Hír

Az angliai Devon és Torbay könyvtári hálózatát fenntartó Libraries Unlimited (Határtalan könyvtárak) nevű szervezet az Eventbrite online konferenciaszervező cég felületén zoomos interaktív beszélgetéssorozatot indított. A Beyond the Horizon sorozat keretében a könyvtárügy öt úttörő alakjával folytatott interaktív beszélgetésbe lehet bekapcsolódni.

Az előzmény: interjú Erik Boekesteijnnel

2020. július 2-án Marie Østergård volt az online esemény vendége, aki a dániai Aarhusi Városi Könyvtár igazgatója 2017 óta, amikor is a város főkönyvtárát és 18 fiókkönyvtárát szervezetileg egyesítették. Az új központi könyvtár 2015-ben DOKK1 néven, tízéves tervezés után nyílt meg. A projektet Østergård vezette, aki közelebbről a közösségi kapcsolatokért felelt. A DOKK1 koncepciójának lényege, hogy teret adjon az embereknek: az alkotásnak (performatív tér), az élménynek (inspirációs tér), a felfedezésnek (tanulótér) és a részvételnek (találkozóhely). Mind a tervezés, mind a működtetés a közönség bevonásával folyt. A DOKK1 2016-ban az év közkönyvtára lett. Aarhusi munkája mellett Marie Østergård a könyvtáros közösségben a kétévente tartott Next Library nemzetközi konferencia szervezéséről is ismert.

Marie Østergård beszélgetőpartnere Stuart Hamilton volt, az ír kormányhivatal könyvtárfejlesztésért felelős vezetője. A központi téma természetesen a DOKK1 volt, amelyet Østergård leginkább „fedett főtérként” jellemzett: lényege, hogy helyszínként szolgáljon a lakosok találkozásához, akárcsak hajdan a települések főterei - amellett, hogy tudásközpontként hagyományos könyvtári funkciókat is ellát.

Az Aarhusi Városi Könyvtár a skandináv régió legnagyobb közkönyvtára, amely világszerte mintaként szolgál a közösségi funkció felé elmozduló könyvtárak számára. Nagy, lenyűgöző épületét nem a könyvek uralják, hanem az emberek. Ez különösen a nem európai országokból érkező látogatókat lepi meg, ahol a könyvtárnak ez a fajta felfogása nem megszokott. Østergård kiemelte, hogy nagyon sokféle tevékenység folyik egyszerre a DOKK1-ben, a hely szelleme mégis nyugodt, emellett szabadságot is sugároz, hiszen a látogató maga választhatja ki, milyen programba vagy tevékenységbe kapcsolódik be. A visszajelzések alapján ez a nyugodtságot sugárzó tér tetszik leginkább a külföldieknek is. 

A DOKK1 filozófiája az, hogy a könyvtár legyen közösségi csomópont (community hub). A cél a kompetenciabővítés, az élmények szerzése, a tanulás, az inspiráció. A másik fontos alapelv, amelyet már a tervezés során is érvényesítettek, és azóta is kiemelt fontosságú: a könyvtár legyen a lakosoké! Jórészt ők szervezik a programokat is, melyeknek a könyvtár csak teret ad. Ezáltal a polgárok valóban a sajátjuknak érzik a teret. 

A DOKK1 tíz évig tartó tervezésébe bevonták a politikusokat, a lakosokat és a könyvtárosokat egyaránt. A kirakósszerű folyamatba mindenki “befektette” a maga ötleteit és az energiáját. A tervezett könyvtár víziója így nem egyetlen ember vagy szakmai csoport elképzelését tükrözi. A projekt elején nem is volt határozott elképzelés arról, hogy mi legyen a végeredmény; folyamatosan zajló ötletgyűjtések, tanulmányutak eredményeképpen alakult ki a ma is látható koncepció. Egy korszerű könyvtár állandóan mozgásban, változásban van – tekintve, hogy egy tízéves folyamat végén adták át az aarhusi könyvtárat, ezzel már a tervezéskor is számolni kellett. Nem száz évre előre gondolkodtak tehát, hanem úgy, hogy akár másnap meg lehessen változtatni az épület egyes részleteit és funkcióit a felmerülő igények alapján. Ez a fajta tervezési folyamat úttörőnek számított, de éppen ezért a folyamat magában foglalta a kudarc lehetőségének luxusát is. A problémamegoldásra összpontosító (“mi lenne, ha…?” jellegű) ún. Design Thinking megközelítés rengeteg kísérletezéssel és számos kudarccal, ugyanakkor váratlan sikerekkel is együtt járt. Próbálkoztak, elbuktak, majd újrapróbálkoztak – lépésenként megoldva a felmerülő problémákat –, míg sikerült egy valóban működőképes modellt kialakítani.  Ma is minden aarhusi fiókkönyvtár csapatában vannak “Design Thinking Nagykövetek”, akik képviselik ezt a szemléletet, és folyamatosan új ötletek megvalósításán dolgoznak. Az aarhusi közkönyvtárak tehát most, 2020-ban is állandóan változnak, mozgásban vannak.

