Változások 2020. június 16-tól! Kérjük olvassa el a tájékoztatót.

Hír

Ami a Könyvtári Figyelő 2019/2. számából kimaradt… Adatvédelem, mobilalkalmazások – marketing – megszorítások – Design Thinking és alkotói szabadság

Kitekintés

A külföldi könyvtártudományi szakirodalom olyan cikkeire is szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek a Könyvtári Figyelő hasábjairól kiszorultak, de mégis érdeklődésre tarthatnak számot. A következőkben a KF 2019/2. száma által lefedett időszakból válogattunk tanulmányokat, ezeket kérésre a kszk@oszk.hu címről szolgáltatjuk.

Az összeállítás anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni a részadatbázis megjelölésével (K 2019/1).

 

(Készítette: Bódog András, közreműködött: Szabó Piroska.)

 

Az adatvédelem kérdése nemcsak az Európai Unióban, de az Amerikai Egyesült Államokban is foglalkoztatja a könyvtáros szakmát. A Data collection and privacy: balancing information needs with patron protection című, az American Libraries hasábjain megjelent cikk középpontjában az olvasók személyes adatainak védelme és a könyvtár számára fontos információk gyűjtésének egyensúlya áll. 2018-ban botrányos hírként robbant, amikor az Arizonai Egyetemen a hallgatók diákigazolványának elektronikus követésével és a helyadatok elemzésével próbálták előre meghatározni, hogy kik fognak lemorzsolódni a tanévben. Egy könyvtárban természetszerűleg sok személyes adatot kezelnek, melyeket a könyvtárosetika értelmében maximálisan tiszteletben kell tartani, ám a használati adatok egyúttal a hatékonyság mérésének az alapját is képezik. Kijelenthető, hogy a könyvtárosokon túlmutatóan leginkább a fenntartók felelőssége szabályosan felhasználható adatokat kérni. Esettanulmányként a szerző a Seattle-i Városi Könyvtár adatelemző projektjére tér még ki, melybe 2014-ben kezdtek az Y generáció könyvtárhasználatának növelése céljából. Az adatvédelem biztosítása érdekében nem tárolnak születési dátumokat, csupán az olvasóknak a tranzakció idején betöltött életkorát, a dokumentumokat pedig nem cím, hanem csupán műfaj szerint elemezték. Ám nincs egyetemesen elfogadható eljárás a személyazonosság kizárására a könyvtári adatok kezelésénél, ráadásul a jogi szabályozás is le van maradva a technológiai lehetőségek mögött. E téren előrelépést jelent az EU-s adatvédelmi rendelet, a GDPR bevezetése, az Egyesült Államok, pontosabban egyelőre Kalifornia állam adatvédelmi jogszabálya (California Consumer Privacy Act) pedig már jóval a cikk születését követően, 2020. január 1-én lépett hatályba, így egységes nemzeti jogi szabályozás továbbra sincs a tengerentúli országban.

