A könyvtáros kollégák nevében búcsúzom Darabos Páltól, illetve az “aranyos kollégák” nevében búcsúzom Darabos Palitól, mert nekünk, akik évtizedeken át munkatársai voltunk az Akadémiai Könyvtárban, Pali marad, mi pedig neki “aranyos kollégák”. Ugyanis, ha egy másik osztályra betoppant, utánozhatatlan, kicsit ironikus, kicsit hamiskás hanglejtéssel Pali rendszerint ezzel a fordulattal köszönt: Üdvözlöm az aranyos kollégákat! Ha csak egy-egy munkatárssal találkozott, a servus humillimus járt ki neki.
Az Akadémiai Könyvtár azon nagy nemzedékének egyik utolsó tagja volt Ő, amelyet többek között F. Csanak Dóra, Durzsa Sándor, Vekerdi László, Vitályos László neve fémjelez. Többen közülük jobb híján, kényszerből, a politikai helyzet hatására húzták meg magukat a Könyvtárban, mégsem tartotta egyikük sem megalázónak, hogy katalóguscédulákat kellett gyártaniuk, vagy “harmadik személynek kellett kiadniuk könyveket”; munkájukat szolgálatnak tekintették.
Nem kell nagy merészség hozzá, hogy kimondjam: Darabos Pali életében a könyv volt legfontosabb tárgy. (tovább…)