ABSTRACTS   589 
REZÜMÉK   

Pályázatok az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói álláshelyének betöltésére  
MONOK István pályázata I.
SAJÓ Andrea pályázata XVIII.

TANULMÁNYOK   

BÉNYEI Miklós: Könyvtárkép az ezredfordulón. Magyar nyelvű nagylexikonok a könyvtárakról   637

Bibliográfiai műhelyek a társadalomtudományi tájékoztatásért  
KARBACH Erika: A magyar szociológiai bibliográfiai feltárás 40 éve. Hagyomány és megújulás  647
LENCSÉS Ákos: Hazai és nemzetközi statisztikai bibliográfiák és szerepük a tájékoztató könyvtáros munkájában 658
JOBST Ágnes: Állambiztonsági bibliográfia (1945–1990) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Könyvtára 666
TAMÁS Kincső: HUMANUS: bibliográfiai műhelyek együttműködésének lehetősége 674

ÉVFORDULÓ   

TÓTH Gyula: Tíz év múltán: a hatvan éve alapított körzeti könyvtárakról 1. rész 685
DANCS Szabolcs: 150 éves az Erdélyi Múzeum-Egyesület 705
SIPOS Gábor: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtára 1859–1950 710

KITEKINTÉS  

GIBBY, Richard – GREEN, Andrew: Elektronikus köteles-példány az Egyesült Királyságban. (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva) 719
SONNEVEND Péter: A könyvtár és az olvasó szövetsége   726
LANKES, R. David: Hitelesség az interneten: a mértékadótól a megbízhatóig (Töm.: Dévai Péter) 731

KÖNYVSZEMLE   

Az elektronikus kiadás hatóereje: milyen jövő vár  a kiadókra és a könyvtárosokra?
BROWN, David  J. – BOULDERSTONE, Richard: The impact of the electronic publishing. (Ism.: Dudás Anikó) 735
Digitális vagy információs? Tanulmánygyűjtemény a digitális tudásról Digital literacies for learning. Ed. Allan Martin, Dan Madigan. (Ism.: Koltay Tibor) 746
Lépni, haladni szükséges
Bényei Miklós: Művelődési törekvések az erdélyi reformországgyűléseken 1834-1848. (Ism.: Róth András) 751
Minőség a könyvtárban
VIDRA SZABÓ Ferenc: Könyvtári partnerkapcsolatok, kommunikációs kérdések. (Ism.: Kovács Katalin) 754

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ  
REFERÁTUMOK  757

STUDIES

Applications for the post of the Director-General of the National Széchényi Library
Könyvtári Figyelő (Library Review) vol. 55. 2009. no. 4. pp. I. – XXXII.

On September 1, 2009 the Minister of Culture and Education issued an invitation for applications for the post of the Director-General of the National Széchényi Library (OSZK). The applications of two professionals have been submitted: that of Mr. István Monok, who has acted for two cycles as director-general of OSZK starting with the year 1999, and that of Ms. Andrea Sajó, head of section at OSZK. The minister chose Andrea Sajó to be the manager of the institution in the next cycle.
The invitation included the following professional tasks: professional leadership of the activities related to the basic tasks of the national library; continuous development of the Hungarian Digital Image Library; developing the system of shared cataloguing at the national level, creating a joint search system of various library databases; managing and operating the portal „Könyvtárkapu”; providing the national location registries on the internet via a common interface.
István Monok’s application (I. – XVII.)
Andrea Sajó’s application (XVIII. – XXXII.)
Tovább…

Tanulmányok

Pályázat az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói álláshelyének betöltésére

2009. szeptember 1-jén az oktatási és kulturális miniszter pályázatot hirdetett az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatói álláshelyének betöltésére. A főigazgatói munkakörre ketten pályáztak: MONOK István, aki a könyvtárat 1999 óta, két cikluson át vezette, és Sajó Andrea, aki az OSZK osztályvezetőjeként pályázott. A kulturális miniszter 2010 január 1-jével SAJÓ Andreát bízta meg az intézmény vezetésével.
A pályázati kiírásban szereplő megoldandó szakmai feladatok a következők voltak: a nemzeti könyvtár alapfeladataiként meghatározott tevékenységek szakmai irányítása; a Magyar Digitális Képkönyvtár folyamatos fejlesztése; az országos közös katalogizálás rendszerének fejlesztése, a különböző könyvtári adatbázisok közös keresőrendszerének kialakítása; a „Könyvtárkapu” portál fejlesztése és működtetése; országos lelőhely-nyilvántartások szolgáltatása interneten elérhető közös felületen.
MONOK István pályázata
SAJÓ Andrea pályázata
Tovább…

2009. szeptember 1-jén az oktatási és kulturális miniszter pályázatot hirdetett az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói álláshelyének betöltésére. A főigazgatói munkakörre ketten pályáztak: Monok István, aki a könyvtárat 1999 óta, két cikluson át irányította, és Sajó Andrea, aki az OSZK osztályvezetőjeként pályázott. (Sajó Andrea korábban a Nemzeti Hírközlési Hatóság információ- és tudásmendzsment igazgatója volt). Hiller István miniszter 2010. január 1-jével Sajó Andreát bízta meg az intézmény vezetésével, Monok István érdemeit elismerve.
Az alábbiakban közreadjuk a két pályaművet.

