Hír

A külföldi könyvtártudományi szakirodalom olyan cikkeire is szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek a Könyvtári Figyelő hasábjairól kiszorultak, de mégis érdeklődésre tarthatnak számot. A következőkben a KF 2018/4. száma által lefedett időszakból nyílt hozzáférésű tanulmányokat válogattunk, így azok bárki által szabadon olvashatók.

Az összeállítás anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni a részadatbázis megjelölésével (K 2018/3).

(Készítette: Bódog András, közreműködött: Szabó Piroska.)

A Collections as data: implications for enclosure című cikk azt a kérdést veti fel, hogy mi lenne, ha a (digitalizált vagy born digital) gyűjteményeket „adatként” kezelnénk és nem fizikai dokumentumokat leképező elektronikus objektumok együtteseként. Ugyanis egyre nagyobb igény van arra, hogy a kutatók számítástechnikai jellegű (szöveg- és anyagbányászati, gépi tanuláson alapuló) elemzést végezhessenek nagy mennyiségű tartalmakon. Ezek az anyagok szerzői jogvédelem alatt állhatnak, vagy térítésért érhetőek el – az elemzési tevékenység így a jelenlegi rendszerben jelentős többletköltséggel jár, nem is említve a tényt, hogy a könyvtárak egyre inkább függenek a profitorientált szolgáltatóktól, melyek arra törekszenek, hogy beépítsék platformjaik kínálatába az automatizált adatelemzést is. Sikerülhet-e a könyvtáraknak a nyílt forráskódú megoldásokat a kereskedelmi célú elemzőeszközök versenytársaivá tenni? Az egyes szereplők csak összefogva érvényesíthetik érdekeiket, hogy az adatokhoz való hozzáférés lehetőségei ne szűküljenek be. (A cikk az adatfeldolgozás kérdését amerikai kontextusban tárgyalja – az Európai Unióban már létezik irányelv a szerzői jog korlátozására adatbányászat esetén.)

A nyílt adatok nyílt platformokon való szolgáltatásával foglalkozik a Supporting FAIR data principles with Fedora című cikk. Hatalmas kihívást jelent az adatokat megtalálhatóvá, hozzáférhetővé, interoperábilissá és újrafelhasználhatóvá (Findable, Accessible, Interoperable, Reusable – FAIR) tenni. A Fedora egy bővíthető, nyílt forráskódú repozitórium-platform, amely jól használható a digitális tartalmak kezelésére, megőrzésére és hozzáférhetővé tételére. A rugalmas alkalmazást moduláris felépítés és natív linked data lehetőségek szolgálják. HTTP URI és tetszőleges számú egyéb azonosító digitális objektumokhoz való rendelése biztosítja a FAIR alapelveknek való megfelelést, összhangban az RDF modelljével is. A Fedora mind a repozitóriumon belül, mind a weben képes a forrásokat szemantikus linkekkel rendszerezni, a fejlesztők pedig aktív szerepet vállalnak nemzetközi adatkutatási projektekben és szervezetekben. A tanulmány a repozitóriumi platformok és a kutatásiadat-kezelés iránt érdeklődők számára nyújthat érdekes információkat a fentiek részletezésével.

