ABSTRACTS  591

TANULMÁNYOK

TÓTH Gyula: Az olvasástörténet üzenetei   595
VÖRÖS Klára: Az információközvetítés szimbolikus olvasata   605
TÓTH Erzsébet: Magyar nyelvű internetes keresők vizsgálata a relatív teljesség és a pontosság szempontjából   613
SZABÓ Sándor: Száz éve született Szentmihályi János (1908-1981)  637

Elődeink üzenik …
SONNEVEND Péter: A Népművelés c. folyóirat (1906–1918) a modern közkönyvtárakért (1. rész)   641
A Debreceni Egyetem Informatikai Kara Könyvtárinformatikai Tanszéke által 2008. augusztus 26-án Debrecenben
szervezett „Könyvtári kerekasztal” állásfoglalása a felsőfokú könyvtárosképzésről   659

KITEKINTÉS

HILLENKÖTTER, Kristine: A b2i portál – a könyv-, könyvtár- és tájékoztatástudomány virtuális szakkönyvtára
(Ford.: Murányi Lajos)   663
DÉVAI Péter: Új folyóirat az internetes könyvtári szolgál¬tatásokról: Journal of web librarianship   670

KÖNYVSZEMLE

Könyvtártudomány. Olasz kézikönyv Dewey nyomdokain Biblioteconomia. Guida classificata. Dir. Mauro Guerrini.
(Ism.: Dudás Anikó)   677
BATTELLE, John: Keress! Hogyan alakítja át kultúránkat, üzleti életünket a Google és az internetes keresés (Ism.: Dévai Péter)   683
Életképek a könyvtárból
FODOR Péter – HAVAS Katalin: Könyvtári etikett (Ism. Szabó Gabriella)
KITÜNTETETT KÖNYVTÁROSOK NÉVTÁRA 2005 – 2008 (Szerkesztette és összeállította: Gerő Gyula)   695

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ
(REFERÁTUMOK)  709

STUDIES

Messages of the history of reading
TÓTH Gyula

In his essay the author deals with human factors of the library: readers and different forms of reading. The books on the history of reading, by Roger Chartier and Alberto Manguel, published at the turn of the millennium in Western Europe, brought a revelation, because they have directed attention on a way of research into reading which is independent of the issues of writing. In the past millennia, always aligning to the needs, mankind has created many ways of reading. The revolutions of communication – i.e. the „switch” from rolls to codices, then from codices to printed books, or from printed materials to electronic formats – always started by questioning the old rule. New formats came up as a replacement, an improvement, and resulted in their own „genres” only later. The literacy of new eras has always combined the old with the new. In our days, in the information age, new, corresponding reading methods and techniques have evolved again, which make us reconsider the role of reading both in cognition, and in learning. The history of reading points out for us rules that are valid not only in reading and communication, but in accessing and managing knowledge, in learning and thinking as well. Many issues of library history must be reconsidered too in the context of the history of reading. Today education must – in co-operation with libraries – convey new reading forms, such as non-linear (electronic) reading, browsing and scanning reading, reading and interpreting image and text together, the use of electronic search tools, critical thinking on information from combined searches, etc.
Tovább…

