Hír

Köszönet a szervezési együttműködésért a FSZEK és a Zenei Gyűjtemény vezetőinek. A rendezvény iránt az érdeklődés oly nagy volt, hogy a regisztrációt idő előtt le kellett zárnunk.

A résztvevőket Fehér Miklós köszöntötte. Előadásának címe: „A Könyvtári Intézet aktuális tevékenysége a könyvtári minőségmenedzsment szakterületen” volt.

A 33/2017. (XII. 12.) rendeletben az EMMI a KI-t bízta meg az önértékelés szakmai szempontrendszerének kidolgozásával (melyet a létrehozó munkacsoport KMÉR-nek, azaz a Könyvtárak Minőségi Működésének Értékelési Rendszerének nevezett el), a minőségmenedzsment tevékenység támogatásával és a pályázatok lebonyolításával. A Könyvtári Intézet működteti a pályázati rendszert, de a díjazottakról szóló döntést a miniszter hozza.

A könyvtárakban a minőségmenedzsment tevékenységben a KKÉK jelentette a legfontosabb előzményt, amely a CAF (Common Assessment Framework – Közös Értékelési Keretrendszer) alapján került kidolgozásra. A KKÉK működési tapasztalatai felhasználásra kerültek a KMÉR – szintén CAF alapú – fejlesztéséhez is. A legfontosabb változtatás, hogy a pályázóknak nem a magas pontszám dokumentált elérésére, hanem a minőségmenedzsment tevékenység mindennapi ellátására, és ennek pályázatban történő bemutatására kell törekednie. Szeretnénk, ha minél több könyvtár rálépne a minőségmenedzsment útjára, függetlenül a pályázatoktól is. A KMÉR ebben is támogatást nyújt.

A rendezvény résztvevői a regisztráció során kérdéseket tehettek fel a Könyvtári Intézethez a kiírásokkal kapcsolatosan. Horváth Adrienn ezekre adta meg a válaszokat, illetve a pályázati kiírások kapcsán kiegészítette a Minősített Könyvtár cím és a Könyvtári Minőség Díj pályázati kiírásában közzétett információkat.

Topár József az elméleti keretekről szólt, kitérve a történeti előzményekre is. A minőség fogalmát is definiálta, miszerint a minőség a vevői elégedettséggel jellemezhető leginkább. Majd a TQM három sarokpontja, a vevőközpontúság, a folyamatközpontúság és a vezetés szempontjai mentén haladva mutatta be a KMÉR hátterében meghúzódó alapelveket. A könyvtárak vonatkozásában is értelmezhető a „vevő” fogalma. A célunk az kell, hogy legyen, hogy a vevőink igényeit maximálisan kielégítsük. A folyamatok eredményét méréssel lehet bemutatni. Nem kell félni a szubjektív mérőszámoktól sem. A vezetés menedzseri és felhatalmazó vezetői magatartásban is megvalósulhat. Az utóbbi a jövőkép és az alapvető értékek megadását követően felhatalmazásokat ad a munkatársak számára, miközben a vezető segíti és irányítja a munkatársakat.

A szervezeti önértékelés lefolytatása során nagyon fontos a megfelelő szervezeti kultúra kialakítása. A módszerek világszerte általában a TQM filozófiához kapcsolódnak. Az értékelés során fontos a munkatársak bevonása. Nem szabad, hogy csak a vezetők értékeljenek, törekednünk kell a szervezeti összetétel reprezentálására. Az önértékelés után a stratégiai célok szerint kell szűkíteni a fejlesztési területeket, figyelembe kell venni ugyanis, hogy nem tudunk egyszerre mindre koncentrálni.

Az elméleti bevezető után Topár József kitért a KMÉR részleteire, amely 9 fő kritériumot tartalmaz, és mint már elhangzott ugyancsak TQM és CAF alapú. Az önértékelést évente egyszer célszerű elvégezni, mert ilyen időtávon válnak mérhetővé a folyamatok. Később, a nagyobb fejlesztések után az időtáv, melyet átfogunk, 2-3 évre is kitolódhat. Az azonban nagyon fontos, hogy csak egyszer, a pályázat kedvéért elvégezni nincs értelme, az önértékelésnek be kell épülnie a szemléletbe. Az önértékelés célja nem a maximális pontszám elérése (ez egyébként irreális is lenne), hanem a fejlődés. A modell legnagyobb haszna, hogy segíti működésünket, folyamataink menedzselését. A KMÉR 3 kategóriára osztja a könyvtárakat a méretük alapján, azonban a hosszú távú tervek tekintetében a kategóriák között nincs fontos különbség.

Az előadó zárásként néhány gondolatot, tippet adott a pályázni szándékozóknak: aki csak most ismerkedik a minőségbiztosítással, az kb. 2 évet foglalkozzon a témával mindenképpen; aki már megkezdte a munkát korábban, az gondolja újra, hogy mennyire vonja be a munkatársait a folyamatba.