A könyvtár 2020. november 11-től személyesen nem látogatható. Online szolgáltatásaink továbbra is rendelkezésre állnak!

Hír

Ami a Könyvtári Figyelő 2019/1. számából kimaradt… Oktatástámogatás és olvasás – könyvtárosképzés – értékelés – nyílt adatok és nyílt forráskódú megoldások

Kitekintés

A külföldi könyvtártudományi szakirodalom olyan cikkeire is szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek a Könyvtári Figyelő hasábjairól kiszorultak, de mégis érdeklődésre tarthatnak számot. A következőkben a KF 2019/1. száma által lefedett időszakból válogattunk tanulmányokat, ezeket kérésre a kszk@oszk.hu címről szolgáltatjuk.

Az összeállítás anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni a részadatbázis megjelölésével (K 2018/4).

 

(Készítette: Bódog András, közreműködött: Szabó Piroska.)

 

A közoktatás online forrásokkal való támogatását szolgálja a Kongresszusi Könyvtár TPS Tanári Hálózata (Teaching with Primary Sources Teachers Network), amely egy szakmai közösségi médiaplatform az amerikai nemzeti könyvtár széles körű digitális forrásainak és az innovatív pedagógiai módszerek megosztására. A Teaching with primary digital sources: welcome to the TPS Teachers Network című cikk bemutatja ezt az együttműködési fórumot, amely teret ad a könyvtári primér források posztolására, kommentelésére, linkelésére és címkézésére, illetve a jó oktatási gyakorlatok közzétételére egy privát, titkosított hálózaton keresztül. Nemzeti könyvtári szolgáltatásként a csatlakozás és a részvétel ingyenes, maga a hálózat pedig több mint 75 specifikus, jellemzően az Egyesült Államok történelmével kapcsolatos téma köré szerveződő privát és nyilvános csoportra bontható. A közel 7000 tag 90%-át tanárok és könyvtárosok teszik ki, de múzeumpedagógusok, felsőoktatásban dolgozók és oktatási tanácsadók is használják a forrásközpontú oktatást segítő platformot.

A gyerekek olvasásra nevelése minden könyvtáros számára nagy kihívás, amelynek fontos eleme olvasási szokásaik megismerése. A Supporting middle school reading: using a data dashboard to create a community of readers című cikk tudósítása szerint a New York állambeli Larchmontban a Hommock Middle School (ez az iskolatípus a többé-kevésbé magyarországi felső tagozatnak felel meg) könyvtárában kezdetben Google kérdőívekkel próbálták felmérni a diákok szabadon választott olvasmányait, ám sokan nem töltötték ki a túl hosszúnak és bonyolultnak ítélt űrlapokat; ez utóbbiak összesítése is problémát okozott a Google Táblázatokban. Végül egyszerűsítették az íveket, és az iskola technológiai tanácsadója látványos adat-dashboardot készített az eredményekből. Ezen keresztül a gyerekek láthatják az adott hónap legnépszerűbb könyveit, a leggyakoribb műfajokat, továbbá azt, hogy az iskola tanulói összesen hány könyvet olvastak el. A személyes e-mailes visszajelzés mellett az összesítés egy nagy képernyőn is megtekinthető a könyvtárban, növelve a csoportkohéziót a diákok körében. Az adatok a gyűjteményfejlesztést is segítik, mivel ismertté válnak a diákok olvasmányigényei és preferenciái. A jövőre nézve a tervek között szerepel egy olyan alkalmazás fejlesztése, amely a könyvtári katalógussal és az iskolai nyilvántartással összekötve követné nyomon az olvasási szokásokat, gyors kölcsönzési lehetőséget és személyre szabott könyvajánlásokat kínálva a gyerekek számára.

Az egyetemista generáció e-könyvhasználati szokásait vizsgálja a Format shift: information behavior and user experience in the academic e-book environment című cikk. A Illionis-i Egyetem nyolchetes kutatása során a résztvevők (többségükben mesterszakos könyvtároshallgatók) egységes online naplókban rögzítették e-könyvhasználati tapasztalataikat. Közös nevező válaszaikban, hogy az e-könyvek könyvtári kereshetőségét javítani kell, túlmutatva a szimpla kulcsszavas keresésen, emellett a hallgatók szeretik letölteni saját eszközre az e-könyveket elmélyültebb és offline használatra. Azokat a tartalomszolgáltatásokat, ahol csak online használatra van lehetőség vagy a plusz funkciókért regisztráció szükséges, kevésbé preferálják, így a könyvtáraknak ajánlott átgondolni a digitális jogkezelés (DRM) következtében korlátozott hozzáférést biztosító szolgáltatások igénybevételét, mert azok sok potenciális használót elidegeníthetnek. Tekintve, hogy a kutatás résztvevői többnyire könyvtároshallgatók voltak, akiknek az átlagosnál jobbak az információtechnológiai ismereteik, a tanulmányban olvasható vélemények, panaszok és észrevételek hangsúlyosabban jelentkezhetnek a használók szélesebb köre esetében.

