1959-ben egy illusztrátor, Arthur Radebaugh vázolta fel a jövőről alkotott elképzelését. De vajon valóban valóra vált-e?
Az 1950-es években az új technológia először vitte az embert az űrbe. Az emberiség nagy álmokat dédelgetett, figyelmét a csillagokra és az azok mögötti világra összpontosítva. Az otthon jövőről alkotott elképzelések kissé hétköznapibbak voltak.
A gramofonok és nyomtatott újságok világában a televízió megjelenése igazi forradalom volt. Ez beindította a fantáziát, mert az emberek kíváncsiak voltak, mi jöhet még.
Így 1958 és 1963 között Arthur Radebaugh tollat ragadott, és egy illusztrációs sorozatot készített a Chicago Tribune számára, melynek címe „Closer Than We Think!” (Közelebb, mint gondolnánk) volt. Radebaugh rajzai önmagukban is figyelemfelkeltőek voltak, ám ezt felmúlta tartalmuk, amelyek az 1950-es évek végén az újságolvasók számára rendkívül izgalmas is lehetett. De több mint 60 évvel később vajon igaza volt?
Közelebb, mint gondolnánk: Arthur Radebaugh víziója
Radebaugh Closer Than We Think című sorozata az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején több éven át jelent meg, és a közeli jövőről szóló elképzeléseivel izgatta a közönséget. A Robot Railroading a teljesen automatizált tömegközlekedési járművekkel foglalkozott, a One-World Job Market a távmunkára és a távmunkahelyre összpontosított, míg a Highway to Russia neve magáért beszél.
Számunkra azonban az elektronikus otthoni könyvtár a legrelevánsabb. Az 1959 februárjában megjelent kép egy hatalmas otthoni szórakoztatórendszert ábrázol, amely rengeteg különböző médiát és kulturális alkotást foglal magában.
Míg édesanya és édesapa a kanapén pihennek, egy kislány választ egy könyvet az otthoni könyvtárból. A képhez tartozó kommentár leírja, hogyan fogják rögzíteni és tárolni a mozgóképeket, és hogyan fogják a televíziók a háromdimenziós képeket reprodukálni. Eközben mikrofilmkönyveket vetítenek hatalmas felületekre – ebben a konkrét képen a mennyezetre – elektronikus hangtechnológia kíséretében, hogy segítsék az olvasókat és a diákokat.
Ki volt Arthur Radebaugh?
Arthur Radebaugh 1906-ban született Coldwaterben, Michigan államban. Kiváló illusztrátor és airbrushművész volt. Magával ragadó képei bizonyítják tehetségét, és lenyűgöző példái annak a retró-futurista művészeti stílusnak, amely a háború utáni években olyan népszerűvé vált.
Radebaugh azonban nemcsak művész volt, hanem ipari formatervezői és autóipari fejlesztői háttérrel is rendelkezett. Ennek köszönhető, hogy megvalósítható technológiai előrejelzéseket tett a jövő társadalmáról. Radebaugh látomásai ezért mérsékeltebbek, mint amelyeket megszoktunk.
A második világháború sötét napjai után kialakult vad optimizmus sokszor parodizált téma volt, és még mindig várunk az elképzelt egyszemélyes jetpackekre és teleportációs eszközökre. Ehelyett Radebaugh spekulációi inkább az általa jól ismert technológiai valóságon alapultak.
Radebaugh-nak igaza volt?
Első pillantásra Radebaugh jóslatai meglepően pontosnak tűnnek. Az automatizált járművek és eszközök már ma is valósággá váltak. Az automatizált élelmiszerboltok és az önkiszolgáló pénztárak is valósak, bár előnyeiket nemcsak a Radebaugh illusztrációjában többször említett „háziasszonyok”, hanem mindenki élvezi.
De mi van az elektronikus otthoni könyvtárral? Ahogyan azt bárki megerősítheti, akinek hegyekben állnak a DVD-k, CD-k és VHS-kazetták, ez is elég helyesnek tűnik. Nem egyértelmű, hogy a könyvek mennyezetre való vetítése valaha is elterjedt-e, de az elektronikus könyvek és az e-olvasók mindenképpen népszerűek.
Természetesen mára már túlléptünk ezen a vízión. A digitális streaming szolgáltatások révén hozzáférhetünk számtalan zenéhez, filmhez, tévéműsorhoz, könyvhöz, videojátékhoz és bármilyen
más digitális médiához, amit csak megemlíthetünk. A Radebaugh illusztrációján látható nappali szép és tágas, de még az sem tudna befogadni egy ekkora könyvtárat.
Radebaugh közeljövőről alkotott elképzelése a közelmúltról alkotott elképzelésünkké vált.
A varázsfüggöny mögött: Radebaugh titka
A technológia nagy része, amelyet Radebaugh felvetett, valójában már fejlesztés alatt állt. A robotvonat illusztrációja például 1960-ban jelent meg először, de az automatikus vonatokat már 1959-ben tesztelték a New York-i metróban. Az 1959-ben megjelent Electronic Home Library (Elektronikus otthoni könyvtár) című könyvben az első mágnesszalagos videofelvételek már 1951-ben készültek, és a technológia az évtized végére meglehetősen gyorsan fejlődött.
Arthur Radebaugh tehát nem annyira a „Közelebb, mint gondolnánk” témával foglalkozott, hanem inkább a „Már szinte itt van” témával. Bár ez nem von le semmit Radebaugh érdemeiből, és az ő gyakorlatias, megvalósítható jövőképe hasznosabb, mint például az űrben épített bowlingpályák vagy az otthonokban elhelyezett apró atomreaktorok.
Ami magukat az illusztrációkat illeti, azok még mindig remekül néznek ki. A műalkotások áttekintése manapság lenyűgöző utazást kínál a háború utáni világ hangulatába, innovációjába és esztétikájába.
A kép forrása a cikk.