Hír

Beszámoló Murányi Lajos Fejér Megyei Olvasó Társaságról szóló könyvének bemutatójáról

Murányi-könyvbemutató meghívó

A Fejér Megyei Olvasó Társaság könyvtára. A Fejérmegyei Olvasó Társaság könyvtárában lévő könyvek című, 1842-ben megjelent katalógus rekonstrukciója

A Könyvtár Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtára és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Társadalomtudományi Szekciója (MKE TTSz) 2023. május 8-án mutatta be Murányi Lajos könyvét, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és könyvtára alapításának 200. évfordulója alkalmából, az Akadémia támogatásával jelent meg ez év márciusában. A kötet elektronikus változata az MTA Könyvtár és Információs Központ repozitóriumábanérhető el.

A szerző a MTA Könyvtár és Információs Központ nyugalmazott osztályvezetője, a Könyvtári Figyelő szerkesztőbizottságának tagja, aki hosszú ideig önkéntesként segítette a Könyvtártudományi Szakkönyvtár munkáját is. Beszélgetőtársa Balogh Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nyugalmazott főigazgatója, a Könyvtárostanárok Egyesületének korábbi elnöke volt.

A bemutatót Dr. Hangodi Ágnes, a Könyvtári Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg. Elsőként Gerencsér Juditnak, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) általános főigazgató-helyettesének adott szót, aki meleg hangú köszöntővel méltatta a szerzőt és művét. Villám Judit, a társszervező MKE TTSz elnöke a beszélgetőtársakat régi barátokként mutatta be. Elárulta, hogy 1961 óta ismerik egymást, amikor évfolyamtársak lettek az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az egyetem után mindketten tanárként dolgoztak és munka mellett végezték el a könyvtár szakot. Abban is hasonlók, hogy az MKE-ben vezető tisztségeket töltöttek be.

A beszélgetésből kiderült, hogy Murányi Lajos az egyetem után Székesfehérváron kezdett tanárként dolgozni, ott alapított családot és tizenhét évig élt a városban. Közben tanult az ELTE könyvtár szakán, és 1972-ben, egy Fülöp Gézához írt szemináriumi dolgozathoz végzett kutatás során találkozott először az olvasótársaság évkönyveivel és a társaságot bemutató két írással. Utóbbiak a Fejér Megyei Könyvtárosbanjelentek meg, Tóth György tollából.

1976-ban Fülöp Géza A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban című könyve először összegezte a két korszak valamennyi működő olvasóegyletét és kaszinóját, azonban nem tért ki a székesfehérvári kaszinókra.

1986-ban megjelent a megyei művelődési központ és a Magyar Népművelők Egyesülete Fejér Megyei Területi Szervezete kiadásában a Kulturális egyesületek Székesfehérváron, 16981949 című vékony tanulmánykötet, melyben Erdős Ferenc levéltáros írt érdekes részt A székesfehérvári kaszinótól a Vörösmarty Körig 18381867 címmel. Ugyanabban az évben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadta a Szűry-gyűjtemény katalógusát, és ebben az egyik tétel annotációja szerint a könyv a Fejér Megyei Olvasó Társaság pecsétjét viselte. Ennek nyomába eredve a szerző első ízben a Budapest Gyűjteményben vehette kézbe az olvasótársaság állományának egy darabját.

Balogh Mihály következő kérdése az olvasótársaság történetére irányult. A válaszból a közönség megtudhatta, hogy a Fejér Megyei Olvasó Társaság históriája 1840-ben indult. Hat évre alakult, négy szobában működött, és célja a következő volt: „a honi nyelv, s minden nemes ipar [törekvés] elősegítése, és a honi törvényekkel egyező kéziratok s nyomtatványok köz erőveli megszerzése által egyeseknek alkalom-adás mívelődhetésre.” A tagság évről évre nőtt, 179-ről a negyedik évre már 332 tagot regisztráltak. Volt könyvtárosuk, gyarapították az állományt, tulajdonbélyegzőt használtak a megvásárolt művek címlapján, és a könyv vastagságától függően 15-től 80 napig tartó határidővel kölcsönöztek. A tagság soraiban elsősorban a nemesség és a főnemesség képviseltette magát. Az olvasótársaságnak két évvel később már hat településen volt kültára, vagyis fiókkönyvtára: Alapon, Csákváron, Baracskán, Bicskén, [Sár]Bogárdon és Rácalmáson. A nyomtatott katalógus valószínűleg 1842 őszén készülhetett Halléban, Heynemann Eduard nyomdájában. 2269 cím, 4680 darab könyv szerepel benne, és egy példányát a Vörösmarty Mihály Könyvtár őrzi (R380).

Balogh Mihály ezután az iránt érdeklődött, hogyan alakult a téma feldolgozása és milyen további források álltak még rendelkezésre a kutatáshoz. Murányi Lajos elmondta, hogy az OSZK-ban és a Szent István Király Múzeumban fellelt évkönyvekből derült ki, hogy 1838-tól két kaszinó is működött a városban. Így ő elsőként a nemesi kaszinóról, majd a polgáriról publikált cikket 1989-ben. Természetesen a korabeli sajtó beszámolóit is fel tudta használni a kutatáshoz. 1990-ben publikálta a harmadik cikket a témában a Fejér Megyei Könyvtárosbanaz olvasótársaságról.

