Emlékezésekre szükség van, hiszen egyre fogy a Sallai Istvánt személyesen ismerők száma. Magam is ismertem, számos emléket őrzök róla. Ám úgy tartom, a távolodó idő egyre inkább történeti távlatot jelent. Kora társadalom- és szakmatörténeti szempontból is lezárt. Azt gondolom, itt az ideje, hogy életműve történeti feltárásához hozzákezdjünk. Emléke előtt tisztelegve, újraolvastam témámmal kapcsolatos – közte nem publikált – írásait, és a kapcsolódókat másoktól. Megkísérlem általuk a falusi könyvtárügyben játszott szerepének áttekintését.
Abból indultam ki, hogy Sallai István 17 évi néptanítói, népművelői tevékenység után, a falut jól megismerve került a minisztériumba, szinte rögtön a Népkönyvtári Központhoz, amelynek feladata lett további körzeti és falusi könyvtárak szervezése, működtetése. A körzeti könyvtárat a falu könyvellátására találták ki. Sallai tehát falusi könyvtárak szervezésével kezdte könyvtárosi pályafutását. A megtalált Sebestyén-tervek, -iratok segítségével ezt ismerte meg elsőként a könyvtárosságból. Az lett a dolga, hogy megtanulja a falusi könyvtárak működtetéséhez szükséges ismereteket és azokat továbbadja. Így vált belőle korszaka tanítómestere. (tovább…)