A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mi lett a tanulsága a COVID-19 miatt kényszerbezárásnak, illetve mik voltak a távmunka tapasztalatai. Aarhusban május 18-án nyitottak ki újra; kezdetben csak könyveket visszahozni és újakat kölcsönözni lehetett. A könyvtárosok otthonléte alatt a mindennpi munka koordinációja nem volt egyszerű. Az egyik legfőbb kihívás egy ilyen helyzetben az, hogy hogyan legyenek a kollégák kreatívak, innovatívak otthon a gép előtt is, és hogyan lehet összefogni egy számos fiókkönyvtárból álló intézmény munkáját. Az aarhusi könyvtárosok számára megkönnyítette a helyzetet, hogy a könyvtárnak létezik egy, már évek óta kialakult víziója, melynek része az autonómiára és a részvételiségre építő szervezeti kultúra, amely lehetővé teszi, hogy mindenki képes legyen többféle feladatot önállóan ellátni és önálló döntéseket hozni. Például nem a főigazgató - vagy egy felelős vezető - tartja a kapcsolatot a különböző parnterszervezetekkel a rendezvényszervezéshez, hanem ez az egyes könyvtárosok feladat- és felelősségi körébe tartozik. Minden munkatárs osztozik a közös jövőképben, és önálló felelősséggel dolgozik a célok megvalósításért.

A bezárás alatt a fiókkönyvtárak közötti együttműködés sem volt mentes a problémáktól, mindenkinek meg kellett szoknia a kommunikáció digitális csatornáinak napi szintű használatát. A karanténidőszak legfőbb hozadéka, hogy a nagyobb, szervezetközi egyeztetések esetében nem ragaszkodnak a fizikai találkozókhoz, melyeknek megszervezése olykor nagy kihívást jelentett, mivel ritkán ért rá mindenki ugyanabban az időpontban. További tanulság volt, hogy mennyire nehéz elérni a leszakadó társadalmi rétegeket. Ehhez mindenképpen új partnerkapcsolatok kialakítására van szükség. 

Amit fontos megemlíteni, hogy a járványtól való félelem miatt a jövőben megcsappanhat a fizikai közelséghez szükséges bizalom és a rendezvények száma is, ami hatalmas fenyegetés a könyvtárak – kiváltképp egy közösségorientált könyvtár – számára. A májusi nyitás után bevezetett olyan szabályok, mint hogy a könyvtárosoknak plexifalakkal elválasztott pultok mögé kell visszaülniük, valamint tartani kell a 2 méteres távolságot, jelentősen megnehezítik a kommunikációt (a plexi miatt alig lehet hallani egymást) és a segítségnyújtást, pedig az aarhusi könyvtárnak továbbra is a közösségépítés a legfőbb célja! Programok, rendezvények nélkül ez nem megy, különösen, ha az emberek még félnek egymáshoz közel menni. Minden kolléga nehezményezi a mostani helyzetet, de bármikor jöhet egy újabb bezárás. Eddig félévenként átlagosan 1000 rendezvény volt a könyvtárban, a bezárás alatt/után pedig semennyi. Marie Østergård  szerint “B“-tervek kellenek, továbbá még több digitális szolgáltatás. 

Komoly dilemma, hogyan találjuk meg az egyensúlyt az áhított “közösségi csomópont”-könyvtár és a járványellenes szabályok betartása (a fertőzéstől való félelem, illetve az észszerű biztonság) között. Más szavakkal: a közösségi találkozóhely és a digitális tér ellentéte, problematikája most előtérbe került, és nagy kihívás elé állította a mai könyvtárakat.

