2021. május 4-től védettségi igazolvánnyal újra látogatható a KSZK! A még nem védettek számára távoli szolgáltatásainkat ajánljuk.

Hír

Könyvtári vonatkozások a Networkshop 2021 konferencián

A Networkshop a magyar informatikai szakma egyik legnagyobb konferenciájaként, a járványhelyzet miatt immáron második alkalommal online formában került megrendezésre 2021. április 6. és 9. között a HUNGARNET Egyesület, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Digitális Jólét Program együttműködésében, a Comp-Rend Kft. szervezésében. A házigazda szerepét az Eötvös Loránd Tudományegyetem vállalta. Az idén 30 éves rendezvény hagyományaihoz híven ezúttal is önálló szekcióval képviseltette magát határterületként a közgyűjteményi szféra, nagy hangsúlyt fektetve a könyvtárakra. Új témaként jelent meg az oktatás online vetülete és a digitális bölcsészet. E beszámoló a Networkshop 2021 könyvtári vonatkozású előadásairól kíván összefoglalót adni.

A konferencia hivatalos megnyitását megelőzően a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Bölcsészeti Központ (a továbbiakban: PIM DBK) és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), illetve az MTA Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) közös szervezésében online tutoriálokon, workshopokon vehettek részt az érdeklődők. Április 6-án délelőtt a Digitalizált és digitálisan született levelek kezelése a gyűjteményekben címmel tartottak gyakorlati bemutatót a PIM DBK munkatársai. Délután az OSZK Könyvtári Intézetében nemrég megalakult Könyvtári Szabványosítási Iroda (KöSZI) és a PIM DBK együttműködésével A jövő katalógusa felé címmel szerveztek tutoriált. Ennek nyitányaként Tóvári Judit (DBK) ismertette a könyvtári katalogizálás történetének mérföldköveit, valamint a dokumentumközpontúságot felváltó használóközpontúság által fémjelzett forradalmi nézőpontváltozást a feldolgozó munkában. Tóvári a 2016-os Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről című IFLA-kiadvány nyomán összegezte a korszerű katalogizálás szempontrendszerét, kitérve a nyílt hozzáférésű környezetre, az adatok elérhetőségére és cseréjére, továbbá a megváltozott felhasználói sajátosságokra. A bevezető előadást követően Ilácsa Szabina (KöSZI) az alkalmazásprofilok készítésének folyamatát ismertette. Az alkalmazásprofil lényege, hogy egy könyvtár szabványalkalmazási gyakorlatát dokumentálja elsősorban géppel feldolgozható formában, de ez alapján készülhet emberi olvasásra szánt verzió is. Végső soron minden intézménynek magának kell elkészítenie az alkalmazásprofilokat, ám a tervek szerint a KöSZI testreszabható mintaprofilokkal, tanfolyamokkal és konzultációval segíti majd a könyvtárakat ebben a munkában. Az első gyakorlati feladat során a résztvevők összegyűjtötték a modern katalógus kívánatos ismérveit, majd előadásában Dancs Szabolcs (DBK/KöSZI) bemutatta az FR-adatmodellcsalád (FRBR, FRAD, FRSAD) szintézisét megvalósító IFLA Könyvtári Referenciamodellt (LRM). A második gyakorlati feladat során a résztvevők közös munkával azonosították egy forrás leírásában a magentitásokat (Mű, Kifejezési forma, Megjelenési forma, Példány), megbeszélve az azonosítás kihívásait és az entitások ismérveit. A katalogizálási tutoriállal párhuzamosan az OSZK munkatársai (Drótos László, Ipacs Eszter, Németh Márton) vezetésével az érdeklődők az online időszaki kiadványok hosszú távú megőrzéséről szerezhettek gyakorlati ismereteket, míg az MTA KIK MTMT2-témájú tanfolyamot szervezett.