Előzetes gondolatok

Európában a könyvtárak társadalmi szerepének változását három alapvető tényező határozza meg. Az első az, hogy a kulturális örökség jelentős részének megőrzésével és rendelkezésre bocsátásával történő potenciális hagyományátadás mellett, az információs technológia egyre bővülő lehetőségeinek kihasználásával információs központokká válnak. Ebben a szerepkörben a kutatást, az oktatást és nevelést, és nem mellékesen a tudományos és köznapi ismeretek elterjesztését szolgálják. Ugyancsak e területeket segíti – második alapvető tényezőként – a kulturális örökség itt őrzött dokumentumairól a minőségi, ellenőrzött adatok szolgáltatása.
Tovább…

1. A 21. századi nemzeti könyvtár

1.1. Cél: a nemzeti tudás- és kompetenciaközpont

A könyvtárak egyik alapproblémája, hogy működtetésükben a kelleténél több az öncélúság. Nehezen veszünk fel másik szemüveget, s próbáljuk a felhasználók szemszögéből nézni a dolgokat. Szolgáltató intézményként legfontosabb feladatunk az információközvetítés, ehhez kell igazítani minden tevékenységünket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy el kell hagyni minden olyan feladatot, melyre nincs közvetlen érdeklődés, hiszen egy könyvtárban számos olyan háttértevékenység folyik, melynek megszüntetése bizonyos szolgáltatások színvonalának csökkenésével járna.
Az információs társadalom legfőbb jelképe az életünk minden területét átszövő, elképesztő ütemben terjedő Internet, ami alapjaiban változtatta meg a kommunikációs technológiákat, s kézzelfogható közelségbe hozta a beszéd-, a kép- és az adatátvitel konvergenciáját. Ez a trend azonban jelentősen átalakítja a társadalom életformáját is, ami már messze túlmutat a kommunikációs formákon.
Tovább…

Szokás mondani, hogy egy-egy általános lexikon a mindenkori emberi tudást tükrözi. Más megközelítésben ez a rendezett ismerettár (bármely nyelven született is) a kiadó, a szerkesztők, a meghatározó munkatársak világképének lenyomata. Arról tanúskodik, hogy a közreműködők az egzakt adatok mely csoportjait tartják fontosnak kiemelni az információk hatalmas halmazából, mely értékek mellett foglalnak állást, miképpen vélekednek a kozmoszról, bolygónk természeti feltételeiről, az emberi társadalomról, annak különféle jelenségeiről, a szélesen értelmezett történelemről és az adott nemzet múltjáról, a jelen állapotáról és a jövőbeli fejlődés ígéretéről.
Valahogy úgy alakult (egyszer majd a kutatók kiderítik, hogyan és miért), hogy a huszadik és huszonegyedik század fordulóján hazánkban gyakorlatilag (hangzatosabban: történelmileg) egy időben párhuzamosan három nagylexikon is napvilágot látott. Hosszas előkészületek és áldatlan viták után elsőként az évtizedek óta várt Magyar Nagylexikon indult útjára, akkor még az erre igazán hivatott Akadémiai Kiadó gondozásában. Aztán a kívülálló számára kissé nehezen érthető okokból a szerkesztőségi műhely önállósult, és külön kiadót hoztak létre (az akadémiai embléma meghagyásával) az eleinte akadozó folytatásra.
Tovább…

BIBLIOGRÁFIAI MŰHELYEK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁJÉKOZTATÁSÉRT

Az MKE Társadalomtudományi Szekciója 2009. június 17-én konferenciát rendezett az OSZK-ban „Bibliográfiai műhelyek a társadalomtudományi tájékoztatásért” címmel, azzal a céllal, hogy bemutassák, milyen kérdések foglalkoztatják mostanában a társadalomtudományok egyes ágainak nagy hagyománnyal rendelkező szakbibliográfiai műhelyeit (az Országgyűlési Könyvtárat, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárát, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárát, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumot, az Országos Idegennyelvű Könyvtárat és az OSZK-t), és hogy felhívják a figyelmet, milyen új kezdeményezések születtek vagy vannak születőben a széles körben kevésbé ismert tematikájú bibliográfiák és adatbázisok területén, mint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett feltáró munka, illetve, hogy milyen együttműködési lehetőségek állnak a könyvtárak előtt például az OSZK-ban folyó humántudományi bibliográfia munkálataiba bekapcsolódás révén.
A konferencián megemlékeztek arról is, hogy hatvan éve indult meg Magyarországon a szakmai dokumentációs tevékenység, és akkoriban alakultak meg az első dokumentációs intézmények (Kégli Ferenc: Hatvan éve alakultak meg a szakmai dokumentációs központok c. tanulmányát lapunk előző számában közöltük).
Mostani összeállításunkban Karbach Erika a FSZEK-ben, Lencsés Ákos a KSH Könyvtárban, Jobst Ágnes a Történeti Levéltárban és Tamás Kincső az OSZK-ban folyó bibliográfiai munkáról tartott előadását adjuk közre.
Tovább…

A statisztikai adatok iránti igény minden nap megjelenik a tájékoztató könyvtáros munkájában. A szakdolgozatok, tanulmányok nagy része elképzelhetetlen adatok, számszerűsített tények nélkül. Bármilyen területen dolgozzon is a könyvtáros, a tájékoztató kérdések között biztosan találkozik olyannal, mely egy-egy konkrét statisztikai adatra irányul.
Az elemi statisztikák egy része megtalálható a mindenkori hazai és nemzetközi statisztikai évkönyvekben, a részletesebb adatokért a szakágazati évkönyvekhez lehet fordulni. Azonban az emberiség által termelt adatoknak mégis csak egy rendkívül kis hányada található meg ezekben a kiadványokban. A statisztikák egy részét rejtve publikálták egy-egy köteteten, tanulmányon belül, másik része soha nem került publikálásra, azonban nyilvánosan hozzáférhető a megfelelő intézményen keresztül.
Tovább…

