Szerkesztői előszó      3

Könyvtárpolitika
Nagy Gyula: Egyetemi könyvtárak – több mint hiteleshely     4

Műhelykérdések
Tóth Judit – Sarlós Boglárka – Kiss Attila István: Térhasználat és térbiztonság
Az én könyvtáramban: fókuszban az online és offline akadálymentesítés     13
Farkas Katalin – Kőszeginé Tóth Judit: A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény régi könyveinek katalogizálása. együttműködés intézmények és könyvtárosok között      21
Sóron Ildikó: A hisztis olvasó is ember. Könyvtárhasználó típusok a biblioterapeuta szemszögéből         28
Nemes László: Könyvtári Nap – a tudás egy helyen        39

WEB
Garamvölgyi László: Virtuális olvasójegy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen      43

„A szakreferensek esetében különösen fontos a szakterületi végzettség. A teljesség igénye nélkül jelen pillanatban könyvtárunkban a következő végzettséggel (is) rendelkező kollégák vesznek részt ebben a munkában: vegyész, biológus, fizikus, nyelvszakos bölcsész, történész, filozófus, magyar szakos és keleti nyelvek és kultúrák szakos bölcsész. […] Az intézményi hitelességre való törekvés tudatos tervezést és cselekvést igényel. Mindezek alapját kétségkívül a tudatos munkaerő-gazdál­kodás, valamint az önképzés és a szakképzés adja. Hiteles könyvtárat csak hiteles munkatársakkal lehet csinálni!” (Nagy Gyula) (tovább…)

Jelentős köz- és egyházi gyűjteményeink alapjait vagy rangos különgyűjteményeit többnyire erős gyűjtőszenvedéllyel megáldott, elhivatott magánszemélyek könyv- és műgyűjteményei képezik. Olyanoké, mint Széchényi Ferenc, akinek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményi fundamentumát köszönhetjük. És számos az övénél szerényebb mennyiségű, de értékes kollekció kerül be ma is különféle gyűjteményekbe, részint a gyűjtő saját döntése okán, részint a későbbi örökösöknek köszönhetően. A magának gyűjtő kollektor csak kivételes esetben válik meg önszántából gyűjteményétől, de olyanok is vannak, akik eleve a közösség számára végzik tevékenységüket. Kuklay Antal atya az utóbbiak közé tartozik, aki többek között a Sárospatak menti plébániákra, a helyi egyházközség területére szervezett értékmentő gyűjtőutak révén alapíthatta meg 1967-ben Sárospatakon a Római Katolikus Egyházi Gyűjteményt. A mintegy huszonháromezer könyvből – köztük közel kétezer muzeális kötettel –, műtárgyakból, iratokból, papi hagyatékokból álló kollekció azonban mit sem ér, ha feldolgozatlanul hever a szekrényben. Farkas Katalin és Kőszeginé Tóth Judit cikke bemutatja, hogy a szakmai kapcsolatok és az intézmények közötti együttműködés és párbeszéd miként segíthet egy értékes könyvgyűjtemény szakszerű feltárásában. Az egyéni elhivatottságból táplálkozó eredmények és a gyűjtemények közti párbeszéd és feladatmegosztás ily módon hatékonyan kiegészíthetik egymást. Ehhez persze nyitnunk kell mások felé, az új megoldások a komfortzónán belül maradva nem fognak megtalálni minket.

Nagy Gyula az egyetemi könyvtárak szerepéről és a szegedi Klebelsberg Könyvtár gyakorlatáról írt cikkéből is az egyéni kvalitás fontossága tűnik ki, mivel mint írja: „Hiteles könyvtárat csak hiteles munkatársakkal lehet csinálni!”. Ugyanakkor a tudásmegosztást is fontosnak tartja, hiszen a képzéseken és konferenciákon részt vevő kollégáik rendszerint belső továbbképzések keretében számolnak be új ismereteikről. Néhányuk pedig részt vesz az egyetemi oktatásban is. És ezzel ismét az intézmények közötti kapcsolatok kérdéskörénél találjuk magunkat.

E havi lapszámunkat – melyben természetesen sok egyéb téma is megjelenik – a szakmai együttműködés fontosságát hangsúlyozandó ajánlom mindazoknak, akik a könyvtárszakma presztízsnövelésén dolgoznak, tehát minden elhivatott könyvtárosnak.

Jó olvasást kívánva,

Tóth Béla István

A 2019. évi könyvtáros vándorgyűlés, kihasználva a székesfehérvári helyszín által kínált egyik legkézenfekvőbb motívumot, a „Hiteles hely – mindenhol, mindenkinek” mottót tűzte zászlajára. Kőfalvi Tamás szerint: „A hiteleshelyek a magyarországi joggyakorlat sajátos és hosszú életű intézményei voltak. Kialakulásuk szoros összefüggésben állt a magyar írásbeliség elterjedésével, valamint a jogi eljárások ezzel párhuzamos átalakulásával.”[2] Ugyanebben az írásában kiemeli a székesfehérvári színhely fontosságát a gyakorlatban: négy hiteleshely rendelkezett országos hatáskörrel, amelyből kettő fehérvári illetőségű (a helyi káptalan és a johannita konvent). Természetesen a hiteleshely motívumot átvitt értelemben használjuk a könyvtárakkal kapcsolatban: modern, változó világunk új könyvtári szolgáltatásait illetve ezzel az elnevezéssel. Egy felsőoktatási könyvtárban számos olyan szolgáltatás működik, amelynek célja a felhasználók azonosítása, bizonyos információk megerősítése, hitelesítése. A hitelesség narratívájába szintén jól illeszkedik a szerteágazó és egyre fontosabb szerepet betöltő, többrétegű ismeretterjesztő tevékenység, továbbá a mindennapos felhasználóképzés, melyek a megbízható információszerzés stratégiájának alapját jelentik intézményeinkben. (tovább…)

