Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. december 9-én, kedden 15 órakor tartotta a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozata tizennyolcadik rendezvényét. 

 

A beszélgetés résztvevői dr. Sirató Ildikó színháztörténész, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár tudományos kutatója, Szakács Ferenc, a Budapest Bábszínház díszlet- és látványtervezője, Takács Gabriella, a Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtárának vezetője és Takács Rita, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum könyvtárának vezetője voltak.

 

A tizennyolcadik kerekasztal-beszélgetés kezdetén felmerült a kérdés, kik is használják ezeket a szakgyűjteményeket. Takács Gabriella, a Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtárának vezetője azt mesélte, hogy zavarban volt korábban a sztároktól, de mára már megszokottá vált számára, hogy ismert művészek keresik fel a könyvtárat. Élményként Huszti Péterrel való első találkozását említette. Takács Rita elmondta, hogy a Filmarchívumot (értelemszerűen) filmes alkotók (operatőrök, rendezők) keresik fel elsősorban, a gyűjtemény vezetője itt is hangsúlyozta, hogy meghatározó élmény a neves szakemberekkel való találkozás. Sirató Ildikó színháztörténeti kutató, az OSZK Színháztörténeti Tárának korábbi vezetője elmondta, hogy a Színháztörténeti Tár anyagát művészek, kutatók, „színházcsinálók”, dramaturgok egyaránt használják. A művészek jellemzően magukkal kapcsolatban keresnek fotót, egyéb dokumentációt – anekdotaként Esztergályos Cecíliát, Bodrogi Gyulát említette, akik saját szerepeikről készült fotókat kerestek már itt. A gyűjtemény anyagában fontosak a „képi” dokumentumok (fotók, díszlet- és jelmeztervek), de a szövegkönyvek is fontos dokumentumegységek, amelyek szintén sok szakember érdeklődésére számot tartanak. Szakács Ferenc gyakorló szakemberként tette hozzá észrevételeit a kérdésekhez. A díszlet- és látványtervező egy példán mutatta be, hogy oktatói munkájában hogyan jelenik meg a könyvtár, illetve a különböző gyűjtemények használata: Csáth Géza: A Janika című  színdarabjához készítettek szobabelsőt egy alkalommal az egyetemi hallgatókkal. Ehhez az 1910-es évek polgári szobabelsőit tanulmányozták a gyűjtemények segítségével. Volt már olyan, hogy eljutottak a városban olyan épülethez, amelyben még „élőben is” láthatták az 1910-es évek polgári lakáskultúráját.

 

A második kérdés a könyvtárak, szakgyűjtemények és szolgáltatásaik rövid bemutatására irányult. Az SZFE könyvtára elsősorban saját egyetemének polgárait, oktatóit szolgálja. Inkább színházi szakemberek, főként dramaturgok használják külsősként az állományt, filmesek kevésbé. Sokan keresik a kottatárat, sanzonok, operettek kottáiban gazdag gyűjteményüket. Takács Gabriella kiemelt több, népszerű gyűjteményrészt: a fotókat, főként az Ódry Színpad vizsgaelőadásainak anyagait, az évkönyveket, és a XIX. Századi, kézzel másolt szövegkönyveket.

 

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy mi lehet egy könyvtár jelentősége filmekben, színdarabokban. 

Sirató Ildikó finomította Szakács Ferenc kijelentését, szerinte van jelentősége a díszletnek, és példának Oláh Gusztáv díszleteit hozta. A diótörőt sokáig játszották az ő díszleteivel, a Bohéméletet mind a mai napig azzal megy. Volt rá kísérlet, hogy lecseréljék Oláh Gusztáv díszleteit, de a közönség nem volt rá vevő. 

Visszatérve a kérdésre elmondta, hogy a szobadíszlet tervezése a díszlettervezésnek egy modern ága. Lehet reális könyvtárat vagy misztikus (fantasy) könyvtárat tervezni. A fantasy könyvtár hatása akkor működik a közönség számára, ha tudják, milyen az eredeti. Szakács Ferenc gyakorló szakemberként azt mondta, elég nehéz könyvtárat tervezni. Vigyázni kell, hogy ne öncélú legyen egy díszlet, ne csak háttér. Ő maga soha nem tervez öncélú díszletet. 

 

A könyvtárak a filmekben is megjelennek díszletként. Ez hogyan realizálódik? – hangzott el a következő kérdés.

Szakács Ferenc szerint ez történetfüggő. Díszletként használnak sokszor könyvtárakat, sokszor az egyházi, muzeális könyvtárakat, de különböző történetekhez az OSZK-t is, illetve a FSZEK központi épülete is feltűnik több filmben. Filmekben hitelesebb egy valódi könyvtárban forgatni a könyvtári jeleneteket, és szerencsére Budapesten ehhez nagyon sok szép könyvtári helyszínt találnak a filmes alkotók.

A válaszokban elhangzott többször a Harry Potter sorozat, valamint a Berlin felett az ég.

Takács Rita szerint bár a tipizált könyvtáros kép nem túl hízelgő ránk nézve, hiszen a karácsonykor rendszeresen bemutatott, Az élet szép című híres produkcióban is a főhős rémálmaként az jelenik meg, hogy ha ő nem létezne, akkor a felesége egy aggszűz könyvtárosként tengetné az életét, ugyanakkor a könyvtár mindig a tudás őrzőjeként jelenik meg művészeti produkciókban. Mindig a tudás, a kultúra szimbóluma és helyszíne.

Sok filmes és színpadi példa is elhangzott a beszélgetés során, felelevenedtek díszlettervek és tervezők.

Vendégeink egyetértettek abban, hogy bár a tipizált könyvtáros kép nem mindig pozitívan jelenik meg az alkotásokban, de maga a könyvtár mindig a tudás őrzőjeként van ábrázolva, és a sztereotípiákon túl társadalmi szinten a könyvtár mint közösségi tér működése, a közösségi funkciók bővülése elismertséget hozhat a könyvtárak és a könyvtárosok számára. 

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK You Tube csatornáján.