A bibliográfiákkal szemben támasztott követelmények sorában elsődleges szerepet kap a társadalmi hasznosság elve, vagyis olyan bibliográfiát kell összeállítani, amely időszerű feladatokhoz kapcsolódva tényleges társadalmi szükségleteket szolgál.1 A rendszerváltást követően ilyen igény mutatkozott az államszocializmus kori titkosszolgálatok, azon belül a politikai rendőrség tevékenységének a megismerésére. Az Országgyűlés az ezzel kapcsolatos iratanyag megőrzésére, feltárására és kezelésére hozta létre 1997-ben a Történeti Hivatalt, amelynek jogutód szerve 2003-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.
Szakbibliográfia esetében célszerű, ha a tervezett bibliográfia a háttérintézmény feladatkörébe illeszkedik, mert csak ezáltal biztosíthatóak elkészítésének szakmai és anyagi feltételei. A Történeti Levéltáron belül a könyvtár létrehozását egyfelől a levéltári feldolgozó munka és a tudományos kutatás támogatásának szándéka motiválta, hiszen az iratok feldolgozásához és kutatási célú használatának biztosításához a levéltárosnak olyan segédletekre van szüksége, amelyekre támaszkodva az iratokban talált információkat értékelni és a hiányos adatokat kiegészíteni tudja.
Tovább…

A Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisa, azaz a HUMANUS a bibliográfiai műhelyek közötti együttműködés lehetőségét kínálja.
E konferencia előadásaiban már szó volt több intézmény bibliográfia-készítéssel, szakirodalmi adatbázis-építéssel kapcsolatos feladatvállalásának indokairól és gyakorlatáról. Felsorakoztak a bibliográfia-készítés – szakirodalmi adatbázis-építés feltételrendszerének elemei. Körképet kaptunk a humán- és társadalomtudományok területére vonatkozó szakirodalmi tájékoztatást biztosító adott hazai könyvtárak munkamódszereiről, prioritásairól, céljairól.
Már e körkép alapján is kirajzolódnak e bibliográfiai műhelyek együttműködési potenciáljának jellemzői.
A HUMANUS az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, valamint a Gyűjteményfejlesztési és Feldolgozási Igazgató által meghatározott elvek alapján épül. A szolgáltatás saját honlappal rendelkezik, melynek nyitóoldala:   http://www.oszk.hu/humanus/ (1. ábra).
A HUMANUS adatbázis a gyűjtőköréhez tartozó anyag bibliográfiai feltárását, feldolgozását a könyvtárak, kiadók/szerkesztőségek, kutatók, azaz valamennyi érintett szereplő bevonásával hivatott szolgáltatni. Az egyik alapfeladata a gyűjtőköréhez tartozó anyag feltárását végző intézmények munkafolyamatainak összehangolása, az érintett könyvtárak közötti együttműködés ösztönzése.
Tovább…

Amikor tíz éve a körzeti könyvtárak alapításának fél évszázados évfordulójára készültünk, keveset tudtunk e három évet élt formáció történetéről, és előzményei is feltáratlanok voltak. A jubileumi ünnepségekre sok minden tisztázódott. A kutatások, a közzétett emlékezések révén ma már többet tudunk a későbbi évtizedeket megalapozó, ellentmondásos időszakról. Az évszázados mulasztást pótoló évek eredményes, az európai színvonalhoz közelítő eredményeket elérő korszakot indítottak el. A tévút vagy torzó kérdése is biztonságosabban megválaszolható.*
Az alábbi írásnak a terjedelmi korlátok miatt nem lehet feladata e téma és főleg nem e korszak monografikus feltárása. Arra vállalkozik csak, hogy az új eredményeket összefoglalja, és – amennyire lehet – a felmerült kérdéseket megválaszolja. Csak remélhető, hogy a helyi kutatókat ismételten arra inspirálja, hogy a megyei hálózatok hat évtizedes múltját méltón ünnepelhessék, és pontosabb képet festhessenek a megyei hálózat létrejöttének előzményeiről, körülményeiről. (Ahol lehetett, takarékosságból a szakirodalomhoz irányítottuk az olvasót1).
Tovább…

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulását jelentő 1859. november 23-án megnyíló közgyűlés jelentőségéhez mérten az egész erdélyi magyar nemzetet megmozgató, lelkesítő eseményszámba ment. Ahogy Kelemen Lajos írja száz évvel ezelőtt megjelent munkájában: „Az erdélyi magyarság oly rég szünetelt megnyilatkozásának első alkalmára mindenfelől Kolozsvárra sereglett s … a Vigadó nagytermében, az Unio kimondásának helyén, Erdély színe-java találkozott… A föllelkesűlt közgyűlés gyalog kísérte gr. Mikó Imrét lakására s az ünnepi lakoma a hangulatot a viharosságig emelte. Az alakuló ünnepély az erdélyi magyarság sikerűlt erőpróbája lett…”1
Az egyesület megalakulása nem volt sem akadálymentes, sem előzmények nélkül való, valamint néminemű nézetkülönbség az ügyet pártolókat is megosztotta, főképp a létesítendő szervezet leendő feladatait illetően. Egyesek ugyanis a múzeumi szerepet hangsúlyozták, úgy vélekedve, hogy a tudományművelés megszervezésének feladata az összmagyarság számára Pesten felállított Akadémia hatáskörébe utalandó, mások az erdélyi magyarság sajátos helyzetét kihangsúlyozva fektették le érveiket egy általános tudományos testület alakítása mellett. Az Akadémia titkára, Toldy Ferenc hozta e két célt harmóniába, a két feladatkört úgyszólván egymás komplementereiként határozva meg, állítva a múzeum (úm. test) és az akadémia (úm. lélek vagy szellem) egységének szükséges voltát.2
Tovább…

