Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG-k) hatékony eszközzé váltak, amelynek segítségével megérthetjük és kezelhetjük a társadalom legsürgetőbb kihívásait, és ma már az összes publikált kutatás 24%-át teszik ki. Az általuk érintett kérdések – közegészségügy, éghajlatváltozás, megújuló energia, környezetvédelem, gazdasági növekedés és társadalmi egyenlőtlenség – már jóval az SDG-k 2015-ös bevezetése előtt is aktív területei voltak az akadémiai kutatásnak. A Springer Nature legújabb kutatása is kimutatta, hogy a kutatók többsége szeretné, ha kutatási hozzájárulásuk értékelésekor figyelembe vennék a „közjót”, azaz munkájuk társadalomra, gazdaságra vagy általánosabban a globális kihívásokra gyakorolt hatását. A célok közös keretet biztosítanak a kutatók, a finanszírozók, a politikai döntéshozók és az intézmények számára a haladás méréséhez, és a kutatások valós világra gyakorolt hatásának bemutatásához.
A Springer Nature-nél ezt saját kiadói adataik is tükrözik. Az SDG-kutatások gyorsabban növekedtek, mint a kutatási piac általában, és nagyobb valószínűséggel használják, idézik és töltik le őket, különösen, ha nyílt hozzáférésűek (OA). De a valódi kérdés az, hogy milyen hatással van az SDG-kutatás az akadémiai körön kívül? Míg az ENSZ 2030-as menetrendje azt szorgalmazza, hogy a tudomány tájékoztassa a politikát és társadalmi eredményeket érjen el, eddig kevés bizonyíték volt arra, hogy a publikált kutatásokat hogyan alkalmazzák a politikában.
Ezzel eljutunk a legújabb jelentéshez, amelyet a Springer Nature az Overtonnal, a világ legnagyobb politikai dokumentum-adatbázisával együttműködésben tett közzé. A 2015 és 2025 között közzétett több mint 12,3 millió politikai dokumentumra támaszkodva a jelentés azt vizsgálja, hogy hol, mikor és hogyan hivatkoznak az SDG-kutatásokra a politikában, és új perspektívát kínál a tudomány és a valós döntéshozatal közötti kapcsolatra. Ez úttörő jelentőségű: míg a korábbi SDG-tanulmányok az egyes kutatási eredmények tartalmát vizsgálták, ez a tanulmány arra összpontosít, hogy a kutatásokat hogyan használják a gyakorlatban a bizonyítékok alátámasztására, az ajánlások indoklására vagy a politikai irányvonalak kialakítására.
Az eredmények biztatóak: az akadémiai kutatásokat gyakrabban idézik az SDG-hez kapcsolódó politikákban, mint az általánosabb politikákban, és különösen a think tankek, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a kormányközi szervezetek (IGO-k) játszanak fontos szerepet a kutatás és a politika közötti szakadék áthidalásában.
Ez azért fontos, mert tudjuk, hogy a politikai döntéshozók nem kutatási szakértők – és nem is várható el tőlük, hogy azok legyenek. Ezért is jelenthet kihívást, hogy a kutatások bekerüljenek a politika területére. Ha tudjuk, hogy a politikai döntéshozók milyen típusú kutatásokat idéznek, akkor megérthetjük, hogy a kiadók milyen szerepet játszanak a tudáscsere elősegítésében.
A jelentés azokat a kihívásokat is bemutatja, amelyekre figyelmet kell fordítani. A globális észak magas jövedelmű országainak kutatásai teszik ki a világszintű politikai hivatkozások többségét. Ugyanakkor a globális déli régió alacsony és közepes jövedelmű országainak kutatásait ritkábban idézik, és gyakran kizárják őket a nemzetközi párbeszédből is – összhangban a korábbi megállapításokkal, miszerint a fejlesztési kutatásokat a globális északi régió szerzői dominálják, még akkor is, ha a globális déli régióra koncentrálnak. Ezenkívül a globális déli régióban vizsgált országok közül kevesen idézik egymás kutatásait, ami rámutat a déli-déli tudáscserében fennálló hiányosságokra. Ez a szakadék azzal a kockázattal jár, hogy a globális politika bizonyítékalapja figyelmen kívül hagyja az SDG-k által leginkább érintett közösségek tudását, prioritásait és valós életkörülményeit.
Kiadóként, a Springer Nature szeretné segíteni és orvosolni ezt az egyensúlytalanságot, együttműködve a kutatási ökoszisztéma különböző szereplőivel – könyvtárakkal, intézményekkel, finanszírozókkal és kutatókkal –, hogy a kontextusban releváns kutatások láthatóak, hozzáférhetőek és megvalósíthatóak legyenek. Ez azt jelenti, hogy támogatniuk kell azokat a folyóiratokat, amelyek a szelektivitás helyett az alapvető és szigorúan vett tudományt értékelik (inkluzív folyóiratok), bővíteniünk kell az OA lehetőségeket, be kell fektetnünk a szerkesztők és kutatók képzésébe a torzítások csökkentése érdekében, kísérletezniünk kell különböző tartalomformátumokkal, valamint együtt kell működniünk partnereikkel, hogy a kutatások politikailag elfogadhatóvá váljanak, így a döntéshozók hatékonyan tudjanak velük foglalkozni.
Ez a jelentés egyrészt a haladás pillanatképe, másrészt cselekvésre szólít fel. A 2030-as év hamarosan itt lesz, ezért közösen többet kell tennünk annak érdekében, hogy a kutatások ne csak összhangban legyenek a fenntartható fejlődési célokkal, hanem a kutatói közösségeken túl is eljussanak azokhoz az emberekhez és helyekhez, ahol valódi változást hozhatnak.