Vajon hogy adódott, hogy ötvenévesen írt disszertációt a témából? – szólt a következő kérdés. Kutatónapi kérelmére akkori munkahelye, az MTA Könyvtárának főigazgatója, Rózsa György a doktori vizsga letételét szabta feltételül. 1989-ben az ELTE Doktori Bizottsága el is fogadta a beadott témát. A források felkutatása sok munkát igényelt, a legérdekesebb közülük a Fejér Megyei Levéltár úgynevezett hideg raktárában lévő könyvanyag átnézése volt.

Az 1992-ben elkészült doktori értekezésbe az olvasótársaság anyagából csak a magyar nyelvűek rekonstrukcióját tudta elvégezni. A disszertációt átdolgozott formában a Fejér Megyei Levéltár (FML) és a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár közösen jelentette meg, 1993. évi impresszummal 1994-ben, A Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. köteteként. [A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája, a székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság, 1838–1849 címen (1993 [1994] 151 p. : ill. ; 20 cm. – (A Fejér Megyei Levéltár közleményei ; 16.).] A könyv elektronikusan is olvasható a Hungaricanaközgyűjteményi portálon, illetve a Magyar Elektronikus Könyvtárban. A disszertációhoz képest új elem benne a kéziratos források közlése (az alapszabály, a három átadási jegyzék és a Geibel-levelek) és az olvasótársaság fennmaradt állományának betűrendes jegyzéke, de kimaradt a nyomtatott katalógus magyar könyveinek leírása (rekonstrukciója). A munkát ezután is tovább folytatta, mert úgy érezte, ezzel tartozik a városnak és a megyének és hogy ezt rajta kívül más nem fogja véghez vinni. Szenvedélyét nyugdíjazása után sem hagyta el, cédulákkal telt dobozait magával vitte a Könyvtártudományi Szakkönyvtárba.

 

Balogh Mihály néhány érdekes példát kért az állományrekonstrukció során előkerült művekből. Murányi Lajos többet is említett. Az egyik Bucsy Mihály bihari alispán műve, a Tibisci Hungariae fluvii, melyet a Google talált meg az ELTE kézirattárában. Egy latin nyelvű versről van szó, mely kéziratosan terjedt, és a másolatok egyike kerülhetett az olvasótársaság birtokába.

A másik a Csalfa özvegy, vagy a’ temperamentumok című színdarab. Erről az derült ki, hogy egy analitikusan fel nem tárt, Mulatságok című antológiában jelent meg August von KotzebueDie schlaue Witwe, oder: die Temperamente című egyfelvonásosának Farkas Ferenc által magyarra fordított változata. A Mulatságok című kötetet az OSZK digitalizálta, így bukkant elő a Csalfa özvegy A tény, hogy a szerző Kotzebue és a darab a Mulatságok című kötetben jelent meg 1805-ben, Kazinczy Ferenc levelezéséből derül ki, és az Arcanum Digitális Tudománytárának segítségével lehetett megtalálni.

Akadt-e olyan meglepő dolog, amire nem számított a kutatások közben? – szólt a következő kérdés. Mindenképpen. A könyvtár összetettsége és tartalmi sokszínűsége mellett meglepő a régi anyag (antikvák és XVII. századi könyvek) bősége, valamint hogy a mindennapi élet ismereteit tartalmazó könyvek mellett sok szakkönyv és tudományos munka is fellelhető volt benne. Az pedig például rejtélyes, hogyan került a müncheni Staatsbibliothektulajdonába az a latin nyelvű füzet, amelynek digitalizált példánya címlapján gróf Zichy Ödön tulajdonbélyegzője látható. [III. 812. Quis nunc agressor est? An Austria an Gal[llia]]. Annyit tudunk csak, hogy az udvarhoz hű Zichy Ödön és nyolc rokona is tagja volt az olvasótársaságnak. Őt 1848-ban hazaárulás vádjával kivégezték, javait pedig Debrecenbe vitték.

Hogy sikerült anyagi forrást találni a terjedelmes könyv kiadásához?

Murányi Lajos Monok Istvánnak küldte el a kéziratot, aki azt válaszolta a levélre, hogy az MTA Könyvtára kiadja azt. A javítások, adatpótlások, tördelés, névmutató elkészítése után a szerző kapcsolatba lépett a székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatójával, CsurgaiHorváth Józseffel is, akinek a segítségével az Alba Regia alapítvány támogatását is elnyerte a kiadáshoz. Végül Kégli Ferenc, Papp Andrea, Gyuricza Andrea és Vas Viktória közreműködésével előállt a nyomdakész kézirat. A könyv 2023 márciusában A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei sorozatban az MTA KIK és a Városi Levéltár és Kutatóintézet közös kiadásában – az MTA és Könyvtára 200 éves évfordulója, az MTA 200 ünnepi programsorozata keretében, az Akadémia támogatásával jelent meg 170 példányban.

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár a szerzőtől ajándék példányt kapott a nyomtatott kötetből, amit köszönettel vett és az újdonságok között helyezett el.

Dr. Hangodi Ágnes zárszava után a közönségnek még módja volt kedélyes baráti eszmecserét folytatni egymással, a szerzővel és beszélgetőtársával.

F. E.

Share

További oldalak

 

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: 1276 Budapest, Pf. 1205

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.