Az olvasástörténet üzenetei
TÓTH Gyula

Esszétanulmány a könyvtár emberi oldaláról, az olvasóról és az olvasás formáiról. Az ezredfordulón megjelent nyugat-európai olvasástörténeti könyvek (Roger Chartier, Alberto Manguel munkái) revelációként hatottak, mert ráirányították a figyelmet az olvasás írástól független, önálló tanulmányozására. Az emberiség az írás/olvasás évezredeiben a mindenkori igényekhez igazodva számos olvasásmódot hozott létre.
A közlési forradalmak “(pl. a tekercsről kódexre, kódexről nyomtatott könyvre, ill. a napjainkban zajló nyomtatott formáról a digitális hordozókra való áttérés) úgy működtek, hogy előbb megkérdőjelezték a régit, az új a pótlás, helyettesítés, tökéletesítés szándékával lépett a régi helyébe, s csak később eredményezett saját „műfajokat”. Az új korszakok írásbelisége eddig mindig egyesíti magában a régit az újjal.
A múltból kiolvasható, hogy napjainkban, az információs korszak viszonyai között is kifejlődtek az új, adekvát olvasásmódok és technikák, amelyek hatására újra kell gondolni az olvasás szerepét a megismerésben, tanulásban egyaránt. Az olvasástörténet olyan törvényszerűségekre mutat rá, melyek nemcsak az olvasásra és a kommunikációra, hanem az ismeretszerzésre és -kezelésre, a tanulásra és a gondolkodásra egyaránt érvényesek. Az olvasástörténeti összefüggések alapján a könyvtártörténet egyes kérdéseit is felülvizsgálatra szorulnak.
Napjainkban az oktatásnak (a könyvtárakkal együttműködve) meg kell tanítania az új olvasási formákat pl. a nem lineáris (elektronikus) olvasást, a böngésző, pásztázó olvasást, a szöveg és képi közlés együttes olvasását és értelmezését, a keresőeszközök elektronikus változatainak használatát, a kombinált ismeretszerzésből származó információk kritikus kezelését stb..
Tovább…

Lassan öt éve, hogy a szakmával csak áttételesen, többnyire a szaksajtó útján tartok kapcsolatot. Az utóbbi időben ezekben tallózva az a benyomásom alakult ki, mintha csupa Bernstein lenne a hangadó; nem a zeneszerző és karmester, nem is a sakkozó, hanem Eduard, akinek szállóigévé lett mondása szerint: “A mozgalom minden, a vég¬cél semmi.” (Németül jobban hangzik: “Das Endziel ist nichts, die Bewegung alles”.) Miközben egyre több és számomra egyre érthetetlenebb számítástechnikai és menedzsment-cikk jelenik meg, a végcélról, az olvasóról, kiszolgálásáról kevés szó esik. Eddig abban a tudatban éltem, hogy a könyvtár jelenlegi és jövőbeli, valóságos és lehetséges olvasóiért van. Röviden: mintha az eszköz lenne a cél.
Ezért fogadtam el a felkérést, hogy olvasástörténetről beszéljek, mert az olvasóról, az olvasásról szólhatok, vagyis a könyvtár emberi oldaláról.*
Ha jól értem a vándorgyűlés szervezőit, a délelőtti program a könyvtár történetiségéről szól. Tehát a 21. század könyvtárát a reneszánsz évben a rendszeresen megújuló egyetemes könyvtár reinkarnációjaként kezelik. A tizennégy évvel ezelőtti vándorgyűlésen, szintén itt Vas megyében, Körmenden volt szerencsém kifejteni, hogy “a könyvtárak egyidősek az emberiség történetével, tehát az emberiség tudatos korszaka és a könyvtár, a történelem és a könyvtár egymástól elválaszthatatlanok.” Hozzátettem még, hogy “amíg a könyvtár őshivatását teljesíti az emberek számára, addig mindig megtalálja a technika és az információhordozók új kihívására is a választ, s azok nem sírásói, hanem segítői lesznek feladata teljesítésében.”1
Az olvasástörténet segítségével ez a hitem azóta még inkább erősödött. Sajnos, az utóbbi évek Magyarországán mindenki azt akarja elhitetni velem, hogy a történelem vele kezdődött.
Tovább…

1. Fogalomértelmezések

1.1. Információ
Írásunkban az információ szó használatával általános értelemben arra a jelöltre gondolunk, mely a keletkezés (értsd: keresési eredmény) mikéntjétől független szellemi formáció, és amelynek az információt igénylő értéket tulajdonít.
Ha az Oxford English Dictionary hármas megközelítésének (folyamat, ismeret, dolog) értelmezései közül kell a kifejezést azonosítanunk, akkor munkánk a hármas egység első tagját, a folyamatot, és annak szimbolikus vetületét vizsgálja. Horváth Péter (2001) modelljében gondolkodva, melyben az információ “az adott problémával kapcsolatos vagy a világállapotról érkezik”, az ismeret “a rendszerben levő ismeret, amely az információval azonos jellegű, de attól mégis elválasztott”, a folyamat “a feldolgozás vagy processzálás, amely a bejövő információ és a rendszerben lévő ismeretek alapján történik, és amelynek eredménye a döntés, mint megadott lehetőségek közötti választás”.1
Tovább…

