Hír

2026. március 10-én Strasbourgban az Európai Parlament képviselői néhány perc eltéréssel két olyan indítványt is megszavaztak, amelyek a tudás létrehozásának, megosztásának és alkalmazásának szabályozását érintik a kutatás és az innováció támogatása érdekében. Bár egyiknek sincs azonnali jogi hatása, mégis olyan irányt jelölnek ki, amely jó vagy rossz irányba, de nagyban formálhatja a jövőbeli jogalkotási intézkedéseket.

 

Az első szavazásra bocsátott dokumentum a generatív mesterséges intelligenciáról és a szerzői jogról szóló jelentés volt, amely a parlament jogi bizottságának kezdeményezésére készült, Axel Voss EP-képviselő vezetésével. A második a közelgő Európai Kutatási Térségről szóló törvényhez kapcsolódó állásfoglalási indítvány volt, Lakos Eszter EP-képviselő vezetésével.

Ez a blogbejegyzés azt járja körbe, hogy a két dokumentum mit mond a tudás uniós szabályozásáról, és hol merül fel a zűrzavar kockázata.

 

 

Axel Voss jelentése abból az alapállásból indul ki, hogy választ találjon azokra a problémákra, amelyeket a szerzői jogi iparágak szerint a generatív MI okoz. A jelentés eredeti és végleges változata is egyértelművé teszi: bár támogatják az innovációt, a szerzői jogok tulajdonosainak érdekeit helyezik előtérbe.

 

A részletesebb ajánlások között a jelentés arra fókuszál, hogyan lehetne felgyorsítani az MI-betanításhoz kapcsolódó licencpiacok létrehozását, leginkább azáltal, hogy kiterjedt jogköröket adna a jogtulajdonosoknak, amivel megállapodásokra kényszeríthetik az MI-szereplőket. A hírpiaci média esetében azt javasolja, hogy „teljes ellenőrzéssel” kellene rendelkezniük a tartalmaik betanítási célú felhasználása, valamint a potenciálisan versengő területeken végzett bármely tevékenység felett.

 

A jelentés sürgeti a gyors lépéseket, és a meglévő jogszabályok végrehajtásának rövid távú felülvizsgálatát kéri, például a sokkal szigorúbb átláthatósági kötelezettségek bevezetése érdekében. Emellett a licencdíjak fizetését is kötelezővé tenné azon megdönthető vélelmen alapulva, hogy a fejlesztők szerzői jogvédett műveket használtak fel – mindezt még az előtt, hogy az erre vonatkozó törvényt egyáltalán elfogadnák.

 

Lakos Eszter indítványa az Európai Kutatási Térségről szóló törvény kontextusában felmerülő különböző témákat tekinti át. Ez a jogszabály szerepel a Zaharieva kutatási biztosnak adott megbízólevélben mint az ötödik szabadság – a tudás és a kutatók mozgásának szabad áramlása – megvalósításának alapvető lépése.

 

Az indítványban visszaköszönnek a bizottság saját javaslataiban és frissítéseiben már megjelent témák. Felhívásokat fogalmaz meg a K+F beruházások növelésére, a kiadások összehangolásának támogatására és a tudományos kutatás szabadságának fenntartására irányuló intézkedésekre (bár az indítvány szerint ez utóbbihoz külön, párhuzamos jogalkotási kezdeményezésre is szükség van). Végül utalásokat tesz a kutatói mobilitás, valamint a tudás nyílt megosztásának támogatására is.

 

 

Már most nyilvánvaló feszültség feszül a Voss-féle szöveg azon kifejezett döntése (amely az innovációt a második helyre sorolja), valamint a Lakos-féle szöveg ipari együttműködéseket erőteljesen támogató álláspontja között. 

