KÖNYVTÁRPOLITIKA
Hiller István: A Magyar Kultúra Napja 3-4
Bartók Györgyi – Mezey László Miklós: A Könyvtári Minőségi Díjról : interjú Skaliczki Judittal, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezető-helyettesével 5-9
Nagy Attila: Sorsok és mesék 10-15

MŰHELYKÉRDÉSEK
Ládi László: Könyvtár 2.0 16-29
Tamás Kincső – Vasbányai Ferenc: HUMANUS – Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisa 29-34

KONFERENCIÁK
Nagy Éva: Határtalan irodalom : konferencia a Berzsenyi Dániel Könyvtárban 35-39
Marton Erika: Lobbizás, avagy hogyan adjam el a könyvtáramat? 40-43

HISTÓRIA
Pogányné Rózsa Gabriella: Két könyvtári törvénytervezet, 1947-1950 44-51

PERSZONÁLIA
Pogány György: Kókay György (1929-2007) 52-54

KIÁLLÍTÁS
Dippold Péter: “Áthatások” 55-56

KÖNYV
Hangodi Ágnes: Új tagja van a XX. századi könyvtártörténeti monográfiák (nem túl hosszú) sorának 57-59
Tóth Andrea: 70kedő krónikás 59-60

A kultúra Magyarország névjegye. Megerősítettük és új rendszerbe állítottuk a magyar kultúra külföldi megjelentetését. A tavalyi évben felépítettük és átadtuk az új Collegium Hungaricumot Berlinben, felújítottuk és eredeti szépségébe helyeztük a Római Magyar Akadémiát, kibővítettük a Párizsi Magyar Intézetet, új és korszerű környezetbe helyeztük a Varsói Magyar Kulturális Központot.
Sikeres magyar kulturális évadot rendeztünk Németországban – Ungarischen Akzent címmel, eredményes a Kulturális évad Kínában (sohasem csináltunk még Európán kívül ilyet), és “Magyar Masala” címmel kulturális fókuszt rendeztünk Indiában. Létrehoztuk a magyar kulturális diplomácia központi intézetét, a Balassi Intézetet, és megalkottuk a kulturális diplomácia új networkjét, a kulturális szakdiplomata hálózatot. Ennek részeként kulturális szakdiplomatát küldtünk Pekingbe, Sanghaiba, Tel-Avivba, Belgrádba és Zágrábba.
Eredményesen folytatódott az európai és világkultúra hazai bemutatása. A rendszerváltás óta a leglátogatottabb kiállítást rendeztük meg az immár megszokott, nagy kiállítások sorában. A Van Gogh-kiállítást 483 ezren látták, és örömmel fogadtuk, hogy a múzeumi boom vidéken is eredményt hozott. Ezúton is gratulálunk Debrecen városának a nagyszerű Leonardo-kiállítás bemutatásához. Tegnap útjára indítottuk a Reneszánsz évet, amely 2009. január 22-éig tart, és másnap, január 23-án a Fesztiválzenekar koncertjével a Carnegie Hallban megkezdődik a New-York-i Magyar Évad.
Ezzel együtt nagyon sok minden nincs rendben. (tovább…)

A sajtóetika alapján talán magázni illenék interjúalanyunkat. Csakhogy a ’80-as, ’90-es években kollégák voltunk a Könyvtártudományi és Módszertani Központban, és ez a hivatalos viszonyon túlmutató kapcsolat jogosít fel bennünket arra, hogy tegezzük Skaliczki Juditot, és talán ennek is köszönhető, hogy az interjú szinte baráti beszélgetéssé alakult.

- Kedves Judit, ha a riporter valami egészen új dologról, addig nem volt újdonságról faggatja az illetékest, a szakembert, akkor első kérdése nem is lehet más, mint hogy megkéri az interjúalanyt, mutassa be ezt az újdonatúj dolgot. Mi is arra kérünk tehát, mondd el, mi is lesz a Könyvtári Minőségi Díj. Miért vált szükségessé a bevezetése, milyen előzményeit tarthatjuk számon? Hogyan illeszkedik az európai minőségi-kritériumokhoz, a CAF-hoz? (tovább…)

A Magyar Olvasástársaság – hat-nyolc évnyi előkészületek utáni – 1991-es megszervezésének, megalapításának egyik legfontosabb mozgatórugója az úgynevezett tudományközi, az interdiszciplináris szemléletmód bátorítása, megerősítése volt. Egyszerűbben szólva az olvasástudományok különböző területei művelőinek (pedagógus, könyvtáros, logopédus, pszichológus, gyermek-, ifjúsági és tankönyvíró, szerkesztő, gyógypedagógus, szociológus, nyelvész stb.) képviselői ne véletlenszerűen találkozzanak, cseréljenek eszmét, hanem előre tervezetten, rendszeresen gyakoroljuk egymás feltevéseinek, eredményeinek, szempontjainak jobb megértését, folyamatosan tanuljunk egymástól! Hiszen az ebben a témakörben elkötelezettek mindnyájan azonos célokért munkálkodnak: az emberiség kulturális örökségének írott változatát szeretnék a lehető leghatékonyabban átadni az ifjabb nemzedékek számára a jelzett szakemberek együttműködésével, mindenekelőtt a családtagok, a szülők, a nagyszülők, valamint a pedagógusok segítségével.
Közismert tény, hogy a tudományos eredmények látványos, ugrásszerű gyarapodása rendszerint a határterületek érintkezése mentén, a kölcsönösen megtermékenyítő felismerések, közelítésmódok találkozása nyomán következik be. A népmese különösen jó példa erre a több tudományt egyszerre mozgósító tematikus gyújtópontra. Hiszen a néprajz mellett a kulturális antropológia, az esztétika, a lélektan, a pedagógia, a szociálpszichológia, a biblioterápia, újabban pedig a leginkább Papp Gábor nevével jelzett “csillagmitológia” hívei egyaránt kiemelten fontos kutatási területként jegyzik a népmesék világát. Ezért is vált 2004 ősze óta visszatérően fontos alkalommá, hogy évenként szeptember 30-át, Benedek Elek születésének évfordulóját a Népmese Napjaként országszerte iskolák és könyvtárak százaiban számon tartsák, és legalább ezen a napon a lehető legtöbb gyerek előtt láthatóvá legyen ez a hosszú távú elkötelezést, kitörölhetetlenül erős kíváncsiságot eredményező – Bettelheim fordulatával élve – “varázstükör”. (tovább…)