A Privacy, obfuscation, and propertization című tanulmány hosszasan tárgyalja a tömeges adatgyűjtés társadalmi veszélyeit. A big data azért jelent fenyegetést a személyes adatokra (privacy) nézve, mert túllép a szokványos adatgyűjtés korlátain, és a személyes adatokat bármikor és bármilyen egyéb adattal összeegyeztetve képes felhasználni (pl. GPS-navigáció esetében az adatok mintáiból kikövetkeztethető az egyén feltehető későbbi úticélja is), ráadásul tömeges statisztika alapján könnyen skatulyákba sorolhat egyéneket, alkalmat adva az emberek becsült gazdasági és politikai érték szerinti osztályozására. Az obfuszkációnak nevezett eljárást régóta alkalmazzák az informatikában a forráskódok visszafejtésének, illetéktelen felhasználásának nehezítésére. Az obfuszkálás nem titkosítás, a visszafejtés így is lehetséges, de a várható haszonhoz képest rengeteg plusz energiát igényel. A technika egyéni online keresések és az egyéni azonosítók elfedésére is használható, például a TOR böngésző vagy adblocker kiegészítők beiktatásával. A szerző okfejtése szerint a személyes adatok esetében az obfuszkáció mint a felhasználók egyfajta „pajzsa” jelenik meg az online térben, árnyékban tartva az identitásukat meghatározó adatokat. Az eljárás hátránya, hogy egyrészt a harmadik fél (a szolgáltató) mindenképp birtokában van a személyes adatoknak, másrészt az olyan titkosítottan működő és teljes anonimitást biztosító webes megoldások, mint a TOR, melegágyai az online bűnözésnek. A propertizáció, vagyis az összegyűjtött adatok anyagi kisajátítása megfigyelhető a mindennapokban, amikor személyes adataink megadásával fizetünk kedvezményes kuponokért, vagy ezekért cserébe használunk olyan „ingyenes” termékeket, mint a Google és a Facebook. Ezen információk konkrét piaci értékét nehéz meghatározni, mivel az adatgyűjtés pillanatában még nem ismert, hogy a későbbiekben hogyan hasznosítják azokat tovább. A szerző feltevése szerint a személyes adatokat tekinthetjük szellemi tulajdonnak, a szerzői joghoz hasonló keretek közé szorítva a felhasználást. A könyvtárosok etikai kódexeiket követve mindig is arra törekedtek, hogy használóik könyvolvasási szokásait, illetve kereséseit „házon belül” tartsák, de a szellem már kiszabadult a palackból: az Amazon a Kindle olvasókra töltött e-könyveket képes nyomon követni, és számos adatbázis-szolgáltató őrzi a keresési előzményeket. A cikk legfőbb következtetése az, hogy a modern technológia és a dolgok internete (IoT) korában a privacy kérdése teljesen el fog jelentéktelenedni, és az emberek egyszerűen együtt élnek a tudattal, hogy a hálózatra csatlakoztatott eszközeik a szolgáltatások biztosítása mellett életük minden apró rezdüléséről adatokat gyűjtenek és használnak fel. Magánszféránkat a jövőben valószínűleg teljesen fel fogjuk áldozni a kényelem és a hatékonyság oltárán. Az ezirányú aggodalom helyett a big data által is táplált vagyoni és hatalmi különbségek folyamatos szélesedésére lenne érdemes figyelmünket összpontosítani.

 

Van rá alkalmazás? – teszi fel az egyre hétköznapibbá váló kérdést az Is there an app for that? A review of mobile apps for information literacy classes című cikk, amely áttekintést nyújt az információs műveltségi képzések során „bevethető” mobilalkalmazásokról, bemutatva azok előnyeit és hátrányait, valamint pedagógiai hozadékait. A bemutatott négy mobilalkalmazás közös vonása az ingyenesség, a könnyű használat és a hallgatók érdeklődésének felkeltése. A Padlet egy online (iOS-re, Androidra és Google Chrome webböngésző kiegészítőjeként egyaránt elérhető) tábla, amely közös munkára és látványos információmegosztásra használható, akárcsak egy parafatábla a fizikai térben. A Socrative online kvízek, kérdőívek és szavazások egyszerű elkészítésére és alkalmazására használható; az oktatásban előnye, hogy általa valós idejű visszacsatolást kapunk a hallgatóktól. A Mindomo egy online gondolattérkép, amely leginkább brainstorminghoz és kutatási megbeszélésekhez, tervezésekhez hasznos, a használóképzés során pedig jól alkalmazható a keresési kifejezések és stratégiák tanítására. Végezetül az Answer Garden egy online szövegalapú brainstroming eszköz, melynek segítségével az oktató által feltett kérdésre a hallgatók szófelhőt alkotva adhatnak közös munkával választ.