A Towards Open Access self archiving policies: a case study of COAR című cikk is a nyílt hozzáférésű repozitóriumok gyakorlatait vizsgálja. A Nyílt Hozzáférésű Repozitóriumok Szövetsége (COAR) az Európai Kutatók Digitális Repozitórium-infrastruktúra Jövőképéből (DRIVER) nőtte ki magát globális szervezetté. Tanulmányukban 51 tagszervezet különböző, nyílt hozzáférésű repozitóriumokkal kapcsolatos irányelveit hasonlítják össze a következő szempontok szerint: verzióarchiválás (kéziratok/preprintek vagy már publikált anyagok), tartalom-feldolgozás, támogatás és népszerűsítés, szerzői jogkezelés és licencelés, adatokhoz való hozzáférés, hozzáférési embargó, szabványok alkalmazása, megőrzés, dokumentumok eltávolítása a repozitóriumból. Napjainkban a nyílt hozzáférésű repozitóriumok több mint 30%-a működik lefektetett irányelvek nélkül, emellett a vizsgált repozitóriumok többsége alatta marad a nemzetközi szabványokban lefektetett elvárásoknak. Elgondolkodtató, hogy a szerzők szerint ugyanazok a hiányosságok figyelhetők meg a gazdagabb és a fejlődő országok repozitóriumainál egyaránt (pl. minőség-ellenőrzés hiánya, nem minden dokumentum érhető el teljes szöveggel, nem megoldott az egységes osztályozás, nem jelölik az alkalmazott CC-licenc típusát, nem áll rendelkezésre a használatot mérő statisztika stb.), tehát a problémák többsége nem financiális, hanem módszertani jellegű. A tanulmány segítséget és ötleteket nyújthat adatbázis-adminisztrátoroknak, költségvetési és döntéshozó szerveknek, valamint az önarchiválás útját választó vagy repozitóriumokon dolgozó könyvtáros szakembereknek.

Az Opening science with institutional repository: a case study of Vilnius University Library című tanulmány nem a hiányosságokra, hanem az elért eredményekre összpontosít. A Vilniusi Egyetem Könyvtára felelős Litvánia nemzeti szintű nyílt hozzáférésű, eLABa elnevezésű tudományos repozitóriumának, valamint a MIDAS nevű nyílt hozzáférésű adatarchívumnak a működtetéséért. A hatékonyság és az európai uniós irányelveknek való megfelelés érdekében új, a nyílt tudomány elvét támogató eljárásrendet kellett bevezetni a könyvtárban, amihez a könyvtárosi feladatkörök között meg kellett jelenniük az adatspecialistáknak is. Litvániában először a jogszabályi alapokat teremtették meg, ezt követően az egyetem bibliográfiai, majd fokozatosan teljes szövegű elérést kínáló publikációs adatbázisát fejlesztették tovább, illetve elindították az adatarchívumot is. Ezeken a felületeken a kutatók megoszthatják munkáik gyümölcsét a nemzetközi tudományos közösséggel – a könyvtárosok feladata, hogy együttműködjenek a kutatókkal, új konzultációs szolgáltatásokat indítsanak, emellett a keletkező adatokat rendszerezzék, metaadatolják, valamint könnyű és eredményes adatkezelési és –megosztási gyakorlatokat dolgozzanak ki.

Nemcsak az adatok esetén lehet problémás a hozzáférhetőség: a Buy, borrow, or steal? Film access for film studies students című cikk a filmek különböző beszerzési módjait járja körül. Szerzői jogi szempontból az audiovizuális tartalmakhoz biztosított hozzáférés az egyik legkényesebb szolgáltatási tevékenység. Jelen tanulmány a kanadai filmesztétika szakos hallgatók szemszögéből vizsgálja meg a kérdést, akik nem szórakozási, hanem tanulmányi célból igénylik a filmművészeti alkotások széles tárházát. Vajon ők melyik szolgáltatástípust preferálják: DVD-n szerzik be vagy kölcsönzik a filmeket, streamszolgáltatásokat vesznek igénybe, online kölcsönöznek vagy talán egyből a torrentoldalakon böngésznek? Nyílt titok a szórakoztatási célú online kalózkodás a mindennapokban, de vajon a hallgatók a tanulmányaikhoz is a könnyebb utat választják? A felmérésből kiderül, hogy igen. Kétszer akkora a kalózkodók aránya, mint a DVD-ket kölcsönzőké, és a hallgatók háromnegyede részesíti előnyben az online megtekinthető filmeket, függetlenül azok legális vagy épp jogtalan elérésétől. Egyedi problémát okoz az Észak-Amerikában meg nem jelent, de az oktatásban (tananyagként) használt filmek helyzete, amire sokszor a kalózkodás az egyetlen megoldás. A könyvtárak szempontjából komoly problémát okoznak a szerzői jogi megkötések, valamint természetesen az alacsony költségvetés. Az eleve aktív online életet élő hallgatók számára nem tudnak minden igényre kiterjedő streamszolgáltatásokat nyújtani, a technikailag is elavulttá váló DVD-k kölcsönzése iránt pedig folyamatosan csökken a kereslet. A cikk bemutatja a filmeket érintő szerzői jogi korlátozások gyakorlati életképtelenségét a mindennapi online környezetben, ami messze túlmutat a könyvtárak mindennapjain, de érdemes elolvasnia minden olyan könyvtárosnak, aki érintett az audiovizuális tartalmak kölcsönzésében és szolgáltatásában.

