Hír

Könyvajánló – Olvasótermekből tanulóterek: a könyvtárak mint az informális tanulás színterei

Betűkönyv

Better library and learning space : projects, trends and ideas / ed. by Les Watson. - London : Facet, cop. 2013. - XXVI, 278 p. : ill. ; 23 cm

ISBN 978-1-85604-763-0

 

A „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” EFOP-1.3.1-15-2016-00001 projekt keretében beszerzett kötet kölcsönözhető a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban – könyvtárközi kölcsönzéssel is.

 

Szabó Piroska könyvajánlója.

 

A Facet Publishing kiadásában 2013-ban megjelent, Better library and learning space című gyűjteményes kötettel az érdeklődő olvasó egy nagyívű körképet kap az elsősorban a felsőoktatási könyvtárak világát meghatározó trendről, a könyvtári tanulóterekről. A szerkesztőként, illetve több fejezet szerzőjeként is közreműködő Les Watson a téma avatott ismerője, hiszen olyan oktatási és könyvtári szakember, aki immár több mint két évtizede foglalkozik különböző tanulóterek tervezésével. A kötet kiindulópontja, hogy az utóbbi egy-két évtized technológiai fejlődése majdnem feleslegessé tette a könyvtárakat: „az információ odakint van”, s a távoli elérés – minden pozitívuma mellett – csökkentette a könyvtárak látogatottságát, aminek következményeit minden intézmény a saját bőrén is érzi. Emellett megváltozott a tanulás és a róla alkotott felfogásunk is: egyrészt az ismeretek passzív befogadásának kívánalmát felváltani látszik a tanulók szerepének felértékelése és a közös tudásalkotás eszménye, másrészt meghatározó az elektronikus források használata, egyre inkább saját eszközökön, amihez alkalmazkodva a tanulás színtereit is újra kell tervezni.

Az egyetemeken általánosan megfigyelhető, hogy a hallgatók nem a kötelező vagy egyéb irodalom beszerzéséért látogatnak el a könyvtárba, hanem a nyugodt tanulás, valamint az egymással való találkozás lehetőségéért. A könyvtárak úgy igyekeznek elébe menni a használói igényeknek, hogy a régi típusú olvasótermekből a mai elvárásokra szabott tanulótereket hoztak létre – akár könyvek nélkül is, pusztán a gazdag technológiai felszereltség és a vonzó, kényelmes enteriőr révén szolgálva ki a tanulni vágyókat. A modern, világos bútorok, a jó minőségű székek és asztalok, a természetes megvilágítás alkalmazása ma már alapvetőnek mondható; a design az, ami olyan többletet adhat a könyvtárnak, mely képes azt vonzóvá tenni a „fokozott felhasználói élményt” elváró és trendérzékeny közönség számára. A szerkesztő állítása szerint a jó könyvtári tanulóterek tervezése inkább művészet, mint tudomány, hiszen elsősorban képzelőerőre és kreativitásra van hozzá szükség, ezért is célja a könyvnek az inspiratív példák csokorba gyűjtése (az első részben), némi elméleti háttérrel (a második részben), illetve a más szakterületek képviselőinek megszólaltatása az új perspektívák ihlető erejében bízva (a kötet harmadik részében).

A kötet első, leginformatívabbnak mondható nagyobb egysége hat fejezetben járja körül a könyvtári tanulótereket a világ minden tájáról. A fekete-fehér képanyaggal illusztrált esettanulmányokon keresztül megismerkedhetünk a Nagy-Britanniában, az USA-ban, Európában, Ázsiában és Ausztráliában uralkodó trendekkel. Ugyanitt olvashatunk az információs terek / tanulóterek egyesült államokbeli evolúciójáról is: ahogy a ’90-es években elterjedtek a PC-k, a könyvtári számítógépeket egy jellegzetes térben helyezték el és tették elérhetővé mindenki számára. Ma már az „information commons” helyett a „learning commons” kifejezést használja a szakirodalom, s a számítógépes terminálokkal teli géptermek helyett akár 0–24 óráig nyitva tartó oktatótermekről, médialaborokról, tanulóterekről beszélünk, ahol az asztali gépek mellett saját eszközöket is lehet használni. Olyan jellegzetes könyvtárakat sorakoztat fel példaként a kötet, mint a glasgow-i Saltire Centre, a worcesteri Hive, a Stuttgarti Városi Könyvtár vagy éppen a Hong Kong-i Egyetem Központi Könyvtára, melyek közös elemeinek megragadására, keretrendszerbe illesztésére a bevezető az egyesült királyságbeli Joint Information Systems Committee 2013-as Learning Spaces Infokitjét ajánlja (www.jisc.ac.uk/guides/learning-spaces/). A nagy, nyílt terek és a high-tech megoldások általános receptje mellett azonban számos gyakorlati tanácsot is kapunk különböző részletkérdésekben, mint a színhasználat, a görgős bútorok alkalmazása, a zónák kialakítása vagy az online és a fizikai tér összekapcsolása, de olyan könnyen kivitelezhető tippeket is olvashatunk, mint a fehér írótáblák felhasználása egész falfelületek beborítására, a magas háttámlájú székek és az asztalok bisztrók fülkéihez hasonló elrendezése vagy akár a felfújható térelválasztó elemek „bevetése”.