A konferencia hivatalosan 7-én délután vette kezdetét a nyitó plenáris üléssel, amelynek levezető elnöke dr. Tick József, a HUNGARNET Egyesület elnöke volt. Bánki Zsolt, a PIM DBK igazgatójának előadása a közgyűjteményi digitalizálás és tartalomszolgáltatás jelenlegi állapotáról szólt. Megállapítható, hogy a 2018-ban 1 év késéssel indult Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyúttal komoly finanszírozási gondokkal küzd. Ennek fényében rendkívüli fontossággal bír a terület „szintre hozása” annak érdekében, hogy a közgyűjteményi munka lényege, a kulturális örökség hosszú távú megőrzése és szolgáltatása meghaladja a küszöbértékeket, és láthatóbbá váljon a nyilvánosság számára. Elmondható, hogy leginkább az ismertebb szolgáltatásoknak (főleg az Arcanum ADT-nek, továbbá a Magyar Elektronikus Könyvtárnak és a PIM Digitális Irodalmi Akadémiának) sikerül, többnyire médiamegjelenések révén beépülnie a köztudatba, más közgyűjteményi tartalmak – különösen az egyes intézmények saját tartalomszolgáltatásai – nem élveznek ilyen figyelmet. E kihívás leküzdése érdekében szükséges a KDS következő ciklusában figyelmet szentelni az új szolgáltatások láthatóságának növelésének, valamint közös szolgáltatási felületek kialakításának. Az ülés zárásaként Tick József tájékoztatta a közönséget az idei HUNGARNET-díjak átadásáról, valamint felolvasta a kitüntettetek laudációit. Könyvtárosi szempontból említésre méltó Tószegi Zsuzsanna, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet címzetes egyetemi docensének kitüntetése a HUNGARNET-díjjal.

A második nap teljes egészében a szakmai előadásoknak adott teret. Először a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont képviseletében Csóka-Jaksa Helga és Bedő Árpád mutatták be a könyvtár új teljesítményértékelő rendszerét (TÉR), amelynek célja az intézmény stratégiai és a munkatársak egyéni céljainak összehangolása. A Minőség-projekt keretében 2015-től alkalmazott TÉR 2019-ben újult meg. A szekció további részében az OSZK kapott főszerepet: elsőként Lendvay Miklós projektvezető beszélt a készülő Országos Könyvtári Platform (OKP) tervezett adatmodelljéről, kitérve a munkafolyamat és a rendszerfelépítés részleteire, amely reményeik szerint alkalmas lesz a könyvtári együttműködés informatikai támogatására, ennek egyik alkotóeleme a ReShare könyvtárközi modul. Mészáros Tamás, az OSZK gyűjtemény-megőrzési főosztályvezetője a digitalizálás megújítását ismertette. Nemzeti könyvtárként az Országos Széchényi Könyvtár feladata a megőrzés mellett a szolgáltatás is. Jelenleg tesztelés alatt áll a digitalizálástámogató keretrendszer és a reményeik szerint még az idén el tud indulni a digitalizáló munka. Az üzemszerű digitalizálás célja lesz a digitális objektumok közzétételének folyamatos biztosítása is. Az online tartalomszolgáltatás az Országos Könyvtári Rendszer (OKR) projekt keretében létrejött – és még létrehozandó – webes felületeteken történik. Az eddig megvalósult modulokra példa a Régiritka, a Fotótér, a Hangtár, illetve a Földabrosz. Horváth Diána, az OSZK könyvrestaurátora a muzeális példányok digitalizálása közben esetlegesen keletkező sérüléseket, valamint a digitalizálást kísérő állományvédelmi folyamatokat ismertette. Az OSZK digitalizáló munkatársai állományvédelmi e-learning tanfolyamot is elvégeznek a Könyvtári Intézet és az OSZK állományvédelmi szakembereinek közreműködésével. Utóbbiak a digitalizáló munkában is részt vesznek: felmérik a digitalizálandó dokumentumok állapotát, és előkészítik a példányokat. Az állományvédelmi szakemberek különböző segédeszközöket is biztosítanak a digitalizálóknak. Komoly segítséget jelent a digitalizáló eszközpark részeként beszerzett korszerű, savmentes dobozokat előállító gép, amely a dokumentumok megfelelő tárolását szolgálja.