Az Approaches to impact evaluation in academic libraries: a review of a new ISO standard című tanulmány aktualitását az adja, hogy nemrég készült el a tárgyalt ISO szabvány magyar fordítása (MSZ ISO 16439:2019 Információ és dokumentáció. Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásának felmérésére). Karin de Jager, a Fokvárosi Egyetem könyvtárosa a 2014-ben kiadott nemzetközi szabványt vizsgálja a felsőoktatási könyvtárak nézőpontjából. A szabvány alapján végzett hatásmérés három fő megközelítésből történhet: következtetéssel statisztikai és egyéb adatokból, kérdezéssel (ami a könyvtárhasználók tapasztalatait méri fel), illetve megfigyeléssel (ami a használói interakciókat és tevékenységeket veszi górcső alá, és személyes megfigyeléssel vagy valamilyen közvetítő segítségével történhet). A szerző e három megközelítés, továbbá ezek kombinációja alapján értékeli a könyvtárak hatásmérésének elveit és gyakorlatát. Mindez elsősorban a felsőoktatási könyvtárak kontextusában került előtérbe, hiszen egyre több potenciális adat (hallgatói osztályzatok, lemorzsolódás aránya, könyvtárlátogatások és kölcsönzések száma, kutatási eredmények, elnyert pályázatok stb.) áll rendelkezésre, hogy igazolják a befektetett pénzügyi források stratégiai megtérülését. (A hallgatók személyes adatainak megfelelő kezelése természetesen külön problémakört jelent.) A tanulmány hasznos olvasmány lehet a felsőoktatási és szakkönyvtárak hatásmérésével és -értékelésével foglalkozó kollégák számára.

Rokon problémakört érint a Still a deadly disease? Performance appraisal systems in academic libraries in the United States című cikk, amelynek szerzői egy nagyszabású kutatásban mérték fel az Egyesült Államok felsőoktatási könyvtárainak körében a munkatársakkal kapcsolatos teljesítményértékelés gyakorlatát. A 2013-ban zajlott felmérés négy tényezőt vizsgált: a teljesítményértékelés akkori gyakorlatát, a munkatársaknak adott visszacsatolás módját, a könyvtári és tudományos munka egyensúlyát és a könyvtárvezetők véleményét a végzett teljesítményértékelések hatékonyságról. A kutatás jelentőségét az adta, hogy az országban 25 éve nem került sor ehhez hasonló átfogó felmérésre. Az összegző tanulmányból képet kaphatunk arról, mi a munkahelyi teljesítményértékelések jellemző gyakorisága, mit értékelnek és milyen formában, ki végzi az értékelést, illetve van-e összefüggés az előléptetéssel vagy a véglegesítéssel. A könyvtárvezetők szerint a teljesítményértékelések közepes hatékonysággal szolgálják a szervezet céljait; azon intézmények esetében, ahol gyakrabban végeznek értékelést, hatékonyabbnak ítélték a módszert. Végezetül kiemelhető, hogy a vezetők által végzett teljesítményértékelés mellett egyéb szereplőket (kollégák, könyvtárhasználók) is érdemes lenne bevenni a visszajelzések közé.