Az Erdélyi Múzeum gyűjteményei közül a könyvtáré az időbeli elsőség, már csak azért is, mert az Egyesület létrejöttének katalizátoraként épp a Kemény-bibliotéka szerepelt. Gr. Kemény József 1855-ben bekövetkezett halála sürgetővé tette a múzeum megalapítását, nehogy a már korábban felajánlott nagy értékű könyvtár idegen kezekre kerüljön. Mikó Imre gróf kezdeményezésére 1857-ben megalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) szervezőbizottsága, és Mike Sándor levéltárost bízta meg a Kemény-gyűjtemény Kolozsvárra szállításával és rendezésével. Így 1859. november 23-ára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alakuló közgyűlésére az új tudományos társaságnak már könyvtára és (ideiglenes) könyvtárosa is volt. A könyvtárnak gr. Bethlen Sándor nyújtott otthont Farkas utcai palotájában.
November 25-én az EME közgyűlése Szabó Ká­roly nagykőrösi tanárt választotta könyvtárossá, aki a következő év májusában vette át Mikétől a gyűjteményt. A rendezési munkáknak köszönhetően július 15-én már meg is nyithatták az olvasószobát, és elkezdődhetett a katalogizálás.1.
Tovább…

GIBBY, Richard – GREEN, Andrew
GIBBY Richard – GREEN Andrew: Electronic legal deposit in the United Kingdom (New Review of Academic Librarianship, 14. vol. 2008. 1–2. no. 55–70. p.) c. tanulmányát Viszocsekné Péteri Éva tömörítette.

Bevezetés

A nyomtatott kiadványok kötelespéldány-szolgáltatásának hosszú története van az Egyesült Királyságban. 1610-től él a gyakorlat, gondosan megőrizve az 1662 utáni rendeletben, amely szerint az új könyvek, időszaki kiadványok, napilapok és egyéb publikációk egy vagy több példányát el kell juttatni a „kötelespéldányokat gyűjtő” (legal deposit) könyvtárakba, hogy biztosítva legyen az ország szellemi eredményeinek gyűjtése és megőrzése. A nem nyomtatott kiadványokra vonatkozó jogszabályok csak az utóbbi időkben láttak napvilágot. 2003-ig, a kötelespéldányból részesülő könyvtárakra vonatkozó törvény (Legal Deposit Libraries Act) megjelenéséig az öt kijelölt könyvtárnak (a British Library, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem könyvtára, a Skót és a Walesi Nemzeti Könyvtár), valamint a dublini Trinity College könyvtárának nem volt jogalapja az elektronikus publikációk, illetve a többi nem nyomtatott kiadvány, mint a mikrofilm és mikrofilmlap másolatának igénylésére.
Clive Field egy publikációjában* leírja a törvény megszületéséhez vezető lépéseket. Jelen cikk a 2003 utáni eseményekről számol be, elsősorban a törvény végrehajtásáról.
Tovább…

Bevezetés*

A könyvtár szolgáltató intézményként a Római Birodalom, a császárkor fénykorában és vezető városaiban jött létre. Majd hosszú szünet után a szélesebb hatókörű nyilvános könyvtár újkori elterjedése bő kétszáz évre tehető: egyes német egyetemi könyvtárak, ill. később főként az angolszász közkönyvtárak révén vált szakmává is. A felsőfokú képzés, az önálló ismeretág („könyvtártudomány”) 100–120 évre tekinthet vissza. A könyvtáros világszövetség nemrég volt 80 éves. Szeretnénk igen régi intézményként látni magunkat, de reálisabb megközelítéssel inkább az utóbbi pár emberi nemzedék érezheti magát intézményünk haszonélvezőjének.
Ma a modern könyvtári működés hat alkotóelemből keverhető ki:

- gyűjtemény,
- olvasó,
- könyvtáros,
- szolgáltatás,
- infrastruktúra,
- fenntartó.

Tovább…

LANKES, R. David: Credibility on the internet: shifting from authority to reliability (Journal of Documentation, 64. vol. 2008. 5. no. 667-685. p.) c. tanulmányát Dévai Péter tömörítette.

Vajon mi teszi hitelessé az információszerzést az interneten? A szerző a feltett kérdésre elméleti igénnyel fogalmazza meg a választ az internetes információkeresés elmúlt években történt változásának vizsgálata alapján, de nem mulasztja el a gyakorlati következmények, például a könyvtári munka változásainak említését sem.
A hitelesség tradicionális értelmezése a mértékadó (authority) fogalmához kapcsolódik, melynek során egy megbízott és/vagy szakmailag hozzáértő személy (autoritás) létrehoz egy megbízható forrást, jótáll a benne lévő információk felhasználhatóságáért, jóváhagyja azokat, és ezzel mintegy felhatalmazza a felhasználót az információ használatára. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az internet térhódításával a „mértékadó” elveszíti jelentőségét mint a hitelesség megjelenési formája. Bizonyára sok példát lehet erre találni, de arra is többet említhetünk, amely a „mértékadóság – engedélyezés” továbbéléséről tanúskodik. Ilyen például a Wikipedia és a csoportos szerkesztés módszere, mely legalább annyira mértékadó, mint az enciklopédiák készítésének tradicionális módja. Mások úgy vélik, hogy a blogolás megközelítően annyira autentikus, mint a tradicionális hírfolyamok. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a „mértékadóság – engedélyezés szemlélet”, tehát a régi értelemben vett autentikusság az internet korszakában sem mellőzhető, legfeljebb manapság új, kifinomultabb módszerekre van szükség az értékelésére, és az információ-önellátás előtérbe kerülésével ezen a területen is jobban érvényesül a decentralizáció. Felhasználói oldalról nézve nem arról van szó, hogy nem lehet megállapítani egy információ hitelességét, hanem inkább arról, hogy választani kell a sok információforrás közül, melyek önmagukat mind hitelesnek állítják be. Sokak véleménye szerint tehát nem az autentikusság, hanem a választás válságáról van szó.
Tovább…