 

A könyvtárosképzés tartalmával foglalkozik a Developing research practitioners: exploring pedagogical options for teaching research methods in LIS című cikk, amely a könyvtárosi kutatóképzés módszereinek hatékonyságát vizsgálja a Rhode Island-i Egyetem könyvtár- és információtudományi tanszékének kutatásmódszertani kurzusán keresztül. A mesterszakos hallgatók körében végzett kérdőíves felmérés három témakörre irányult: a kurzussal kapcsolatos tapasztalatok, a friss kutatásmódszertani készségek megítélése, valamint a kurzust követő kutatási tevékenység. A szóban forgó kutatásmódszertani kurzust elvégző mesterszakos könyvtároshallgatók válaszaik szerint fontosnak találják a tanultakat, ám előnyben részesítik mások kutatásainak kiértékelését és felhasználását, mint saját kutatások folytatását. A szerző szerint, ha az a cél, hogy aktívabb kutatókat képezzünk és ne csak felhasználókat, akkor a képzési programok ilyen irányú vizsgálata további szakmai diskurzus tárgyát kell, hogy képezze.

Az ohiói Kent Állami Egyetem információtudományi oktatója egy integrált könyvtáros-levéltáros-muzeológus képzés elméleti megvalósíthatóságát körvonalazza Blank slate: using systems thinking to develop an integrated LAM curriculum című cikkében. A tanulmány vezérfonala a „tiszta lappal” indító megközelítés, vagyis a három terület közös alapokon nyugvó szakképzésének teljes újragondolása. Az alapgondolat a következő: mi lenne, ha kitörölhetnénk minden a közgyűjteményei képzést érintő történeti előzményt, bürokratikus struktúrát, technológiai adottságot és költségvetési megszorítást? Mi maradna ezek után, mi lenne a közgyűjteményi képzés közös nevezője? A szerző a rendszerszerű gondolkodás (Systems Thinking) módszerével kidolgozott integrált képzést vázol fel, amely hallgatóközpontú, küldetésorientált, kontextuális, releváns kérdésekre összpontosít, egyetemes alapelvek foglalják keretbe, és nem utolsósorban a hallgatói közösségi megosztás jellemzi. A tág látószögű, aktuális problémafelvetéssel élő cikk a könyvtárosképzés lehetőségei iránt érdeklődő kollégák számára ajánlható.

 

A szolgáltatások mérése és értékelése minden könyvtártípus számára megkerülhetetlennek számít. A Mixed methods of assessment: measures of enhancing library services in academia című cikk szerzői a gyűjteményfejlesztés során alkalmazható szolgáltatásjavító módszerektől számolnak be. A New York Városi Főiskola Építészeti Könyvtárában végzett kutatás során összevetették a tanterveket a kölcsönzési statisztikával és a tanszéken végzett igényfelméréssel. A statisztikához a vizsgált könyvtárban használt Aleph integrált rendszer biztosít minden beszerzési, bibliográfiai, kölcsönzési és OPAC adatot; ennek révén kinyerhető a legintenzívebben használt dokumentumok listája. A tantervek elemzése a kurzusok tartalmáról, valamint a hallgatók és az oktatók elvárásairól nyújt információt, amit az igényfelmérés egészít ki. Az esettanulmány részletesen tárgyalja a fenti módszerek alkalmazását, külön hangsúlyt fektetve a szerény anyagi lehetőségekkel bíró könyvtárakra, így jelentős érdeklődésre tarthat számot nemcsak a felsőoktatási, hanem a szak- és közkönyvtárakban dolgozó kollégák számára is.