A következő szekció első előadása Zeller Rozália és Hoczopán Szabolcs bemutatója volt a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Klebelsberg Kuno Könyvtárának kutatásiadat-támogató tevékenységéről. A nemzetközi színtéren Research Data Management (RDM) néven ismert szolgáltatás az utóbbi öt évben vált felkapott témává. A Klebelsberg Könyvtárban a munka tavaly egy intézményi adatrepozitórium megvalósíthatósági tanulmányának összeállításával és igényfelméréssel kezdődött. A programban szerepet vállaló könyvtárosok önképzés keretében részt vettek a Research Data Management Librarian Academy (RDMLA) online tréningen, amely egy ingyenes Canvas-rendszerű MOOC-kurzus. A szegedi kollégák passzivitást tapasztaltak a kutatók részéről, így kapóra jött a Debreceni Egyetem NKIFH workshop-sorozata, amely igen népszerűnek bizonyult. A 15 alkalmas meetup-széria szinte teltházas volt, ám a kutatók hamarosan jelezték lemaradásukat, így az SZTE átvette a debreceniek tematikáját, és áprilisban folytatják a sorozatot. Az SZTE új RDM-tevékenységének részeként az indulás óta egy tájékoztató honlap is elkészült többek között RDM-kalauzzal és a FAIR-irányelvek (kereshetőség, hozzáférhetőség, interoperabilitás, újrafelhasználhatóság) ismertetőjével.

A következő előadásban az OSZK képviseletében Rényi Mátyás a Mikes Kelemen programot mutatta be. Ennek lényege, hogy külföldről szállítanak haza magyar vonatkozású (hungarika) hagyatékokat. A külföldi magyar szervezetek ezek tárolását egyre kevésbé képesek megoldani. Eddig közel negyedmillió dokumentum került vissza Magyarországra, legnagyobb arányban zenei anyagok és könyvek. Elosztásuk és hasznosulásuk nem csupán a nemzeti könyvtárban, hanem a Kárpát-medence teljes területén megvalósul. Nemrég újult meg a program szolgáltatási felülete, így a feldolgozási és kiajánlási folyamat egyetlen adatbázis-alapú felületen működhet. A Z39.50 protokoll révén az egyes könyvtárak katalógusaival is kapcsolat létesíthető, így a felhasználók akár saját hiánylistát is összeállíthatnak. Következő előadóként Bolya Mátyás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének digitális archívum-koncepcióját ismertette. Összefoglalva elmondható, hogy az új publikációs stratégia formájában az archiválás mellett megjelenik a szolgáltatás funkciója is. Ezt követően Csík Tibor, az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetének oktatója kapta meg a szót, aki a könyvtárak helyzetét elemezte a digitális világban, történeti áttekintéssel, valamint a régi és a jelenlegi könyvtári eszményképek közötti párhuzamosságok megemlítésével. Globálisan kitekintve egyértelműen látszik az irányelv, miszerint a multicégek kezdik átvenni a könyvtárak funkcióit: a dokumentumszolgáltatás, a kutatástámogatás, a faktografikus tájékoztatás szerepét már szinte teljes egészében a keresőmotorok és az adatbázis-szolgáltatók vették át. Merre tart a könyvtár napjainkban? Csík Tibor egy nyitott kérdéssel zárta előadását: a tudás megismertetésén és lehetőleg a társadalom egésze számára hozzáférhetővé tételén alapuló könyvtárfelfogás érvényes marad-e a 21. században?

A következő előadópáros Békésiné Bognár Noémi Erika és Nagy Andor voltak az OSZK Könyvtári Intézetének Kutatási és Elemző Osztályáról. Egy felmérés eredményeiről számoltak be, amely a koronavírus-járvány alatt átalakuló és újonnan indított hazai könyvtári szolgáltatásokat térképezte fel. A Könyvtári Intézet folyamatos tájékoztatást nyújt a járványhelyzet könyvtárszakmát érintő híreiről, ennek keretében történt a szóban forgó online kérdőíves kutatás is 2021 januárja és februárja között. A kérdések az alábbi tényezőket járták körül: a felhasználók elérése, a szolgáltatások működése és minősége, a jelenlegi szolgáltatások fenntarthatósága, illetve a háttérfeladatok idő- és munkaerőráfordítása. A válaszokból kiderült, hogy a hazai könyvtára közel fele ún. „mérsékelt újító”, tehát már a járvány előtt is számos online szolgáltatást kínáltak. A válaszadók jelentős többsége tett lépéseket az online szolgáltatások bővítésére az elmúlt egy évben. A legtöbben a már meglévő kommunikációs csatornáikon javítottak, illetve épületfüggetlenné tették a szolgáltatásokat könyvátviteli pontok, házhoz szállítás, valamint távoli ügyintézés révén. Az olvasói visszacsatolások is megerősítik, hogy az egyéb jellegű digitális tartalomszolgáltatást, a távoli hozzáférés biztosítását, illetve az új vagy bővített adatbázis-szolgáltatást érdemes állandó szolgáltatássá tenni.