BROWN, David J. – BOULDERSTONE, Richard
The impact of electronic publishing : the future for publishers and librarians. – München : Saur, 2008. XX, 355 p.
ISBN 978-3-598-11515-8
Az elektronikus hordozók megjelenése óta szüntelenül kísértő kérdés, vajon mi lesz a sorsa a hagyományos könyveknek és folyóiratoknak, felváltja-e ezeket a tudományos kommunikációban megszokott, jól bevált kiadványokat az elektronikus, internetes média? Vajon minden tudományterületet egyformán érintenek a változások? Mire számíthatnak a kiadók, mire a bibliográfiai, indexelő–referáló és aggregáló tartalomszolgáltatók? Hogyan alakítja a könyvtárak sorsát az átalakuló tudományos kommunikáció és a kiadási gyakorlat? Milyen jövő vár a kiadókra és a könyvtárosokra?
A kötet címe kijelentő módban fogalmaz, az olvasóban a cím mégis óhatatlanul kérdéssé, mégpedig kiélezett kérdéssé változik. Ennek egyszerű oka az, hogy a két szerző, Dawid J. Brown és Richard Boulderstone mindvégig a kiadók, könyvtárak és a tartalomipar minden más érintettjének létkérdéseit kutatja a jövőt befolyásoló tendenciák boncolgatásával. Mindkét szerző a British Library szakavatott munkatársa: Brown a tudományos kommunikációval és innovációval foglalkozó osztály vezetője, Boulderstone pedig a brit nemzeti könyvtár e-stratégiájáért és programjáért felelős igazgató.

Tovább…

Digital literacies for learning / ed. by Allan Martin and Dan Madigan. – London : Facet, cop. 2006. – XXII, 242 p.
ISBN 978-1-85604-563-6 

Olyan tanulmánykötetet vehet kézbe az érdeklődő olvasó, amelyre 2006-os megjelenése óta gyakran hivatkoztak. Előszavát Hannelore Rader írta. Számos, szintén sokat hivatkozott mű szerzője ő, aki – többek között – az ACRL Information Literacy Competency Standards for Higher Education (Az információs műveltség és kompetencia követelményrendszere a felsőoktatásban) elnevezésű alapdokumentumának egyik összeállítója.1
A szerzők között ott van Paul Gilster, akinek a digitális írástudás elnevezés korszerű értelmezését köszönhetjük.2 Magát a fogalmat azonban gyakran következetlenül használják. Mindazonáltal ez az elnevezés olyan tág fogalmat takar, amely összeköti a különböző, a műveltség vagy az írástudás szóval (szókapcsolattal) jelölt fogalmakat és magában foglalja az információs műveltséget, valamint az IKT (info-kommunikációs technológiák) hatékony használatát.3 Idehaza viszont a digitális írástudás elnevezés gyakran azt a leszűkítő értelmezést takarja, amely csak az IKT használatáról kíván tudomást venni.
A gilsteri gondolat „felfedezője”, David Bawden már 2001-ben foglalkozott ezzel a gondolatkörrel.4 Egy 2008-as írásában aztán kiemeli, hogy a Gilster gondolatai iránt megújult érdeklődés ennek, az Allan Martin és Dan Madigan szerkesztésében megjelent kötetnek is köszönhető.5

Tovább…

Művelődési törekvések az erdélyi reformország-gyűléseken, 1834–1848 / Bényei Miklós. – Debrecen : Erdély-történeti Alapítvány, 2008. – 270 p. – (Erdély-történeti könyvek,
ISSN 1417-7234 ; 7.) ISBN 978-963-87-87074-9-9 
Az Erdély-történeti könyvek sorozat 7. köteteként üdvözölhetjük a 19–20. századi magyar művelődés- és eszmetörténet kutatójaként (is) ismert Bényei Miklós könyvét, mely a címben foglalt rövid, mintegy másfél évtizedet (1834–1848) felölelő időszakon túlmutatva sokkal többet nyújt, mint amennyit maga a cím sejtetni enged. Arról van szó ugyanis, hogy a bevezetőt és a külön tanulmányként is felfogható összegzést leszámítva, a tizenegy  fejezetre osztott munka, szükségszerűen mélyebbre tekint vissza az erdélyi történelembe, hogy megérthessük azokat az összetett társadalmi, politikai, kulturális összefüggéseket, amelyek alapjául szolgáltak az említett korszak mentalitásváltoz(tat)ású politikai cselekvéseinek. A tanulmánykötet olvasásakor óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés, hogy egy „elvetélt”, vagy egy „teremtő” korszak-előkészítő időszak tanúfaggatásával van-e dolgunk.
Tovább…