Az én könyvtáram projekt szervezésében 2019. június 3-án és 4-én szakmai találkozót tartottunk a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban. A programon a projekt keretében tevékenykedő 40 fős országos könyvtári szaktanácsadói hálózat tagjai vettek részt, akik immár negyedik alkalommal találkoztak hasonló körben. A továbbképzések mindig egy-egy téma részletesebb kifejtésével foglalkoznak, most – tekintettel arra, hogy a projekt egyik kiemelt célja a hátrányos helyzetű, illetve fogyatékossággal élő használók igényeinek kielégítése – a térhasználat, térbiztonság kérdésköre, az online és offline akadálymentesítés lehetőségei kerültek napirendre. Az elhangzottak nemcsak a szaktanácsadók, hanem a szakma szélesebb nyilvánossága számára is hasznosak lehetnek.

Az én könyvtáram projekt, melyről a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban már több alkalommal jelent meg részletes beszámoló, az Emberi Erőforrás Operatív Program Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP/162016-00001 kódszámú pályázat, melyet a konzorciumvezető Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SZNM) és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) mint felkért konzorciumi partner közösen valósít meg bruttó kétmilliárd forintos keretösszegből, ágazatonként 1-1 milliárd forintból gazdálkodva. E kiemelt fejlesztési program 36 hónap alatt – 2020. január 31-ig – valósul meg. A program részleteiről a lap korábbi számain túl a projekt portálján érhetők el információk, a www.azenkonyvtaram.hu címen. (tovább…)

A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény^[1]

Az 1967-ben Kuklay Antal atya által létrehozott gyűjtemény már megalakulásakor igen sokszínű volt: műtárgyak, könyvek, iratok, papi hagyatékok alkották. Elhelyezése több helyen – egyebek mellett a Sárospataki Római Katolikus Plébánián – valósult meg. A műtárgyak megtekintésére időszakos kiállítások alkalmával nyílt lehetőség. A tárgy- és könyvgyűjteménynek jelenleg otthont adó, a plébánia szomszédságában lévő Szent Erzsébet Házban korábban egyházi elemi, a kommunizmus alatt állami fenntartású általános iskola működött, melyet 1999-ben kapott vissza az egyház.^[2] Az épületben kortárs művészek alkotásaiból rendezett állandó kiállítás, előadás-sorozat mutatja be Szent Erzsébet életét, minden évben megrendezésre kerül a Pünkösdi Szent Erzsébet ünnep és a háztól induló Sárospatak-Kassa zarándoklat. (tovább…)

Könyvtárhasználó típusok a biblioterapeuta szemszögéből

Bizonyára minden gyakorló könyvtáros számára ismerős az a szégyellt pillanat, amikor egy jól ismert olvasó megjelenésekor legszívesebben láthatatlanná válna. Több évtizedes könyvtáros pályafutásom alatt nekem is volt néhány kevésbé rokonszenves könyvtárhasználó a praxisomban, akiknek a felbukkanása ilyen-olyan okból, de menekülésre késztetett. Most viszont már felsővezetőként látom ugyanazokat a helyzeteket, amint ijedten, feldúltan, remegve szaladnak ki a kollégák a színfalak mögé egy-egy „nehéz eset” megjelenésekor, vagy épp a velük folytatott személyes beszélgetések során vallanak arról, milyen frusztráló helytállniuk a különféle embert próbáló helyzetekben. (tovább…)

2009 óta minden év szeptember második keddje az ELTE BTK Trefort-kertjében egyet jelent a fővárosi Könyvtári Nappal, amely a belvárosi egyetemisták fix tanévnyitó programjainak egyike. (tovább…)

A 2019/2020-as őszi félévtől bevezettük egyetemünkön a virtuális olvasójegyet, ami valójában túlmutat a papír/plasztikváltozat digitális megfelelőjén. Számos kényelmi funkciót biztosít, melyeket örömmel használnak olvasóink.

Rögös volt az út

A virtuális olvasójegy ötlete nem új keletű részünkről, több mint két éve dédelgetett terv, azonban számos területen előre kellett lépnünk ahhoz, hogy bevezethessük. Az elmúlt években az Egyetemi Könyvtár – amellett, hogy az Egyetemi Levéltár és a Savaria Egyetemi Központ Könyvtár és Levéltár is a részévé vált[1] – hatalmas fejlődésen ment keresztül informatikai infrastruktúráját tekintve. (tovább…)