Egy hivatali megbeszélés után, sietősen fogad dolgozószobájában Pálmann Judit igazgató asszony. Bár ránézésre az asszony elnevezés lényéhez egyáltalán nem illik, annak ellenére, hogy két, majdnem felnőtt gyermek édesanyja. Kifejező barna szemei, divatosra vágott haja, fiatalos öltözéke inkább egy energikus, fiatal, független nő benyomását kelti, és a beszélgetés során is csak néha látom meg arcán a gondokat kifejező ráncokat, amelyek azonban csak komolyabbá és még elszántabbá teszik egész személyiségét. Főként akkor látszik rajta ez a komolyság, amikor – a beszélgetés során többször visszatérően – megbízott igazgatói működése elejéről beszél. Még friss és részben feldolgozatlan ez az élmény benne és a kollégáiban is. Még láthatatlanul ott jár közöttük a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság érzése ezekben a napokban is, holott már egy éve történt az, amire nem szívesen emlékezik. (tovább…)