VIDRA SZABÓ FerencKönyvtári partnerkapcsolatok, kom munikációs kérdések / Vidra Szabó Ferenc. – Budapest : KI, 2008. – 143 p. – (A jó gyakorlat a könyvtári minőségirányítás bevezetéséhez,
ISSN 1789-1280 ; 2.) ISBN 987-963-201-632-0 

Ha a Könyvtári Intézet A jó gyakorlat a könyvtári minőségirányítás bevezetéséhez sorozatának második kötetét akkurátusan a bevezető tanulmány olvasásával kezdjük, meglepődve szembesülünk azzal, mennyi minden történt az elmúlt tizenöt évben a menedzsment szemlélet könyvtári megismertetése és elterjesztése terén.
A minisztérium könyvtári osztálya, a Könyvtári Intézet és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete különféle rendezvényeket és tréningeket szervezett a téma megismertetésére, fórumokat, szemináriumokat tartott a problémák megvitatására, tanfolyamok indultak – ma már akkreditált szinten – a menedzsment ismeretek elsajátítására, a teljesítménymérési munkabizottság szakemberei pedig módszereket dolgoztak ki az egyes könyvtári munkafolyamatok és szolgáltatások mérhetővé tételére stb.
A kulturális tárca több lépcsős, nagyszabású vállalkozása a Könyvtári Minőségfejlesztés 21 című 2002-ben indított program, mely az országos könyvtári stratégiához kapcsolódva fogja össze a programban szereplő könyvtárak minőségmenedzsment munkáját, támogatva a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását.
Tovább…

Referátumok

ABSTRACTS   385 
REZÜMÉK 

TANULMÁNYOK   

FEHÉR Miklós: A közérdekű adatok elérhetősége a magyarországi nyilvános könyvtárak honlapjain    391
TÓTH Gyula: Megjegyzések Balogh András írása elé a könyvtári gondolkodás folyamatos megújulásárl és az állománygondozás aktuális kérdéseiről  407
BALOGH András: A könyvtári reform kritikája, a reformkritika módszere: dialektikus értelmezéskritika a “porosodó könyvek” problémájához   408
SIPOS Tünde: Konfliktuskezelés és mediáció ma Magyarországon avagy: perkedvelő perlekedők  422
TÓTH Gyula: Fél évszázad története és a Kovács Máté-kutatások helyzete, feladatai   428

ÉVFORDULÓ   

KÉGLI Ferenc: Hatvan éve alakultak meg a szakmai dokumentációs központok   445
PAPP István: Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által?   458

KITEKINTÉS  

SONNNEVEND: Olvasás és médiahasználat német módra (Szemle)  467
SCHLÖGL, Christian – STOCK, Wolfgang G.: Informatikai folyóiratok szerzői és olvasói (Töm. Dévai Péter)  481
BAWDEN, David – ROBINSON, Lyn: Az információ árnyoldalai: az információs túlterhelés, az információ okozta szorongás és más ellentmondások, patológiás jelenségek (Töm.: Koltay Tibor)  485
KULZER, Gudrun: Önkéntesek a könyvtárban? Egy felmérés eredményei (Töm.: Éger Vera)   490

KÖNYVSZEMLE   

A sokarcú erőszak és a könyvtár
EICHHORN, Martin: Konflikt- und Gefahrensituationen in Bibliotheken. Ein Leitfaden für die Praxis.
(Ism.: Katsányi Sándor)   493
Minden, amit tudni érdemes a szakfelügyeleti vizsgálatról
A könyvtári szakfelügyeletről. Tájékoztató a 2002–2008 közötti szakfelügyeleti vizsgálatok eredményeiről (Szerk. Richlich Ilona) (Ism.: Kövesháziné Muntyán Alexandra)   496
A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állományának katalógusai
A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya. 1–2. Összeáll. Emődi András (Ism.: Róth András )   498
„Múzsai állapotban”
Az olvasó. Írások Lakatos András tiszteletére. (Szerk. Fogarassy Miklós) (Ism.: Bartók Györgyi)   502

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ  
REFERÁTUMOK   505

STUDIES

Access to public data on the homepages of Hungarian public libraries
FEHÉR, Miklós

Institutions performing public tasks are obliged by Law no. LXIII of 1992 to provide public data about their activities. In addition, Law no. XC of 2005 requires them since July 2008 to make public data available electronically.
An investigation was carried out to identify, how far a sample group of libraries met this obligation. The sample – compiled based on the Links menu of the National Széchényi Library’ homepage (www.oszk.hu) – included 168 libraries open for the general public (all the county libraries plus selected city and village libraries, academic libraries financed by the state and churches respectively). A checklist of 27 questions was compiled to overview data in the following three categories: a) data of interest to the public (relating to organisation, staff, activities and economy), b) data reflecting the relationship between libraries and society (e.g. accessibility in the built environment, civil connections, efforts to strengthen identity etc.), c) data expressing intentions at high-quality performance.It was found that the quantity of data provided on the homepages of libraries was rather uneven; it was considered as good when more than 10 of the 27 items on the checklist were presented. The reason for lacking data was often simple neglect, not the lack of services in question. Even this relatively small sample has indicated that public libraries should pay considerably more attention to their obligation to supply public data. When libraries provide public data on their homepages, they meet legal obligations on the one hand, and they also enhance the library’s image with their users on the other.
Tovább…

TANULMÁNYOK

A közérdekű adatok elérhetősége a magyarországi nyilvános könyvtárak honlapjain
FEHÉR Miklós