Marie Østergård és a dán könyvtármodell képviselői szerint a könyvtár a viták, a társadalmi párbeszéd helyszíne, a kommunikációra pedig ma is nagy az igény. A vitáknak mindenképpen újra kell indulniuk, az emberek szomjazzák a diskurzus e módját és színterét.

A járványhelyzet aktuális kérdéseit követően a moderátor a Next Library konferencia jövője iránt érdeklődött. A Next Library konferenciát kétévente szokták megtartani Aarhusban, váltásban a Next Library Satellite egyéb helyszíneken megrendezett szakmai napjaival. Ez utóbbi rendezvény 2020-ban elmarad, így mindkét eseményre legközelebb 2021-ben kerül sor, a konferenciákat pedig online (is) fogják sugározni. Az egyik legégetőbb téma az lesz, hogy hogyan lehet közösséget építeni fizikai találkozás nélkül.

A beszélgetés zárásaként a nézők kérdezhettek. Az első kérdés az volt, hogyan lehet olyan nehéz időkben, mint például a koronavírus vagy a brit könyvtári rendszer válsága, motiválni a személyzetet. Marie Østergård válaszában elmondta, hogy Aarhusban mindenki vissza akart jönni a zárvatartás után. A DOKK1 gyakorlatát követve szerinte a legjobb motiváló eszköz a részvétel lehetősége valami új dolog létrehozásában. Muszáj kialakítani egy olyan munkakultúrát, ahol lehetőség adódik a kibontakozásra, a kísérletezésre. Ha minden munkafolyamatot szigorúan szabályoznak, ott meghal a kreativitás és a motiváció.

A következő kérdező arra volt kíváncsi, hogyan lehet "bevonzani" az embereket a könyvtárba. Østergård szerint a kihasználtság kulcsa az, hogy olyan alapszolgáltatásokat kell kialakítani, melyekre mindenkinek - kortól, nemtől, társadalmi státusztól, személyiségtől függetlenül - szüksége van. Ezenfelül hangsúlyozni kell: a könyvtár az embereké, egy olyan hely, ahol mindenki azt csinálhat, amihez kedve van. A használók olykor spontán találkozhatnak ismerősökkel, ami növeli a könyvtár népszerűségét, közösségi beágyazottságát, és kedvez új közösségek létrejöttének is. A közösségi teret úgy kell kialakítani, hogy egyértelműen azt jelezze a látogatónak: "idejöhetsz, ez a tiéd".

A következő kérdés a mentálisan sérült vagy drogfüggő emberekkel való kapcsolatokra vonatkozott. Østergård szerint a könyvtárosok szakértelme önmagában nem elegendő; fontos szerep hárul a specializált partnerszervezetekkel történő együttműködésre. Aarhusban például az utóbbi időszakban masszázs várta a hajléktalanokat a könyvtár teraszán szociális segítők közreműködésével.

A következő kérdező a művészetek könyvtári megjelenéséről és ehhez szükséges anyagi forrásokról érdeklődött. Marie Østergård kijelentette, hogy Aarhusban már a DOKK1 tervezésekor elhatározták, hogy nem lesznek múzeum vagy galéria. Nem fognak csak azért kiállítást rendezni, mert érkezik feléjük egy ilyen kérés; ha kiállítást szerveznek, ahhoz mindig valamilyen társadalmi vitának, interaktív foglalkozásnak vagy workshopnak kell kapcsolódnia. A központi könyvtárban tehát az egyéb típusú rendezvényekre összpontosítanak; esetenként a fiókkönyvtárak azonban népszerűsítik a helyi művészeket alkotásaik bemutatásával. 

Egy könyvtáros kolléga arra volt kíváncsi, a Design Thinking megvalósítható-e kevés pénzből. Erre a kérdésre a válasz határozott “igen”, hiszen Aarhusban a könyvtárosoknak a felmérések, interjúk készítése, a programok, szolgáltatások átszervezése, újragondolása a munkakörük része. Sokféle rendezvénytípussal kísérleteznek, sokféle közönség számára. Az kerül pénzbe, ha valamilyen építészeti újítás merül fel, vagy a bútorok és egyéb eszközök szorulnak cserére. 

