programok felkínálják mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a nyomdász is dolgozik: különféle rajzolatú betűket, ezek normál, dőlt, kövér és aláhúzott változatát tetszés szerinti méretben, változatos bekezdésbeállításokat, keretezéseket, háttereket és természetesen: rajzok, fotók beillesztését. Mindezek különféle, a szöveg köré épülő vezérlő utasítások formájában válnak a dokumentum részeivé, a fotó a méretétől függően beépülhet vagy csak arra az időre válik a dokumentum részévé, amíg képernyőn látjuk, s nem lapoztunk még tovább. Ez utóbbi megoldás kitűnő módszer pl. a folyamatosan változó, más programmal kezelt táblázatok esetében, amelyek így mindig a legfrissebb állapotot mutathatják.

A számítógépek mágnesezhető tároló felületei, amelyekre csupa 0 vagy 1 értéket megtestesítő jelek kerülnek, már a 70-es évek végén ámulatba ejtők voltak: a Commodore 64-es gépek floppyján 165 ezer betű fért el a formázatlan kéziratból, fotóból, rajzból azonban esetleg egy sem. Az utóbbiakat ugyanis elemi pontokként kódolva tárolja a számítógép, míg a betűket egy előre rögzített és szabványos kódrendszer közvetítésével, amelyben pl. a 32-es kód a szóközé. Mára a házi használatra szánt tároló lemezek (winchesterek) is legalább 7000-szeresét teszik ki a C64-esének.

(tovább…)

A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára az 1998/99-es tanévben a Nemzeti Kulturális Alaptól 230 000 forintos támogatást nyert a hátrányos helyzetű gyermekek olvasási és könyvtárhasználati kultúrájának fejlesztésére. A város és környéke általános iskolái, valamint az Általános Iskolai Hétközi Diákotthon tanulói így tartalmas és ismereteket adó programokon vehettek részt.

Salgótarján városban és környékén a gyermekek közel 30%-a hátrányos helyzetű (mintegy 1500 fő), és egyes iskolákban, intézményekben igen nagy ezen gyermekek aránya. Programjaink szervezésekor elsősorban ezekkel az intézményekkel vettük fel a kapcsolatot, és fogadtuk az onnan érkező gyermekeket.

Legfőbb feladatunknak tekintettük – és tekintjük – a gyermekek érdeklődésének felkeltését, megnyerését és fenntartását, a könyvekhez, könyvtárhoz való kötődés kialakítását, kulturális értékeink közvetítését. A társas viselkedés szabályaihoz való igazodás, a könyv- és könyvtárhasználat írott és íratlan szabályainak betartására való nevelés, módszereinek elsajátíttatására való törekvés, az olvasás, a könyvek megszerettetése szerepelt céljaink között. A társas kapcsolatok alakulását, a kortársakhoz való viszonyt és kötődést, a pozitív minták elterjedését is próbáltuk befolyásolni tevékenységünkkel, illetve enyhíteni az otthonról hozott szociokulturális hátrányokat.

Mindezt változatos, ismereteket nyújtó foglalkozások, előadások, rendezvények, vetélkedők, szabadidős programok keretében.

(tovább…)

A könyvtárak, de általában a közgyűjtemények alapfeladatai sorába ugyan beletartoznak azok, amelyek elvégzése mentén ezen intézmények dolgozói könyvek szerzőivé válhatnak, ám ezek az intézmények általában a tudománypolitika oldaláról nem tudományos műhelyként számon tartottak. Tanulmányomban megkísérlem számba venni azokat a jelenségeket, amelyek kialakították bennem azt a meggyőződést, miszerint a mai könyvtáraknak hallatlanul megnőtt az esélyük arra, hogy intézményként – és hangsúlyoznám az intézményes jelleget – olyan tudományterületekre, jobb esetben oktatási területekre léphessenek, amelyek kikerültek a kutatómunkát alapfeladatként végző intézmények, illetve főállásban ilyen tevékenységet folytatók tevékenységi köréből és sok esetben látóköréből is. Annak ellenére, hogy a közgyűjteményekből elmennek a tudományosan minősítettek, a humán szakmákban jelentkező újpozitivista szemlélet felértékeli a könyv-, kézirat- és levéltári alapkutatásokat, amelyek elvégzéséhez több generációnak már hiányoznak az alapismeretei. Az említett számbavétel során a humán tudományok, a felsőoktatás, a könyvtárosok képzése, illetve a könyvtári munka egyes területein mutatkozó jelenségekre térnék ki azzal a céllal, hogy felvessem a könyvtári napi feladatok és a tudományos kutató munka összekapcsolásának a lehetőségét.

* * *

A könyvtárosok, illetve a könyvtárban dolgozók társadalmi megítélésének változására az elmúlt három-négy évtizedből számos érdekes példát emelhetnénk ki. Azért nem akarok most történeti – a régebbi korokig visszamenő – példákat idézni, mert a közelibb idő s jelenünk éppen elég, mindenki által megtapasztalt jelenséget eredményezett.

(tovább…)