A Computers in Libraries hasábjain megjelent Improving the patron digital experience with SimplyE című cikk a New York Public Library által kifejlesztett Library Simplified szoftver mobilalkalmazását, a SimplyE-t mutatja be, melynek használatával javítható a digitális könyvtári tartalmak felhasználói élménye. A könnyen használható alkalmazás jellemzői, hogy az olvasóknak nem kell magukat ikonok tömegén átrágniuk a választott elektronikus tartalomig vezető úton, valamint nem szükséges külső beszállító alapján szűrniük a keresést: a könyvtár maga jelenik meg az elektronikus tartalmak közvetítőjeként. Az olvasók személyes adatainak védelme is jobban érvényesül, immár elegendő az olvasójegyük száma a belépéshez. Mivel a SimplyE nyílt forráskódú szoftver, a használata gyorsan elterjedt New Yorkon kívül is, ráadásul a Minitex nevű – több mint 200, különböző típusú könyvtárat tömörítő – konzorcium az amerikai Múzeumi és Könyvtári Szolgáltatások Intézete (IMLS) támogatásával elkészítette a felsőoktatási könyvtárakban is alkalmazható verzióját. Ezenfelül USA-szerte több könyvtári konzorcium és hálózat is adaptálta már az alkalmazást. A cikk második felében a SimplyE Maryland-i Állami Könyvtár hálózatában való bevezetéséről és a tervezés lépéseiről olvashatunk részleteket; a könyvtárosok New York példája alapján digitális gyűjteményeik használatában 40%-os növekedést várnak az alkalmazástól.

 

Maradva az informatikai megoldásoknál, a Picture this: using Instagram to connect with your users című, szintén a Computers in Libraries hasábjain megjelent cikkben a könyvtárhasználók Instagramon történő megszólításához olvashatunk tippeket. Az Instagram nem csupán egy képmegosztó közösségimédia-platform, hanem potenciális eszköz új használók elérésére és a könyvtár bemutatására. Mivel a platform fotók útján kommunikál, a könyvtár profilját gondozó munkatársnak nem árt, ha van érzéke a fényképezéshez. A cikk szerzője tippeket nyújt a legalább napi egy poszthoz szükséges képek elkészítéséhez és azok instagramos metaadatolásához hashtagek (az egyik a könyvtár legyen) és georeferáló címkék formájában. A posztoknak a könyvtár arculatát is tükrözniük kell, ehhez a szerző az autenticitás, a tematika és a gyakoriság kulcsszavai köré építve oszt meg javaslatokat, emellett a közösségépítés trükkjeit is bemutatja. A cikk mindazon kollégák számára hasznosnak bizonyulhat, akik tervezik egy intézményi Instagram-oldal létrehozását, vagy a már meglévő gyakorlatokat szeretnék összehasonlítani az olvasottakkal, esetleg újakat ellesni.

Az adatok is szorulhatnak marketingre, pontosabban a könyvtár kutatásiadat-kezelési szolgáltatását is célzottan kell megismertetni a használókkal. A Learning to love data (week): creating data services awareness on campus című cikk azt járja körül, hogyan alakította ki és népszerűsítette egy felsőoktatási könyvtár az adatokkal kapcsolatos szolgáltatásait. A Seton Hall Egyetem könyvtára először felmérést készített a campus kutatóinak és hallgatóinak jelenlegi és várható adatigényéről, az eredmények ismeretében pedig megalapították a kutatásiadat-kezelési bizottságot a campus számára tervezett adatszolgáltatások megtervezésére és bevezetésére. Csatlakoztak az Egyetemközi Politológiai és Társadalomtudományi Kutatási Konzorciumhoz (ICPSR) is annak érdekében, hogy szélesítsék az elérhető kutatási célú adatszolgáltatások kínálatát. Az új adatrepozitórium és a kapcsolódó szolgáltatások népszerűsítése érdekében tartották meg 2018 februárjának második hetében a „Szeretjük az Adatokat” Hetet (#lovedataweek) az indianapolisi Purdue Egyetem gyakorlatát honosítva – ez utóbbi rendezvényt évente tartják nemzetközi résztvevőkkel. A cikkben a könyvtáros szerzőpáros ismerteti a Seton Hall-i „adathét” szervezésének háttérfolyamatait, az érdekelt felek azonosítását és megkeresését, a workshopok tervezését és a konkrét marketingakciókat, illetve az első rendezvény tapasztalatait.

