Hír

Az angliai Devon és Torbay könyvtári hálózatát fenntartó Libraries Unlimited (Határtalan könyvtárak) nevű szervezet az Eventbrite online konferenciaszervező cég felületén zoomos interaktív beszélgetéssorozatot indított. A Beyond the Horizon sorozat keretében a könyvtárügy öt úttörő alakjával folytatott interaktív beszélgetésbe lehetett bekapcsolódni.

Az első előadó 2020. június 18-án Eric Klinenberg szociológus, író, egyetemi tanár, a New York-i Egyetem keretein belül működő interdiszciplinális kutatóintézet (Institute for Public Knowledge) igazgatója volt. Klinenberg az 1995-ös – a fekete idős lakosság körében kiemelkedően magas halálozási aránnyal járó – chicagói hőhullám társadalmi jelenségeit vizsgáló, 2002-ben megjelent Heat Wave: A Social Autopsy of Disaster in Chicago (magyar nyelvű összefoglaló) című könyvével vált híressé. Magyarul eddig A magam útján - Miért jó egyedül élni című kötete, illetve az Aziz Ansari humoristával közösen írt Modern románc című műve jelent meg. Legutóbbi munkája, a Palaces for the People: How social infrastructure can help fight inequality, polarization, and the decline of civic life szolgált az online beszélgetés kiindulópontjául. Klinenberggel Isobel Hunter, a Libraries Connected brit könyvtárműködtető szervezet ügyvezető igazgatója beszélgetett.

Eric Klinenberg mondanivalójának középpontjában a szociális infrastruktúra állt. Akárcsak a közművek vagy a kommunikációs infrastruktúra, ez a tényező is alapvető összekötő eleme társadalomnak, hiszen meghatározza, milyen mértékben kapcsolódunk egymáshoz, ez pedig befolyással van az egészségünkre, a jólétünkre és az életkilátásainkra is. A gyülekezési helyek általában spontán közösségépülést eredményeznek. Egy-egy fizikai tér (park, játszótér vagy könyvtár) jelenléte kimutathatóan növelheti a várható élettartamot, és javíthatja a bűnözési statisztikákat is. Elhanyagolásuk ellenben negatív hatással jár, például az USA-ban az 1970-es években a parkok, játszóterek veszélyes helyekké váltak, és a könyvtárak szolgáltatási színvonala is visszaesett. (Klinenberg aláhúzta, hogy az Egyesült Államokban a szociális szféra nem azt jelenti, mint Európában, ahol ennek intézményrendszere jóval szélesebb körű, és kiterjedtebb szociális hálóról is beszélhetünk.)

Az atomizálódott, elidegenedett társadalmakkal szemben a jól működő szociális infrastruktúrával rendelkező társadalmak sikeresebben kezelik a válságokat. Eric Klinenberg eredetileg nem tervezett könyvtárakkal foglalkozni, de ahogy a közösségeket kutatta, arra a felismerésre jutott, hogy a könyvtárak jelentik szinte az egyetlen teret, amely ingyenesen hozzáférhető mindenki számára, és ahol a személyzet segítőkészen áll minden kérdéshez. Meglátása szerint szinte senkit sem zárnak ki a közkönyvtárból, csak kirívóan deviáns viselkedés esetén, ami nagyon nagy szó. Az inklúzió és a nyitottság fémjelzik tehát a könyvtárakat, amelyek így alapvető demokratikus terek a közösség számára.

Napjainkban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság különösen mély válságot él át, amihez a társadalmi polarizáció mellett a koronavírus-járvány is hozzájárul. Ebben a kontextusban azt tapasztalhatjuk, hogy ahol korábban jól működött a szociális infrastruktúra, ott most is jelen van a szolidaritás a közösségekben. Szó szerint életek múlhatnak azon, hogy bekopogunk-e valakihez, akit már régen nem láttunk. Félő azonban, hogy az óhatatlan gazdasági megszorítások a szociális infrastruktúrát, így a könyvtárakat is el fogják érni. Ezért érvelni kell a döntéshozóknak, hogy a könyvtárak és hasonló intézmények létfontosságúak, krízishelyzetben is. Fenntartásuk, működtetésük megtérül, hiszen a széteső szociális infrastruktúra negatív következményeit csak magas ráfordítással tudjuk kezelni – gondoljunk csak az egészségügy vagy a büntetés-végrehajtás áttételes költségeire. Eric Klinenberg arra hivatkozott, hogy ha az elhanyagolt épületeket felújítják vagy a helyüket parkosítják, az adott környéken csökken a bűnözés. A chicagói hőhullám esete is azt bizonyította, hogy a jó szociális infrastruktúrával bíró szomszédságok könnyebben átvészelik a nehéz időszakokat.

