Hír

Beszámoló a Könyvtárosok dolgozószobája rendezvénysorozat harmadik eseményéről

Beküldte bubno.katalin - 2025. február 06. - 10:28
Könyvtártudományi Szakkönyvtár
2025. január 14-én, kedden került sor a Könyvtártudományi Szakkönyvtár szervezésében a Zöldkönyvtárak című kerekasztal-beszélgetésre, amely a Könyvtárosok dolgozószobája szakmai eseménysorozat harmadik állomása volt. 
 
A beszélgetésen a zöldkönyvtári gyakorlatban élen járó hazai intézmények képviselői osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat. Az esemény moderátora Takácsné Bubnó Katalin, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár vezetője volt. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Tóth Gabriella ökokönyvtáros, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ tájékoztató könyvtárosa, Liebhauser János, a Szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár igazgatója és Nász János, a Tatabánya Megyei Jogú Város József Attila Könyvtár ökológiai és művészeti szaktájékoztatója. 
 
A beszélgetés ismét irányított kérdések mentén történt, majd a közönség is kérdezhetett a résztvevőktől. 
 
Az első kérdés a résztvevők könyvtárainak bemutatására irányult. Hogyan találkoztak a könyvtáraik a zöldkönyvtári mozgalommal, és milyen zöldkönyvtári tevékenységet folytatnak, ezek közül mire a legbüszkébbek? 
 
Nász János válaszában elmondta, hogy Tatabányán 2010-ben, 15 éve kezdődött a zöldkönyvtári programjuk összeállítása. Ekkor új igazgató került az intézmény élére, aki megkérdezte, hogy ki fog a fenntarthatósággal foglalkozni, mert ez időszerű lenne. Létrehoztak egy programtervezetet, megalakították a zöldkönyvtári munkacsoportot. Elindultak az Öko-esték. 2010. október 4-én volt az első foglalkozás, éppen akkor történt a vörösiszap-katasztrófa. A történtek fényében világossá vált, hogy a környezettudatossággal foglalkozni kell. Miért csinálják azóta is? Mert a könyvtár egy válaszadó, információs intézmény. A kérdésekre válaszokat kell adni. Zöldszolgáltatásaik közé tartozik az öko-téka, az öko-bibliográfia, valamint közönségkapcsolatok, konferenciák szervezése (határon túl is). Amire büszkének lehet lenni, hogy az IFLA listáján Magyarország az egyetlen, amely egymás után három éven keresztül megkapta az IFLA Zöldkönyvtár Díjat, valamint a hálózat fontossága: a magyar kulturális hálózatok közül a könyvtári hálózat bír a legnagyobb mozgósító erővel. 
 
A gödöllői könyvtár ökokönyvtárosa, Tóth Gabriella azt mesélte el, hogy ők minden évben meghatároznak egy tematikát, amire ráhúzzák az egész évi programsorozatukat, amely évekig párhuzamos volt a város kiemelt tematikájával. 2019-ben a zöldkönyvtár évét tűzték ki maguk elé, és erre fűzték fel az egész éves programsorozatot. Újragondolták és újrahasznosították a tereiket. Ugrásszerűen megemelkedett azoknak a könyveknek a száma, amelyek valamilyen formában foglalkoznak a fenntarthatósággal, a klímaváltozással, a biodinamikus gazdálkodással és főként azok a művek, amelyek a közönség számára fogyasztható formában jelentek meg, például regényes formában. 
 
Gabriella elmondta azt is, hogy a Covid nagy hatással volt a zöldmozgalomra. A bezártság, az, hogy még a természetbe is félve mentek ki az emberek, nagy fordulatot hozott a szemléletben. Egyre nagyobb az igény a környezettudatosságra, a könyvtárban pedig válaszokat kapnak. Amire pedig büszkék, az a témára való gyors reagálása könyvtáruknak. 
 
Liebhauser János azt mesélte, hogy mostanában lesz a könyvtáruk hivatalos átadóünnepsége. Sok minden náluk abból az igényből fakadt, hogy saját épületük legyen. Ez találkozott azzal a világtendenciával, hogy az épített könyvtárak nagyon sokan már zöld módon képzelték el magukat. A Covid volt az utolsó lökés, és a bennük érlelődő döntést cselekvés követte. A home office alatt rakták össze az ökogyűjteményüket. A Covid alatt létrejött egy munkacsoport. Majd 2021-ben elindult a Szekszárdi Tudásközpont építése. Az új épület egy minőségi elvárást is jelentett. Akkor már minősített könyvtár voltak. Ezek összeadódtak, és evidens volt, hogy a zöldkönyvtár pályázatot addigra meg kellene nyerni, mikorra beköltöznek az új épületbe. Tavaly el is nyerték az IFLA-díjat. Amiért ők csinálják még: a magyar könyvtári szakmának nincs országos stratégiája.  Ha a könyvtárak stratégiát alkotnak, az nem lehet más, csak zöld. A kiindulópont egy nemzetközi útmutató, amely mindenki számára könnyen elérhető, ez az ENSZ által elfogadott fenntarthatósági fejlesztési stratégia és annak cselekvési pontjai. (ENSZ SDG Sustaible Development Goals, SDGS – Fenntartható Fejlődési Célok.)  
 