 

Napjainkban egyre égetőbb kérdés a könyvtárak finanszírozása. Az American Libraries When universities cut, libraries bleed: how academic libraries respond to shrinking offerings című riportja három egyetemi könyvtár példáján mutatja be, hogy mi történik, ha költségvetési megszorítások sújtják a fenntartó egyetemet. A Wisconsin–Superior Egyetemen számos szakot, köztük a könyvtártudományi minort is megszüntették, továbbá a könyvtár költségvetését is csökkentették, ráadásul az ott dolgozó két könyvtáros kapta feladatul az összes kifutó képzés támogatását. Már nem tartanak fenn külön tájékoztatópultot, a hallgatók előre egyeztetett időpontokban kérhetnek segítséget. Az egyetemista gyakornokok száma is megcsappant, amit csak fokozott a könyvtár minorszak megszüntetése. A könyvtárosok számára komoly kihívást jelent az eltérő készségeket igénylő feladatok (adatbázisfrissítés, tájékoztatás, használóképzés) közötti mentális átállás, és a létszámhiány miatt a tanszékekkel való kapcsolattartás is akadozottan működik. A Dél-maine-i Egyetem könyvtára is megsínylette az egyetemet érintő költségvetési hiányt. A vezetés munkatársak elbocsátása mellett volt kénytelen dönteni – ilyen gazdasági helyzetben az elsődleges feladat a szolgáltatások fenntartása, a másodlagos az álláshelyek megőrzése. A megszorítások miatt a könyvtárban a megszüntetett tanszékeket támogató folyóiratok és monográfiák beszerzését is leállították; a szolgáltatás jobbára a könyvtárközi kölcsönzésre és az adatbázisokra szorítkozik, a kutatókönyvtári funkció teljesen háttérbe szorult. A New Jersey állambeli Rider Egyetem a zenei főiskolai kart volt kénytelen eladni. Mivel utóbbi szorosan együttműködött a könyvtárral, a különválás hátrányos következményekkel járt a bibliotéka számára, nem is említve a szakok bezárásával itt is jelentkező negatív hatásokat.

A Design on the cheap: library renovation on a budget című cikk szerény anyagi helyzetben működő könyvtáraknak ad költséghatékony ötleteket felújításokhoz. Az első lépés az önreflexió: újra kell gondolni a könyvtár küldetését, a rendezvények szükségességét, és stratégiát kell alkotni a meghatározott célok elérése érdekében. Előnyös egy többféle megoldással számoló (az olcsótól a drágáig tervező) megvalósíthatósági tanulmány készítése, amelybe érdemes szakértőt is bevonni. A jelenlegi trend az interaktív tanulást lehetővé tévő terek kialakítása, ezért megfontolandó a meglévő bútorzat ilyen célú hasznosításának lehetősége. Kialakítható-e egy korszerű tanulótér esetleg egy egyszerű átrendezéssel? Egy kiállításra szolgáló tér hasznosítható-e társalgóként? Egy, a kölcsönzői tértől félreeső sarok felhasználható-e tanulószobának? Az új terek kívánalma nagy kihívás elé állítja a már eleve zsúfolt könyvtárakat, így ezen a téren kiemelt szerepet játszik az állományapasztás. Egy ritkán használt amerikai magániskola 90 ezer kötetes könyvtárából selejtezték a nem használt és elavult könyveket. A felszabaduló helyen egy, a diákok számára barátságosabb és szívesebben látogatott könyvtár született újjá, főként annak köszönhetően, hogy a közösségi médián keresztül közvetlenül szólították meg a fiatalokat. Megkérdezték tőlük, hogy milyen teret látogatnának szívesen, és tőlük vártak költséghatékony felújítási tippeket, majd velük közös munkával valósították meg a terveket. A székek szabályos sorát lazán elhelyezett babzsákok és irodákból selejtezett fotelek váltották fel. A költségeket a nem használt folyóiratok előfizetésének visszamondásával fedezték. Az Egyesült Államokban lehetőség van még az ún. adónövekedés alapú finanszírozásra, ahol a fenntartó önkormányzat által biztosított költségeket később az adók növelésével fedezik.