Bár a Voss-féle szöveg tartalmaz egy látszólag hasznos, a kutatást az akadályoktól védő bekezdést, ezt rögtön alá is ássa azzal, hogy a védelmet kizárólag a nem kereskedelmi célú kutatásokra korlátozza. Bárminek, aminek potenciális kereskedelmi alkalmazása van – legyen az bármilyen bizonytalan –, kiterjedt engedélyeket kellene beszereznie, ami valószínűleg drága lenne vagy egyszerűen elérhetetlen. 

Ez valószínűleg szinte lehetetlenné tenné, hogy az iparral való együttműködésben, köz-magán partnerségekben vagy spin-off vállalkozásokban részt vevő kutatók részesüljenek az előnyökből.

 

Ezzel szemben a Lakos-féle indítvány a magánszektor nagyobb fokú bevonására törekszik a kutatási és innovációs ökoszisztémába, valamint arra, hogy az ipar jobban hasznosítsa a kutatásból származó ötleteket. Ebből a szempontból egyértelmű, hogy a cél a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú kutatások közötti akadályok lebontása, nem pedig újak építése.

 

El kell ismerni, hogy a Voss-jelentés talán árnyaltabb, mint amilyennek a fenti leírás alapján tűnik, bár ez nem éppen a tisztázás irányába mutat. A jelentésen nyomon követhető, hogy a kreatív szektor különböző ágazatai között nézeteltérés van a mesterséges intelligenciához való saját hozzáállásukat illetően. Miközben a bevételek biztosítása érdekében a kötelező licencelésre fókuszál (a jelentés egy ponton azt sugallja, hogy a szerzői jogvédett anyagok használatát akár kötelezővé is lehetne tenni az MI-fejlesztők számára), erőteljesen hangsúlyozza az MI-tanításból való teljes kimaradás (opt-out) lehetőségének biztosítását is (ami azzal a kockázattal jár, hogy csökken az adatkészletek általános ereje a biztonságos és jól teljesítő modellek támogatásához). A jelentés más területekre is kiterjed, amelyek kívül esnek e blog hatókörén.

 

A Voss-jelentés iróniája, hogy Axel Voss maga máshol sokkal hasznosabb rendelkezéseket tá mogatott a kutatás érdekében, például a mesterséges intelligenciáról szóló digitális omnibuszjavaslathoz benyújtott módosító indítványai (lásd különösen a 111. és 112. módosítást).

 

 

Röviden: az Európai Parlament néhány percen belül olyan indítványokat fogadott el, amelyek egyszerre támogatják és hátráltatják Európa képességét a kutatás és innováció előmozdítására. 

 

A lehetséges tragédia abban rejlik, hogy a nagy zaj ellenére egyáltalán nem biztos: valóban választani kellene a kutatási és innovációs szektor MI-fejlesztési és -alkalmazási képességének támogatása, valamint Európa jövőbeli kreativitása között.

 

A Voss-jelentés erősen szerzői jogközpontú megközelítése miatt ez a választáskényszer mégis elkerülhetetlenné válik. Ez a megközelítés jól működhet azok számára, akik a legtöbbet nyerhetik az új licencpiacok (adminisztrációjából), és azoknak, akik képesek kifizetni a keletkező díjakat. Az ipari együttműködésekben dolgozó kutatóknak, az őket kiszolgáló könyvtáraknak és a szélesebb körű eszközökhöz és alkalmazásokhoz hozzáférő felhasználóknak azonban csak költségeket jelent, egyértelmű haszon nélkül. Léteznek más megoldások is. Csak éppen úgy tűnik, ezeket nem vették komolyan fontolóra.

 

Ahogy az EU a nem kötelező erejű eszközök felől a kötelező jogi normák felé mozdul el, választania kell: vagy egy koherens megközelítést, amely minden prioritást és lehetőséget figyelembe vesz, vagy további ellentmondásokat a jövőben is. A szerzői jog nem mindig a megfelelő megoldás. És nem is szabadna úgy kezelni, mintha az lenne.

 

Forrás: Two Europes in Five Minutes - Knowledge Rights 21

A kép forrása a cikk.