Mit is mondhatunk e fogalomról? Azt, hogy nem új? Régen szimplán csak azt mondtuk, hogy korszerű, vagy még régebben, hogy naprakész.
Miért kell ezzel foglalkozni?
Pintér Róbert, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) igazgatója egy konferencián nagyon szemléletesen mutatta meg, hogy miért aktuális a könyvtárak számára a korszerűség, a változás, a Könyvtár 2.0.1
“A könyvtárak megújulás előtt állnak. Ez a megújulás nemcsak választás kérdése, hanem kényszer is… Azt, hogy mi fog történni, a kulcsszereplők közötti viszony fogja eldönteni. Ezek a kulcsszereplők az olvasó, a könyvtáros, a döntéshozó, az információ és az információhordozó technológia. A változás lényege abból fakad, hogy alapvetően megváltozott az információ és az információhordozó technológia. Ennek hatása van az olvasóra, a könyvtárosra és az információra egyaránt. Ez a fejlődés felveti azt a kérdést, hogy vajon továbbra is a »hagyományos« könyvtár-e az információkhoz való hozzáférés leghatékonyabb eszköze? Végeredményben a könyvtár legitimitása és létezése kérdőjeleződik meg.”
A kérdésfelvetés provokatívnak tűnik – pedig egyáltalán nem az! (tovább…)

2008. február 5-én adtuk át a Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisát (HUMANUS) a nagyközönségnek: ettől a naptól érhető el a szolgáltatás honlapja, azon keresztül a bibliográfiai adatbázis. Elképzelhető tehát, hogy e cikk olvasói számára már ismerős e név. Az adatbázist az Országos Széchényi Könyvtár Gyűjteményfejlesztési és Feldolgozási Igazgatója, valamint az általa felügyelt, vezetett Humántudományi Bibliográfiai Osztály (HBO) “tervezte”. A következőkben a Humántudományi Bibliográfiai Osztály munkatársaiként amolyan “hogyan készült” ráadással, háttérmagyarázatokkal szeretnénk meglepni az olvasókat. Nem rendszerleírást, -ismertetést végzünk. Elöljáróban fontosnak tartjuk azt is megjegyezni, hogy ezt a nyitó állapotot nem tekintjük feltétlenül lezártnak, véglegesnek; a széles értelemben vett szakmai közönség, közösség véleménye kulcsfontosságú számunkra, így amennyiben majd megosztják velünk meglátásaikat, örömmel kamatoztatjuk. (tovább…)

A II. világháború utáni könyvtári “törvényekről”, pontosabban a könyvtárügy különféle kérdéseit szabályozó határozatokról, rendeletekről és törvényerejű rendeletekről (az oktatás számára készített jegyzetek mellett) több praktikus célú összeállítás1, illetve számos hosszabb-rövidebb híradás vagy értékelő publikáció látott már napvilágot mind a jogszabályok megszületésének időszakában, mind pedig a későbbiekben2. A könyvtárügy egészét átfogóan – nem csupán a könyvtári működés vagy a könyves világ egy-egy területét, az ország egészét lefedő könyvtári szolgáltatási rendszer egyes feladatait, aspektusát izoláltan – szabályozó dokumentumok históriáját bemutató írások, tanulmányok majd’ mindegyike az első, valóban hatályba is lépő rendelkezéssel, az 1952-ben elfogadott és könyvtárügy fejlesztéséről szóló 2.042-13/1952 (V. 14.) M. T. számú határozattal indítják az 1945 utáni fejlemények ismertetését. Jelen írás célja a II. világháború befejezésétől, a könyvtári rendszer újjászervezésének kezdetétől az 1952-es határozat megszületéséig vezető törvényalkotási folyamatnak, illetve a kodifikáció során kialakult, ám végül törvénybe nem iktatott különféle nézeteknek, az 1947-es, illetve 1950-es törvénytervezetekben körvonalazott könyvtári (rendszer-)modelleknek a vázlatos bemutatása. Szükségesnek látszik ez azért is, mert annak ellenére, hogy a XX. század második felében megszervezett könyvtári rendszer a korábbitól merőben eltérő társadalmi-eszmei-politikai környezet számára jött létre, mégis számos eleme tekintetében kontinuitás figyelhető meg a két világháború között kiépített szisztémával. (tovább…)