 

A Design thinking as a dynamic methodology for information science című tanulmány a Design Thinking módszertanát mutatja be, az információtudomány területén történő alkalmazásra szűkítve. E gondolkodásmód lényege a tervalapú problémamegoldás. A szakirodalom alapján a Design Thinking hatékony alkalmazásának négy feltétele van, ezek az emberközpontúság, a többértelműség, az újratervezés és a kézzelfoghatóság. A szerzők áttekintik a „designgondolkodás” módszereit és technikáit a folyamat különböző szakaszaiban. Az első fázis az elmerülés, a problémák felismerésének ideje. A második az ötletelés fázisa, a problémák megoldásának keresése kreativitás és innováció segítségével. A vizuális gondolkodás, ábrázolás és mesélés, valamint brainstorming és workshopok a kísérői ennek a lépésnek. Végül az implementációs fázis az ötletek gyakorlati tesztelését célzó prototípus kialakítására szolgál, amit visszacsatolásnak kell követnie. A tanulmány az elméleti kérdéseket is gyakorlatias alapon megközelítő kollégák számára lehet érdekes olvasmány.

A Louisville-i Egyetem Ekstrom Könyvtárának osztályvezetője Librarian sabbaticals: overcoming the hurdles and realizing the benefits című cikkében a könyvtárosok féléves alkotói szabadságának (angol kifejezéssel sabbatical) előnyeit taglalja saját tapasztalatai alapján. Az alkotói szabadság a kiégés ellenszereként, illetve az egyetemi oktatókkal való egyenrangúság biztosítójaként jelenik meg a szakirodalomban, a szerző szerint azonban érdemes számolni még egy hozadékkal is: nevezetesen, hogy a könyvtárosok maguk is kutatási tevékenységet végezhetnek ezen időszak alatt, tapasztalatot szerezve abban, amihez nap mint nap tanácsokat adnak a felsőoktatásban tanulók és oktatók számára. A legnagyobb kezdeti kihívást a szerző számára a szabadság alatt kivitelezendő kutatási projekt kitalálása jelentette, különösen, hogy a szokványos 10–15 párhuzamosan futó feladat helyett egyetlen hosszú távú munkára kell összpontosítani. Az elvégzendő feladatot végül egy, a tájékoztató könyvtárossággal foglalkozó áttekintésben jelölte ki önmaga számára, amit szakirodalmi szemle és osztályvezető kollégákkal folytatott interjúk alapján készített el, és ami egy munkahelyi jelentés és egy tanulmány formájában öltött testet. A szerző beszámol az otthoni alkotói folyamatról, valamint a napi munkába való visszatérésről és az ott alkalmazott újításokról. A legfőbb előnye az alkotói szabadságnak meglátása szerint az, hogy saját kutatómunka esetén a könyvtáros jobban átlátja a kutatást végző használók valódi igényeit, és a könyvtár hatékonyabb segítséget tud nyújtani a tájékoztatás során. A cikket egy rövid felsorolás zárja, amelyben a szerző összegzi az alkotói szabadság könyvtári alkalmazásának előnyeit, és néhány buktatóra is figyelmeztet – ilyen a kollégákra háruló többletmunka, vagy a tervezés fontossága.

Share

 

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: OSZK KI KSZK, 1827 Budapest

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.