A szekció utolsó előadásaként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) és az Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI) munkatársa, Lábody Péter  tájékoztatta a közönséget egy új európai uniós szerzői jogi irányelvről, amely a kereskedelmi forgalomból kikerült (ám elviekben szerzői jogi oltalom alatt álló) művek (Out of Commerce – OOC) szabad felhasználásáról rendelkezik, amennyiben a kérdéses mű a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül már nem hozzáférhető a közönség számára. A művekre érvényes lehet ez a rendelkezés a koruk okán, amennyiben egyszeri kiadásról van szó, illetve ha sosem szánták őket kereskedelmi célra, pl. poszterek, szórólapok, amatőr művek és hasonló dokumentumtípusok esetében. Az 1999. 08. 31-én vagy azelőtt kiadott irodalmi művek automatikusan az „OOC-rezsim” hatálya alá tartoznak majd, amennyiben nincs újabb kiadásuk, vagy a jogtulajdonos nem tiltja meg a szabad felhasználást, például egy tervezett újrakiadás miatt. A felhasználás menete Magyarországon a következő: a kulturális örökségvédelmi intézmények a felhasználni kívánt művekről a közös jogkezelő közvetítésével (amennyiben van) értesítik az SZTNH-t, amely továbbítja az adatokat a hasonló feladatkörű uniós szervezetnek, az EUIPO-nak adatbázisba regisztrálás céljából. Amennyiben nincs akadálya a szabad felhasználásnak, akkor megkezdődhet az adott mű digitalizálása, terjesztése és internetes közzététele. A szabad felhasználás feltétele, hogy kizárólag digitalizált, nem kereskedelmi céllal fenntartott honlapon online elérhető példányokra terjedjen ki. A könyvtárak bevétellel is számolhatnak e dokumentumok szolgáltatása során, ám ekkor azt vissza kell forgatni a digitalizáló folyamat költségeibe. Az új jogi szabályozás 2021. június 1-étől lép hatályba.

Délután egy digitális bölcsészeti szekciót követően Moldován István (OSZK) elnökletével folytatódtak a könyvtári témájú előadások. Elsőként Fülöp Tiffany és Nagy Gyula az SZTE Klebelsberg Könyvtár online oktatás idején játszott szerepébe engedett betekintést. Ennek egyik alappilére a 2018 őszén indult Elektronikus Tananyag Archívum (ETA). A jelenleg mintegy 750 gigabájt tárhellyel rendelkező repozitóriumba jogosítási, tartalmi, majd könyvtári jóváhagyást követően az egyetemi polgárok is feltölthetik munkáikat. A járvány alatti kényszerű online oktatás során egy frontális előadásokból álló Moodle MOOC-alapú e-learning könyvtár- és informatikai alapismeretek kurzust is bevezettek. A tartalom szöveges leckékből, videoleckékből és ellenőrző kérdésekből tevődik össze, és bárki által elérhető a könyvtár honlapján. A témához kapcsolódóan Kokas Károly és Várnai Vígh Adrienn a könyvtár e-learning platformján történő tömeges könyvtári felhasználóképzés tananyagát, tantervét és gyakorlatát ismertette. E munka keretében különleges hallgatói igényekkel is szembesültek, például amikor kínai hallgatókat képeztek a hazájukban (!) könyvtárhasználatra távoktatás keretében.