Egy másik kolléga azt kérdezte Østergårdtól, hogy mit csinált volna másként. Az előadó szerint talán több open/urban office-t kellett volna kialakítani a könyvtárban, amelyeket a helyi startupok is használhattak volna, illetve “zöld” átriumot lehetett volna kialakítani az épületben. Utóbbi talán nem baj, hogy elmaradt, mert a klíma és az épület adottságai amúgy sem tennék könnyen lehetővé a nagy mértékű növényesítést. 

Erik Boekenstein, a beszélgetéssorozat előző főszereplője az iránt érdeklődött, hogy mi a Next Library konferencia titka. Marie Østergård szerint a lelkesedés, illetve az, hogy a könyvtáros közösség a magáénak érzi a rendezvényt, az emberek beleszólhatnak abba is, hogy milyen témák kerüljenek terítékre. A középpontban az ötletek megosztása áll, valamint a hibák tapasztalatainak átadása, amelyek tanulságaiból mindenki profitálhat. 

A következő kérdés a kommunikáció problémakörének és a siker “mérésének” titkait feszegette.  Østergård szerint a kommunikáció nem könnyű feladat: sok embert, sokféle platformon kell megszólítani. Állandóan igyekeznek növelni a programok és az együttműködések számát, fontos a jó partnerkapcsolati stratégia. Aarhusban eleve sikeresként jelent meg az újonnan átadott DOKK1 a köztudatban, így könnyebb dolguk volt a fenntartó felé való kommunikáció terén. A mérés során elsősorban a programok számát és a résztvevők számát figyelik. A kölcsönzések száma már nem érdekes; az a lényeg, hány embert tud a könyvtár megszólítani, elérni. Ehhez kapcsolódóan találták ki azt, hogy a könyvtár sikerességét a használói “sztorikkal” mutassák be az Instagram hashtagjein keresztül. Az emberek képi formában megragadott történetei tükrözik mindazt, amit a könyvtár képvisel, és aminek otthont ad. Ezek a “sztorik” kivetítőn is megjelennek a DOKK1 könyvtárban. 

Végezetül felmerült, mit tehetnek a könyvtárakat összefogó szervezetek. Marie Østergård szerint azt kell hirdetniük, hogy a könyvtárak mennyire fontosak, sőt elengedhetetlenek az emberek számára, különösen válság idején. A könyvtár brandjének megváltoztatásáért is sokat tehetnek: ez a brand legyen a könyv helyett az ember! A könyvtárak egyedül keveset tudnak elérni, minél több kapcsolatra és partnerszervezetre van szükségük a fejlődéshez - a könyvtáros egyesületek, szakmai szervezetek ebben is tudnak segíteni. 

A beszélgetéssorozat 2020. július 9-én folytatódik David Lankes, a Dél-karolinai Egyetem Könyvtártudományi Karának igazgatója, valamint Sue Williamson, az angol Könyvtárak a Művészetekért Tanács elnökének részvételével.

Zárásul néhány vonatkozó szakirodalomra hívjuk fel a figyelmet a HUMANUS adatbázis referátumaiból válogatva:

A világ legboldogabb könyvtárai / Istók Anna In: Tudományos és műszaki tájékoztatás. – 65. (2018) 4., p. 238-244. : ill., 8 fotó

Dokk1 : la co-creazione come nuovo metodo di lavoro in biblioteca / Sidsel Bech-Petersen In: AIB studi. – 56. (2016) 3.

Die offene Bücherei in Dänemark / Claudia Knauer In: Bibliotheks-forum Bayern. – 10. (2016) 2., p. 120-123.

Die Bibliothek als innovative Bürgerplattform : mit dem spektakulären Neubau Dokk1 vollzieht die dänische Stadtbibliothek Aarhus einen Paradigmenwechsel : der Fokus liegt nun auf Menschen statt auf Medien / Knud Schulz In: BuB. – 67. (2015) 4., p. 206-210.

Urban Mediaspace Aarhus / Rolf Hapel In: Bibliothek. – 34. (2010) 3., p. 331-336.

Mindspot partners up / Louise Overgaard In: Scandinavian public library quarterly. – 43. (2010) 3., p. 11-13.

Készítették:  

Szabó Piroska és Bódog András (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)