Előljáróban

A html-dokumentumok gyors elérését a szerveroldali keresőszolgáltatások biztosítják. E szolgáltatások lehetnek globálisak, ha gyűjtőkörük a web egészére terjed ki, lehetnek nemzetiek, ill. regionálisak, vagy speciális tartalmú, esetleg speciális típusú html-dokumentumot szolgáltatók. Az információkereső rendszerek hatékonysága több szempont szerint vizsgálható, így például a keresési eszközök gazdagsága, az átvizsgált adatbázisok nagysága, a keresési eredmények relevanciája stb. szerint.
Egy keresőszolgáltatás hatékonyságának jellemzésére jómagam a keresés pontosságát és a keresés teljességét kifejező mutatókat tartom leginkább jellemzőnek, ezért e két szempont megvalósulását elemeztem öt magyar nyelvű keresőszolgáltatásban.1
Pontosság alatt a releváns dokumentumoknak a visszakeresett dokumentumok összességén belüli arányát, teljesség alatt pedig a megtalált releváns dokumentumoknak az összes (akár talált, akár nem) releváns dokumentumhoz viszonyított arányát értettem (Ungváry, 2001.196–197. p.).
Tovább…

Száz évvel ezelőtt, 1908. július 23-án született Szentmihályi János, a nagy műveltségű, sziporkázóan szellemes tudós, egyetemi oktató, a hazai bibliográfia és tájékoztatásügy kimagasló egyénisége.
Szentmihályi János ahhoz a két világháború között felnövő nemzedékhez tartozott, mely széles körű európai műveltség és gazdag nyelvismeret birtokában képes volt a szellemi élet legkülönbözőbb területein maradandót alkotni.
Bár a családi hagyományokat folytatva jogi diplomát szerzett, már korán, egyetemista évei alatt megnyilvánult vonzódása az íráshoz, a filoszi mesterséghez: készített törvényszéki és rendőrségi riportokat, majd banktisztviselői munkája mellett sorra jelentette meg színházi és zenei tárgyú kritikáit, melyek között számos hosszabb, rangosabb műelemzés és beszámoló is található.
A 2. világháborút követően 1944 és 1949 között közhivatalnoki feladatokat vállalt, így többek között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium vezető tisztviselőjeként irányította a külföldi Collegium Hungaricumok munkáját, szervezte a hazai szépirodalmi könyvkiadás háború utáni elindítását.
Tovább…

Bevezetés

A dualista monarchia magyar közkönyvtárügyének valós története még megírásra vár. Különösen érdekes fejezete lehet a világháború előtti utolsó negyedszázad (1890–1914). A kilencvenes évektől mind gyakrabban érkezik híradás a könyvtári fejlesztés terén élenjáró országokból, már nem ritkán helyszíni tanulmányozás nyomán. E beszámolók egyértelmű üzenete: a magyar társadalom jobb könyvtárakat érdemel, nézzük és tanulmányozzuk tehát a külföldi példákat a hazai fejlesztés irányainak és módjainak mérlegelése és meghatározása érdekében. Ez az időszak az első jelentős hazai kísérlet a közösségi használatú könyvtárak dominanciájának megalapozására.
Évekig a Magyar Könyvszemle (MK) volt az egyetlen időszaki orgánum, mely helyet adott e jövőt építő tematikának. Ám nem kétséges, hogy a MK-ben a könyv- és könyvtártörténet volt mind tartalmilag, mind terjedelmileg a meghatározó. Korabeli témákról szóló beszámolók e lapban így inkább “határterületként” jelentkeztek (érdemes megjegyezni, hogy az akkori értelmezés szerint a könyvtártudomány szerves része volt a könyv- és könyvtártörténet).  Az 1987-ben napvilágot látott Magyar könyvtártörténet szerzője mindazonáltal igazságtalan – mert tényszerűen téves – volt a MK sommás bírálatában,  mikor egy 1886-os értékelés (György Aladár: a Magyar Könyvszemle tíz év alatt nem talált alkalmat, hogy “felszólaljon a nagy fontosságú nyilvános könyvtárak ügyében”, 323. p.) hatályát kiterjesztve azt állította, hogy az MK hozzáállásában “később sem történt változás”.