Az 1992. LXIII. törvény előírja a közfeladatot ellátó intézmények számára a közadatok szolgáltatását. Ezt a 2005. XC. törvény azzal bővíti ki, hogy a közadatokat elektronikus úton is nyilvánossá kell tenni az érdeklődők számára. A szolgáltatási kötelezettség 2008 júliusától lépett életbe.
A tanulmányíró az Országos Széchényi Könyvtár (www.oszk.hu) honlapjának Ugródeszka menüjéből elérhető magyar könyvtárak közül 168 nyilvános könyvtárat (az összes megyei, néhány városi és községi, néhány állami felsőoktatási és kilenc egyházi felsőoktatási könyvtárat) választott ki, és honlapjuk alapján azt vizsgálta, milyen mértékben teljesítik közadat-szolgáltatási kötelezettségüket. Összeállított egy 27 szempontot tartalmazó listát, mely az adatok következő körét tekintette át: a) közérdekű adatok (szervezeti, személyzeti, a tevékenységre és a gazdálkodásra vonatkozó adatok; b) a könyvtár és a társadalom kapcsolatát jellemző adatok (pl. akadálymentesítés, civil kapcsolatok, identitás erősítése stb.), c) a minőségi teljesítményre törekvést kifejező adatok.
Megállapítható, hogy a mintában vizsgált könyvtárak honlapjain nagyon eltérő a közölt adatok mennyisége: a vizsgált 27 szempontból már tíznél több közérdekű adat közlését a szerző már jónak értékelte. Az adathiány mögött sokszor csak figyelmetlenség, nem a szolgáltatás hiánya állt. A minta a nyilvános könyvtáraknak csak kis hányadát reprezentálja, de ebből is kitűnik, hogy a nyilvános könyvtáraknak lényegesen több figyelmet kell fordítaniuk adatszolgáltatási kötelezettségükre. A honlapon közölt információk a törvényi előírások teljesítésén túl alkalmasak a használók jobb tájékoztatására is.
Tovább…

A közhatalom átláthatóbbá tételéhez járult hozzá a 2005. évi XC., az elektronikus információszabadságról szóló törvény, mely a közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozó 1992-es adatvédelmi törvény párjának tekinthető. Ezt követte a 305/2005. (XII.25.) számú kormányrendelet A közérdekű adatok elektronikus közzétételére, az egységes közadat-kereső rendszerre, valamint a központi jegyzék adattartalmára, az adatintegrációra vonatkozó részletes szabályokról. E jogszabályok célja, hogy mindenki számára elérhetők legyenek az interneten az állami intézmények szervezeti, működési és gazdálkodási adatai.
A tanulmány a hazai nyilvános könyvtárak egy szűkebb körét tesztelte, mennyire felelnek meg a kiválasztott intézmények honlapjai a közérdekű adatszolgáltatási előírásoknak, és milyen feladatok állnak még ezen a téren könyvtáraink előtt.
Tovább…

Örülök, hogy a szerkesztőség  előre megismertette velem Balogh András írását. Magam is úgy gondolom, hogy felvetései továbbgondolásra érdemesek, függetlenül attól, hogy a kiindulásként szolgáló helyzetet, a Mikulás Gábor által felvetett kérdéseket az MKE etikai bizottságának állásfoglalása és Fehér Miklós írása valamilyen módon lezárta (bár jobb lett volna a támadás színterén, a napilapban helyretenni), ám a helyzet, amelyre ez a tanulmány született, olyan társadalmi jelenség, amelyre a szakma úgy tud reagálni, ha végiggondolt, megvitatott és világos válaszokkal rendelkezik. Mindig is hiányoltam hazai szaksajtónkból a színvonalas vitákat, különösen így érzem ezt a most érintett témákkal kapcsolatosan.
Mikulás Gábor megbolygatta az állóvizet. A szakma viszont folytathatná a továbbgondolást. Erre Balogh András írása jó indítás lehet, mert színvonalasan, szélesebb kitekintéssel, a témát más nézőpontból újra gondolta, jó szándékú koncepciót fejtett ki, alkalmasat arra, hogy jó ízű párbeszédet kezdeményezzen, mely nem egyszerűen állománygondozási/gazdálkodási kérdés, hanem a nagyon is időszerű könyvtárfelfogást is érinti. Ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy mennyiben lehet vele egyetérteni, és mely pontokon vitatható írása.
Tovább…

“Uralkodik rajtuk a könyvtár, a kecsegtető és tilalmas. Vele és érette élnek, s talán ellene is, mert bűnös módon  azt remélik, hogy egy szép napon valamennyi titkát megszegik majd.”
“Mi a teendő? Abbahagyni az olvasást, és már csak a megőrzéssel törődni?”
Umberto Eco: A rózsa neve (Harmadik nap: Tercia)