A kötet második része négy fejezetből áll, melyek rendre a technológia, a tanulás, a tér és a tervezés kérdését járják körül. Itt röviden betekintést nyerhetünk a kortárs tanuláselméletekbe, illetve a könyvtár technológiával való szembeállítása helyett a „könyvtár mint technológia” perspektíváját tehetjük magunkévá. A térről szóló fejezet alaptétele, hogy a tér „beszél hozzánk”, értékeket és érzelmeket közvetít, például a nyugalom, a változatosság, a választás lehetősége és a sokszínűség érzetét – mindezt olyan „design gesztusok” is képviselhetik, mint például a kerek asztalok, melyek elősegítik a párbeszédet. A tervezéshez pedig elengedhetetlen az adatgyűjtés – a szerző-szerkesztő itt egyaránt utal a fejlődésnek indult Big Data technológiára, illetve Csíkszentmihályi Mihály úgynevezett Élményértékelő Mintavételi Eljárására, mely a szubjektív érzelmi állapot megragadására alkalmas.

A kötet harmadik nagyobb egységében különböző könyvtári, oktatási és design szakemberek kapnak lehetőséget arra, hogy megosszák a könyvtári terekkel kapcsolatos tapasztalataikat, reflexióikat és vízióikat. A teljesség igénye nélkül kiemelhető David Baker tanulmánya, melynek állítása szerint már ma is biztosítható a legtöbb könyvtári szolgáltatás épület nélkül: a könyvtárépület végső soron csak a szervereknek és a személyzetnek kell, néhány egyéb szolgáltatástól eltekintve (különgyűjtemények tárolása, tanuló- és munkatér). Az egyetemi campusokon azonban a jövőben is szükség lesz olyan terekre, ahol tanulni és kutatni lehet – a szerző felteszi a kérdést, hogy ezt könyvtárnak nevezhetjük-e… Jo Dane oktatási szakember a távoktatás/e-learning szempontjából vizsgálja a könyvtári tanulóterek szerepét, arra a következtetésre jutva, hogy a tömeges nyílt online kurzusok (Massive Open Online Course, MOOC) korában az egyetemi könyvtár – például olyan hangszigetelt fülkék kialakításával, ahol a diákok egyénileg vagy kisebb csoportokban nézhetik/hallgathatják a tartalmakat – biztosíthatja az együtt tanulás és a hatékony informális tanulás élményét. Sheila Corrall és Ray Lester közös tanulmányukban nem a hallgatóknak, hanem a kutatóknak nyújtott könyvtári szolgáltatásokkal foglalkoznak. Annak ellensúlyozására, hogy az oktatók egyre inkább a diákok terepének tekintik az egyetemi könyvtárakat, több helyen nyílt vagy nyílni fog a közeljövőben „research commons”, azaz kutatókat kiszolgáló tér az adatintenzív interdiszciplináris kutatások elősegítésére, digitális bölcsészeti projektek megvalósítására, szöveg- és adatbányászatra, illetve a kutatók támogatására olyan kérdésekben, mint a pályázatírás, a szerzői jog vagy az open access publikálás. A kötetben végül helyet kap az építészet, belsőépítészet és a design szempontja is: az, hogy a kortárs könyvtárakban nem a könyvek, hanem a használók kerülnek a középpontba, a teherhordó falak és födémek vastagságára és megoszlására is rányomja a bélyegét, így a vékonyabb falak hatással vannak az egész épület szerkezetére és megjelenésére. A könyvtári enteriőr megtervezésekor tanulságos lehet más szférák tér-alkotását is szem előtt tartani, így inspirációt meríthetünk a bevásárló- és szórakoztatóközpontok, valamint az úttörő techcégek (Google, Facebook) által alkalmazott megoldásokból. Az egyik szerző megfogalmazása szerint az általános alapelvek a tanulóterek tervezésekor a következők legyenek: rugalmasság, alakíthatóság, átrendezhetőség akár napi szinten; multifunkcionális tér; sokféle választási lehetőség a sokféle tanulási stílushoz és igényhez alkalmazkodva; elegendő tér biztosítása a kényelem érdekében; a formális és informális tanulás terei közötti határok eltörlése; közösségi terek integrációja a könyvtárba; valamint a közösséghez tartozás érzését erősítő terek megalkotása.

Noha a kötetben ismertetett tanulóterek többsége felsőoktatási könyvtárakból származik, az alkalmazott megoldások kiterjeszthetők más könyvtártípusokra is, ahogy a tanulás is végig kell, hogy kísérjen minket egész életünkben. A viselkedéslélektan és a tanuláspszichológia eredményeire építve éppen ezért ma kell megalkotni a holnap könyvtári tereit, abból kiindulva, hogy a könyvtár mint az informális tanulás színtere megújult szolgáltatásokkal és terekkel nélkülözhetetlenné teheti magát a használók számára, mi több, ténylegesen hozzájárulhat a tanulás hatékonyságához, a közös gondolkodáshoz és a párbeszédhez, támogatva és inspirálva az egész közösséget. A Better library and learning space-t példaanyagának széles merítése és közérthető, számos részkérdésbe bepillantást engedő szövegei miatt tehát haszonnal forgathatja minden érintett szakember: könyvtárvezetők, könyvtárosok, könyvtároshallgatók, kutatók, oktatással foglalkozók, építészek, belsőépítészek és designerek egyaránt.

 

A kötetről hosszabb recenzió megjelenése várható a Könyvtári Figyelő 2018. évi „Cselekvő közösségek” különszámában.

Share

 

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: OSZK KI KSZK, 1827 Budapest

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.