Kiállítás Heckenast Gusztáv születésének 200. évfordulóján az Országos Széchényi Könyvtárban

A könyvkiadói mesterség – vagy talán helyesebb hivatást mondani, legalábbis a legnagyobbak esetében – az irodalmi élet szerves tartozéka, nélkülözhetetlen az író és az olvasó közötti szellemi kapcsolat megteremtéséhez. Sok szempontból hálátlan tevékenység, hiszen különféle kulturális, gazdasági, jogi (és régebben nem ritkán művelődéspolitikai) szempontok között kell egyensúlyozni a kiadónak, és ez a szerteágazó érték- és érdekegyeztetés szükségszerűen konfliktusokat gerjeszt, az írók különféle, nem ritkán anyagi természetű okok miatt sokszor elégedetlenek kiadójukkal, és a közvélemény az író és az editor közötti vitákban többnyire érzelmi alapon foglalva állást kedvencének, az írónak ad igazat. Bármennyire is fontos a közvetítő tevékenysége, a nagyközönség azért csak kevés, nagyon kevés, a könyvkiadást meghatározó, azt fémjelző személy nevét ismeri. A XIX. század végétől persze részben érthetően, hiszen a nagy részvénytársaságok kialakulása után az olvasók számára a kiadói munkát elsősorban intézmények és csak kisebb mértékben személyek jelenítik meg. Az átlag magyar olvasó (vajh létezik-e és ha igen, találkozott-e vele valaki?) jó, ha néhány jeles hazai könyvkiadóról és nyomdászról hallott. A kevesek között egészen biztosan ott van Heckenast Gusztáv; róla az 1848-as forradalom kapcsán mint Landerer társáról azért valószínűleg mindenki tud valami keveset vagy legalábbis el tudja helyezni személyét a magyar múltban. (tovább…)