A használóképzést követően a webarchiválás témája került terítékre Drótos László (OSZK) jóvoltából, aki a közösségi média archiválásának nehézségeit ismertette. Mivel a ma népszerű közösségi platformok öntörvényű környezetnek tekinthetők, nehéz ezeket hosszú távon megőrizni, többek között azért is, mert már a nyilvános tartalom megtekintése is belépéshez kötött, így a keresőbotok nem jutnak be a felületre. A platformok saját fejlesztésű, a felhasználó személyéhez igazodó keresői is nehezítik a külső keresőbotok bejutását. Komoly probléma továbbá, hogy a szolgáltatások többféle alternatív felülettel rendelkeznek, sokszor kizárólag mobilapplikáción keresztül érhetők el, utóbbi szoftverek várható élettartama viszont elenyészően rövid lehet. A személyes tartalmak szerzői jogi szempontból is problémát jelentenek (akár egy hozzászólás is), nem is említve a személyes adatok védelmének elvét. A hosszú távú megőrzés szempontjából megoldhatatlan az archiválás nélkül bezárt platformok „megmentése”, ahogyan azt az iWiW, a MySpace és a Google+ esetében láthattuk. Milyen módszerek állnak a webarchiválók rendelkezésére ez ügyben? Egyrészt léteznek specializált fizetős platformok és szolgáltatások, de vannak ingyenes alkalmazásprogramozási interfészen (API) keresztül archiváló szoftverek, különböző fájlletöltők, webböngészőn keresztül archiváló eszközök, továbbá az archivált tartalmat WARC-konténerfájlban megjelenítő szoftverek is. Az OSZK vegyes eredményeket ért el ezen a téren: a Facebookról például a közelmúltig mentettek tartalmakat, ám a platform változása miatt ez ellehetetlenült. Összeségében elmondható, hogy a közösségi média archiválása nem fenntartható vállalkozás.

Mátyás Melinda, a Qulto munkatársa a 2015-től erőteljesen gyarapodó magyar e-könyves adatbázisok (MERSZ, Typotex Interkönyv, Szaktárs) használatát elemezte, különös tekintettel a járványhelyzet hatására. Adatforrásként az EISZ 2015 és 2020 közötti éves statisztikái szolgáltak. A hazai e-könyvforrásokra előfizetők száma folyamatosan gyarapszik, az elektronikus információszolgáltatás jellegzetességeinek megfelelően leginkább a felsőoktatási intézményekben ugrott meg. A következő előadó, Biszak Előd az Arcanum mesterségesintelligencia-fejlesztéseit ismertette azArcanum Digitális Tudománytár (ADT), a Mapire, a Kézikönyvtár és a Szaktárs összefüggésében. Az egyik fő téma a 30 éve fejlesztett Arcanum Kereső volt. Kurrens mesterségesintelligencia-fejlesztés az ADT képkeresője, amire jelentős igény mutatkozik a felhasználók részéről. A fejlesztés első lépcsőfokaként az algoritmus „megmondja”, hogy egy adott oldalon láthatunk-e illusztrációt. Ennek következő szintje az arcfelismerő algoritmussal történő arckeresés lesz az ADT-ben, amely mintegy 12 millió arcképpel rendelkezik. Aktuális fejlesztés még az oldalszegmentálás, amely lehetővé teszi majd a szövegtörzs illusztrációtól történő automatikus elkülönítését. A tesztelés folyamán gépi tanulás támogatására 100 ezer oldalnyi annotált „tanulóadatot” állítottak össze METS/ALTO formátumban. A gépi szövegfeldolgozás hátterét az Arcanum 10 milliárd szavas adatbázisára épített BERT-modell szolgáltatja. A természetes nyelvi feldolgozás entitásfelismeréssel operálva azonosítja a személyeket, helyeket, szervezeteket, dátumokat, eseményeket, címeket, termékeket, mennyiséget és egyéb entitásokat. A BERT az optikai karakterfelismerés minőségjavulásával jár együtt, javítva a korábban félreolvasott szövegeket. Végezetül jelenleg is elérhető az Arcanum AI szolgáltatás, amely automatikus válaszokat ad természetes nyelven feltett kérdésekre, digitalizált régi lexikonok szövegét használva tudásbázisként.

Káldos János (OSZK) az IFLA Könyvtári Referenciamodell (LRM) esettanulmányát mutatta be egy 16. századi dokumentum példáján, azt demonstrálva, hogy az LRM négy magentitása, a Mű, a Kifejezési forma, a Megjelenési forma, illetve a Példány (angol betűszóval: WEMI) hogyan alkalmazható egy régi könyv esetében. E régi források közös nevezője, hogy egyediségük révén alig rendelkeznek szabványos könyvtári leírással. Az előadó Enyedi György (1555–1597) 60. beszédének (prédikációjának) WEMI-modelljét ismertette. A forrás három kifejezési formával rendelkezik: magyar és latin nyelvű forma, illetve az elhangzott élőbeszéd. A megjelenési formát a magyar nyelvű kódexek képezik, amelyekből három példány maradt ránk. Az LRM magentitásai kölcsönösen kizárják egymást, így felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha csak egyetlen példánya van az adott megjelenési formának. Káldos szerint szükséges lenne bevezetni az üres halmaz fogalmát a Példány entitásnál, továbbá az előadó véleménye szerint az egyes entitásokkal kapcsolatos információk megadásába – digitális bölcsészeti kiterjesztésként – be kellene vonni a kutatókat is, a könyvtári platformok és névterek adatrögzítő felületeinek szabályozott megnyitásával.