Tovább…

A Debreceni Egyetem Informatikai Kara Könyvtárinformatikai Tanszéke által 2008. augusztus 26-án Debrecenben szervezett ” Könyvtári kerekasztal”

A magyarországi felsőfokú könyvtáros-képzés sikeresen alkalmazkodott az elmúlt évtized könyvtár-szakmai és felsőoktatási változásaihoz. A képzés könyvtár-stratégiai tényezővé, a könyvtáros-pálya kulcskérdésévé vált. Örvendetesen erősödött a képző helyek közötti, továbbá a tanszékek és a hallgatók leendő munkáltatói közötti kapcsolat. A szaksajtó szintén előnyösen járult hozzá a fejlődéshez. A 2001-ben kiadott kormányrendelet értelmében az egyetemi és főiskolai szakok elnevezése “informatikus könyvtáros” lett, ezzel is jelezve a nemzetközi trendekhez való igazodást.
Tovább…

Már működik a virtuális szakkönyvtárak családjának újabb tagja, a német könyv-, könyvtár- és tájékoztatástudományi portál (www.b2i.de). A projektről és a munka fázisairól a göttingeni Alsó-Szászországi Tartományi és Egyetemi Könyvtár (SUB) munkatársa számolt be a BID (Bibliothek und Information Deutschland) 3. kongresszusán Lipcsében 2007. március 21-én a “Virtuális szakkönyvtárak” témakörben rendezett ülésen.
(Az előadás szövegét a szerző jóváhagyásával Murányi Lajos fordította. Az előadás németül a www.opus-bayern.de/bib-info/volltexte/2007/312/pdf/ b2i_bibliothekskongress_leipzig.pdf címen olvasható.)

A portál megtervezése

Kiinduló helyzet és igények
A portál kialakításában két fejlemény is fontos szerepet játszott. Egyrészt a kilencvenes évek végén jelentősen megnőtt a könyvtár- és tájékoztatástudomány területén az elektronikus publikációk és információk száma; ezek az információk könyvek, tanulmányok, leírások, programok, projekt-beszámolók, dokumentációs anyagok és weboldalak formájában különböző szervereken, elszórtan álltak rendelkezésre, és különféle könyvtári és dokumentációs intézmények különböző szolgáltatásain keresztül decentralizáltan szolgálták az oktatást és a kutatást.
Tovább…

A The Haworth Press kiadásában 2007-ben megjelent új periodika célja, hogy a könyvtár fogalma az olvasók (és részben a könyvtárosok) számára ne csak az épületet, az olvasótermeket, kölcsönző-helyiségeket és a benne dolgozó embereket jelentse, hanem az interneten elérhető könyvtári szolgáltatások összességét.
A szerkesztő, Jody Condit Fagan (James Madison University) szerint az elméleti kutatások eredményeit, a könyvtári gyakorlat problémáit és esettanulmányokat ismertető cikkek témái éppen annyira szerteágazóak lesznek, mint amennyire sokoldalú a könyvtárakban folyó munka.
A “Social Eye” rovat a társadalmi háló (social web), a tudásmegosztás témaköréhez kapcsolódó írásokat közöl, a “Global Connections” pedig az USA-n kívüli web-projektekről számol be. A harmadik állandó rovat (Reviews) a folyóirat profiljába tartozó tanulmányokat ismerteti. A Journal of web librarianship-ről további információk olvashatók a folyóirat weblapján (http://www.lib.jmu.edu/org/jwl) és a szerkesztőség blogjában: http://jweblib.livejournal.com.
Vesézzük ki az első számot!
Tovább…

 Biblioteconomia : guida classificata
/ diretta da Mauro Guerrini
; condirettore Gianfranco Crup ;
a cura di Stefano Gambari ; collaborazione
di Vincenzo Fugaldi
; presentazione di Luigi Crocetti.
– Milano : Editrice Bibliografica,
2007. – XL, 1143 p.– (I manuali
della biblioteca)
ISBN 978-88-7075-634-0