A UK public library roles and value: a focus group analysis című cikkben ismertetett, az Egyesült Királyságban 2015 és 2016 folyamán végzett fókuszcsoportos kutatás célja a könyvtárhasználók által tapasztalt előnyök és hátrányok feltérképezése volt, illetve a könyvtárhasználat hatásának kimutatása az állampolgári magatartásra mind egyéni, mind közösségi szinten. A „közkönyvtárak válságának” korában gyűjtött adatok igazolni látszanak a közkönyvtár mint biztonságos, barátságos közösségi tér koncepcióját. A vizsgált fókuszcsoportok nem, kor, iskolai végzettség és nemzetiség szempontjából is heterogének voltak. Az eredmények szerint a brit közkönyvtár-használók elsődlegesen információ- és tudástárként tekintenek a könyvtárra, a nyomtatott dokumentumokat részesítik előnyben, és a könyvtár mint a közösség szívének képzete is megfogalmazódott. Az interjúalanyok szerint a közkönyvtárak társadalmi hasznossága sem kérdőjelezhető meg. A cikk tanulságokkal szolgálhat a brit public library modell iránt érdeklődők és a külföldi közkönyvtárak trendjeit jobban megismerni kívánó kollégák számára.

 

A Defining transparency movements című cikk a digitális átláthatósági mozgalmakat tágabb jelenségként vizsgálja. Szerzője a transznacionális entitásokat, az újrafelhasználás és elszámolhatóság hagyományait, a nyitottság ideológiáit és a datafikációt („adatosítást”) tanulmányozza azzal a céllal, hogy körülhatárolja és definiálja az átláthatósági mozgalmat mint kortárs jelenséget. Ennek keretében azonosítja az összes alapvető ilyen aktív mozgalmat, majd meghatározza a közös nevezőket és az átfedéseket, továbbá a mozgalmak fejlesztését, kulcsfogalmait, belső konfliktusait és összeütközéseit a piaci és ideológiai szereplőkkel. A tanulmány az információtudomány új jelenségei és az e-kormányzat és az átláthatóság elmélete iránt érdeklődő olvasók számára ajánlott.

Az Adopting and managing open data: stakeholder perspectives, challenges and policy recommendations című cikk egy finn esettanulmánnyal szolgál a fenti kérdéskörhöz kapcsolódóan. A szabad hozzáférésű adatokat (open data) alkalmazó e-kormányzati rendszerek nem csupán az állami szektor átláthatóságát növelik, de elvileg hozzájárulnak a lakosság kormányügyekbe való bevonásához, együttműködéséhez. A tanulmány a finn e-kormányzásban érintett szektorok és érdekelt felek (a közszféra, a nonprofit szektor, a tudományos szféra, a sajtó és a független informatikai fejlesztők) közös nézőpontjait vizsgálja tevékenységük hálózati elemzésével. A szerző e szereplők rendszerszintű részvételét és együttműködését vizsgálja az állampolgároknak nyújtott digitális szolgáltatásokban. Egyik legfontosabb megállapítása, hogy a közvélemény megfelelő tájékoztatása elengedhetetlen a sikeres működéshez, hiszen még az e téren (is) mintaállamnak tekinthető Finnországban is akadnak olyan open data kezdeményezések, amelyek kevésbé ismertek a lakosság körében.

Végezetül kiemelhető egy nyílt forráskódú tartalomkezelő rendszer (az Omeka CMS) és a Dublin Core metaadat-szabvány „kapcsolatáról” szóló cikk, a What does it mean to adopt a metadata standard? A case study of Omeka and the Dublin Core, amely a Chapel Hill-i Észak-karolinai Egyetemen kontextusában mutatja be a szabvány adoptálását, ütköztetve a szabványosító és a felhasználó (ez esetben a könyvtári tartalomkezelő rendszer) nézőpontjait. Noha az Omeka a fejlesztői szerint kifejezetten ajánlott a DC szabvány adoptálásához, ám a szoftver nem támogatja teljeskörűen a Dublin Core alkalmazását, mivel annak újabb módosításait nem követi nyomon, így kérdéses az adatelemek interoperabilitása. Tágabb értelemben a publikáció egyben vitacikk a DC tekintetében is, kiemelve a szabvány kettős célkitűzését, hiszen egyaránt kíván interoperábilis rendszerként és szótárként is működni a kapcsolt adatok (linked data) világában. Az esettanulmány érdekes olvasmány lehet a metaadat-szabványokkal foglalkozó kollégák számára, reflektorfénybe állítva a szabványalkotók és az informatikai megoldások szállítói közötti teoretikus különbségeket, továbbá a szabványok gyakorlati használata során jelentkező, előre nem látható kihívásokat.

Share

 

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: OSZK KI KSZK, 1827 Budapest

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.