Más vizekre evezve, a könyvtárak számára állandó kihívást jelent honlapjaik naprakészen tartása – informatikai szempontból is. A From Dreamweaver to Drupal: a university library website case study című cikk esettanulmányt ad a Colgate Egyetemi Könyvtári Rendszer régi statikus weboldalának a Drupal tartalomkezelő platformra történő konvertálásáról. Bemutatja az egységes webdomain és a könnyű tartalombővítés lehetőségének előnyeit, valamint a régi, statikus honlapok felhasználói oldalról tapasztalt elavultságának következményeit. A részletes tanulmány mindazon könyvtárak számára hasznos olvasmány lehet, akik még régebbi, elavultabb honlappal rendelkeznek, és annak továbbfejlesztésén gondolkoznak valamelyik tartalomkezelő platform (CMS) felhasználásával.

Az információtechnológiai újítások témaköréből figyelmet érdemelhet az In a virtual world: how school, academic, and public libraries are testing virtual reality in their communities című cikk. A technológia fejlődése és évről évre könnyebb hozzáférhetősége eredményeképpen egyre több iskolai, felsőoktatási és közkönyvtár próbálja ki a virtuálisvalóság- (VR) alkalmazásokat. Nem csupán a technológia fejlettsége miatt időszerű ez a lépés, hanem a VR növekvő népszerűsége okán is. Az American Libraries magazin megkérdezett egy-egy könyvtárigazgatót különböző könyvtártípusokból afelől érdeklődve, hogy milyen potenciált látnak az új technológiában. Az interjúkban sok szolgáltatás terítékre kerül a Google Cardboardtól kezdve a virtuális valóságban bejárható online térképeken át az interaktív oktatástámogató megoldásokig. Szóba hozzák a szükséges eszközök beszerzésének kérdését és az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat, valamint praktikákat osztanak meg a technológia közösséggel való megismertetésére, az elhelyezésre, valamint a személyzet képzésére vonatkozóan. A könyvtárvezetők válaszaiban megjelenő közös nevező az új technológia iránt érdeklődők miatt megnövekedett látogatásszám, ám fontos figyelembe venni, hogy a technológia a közeljövőben várható tömeges elterjedésével elvész annak újszerű, unikális jellege, és a jövőben a VR már kevésbé lesz olyan olvasócsalogató, mint manapság, így a könyvtárak leginkább azon hátrányos helyzetű olvasói rétegnek fogják majd szolgáltatni, akik nem engedhetik meg maguknak saját VR-eszközök beszerzését.

Szintén „virtuális” világba kalauzol a Wide world of e-sports: online gaming a hit at public and university libraries című cikk. Első pillantásra az online videojátékok területe nehezen összeegyeztethető a könyvtárakéval, ám az úgynevezett e-sport támogatása jó ösztönzőerő lehet a fiatal generáció könyvtárba csábításának. A világot meghódító e-sportból az amerikai egyetemek sem akarnak kimaradni, sorban alapítják csapataikat. Az Ohio állambeli Oxfordban a Miami Egyetem campusa több mint 100 ezer dollárt költött az egyetemi könyvtárban kialakított e-sport arénára, amely játékra alkalmas modern számítógép-termináloknak és a nézők számára felállított székeknek is helyet ad. Az egyetemi könyvtárak nem csupán oktatástámogató feladatokat látnak el, hanem a campus kollégiumaiban lakó fiatalok mindennapi szórakozási igényeit is készek kielégíteni – ezzel indokolják leginkább a videojátékok könyvtári térhódítását. Több közkönyvtár is csatlakozott ehhez a trendhez, helyszínt kínálva az e-sport iránt is érdeklődő gamer olvasóknak. A Clevelandi Közkönyvtárban például 15 erős, online gamingre optimalizált számítógép és 15 további játékkonzol várja használóit; az évente hat alkalommal rendezett e-sportbajnokságok csak néző gyanánt 200 további olvasót vonzanak, ráadásul pont annak a korosztálynak hívják fel a figyelmét a könyvtárra mint helyszínre és (egyéb) szolgáltatásra, akik egyre inkább kívül maradnak a bibliotékák falain. Ha csak egy töredékük próbál ki mást is a könyvtárban, vagy szereti meg az olvasást is, már megérte…