A koronavírus-járvány hatására a könyvtárak világszerte bezártak. De a könyvtárosok ez alatt az idő alatt is arra törekedtek, hogy fenntartsák a szociális szerepüket, például az Egyesült Királyságban csomagokat osztottak, rátelefonáltak a hátrányos helyzetű használókra, hogy megkérdezzék, jól vannak-e, illetve online rendezvényeket szerveztek. Az USA-ban a könyvtárosok szintén gyorsan reagáltak, és például zoomos álláskeresési szemináriumokat tartottak. Működhet-e azonban a szociális infrastruktúra fizikai tér nélkül? Eric Klinenberg szerint nem: az internet és a közösségi média – bármit is állítanak a nagy technikai vállalatok – nem szociális infrastruktúrát kínálnak, és csak kiegészítik, de nem pótolják a közösségi életet. Ahhoz ugyanis egyszerűen szükség van a fizikai térre és a személyes találkozásokra.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy alá kellene becsülnünk a technológia szerepét. Ellenkezőleg: az internetnek ma már közszolgáltatásnak kellene lennie, ám az USA-ban több millió embernek nincs internet-hozzáférése, továbbá a családokban nem rendelkezik mindenki saját eszközzel. (Ennek hiánya a járvány miatt bevezetett távoktatás során mutatkozott meg.) Mindez elmélyíti a társadalmi szakadékot. Könyvtárosként meg kell becsülnünk azt, amit a korszerű technológia adni tud, és digitális szolgáltatásokat kell nyújtanunk (például e-könyveket, hangoskönyveket kölcsönöznünk), de ehhez az kell, hogy a lakosságnak körében általános legyen az internet-hozzáférés.

Nem tudjuk, hogyan alakul a járványhelyzet, ám a könyvtáraknak el kellene érniük, hogy legalább kültéri rendezvényekkel nyissanak ki a nyáron, hogy újra biztosíthassák a személyes találkozás lehetőségét. Még a jövő zenéje, hogy a könyvtárak megerősödve kerülnek-e ki ebből a válságból, bebizonyítva a fontosságukat, vagy hanyatlásnak indulnak a forráselvonások, illetve az emberek közösségi helyektől való félelme miatt. Eric Klinenberg mindenesetre abban bízik, hogy a válság rávilágít a szociális infrastruktúra fontosságára.

Ezután a hallgatóság kérdezhetett a meghívott előadótól. Az egyik kolléga azt firtatta, hogy a könyvek és az olvasás milyen szerepet töltenek be a szociális infrastruktúrában. Eric Klinenberg szerint a könyvek fontosak (az írástudás, a logika, az érvelés hangsúlyozásával), ám a közkönyvtáraknak folyton fejlődniük kell, középpontjukban már nem mindig a könyvek, inkább a rendezvények állnak. Kijelentette azonban azt is, hogy a könyvek a jövőben is a könyvtár gerincét fogják adni.

A következő kérdésre, hogy mitől lesz valaki jó vezető, Klinenberg azt válaszolta, hogy a józanság, az alázat és az inklúzió melletti elkötelezettség mindenképpen alapértéknek számítanak. Ha a könyvtár az egyetemes emberi méltóság üzenetét közvetíti és minőségi pubiklus teret biztosít, a használók is ahhoz méltóan fognak viselkedni, és kevesebb atrocitásra kerül sor. Az előadó kiemelte, hogy az inklúzió megvalósításával, a közösség megismerésével a különböző kisebbségek is biztonságos és befogadó helynek fogják érezni a könyvtárat.

Egy másik kérdező arra volt kíváncsi, hogy mi az előadó véleménye a kulturális és közösségi terek centralizációjáról. Eric Klinenberg szerint ugyan lehet, hogy olcsóbb fenntartani a centralizált, nagyobb intézményeket, de a lokális, decentralizált struktúra a célravezető, hiszen az emberek a saját szomszédságukba gyalog tudnak elmenni, ezért az ottani intézményhez fognak kapcsolódni. Találkozási helyért, internethozzáférésért, megbízható könyvtárosokért a fiókkönyvtárakba fognak menni – egy információ- és bizalomhiányos társadalomban ezért ne zárjuk be a helyi fiókkönyvtárakat! A könyvtárak az amerikai kultúra alapvető építőkövei, és sosem volt rájuk akkora szükség, mint most.

Végezetül több kérdés a COVID-19 miatti bezárkózás negatív hatására irányult. Klinenberg szerint a digitális platformok és szolgáltatások jók ugyan, de nem helyettesítik a fizikai tereket és találkozásokat. A “társadalmi távolságtartás” (social distancing) helyett is inkább fizikai távolságtartásról és társadalmi szolidaritásról kellene beszélni, és ha lehet, a járvány alatt is kilépni az utcára (maszkban), és találkozni másokkal (tartva a kellő távolságot), hiszen alapvetően társas lények vagyunk, akik közösségben tudnak a legjobban működni – ennek pedig a könyvtárak a kitüntetett színterei.

A beszélgetéssorozat 2020. június 25-én folytatódott Erik Boekesteijn, a Holland Nemzeti Könyvtár főtanácsadója, a chesteri Storyhouse igazgatótanácsának tagja és a Steijn&Tonijn gyermekkönyvkiadó társtulajdonosa, valamint Nick Poole, a brit könyvtárszakmai szervezet, a CILIP (Chartered Institute of Library and Information Professionals) elnöke részvételével.

Készítették:

Bódog András és Szabó Piroska (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)