Bevezetés

Az egyik vezető országos napilapban megjelent interjúban1 „virgácsot” kapott a magyar könyvtári szakma. Az interjú alanya, Mikulás Gábor azt javasolta (lényegében), hogy a könyvtárügyet is be kell vonni a társadalmi ellátórendszerek reformjába, reformdiskurzusába. Ez a „reformbeszéd”, amely eredetileg egy marketingszemléletű, keresletalapú folyamatba kívánta helyezni az állományapasztás kérdését, túlzó radikalizmusa és egyoldalúsága miatt végső soron egyfajta könyvtárpolitikai „Endlösung”-gá, a „feleslegesen porosodó” könyvek végső és szisztematikus likvidálásának víziójává torzult. Mivel a nyilatkozó nem a szakmában dolgozik, és kívülről „üzent” a könyvtáros szakmának, szavait nem lehet az önkritika belülről jövő megnyilatkozásaként és pozitívumként értelmezni. Negatív lélektani hatása azonban a nyilvá-nosság szélesebb rétegei által olvasott napilap hírértéke miatt ennél jóval több és illúziórombolóbb. A nyilatkozó tehát („ante portas”) az „új időknek új dalaival” (radikálisan) új (marketingalapú) könyvtárpolitika és könyvtárfilozófia képviselőjeként, egyben a kor „menedzser módon” gondolkodó embereként lépett föl, aki olyan történelmi időben aktualizálta (és egyszerűsítette le) mondanivalóját, amikor a költséghatékonyságnak rendelnek alá minden állami szolgáltatást (is), olyan könyvtári reformfilozófia letéteményeseként lépett fel, melyet a kor (gazdasági) szükségszerűségei is (elvben) alátámaszthatnak.
Tovább…

A mediációt mint a konfliktuskezelés alternatív módszerét az Egyesült Államokban alkalmazták először a második világháborút követő időkben. Európában csak az elmúlt egy-két évtizedben figyeltek fel rá. Magyarországon a 2002. évi LV. tv. tette lehetővé alkalmazását. A következő tanulmány általános bevezetést ad a konfliktusban állók között közvetítő harmadik személy, a mediátor szerepéről.
Saját szakmánkban, a könyvtárakban is naponta adódnak kritikus helyzetek. Nagy segítség, ha tisztában vagyunk azokkal a módszerekkel, amelyek segítenek a problémák kezelésében.
A Könyvtári Intézet Oktatási osztályának Könyvtárosok mentálhigiénéje 1., majd a Könyvtárosok mentálhigiénéje 2. (Konfliktuskezelés) és a Csapatépítés könyvtárban elnevezésű tanfolyamai abban tudnak segíteni, hogy a könyvtári környezetben felmerülő személyes konfliktusokat kezelni tudják a könyvtárosok.
„A könyvtárosi hivatás olyan terület, ahol az elsődleges „munkaeszköz” a könyvtáros személyisége; amit tesz, mond, képvisel, az mind a személyiségén – gondolkodásmódján, értékrendjén, attitűdjein, kapcsolati  készségén, viselkedésén – átszűrődve jut el a felhasználóhoz … Fontos, hogy a könyvtáros magára is tudjon figyelni, miközben a használóit is segíti problémái, kérdései megoldásában.
Tovább…

Kovács Máté és a hazai könyvtár-történet

Igazán itt az ideje, s talán a feltételek is megteremthetők ahhoz, hogy a második világháború óta eltelt jó fél évszázad történeti kutatásaiban mutatkozó restanciák felszámolása tervszerűen elkezdődjék. Kovács Máté korai és talán a politika által túlzottan is befolyásolt tanulmánya1 óta érdemi próbálkozás nem történt.2 A Kovács Máté által kezdeményezett és szerkesztett antológia3 torzó maradt, és éppen az 1945 utáni időszak kötete – jóllehet készen volt! – valamely okokból nem jelenhetett meg.4 A gyűjtött szemelvények, bibliográfia – egyáltalán a megszerkesztett kézirat/ok elvesztek vagy lappang/anak.
Tíz év múltán, 1955-től ötévente készültek áttekintések a háború utáni időszak eredményeiről. A kezdetektől mindinkább távolodva, a hozzánk időben egyre közelibbek: Szentmihályi Jánosé 1970-ből, Sallai Istváné 1974-ből, Futala Tiboré 1975-ből és 1985-ből, leginkább pedig Kiss Jenőé 1985-ből egyre értékesebbek – jóllehet kezdettől valamennyi kritikai hangot is megütött, akkor eléggé meglepő módon. Az 1999-es és 2002-es évfordulók számos visszaemlékezésre adtak okot, közülük leginkább Kiss Jenő, Papp István, legfőképpen Gerő Gyula emlékezései fontos adalékok.
Tovább…

A Bibliográfiai műhelyek a társadalomtudományi tájékoztatásért címmel az MKE Társadalomtudományi Szekció által, 2009. június 17-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett konferencián elhangzott előadás kibővített, szerkesztett szövege

Hatvan éve…

Hatvan éve… vagyis 1949-ben. Ez volt az az év, amikorra nagyjából helyreállt a gazdaság háború előtti teljesítőképessége, és év végére megszűnt a vásárlást korlátozó kenyérjegy. Kialakult az osztályharcos ideológiát hangoztató sztálini típusú pártállam, megszüntetve az egyéni és a közösségi szabadságjogokat. Megtörtént a bankok, a nagy- és a kisipar, a nagykereskedelem állami tulajdonba vétele.1 Befejezéséhez közeledett a hároméves terv, folyt az első ötéves terv előkészítése. A tervgazdálkodás centralizált intézményrendszere (állami vállalatok, iparigazgatóságok, ipari központok stb.) és jogi kerete ebben az időszakban teremtődött meg – jórészt kormányzati döntések nyomán.2
A tudomány államosítását szervező, még az előző évben létrehozott Magyar Tudományos Tanács javaslatára 1949 szeptemberében a kormány elrendelte az Állam- és Jogtudományi Intézet, a Történettudományi Intézet, a Nyelvtudományi Intézet, a Földrajzi Könyv- és Térképtár és a Közgazdaságtudományi Intézet felállítását,3 november 29-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia új alapszabály keretében folytathatta működését.4
Tovább…