Mihály Eszter és Szűcs Kata Ágnes (PIM DBK) a Petőfi Irodalmi Múzeum automatikus kézírás-felismertetési pilotprojektjét ismertette, amely Kiss József levelezését tárja fel. A HTR (Handwritten Text Recognition) gépi tanulási modellt alkalmazó Transkribus szoftvert használják a projekt során, amely az első magyar publikus kézírásfelismerő modellben fog testet ölteni. Kalcsó Gyula a PIM DBK digitálisan létrejött (born digital) dokumentumokkal kapcsolatos munkafolyamatait ismertette, kitérve a digitális dokumentumok archiválásának nehézségeire, amelyet a hatalmas mennyiség, a változatosság, a gyorsan elavuló formátumok jellemeznek. A munkafolyamat az OAIS (Nyílt Archiválási Információs Rendszer) magas szintű elméleti modelljén alapul. A területen hazánkban az úttörő szerepet a Magyar Nemzeti Levéltár végezte, akik már dolgoztak ki OAIS-alapú munkafolyamatot.

A konferencia utolsó napján egy digitális bölcsészeti tematikájú szekcióval indultak a közgyűjteményi előadások, majd Keveházi Katalin (SZTE Klebelsberg Könyvtár) elnöklete mellett került sor az utolsó könyvtáros szekcióra. Elsőként Ungváry Rudolf A „földrajzi személyi” hungarikum – A magyar kultúrában szerepet játszó személyek születési, életrajzi és halálozási helyeinek területi szórása a világban címmel ezen adatok azonosításának nehézségeiről tartott előadást. A magyar vonatkozású személyekhez köthető helynevek túlnyomó többsége nem a mai Magyarország területére esik. A megváltozott névforma mellett a forrásokban rögzített születési és halálozási helyek megbízhatatlansága is problémát okoz, gondoljunk itt például a hadifogságban bemondásra oroszul rögzített adatok torzulásaira. A PIM névterében végzett eddigi gyakorlat is igazolta, hogy ezek behasonlítása rendkívül nagy ráfordítást igényel, ráadásul a feldolgozandó állomány körülbelül 60%-ánál van szükség ilyen utómunkára. A forrásnevek és a mai hivatalos földrajzi nevek párosítása is nagy kihívást jelent.

Ilácsa Szabina a keddi tutoriálon elhangzott előadását ismételte meg szélesebb közönség előtt, középpontban a meglévő katalogizálási házi szabályzat alkalmazásprofillá történő bővíthetőségével. Kiindulási alapnak megfelelnek a meglévő szabályzatok, ám amennyiben a kitűzött cél az RDA-ra való átállás, akkor érdemes begyakorolni az alkalmazásprofilok kidolgozását, ugyanis ennek ismerete az LRM alapján átdolgozott RDA-hoz már elengedhetetlen. Farkas Katalin az SZTE Klebelsberg Könyvtárában a digitalizált és repozitóriumban szolgáltatott muzeális dokumentumok és kéziratok speciális metaadat-szerkezeteit érintő munkafolyamatokról tartott előadást. A metaadat-struktúrát dokumentumtípusonként alakítják ki. Új adatcsoportokat is létrehoztak (pl. kézirat jellege, oldalszám jellege, kapcsolódó URL-mező, provinencia stb.), amelyek révén strukturált gyűjteményfelépítést valósítottak meg. A katalógus és a repozitórium között a MARC21-beli 856 mező teremt összeköttetést, míg a repozitóriumon belül, illetve a repozitórium és a külső források között URL-linkek biztosítják a kapcsolatot. A hatékony repozitálás alapja az együttműködés a könyvtáron belül, valamint a kutató és a levéltáros/könyvtáros között.