A zöld gondolat egy nagyon fontos összetevője a közös, kölcsönös és takarékos használat, a dolgok megosztása, ez pedig maga a könyvtár. A könyvtár alapműködése arról szól, hogy zöld legyen. 
 
A díjaknak erős ösztönző erejük van. A legbüszkébb arra, hogy egy fotós barátja, aki éveket töltött Finnországban, azt mondta, olyan a könyvtára, mint az Oodi, a helsinki városi könyvtár, amit a világ legjobb könyvtáraként emlegetnek. 
 
 
A második kérdés arra irányult, hogy miben látják a könyvtárak szerepét a fenntartható világ kialakításában. Liebhauser János szerint a klímakatasztrófa elkerüléséhez kulturális választ kell adni, a kultúránkat kell megváltoztatni. Kulturális választ kulturális intézmény ad, azaz a könyvtárnak kell választ adni, illetve elő kell segítenie a válaszadást. A könyvtár gyűjteményt szervez, a gyűjteményre szolgáltatásokat épít, és ezekkel közösséget teremt. Ez a feladat, és ez nem lehet más, mint zöld. A kulturális megújuláshoz zöld választ kell adni. Tóth Gabriella szerint a könyvtár intézménye eleve a fenntarthatóságról szól, hiszen ahhoz, hogy minél több információhoz minél többen hozzá tudjanak férni, nem kell mindenkinek megvenni a könyveket. A könyvtár széles rétegeket ér el. A gyerekkönyvtárak szerepe nagyon fontos, minél előbb el kell kezdeni a gyerekek beavatását ebbe a munkába, mert sürget az idő. A gyerekkönyvtári munka nagyon jó kiegészítése az iskolai tananyagnak. A tanárok kérik az ilyen típusú órák tartását. A Covid elindított az emberekben egy olyan folyamatot, hogy már nem elég erről csak beszélni. A Covid alatt ugrásszerűen megnőtt a parkok, arborétumok, erdők látogatottsága. Az olvasók nem mehettek be a könyvtárba, ezért a könyvtár ment ki hozzájuk: természetkapcsolati sétákat szerveztek/szerveznek az olvasóknak. A könyvtárak szerepe nagy az országos lefedettség miatt is. 2019-ben már működött a ZÖCS nevű zöldkönyvtári munkacsoportjuk. Belső tanfolyamaik vannak a kollégák számára. 
 
Nász János szerint ez a világ így nem fenntartható. Éghajlatváltozás, globalizáció, háború (utóbbinak a legnagyobb az ökológiai lábnyoma). Alkalmazkodóképességre van szükség mindenkitől. Erős elvárás a társadalomtól, hogy közösségi térré váljanak a könyvtárak, mert erre van igény. 
 
A következő kérdés az együttműködésekre vonatkozott. Van-e értelme együttműködni, vannak-e erre jó példák? Voltak már zöldkönyvtári találkozók is, mik a tapasztalatok? Liebhauser János elmondta, hogy a hálózatos gondolkodást a pályázatuk középpontjává tették. A könyvtár maga is egy hálózat. Vármegyei könyvtárként a KSZR (Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer) településeiket kezdték el zöldíteni. Nem tették kötelezővé, hanem mutattak egy példát, és aki akart, az csatlakozott, így most van 14 csatlakozott zöldkönyvtáruk. Az országos együttműködéseket ösztönözni kívánják, legyen ez a hozzájuk hasonló nagyságrendű, gondolkodású könyvtárak együttműködése. Az első zöldkönyvtári konferencia a nemzeti könyvtárban volt, majd ők, a szekszárdiak folytatták. Ösztönző díjat kellene létrehozni, például a zöldkönyvtári címet. Ennek az az előnye is meglenne, hogy mérhetővé tenné a zöld tevékenységet. Legutóbb Pakson szerveztek a városi könyvtárak számára országos konferenciát, itt próbálták megfogalmazni azt a tartalmi követelményt, ami a címhez kapcsolható. Ennek létre kellene hozni a szervezeti formáját. A különböző szakmai szervezetek, minisztériumok által delegáltan jöjjön létre egy országos zöldkönyvtári munkacsoport.  
 
Nász János kiegészítéssel élt, elmesélte, hogy a három zöldkönyvtári találkozón túl Pakson is volt egy kvázi negyedik és az MKE Vándorgyűlések is zöld témák és a fenntarthatóság jegyében zajlottak. Az ELTE konferenciasorozata, a Hagyományok és kihívások is szentelt egy évet ennek a témának, és született egy kiadvány is Zöld utat a jövőnek címmel. 
 
