Jógyakorlat

A magyar népmesekincs széles körben elismert kulturális értékünk. A népmesemondás hagyományos szerepe a közösségeinkben többszintű volt: erősítette a közösségi összetartozást, tanító-szórakoztató céllal élethelyzetek megoldására beszélt el példákat (ún. sorsmegoldó képletet kínált fel), valamint a kapcsolódó műfajokkal együtt (közmondások, szólások, mondókák, epiko-lírikus népdalok) egészen kisgyermek kortól kezdve a nyelv elsajátítását segítette. Így vált lehetővé, hogy a népmesének kialakuljon egy kettős, normatív és szórakoztató szerepe, valamint betölt egyfajta „szelep” szerepet (a mesei fantasztikum képes kiragadni a realitásból, ezáltal fejleszti az asszociatív, a fogalomalkotási és az absztraháló készséget). A népmese, bár kezdetektől fogva kultúrákon, határokon, nyelveken keresztül vándorolt, beépítette és megőrizte az egyes népek, nyelvek, kultúrák sajátosságait, ebből következően gazdag forrást nyújt a nemzeti-kulturális identitás gyökereinek újra felfedezéséhez. A népmese továbbá társadalomismereti jelentőségű forrásszöveg. Egyrészt tudósít a kevéssé dokumentált népi életforma értékvilágáról, társadalom-felfogásáról és etikai világrendjéről. Másrészt a különböző népek együttélését jellemző modellértékű szabályok szöveges rögzítését és értelmezését is tartalmazza — generációról generációra továbbörökíthető formában. A népmese társadalmi vonatkozásai kapcsán figyelembe kell venni a külhoni magyar nemzetrészeket, hiszen a legtöbb kiváló mesemondó ezekről a területekről származik. A műfaj ezen túlmenően pedig rendkívül alkalmas a szociálisan rászorult gyermekek, köztük a hátrányos helyzetű roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár informális kereteken belül, valamint az össztársadalmi ügynek tekinthető társadalmi integráció előmozdítására. A magyar népmesekincs számos kapcsolódási pontot mutat ugyan a magyar népzene, néptánc területével, a fejlesztés szakmai tartalma elsősorban a népmese-kultúra és átadásának gyakorlati, módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mivel a rendszerváltást követő két évtizedben a folklór két kitüntetett színtere, a népdal és a néptánc kiemelt figyelmet kapott, ezért a népmese iránti érdeklődés háttérbe szorult. A felhívás ezért a kárpát-medencei magyar és magyar nyelvű népmesekincs tárgyterületére fókuszál és közvetlenül nem érinti a népdal és a néptánc-kultúra fejlesztését, ugyanakkor a népmese-narratíva számos összefüggésben megjeleníti és tárgyalja az említett két területet. A fejlesztés során közvetett módon — a projekt disszeminációja során — kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy a projekt keretében fejlesztendő NépmesePontokon a két tevékenységforma becsatornázható legyen, így erősítve a magyar kultúra elemeinek szinergikus hatásrendszerét.