Németh Márton (OSZK) a nemzeti könyvtár COVID-járvánnyal kapcsolatos webarchiválását ismertette. A járvány alatt intenzíven archiválták a koronavírussal kapcsolatos weboldalakat, beleértve a hazai hivatalos tájékoztatásokat, híreket, de például az UNICEF magyar nyelvű tájékoztatóját és egyéb magyar nyelvű külföldi tartalmakat is. Az utolsó könyvtári tematikájú előadást Garamvölgyi Lászlótól, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárának (EKL) informatikai és szolgáltatási megbízott főigazgató-helyettesétől hallhattuk, témája az intézmény szolgáltatásai voltak a járványhelyzet alatt. Az EKL más könyvtárakhoz hasonlóan immár majdnem egy éve tart zárva (leszámítva a rövid nyári-őszi nyitvatartást), és a máshol is tapasztalt kihívásokkal szembesültek: az otthoni munkavégzés megszervezésével, az ehhez szükséges informatikai struktúra kialakításával, az online tájékoztatás felfuttatásával. Biblioboxa révén az EKL szolgál az ELTE könyvtárak központi átvevőhelyeként: bármely, az Egyetemi Könyvtári Szolgáltatásból (EKSZ – ELTE könyvtári hálózat) korábban hagyományosan vagy „küszöbről” kölcsönzött dokumentumot ide kell visszavinni. Ezen felül az EKL gyűjtőoldalt hozott létre az online források számára is. Az egyetemi hallgatók igényeinek megfelelően megszervezték a jogvédett tartalmak távoli (otthoni) szolgáltatását, egy digitális jogkezelő rendszer (Digital Rights Management – DRM) jellegű megoldást használva. Ennek lényege, hogy kizárólag képernyőn történő megjelenítést tesz lehetővé, minden másolási lehetőséget (pl. letöltés, képernyőkép) megakadályoz. A felhasználóbarát, könnyű használhatóság érdekében mobilapplikáció is készült ELTE Könyvtár Böngésző néven. A használata Neptun-hitelesítéshez kötött, így érvényesül az egyetemi polgárok számára biztosított jogszerű használat. Az ELTE Könyvtár webapplikáció 2019 szeptemberében jelent meg, és virtuális olvasójegyként működik, amely alkalmas a könyvtári tagságok, pénzügyek és kölcsönzések nyomon követésére, nyomtató- és fénymásolókártyaként is működik (ha nyitva van a könyvtár), valamint összeköttetésben áll az Aleph integrált rendszerrel, így értesítéseket is küldhet az olvasók számára. A járványhelyzet hatására az alkalmazással elérhető szolgáltatások köre online beiratkozással és hosszabbítással bővült, és a rövid nyitvatartási idő alatt az olvasótermi online helyfoglalás is ezen keresztül működött. A Neptun-kóddal történő bejelentkezés is megvalósult. Az ELTE Egyetemi Könyvtár elavult OPAC-ja is megújult az ELTEFIND nevet kapott közös kereső (discovery) révén. Ez a nyílt forráskódú VuFind rendszeren alapul és ugyan külön füleken, de egyetlen felületen teszi lehetővé a keresést a könyvtári katalógusokban és az előfizetett adatbázisokban. Az EKL új honlapjának fejlesztése is folyamatban van, emellett a kényszerű zárvatartást kihasználva a könyvtár pályázati forrásból korszerű akadálymentes sarkot alakított ki. A másik jelentős fejlesztés az RFID bevezetése. A dokumentumokba telepített címkéken alapuló műszaki rendszer részeként dolgozói munkaállomások, állományvédelmi kapuk, önkölcsönző pultok, kézi leltározóeszközök és egy szabadpolcos könyvvisszavételi pont kiépítése zajlik. Magyarországon elsőként az ELTE EKSZ részesült EFQM („Elkötelezettség a kiválóságért”) tanúsítványban.

Összeségében elmondhatjuk, hogy a Networkshop 2021 konferencia aktuális körképet adott a hazai könyvtárszakma digitalizációval kapcsolatos területeiről, külön hangsúlyt fektetve a járványhelyzet alatt nyújtott szolgáltatásokra.

Összeállította: Bódog András, közreműködött Szabó Piroska

Share

Kapcsolat

1827 Budapest, Budavári Palota F-épület

Tel: +36 1 224-3788

Elérhetőségek

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.