A negyedik kérdésnél a beszélgetés fonala a felhasználói (olvasói) oldal felé mozdult, nevezetesen, hogyan fogadják a felhasználók a programokat? Zavar-e valakit a téma? Korosztályos vagy kulturális különbségek vannak-e a csoportok között? Tóth Gabriella elmondta, hogy az olvasók nagyon örültek annak, hogy egyre több, többek által fogyasztható könyv jelenik meg a témában (klímaváltozás, fenntarthatóság stb.). Elméleti szinten szeretnek erről tájékozódni. Megjelent egy olyan réteg, akik a gyakorlati tudást szeretnék elsajátítani, pl. baromfitartást, konyhakerti munkát. Alap dolgok tudása tűnt el ugyanis, mint pl. tűzgyújtás a kályhákba, kandallókba vagy a kenyérsütés. A gyakorlati tudást kereső réteg mellett jelen vannak náluk a családok és kisgyerekes anyukák. Rengeteg kiköltöző van Gödöllőn, és mennek a könyvtárba. A fiatalok nyitottabbak, a gyakorlat érdekli őket. Az idősebbeket pedig az elmélet.  
 
Liebhauser János szerint is tendencia vidékre költözni, önfenntartó életmódot folytatni. A könyvtár viszont ennek pont az ellentéte. A könyvtár a civilizáció egyik csúcsterméke. A legveszélyeztetettebb, kihalásra ítélt „faj” a könyvtár, ha a zöldkatasztrófa elindul, akkor megyünk vissza a sötét középkorba. A zöld tevékenység nem olvasói elvárás volt, hanem a könyvtár generálta. A könyvtár proaktív módon célokat és kultúrateremtést akar magának vindikálni. Öröm, ha társakat találnak ehhez. Ellenző az, aki azt hiszi, hogy úgyse kell már rajta változtatni, utána az özönvíz, foglalkozzon vele a következő generáció. Az sem akar ezzel foglalkozni, aki azt érzi, hogy a saját életmódját veszélyeztetve kell dolgokat csinálni. Például két autó fenntartása, repülőgépes utak stb. mind olyan elemei a modern életnek, amelyeknek nagy az ökolábnyoma. A zöldátállás egy kulturális választás. Ezért a legfájóbb, amikor a könyvtárosszakma kezdi mondani, hogy már megint jönnek ezzel a dologgal, ez csak egy újabb divat, majd pár év múlva lecseng ez is, és lesz más. 
 
A klímaszorongásról azt mondta, akiket érint, azokat szokták Covid-generációnak hívni, valamint multitraumatizált generációnak. Az idősebb generáció az atombomba-szorongáson nőtt fel. A szociológia azt mondja, hogy az ifjúság mint kategória tipikusan civilizációs dolog. A természeti népeknél nincsen „ifjúság”. Egyetért abban, hogy a mi világunkban a gyerek teremti meg a szülő elköteleződését a zöld dolgok iránt. 
 
A következő kérdés arra irányult, hogy a klímaszorongás megjelenik-e a könyvtárosok vagy az olvasók között. Megosztják-e az ezzel kapcsolatos gondolataikat, félelmeiket a könyvtárossal, illetve szerveződnek-e ezzel kapcsolatban közösségek? 
 
Tóth Gabriella elmondta, hogyan próbálnak ők tenni olvasóik érdekében a klímaszorongás elkerüléséért, ami alapvetően a fiatalokra jellemző. A természetkapcsolati séták jók a klímaszorongás ellen. A szülővé válás mérföldkő a témával kapcsolatban. Beszélt az anyaságról mint a nők életének szemléletformáló eseményéről, és arról, hogy a gyerekvállalás nagy hajtóerő, hiszen tenni akarunk a gyerekeink jövőjéért. Az idősebbek a gyerekekért, unokákért szoronganak, a fiatalabbaknál jönnek elő a klímaszorongás közvetlen tünetei. De a zöldélmények nyújtása kiolthatja a klímaszorongást. Be vagyunk ágyazva a természetbe, és egy hálózat része vagyunk, nem fölötte állunk. Ha az omladozó rendszer részei vagyunk, tennünk kell valamit. 
 
Nász János hozzátette, hogy az ún. zöldtévécsatornák katasztrófafilmjei manipulálnak a félelemmel, erősítik a klímaszorongást. A valódi „zöldmentalitás” ezzel szemben az az élményadás, amellyel ki lehet oltani a szorongást – ezt csinálják a zöldkönyvtárak. 
 
Zárszóként vendégeink azt mondták el, hogy a kultúra temploma még mindig a könyvtár, és a klímaválságra kulturális választ kell adni. Higgyünk magunkban, mi könyvtárosok, hogy meg tudjuk csinálni és ki tudjuk alakítani a saját zöldkönyvtári programunkat, csak meg kell nézni hozzá az ENSZ 17 fenntarthatósági alapelvét, és rájövünk, mennyi mindent csinálunk máris. Végső zárszóként pedig az fogalmazódott meg, hogy nem a technológia fog megoldással szolgálni ebben a kérdésben, hanem a szemléletváltás. És mi, könyvtárak ezért tehetünk nagyon sokat. 
 
A kerekasztal-beszélgetés előkészítésében a KSZK nagy segítségére volt Gondos Gábor kollégánk, akinek tanácsait, ötleteit, kérdéseit ezúton is nagyon köszönjük. 
 
Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK YouTube csatornáján.
Share

További oldalak

 

Gyorslinkek

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: 1276 Budapest, Pf. 1205

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.