Több mint ezer oldalas összefoglaló kézikönyvet jelentetett meg Milánóban I manuali della biblioteca (Könyvtári kézikönyvek) sorozatában az Editrice Bibliografica kiadó. A kötet Mauro Guerrini főszerkesztése alatt, mintegy nyolcvan munkatárs közreműködésével készült el.
A szerzők olasz könyvtártudományi kézikönyvet kívántak összeállítani, kifejezetten olasz érdeklődőknek – egyetemi hallgatóknak és szakembereknek. Amiért a magyar érdeklődők figyelmét mégis érdemes felhívni erre a szép munkára, az először is maga a tett – a példaértékű országos szakmai összefogás és eredménye, az elkészült könyv –, valamint a kötet összeállításának a módszere: a szerkesztés koncepciója és a kézikönyv felépítése.
Tovább…

BATTELLE, John
Keress!
Hogyan alakítja át kultúránkat,
üzleti életünket a Google
és az internetes keresés / John
Battelle; ford. Bozai Ágota. –
Bp, VG Kiadó Zrt, 2006. 280 p.
ISBN 963 7525 87 4
Az angolul 2005-ben megjelent könyv főcímét még kijelentő módban írta a szerző (The search), a 2006-ban megjelent  magyar kiadás azonban a felszólító móddal még inkább azt hangsúlyozza, hogy a társadalom egyre növekvő számú tagja számára  természetes és szükséges tevékenység az internetes keresés, mely nemcsak egyéni életünkre van hatással, hanem kultúránkat, az üzleti világot, szinte az egész társadalmat átalakítja. A több tudományos fokozattal rendelkező szerző, a Wired magazin és különböző internetes cégek alapítója a Google és az internetes keresés történetének tényeivel, illetve a tények közötti összefüggések elemzésével  világítja meg a számítógépes információhoz jutás lényegét.
Tovább…

FODOR Péter – HAVAS Katalin
Könyvtári protokoll / Fodor Péter
; Havas Katalin. –
Bp. : Könyvtári Intézet, 2007.
- 86 p. -
(Továbbképzés felsőfokon) ;
(ISSN 1589-1682)
ISBN 978-963-201-628-3

A Könyvtári Intézet Továbbképzés felsőfokon sorozatában közreadott kötet szerzői – Fodor Péter, a FSZEK főigazgatója és Havas Katalin, a központi könyvtár olvasó- és tájékoztató szolgálatának meghatározó alakja – részben a szakirodalomra, részben munkahelyi tapasztalataikra támaszkodva foglalják össze az olvasók és a könyvtárosok közti kapcsolattartás lényeges jellemzőit és szabályait.
A könyv első felében Fodor Péter ismerteti a könyvtárosok hatékony kommunikációjával és viselkedésével szembeni elvárásokat. Fodor a könyvtárak szerepéről és a könyvtárosokról a vezetés-, és a viselkedéstudomány, valamint a kommunikációelmélet fogalmait alkalmazva beszél.
Tovább…

I. Betűrendes névtár

(Figyelem! Ha a nevet nem követik a születési adatok, ez azt jelenti, hogy az illető már korábban is kapott kitüntetést. Adatait a Kitüntetett könyvtárosok névŹtára 2000 c. kiadványban és folytatásaiban kell keresni a név alapján, mert ott már szerepel korábban kapott kitüntetéseivel!)

Ambrus János (Budapest, 1953. jún. 12. – )
– az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2007

Arató Antal dr.
– a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár címzetes igazgatója
Bibliotéka Emlékérem-díj, 2006
Tovább…

ABSTRACTS 391

TANULMÁNYOK

UNGVÁRY Rudolf – PÁSZTI László: A földrajzi nevek és  szerepük az információkeresésben. Nemzetközi fejlődés, problémák és tapasztalatok a Köztauruszban és a Geotauruszban  395

Válogatás a Fülöp Géza-emlékülés előadásaiból
SEBESTYÉN György: Tanítónk és barátunk: Fülöp Géza 429
SZABÓ Sándor: Fülöp Géza, a képzést megújító tanszékvezető  438
BÉNYEI Miklós: Fülöp Géza kandidátusi és doktori értekezése  442
POGÁNY György: Nézetek a női olvasásról Magyarországon a felvilágosodás első szakaszában 450

KITEKINTÉS

DIPPOLD Péter: Virtuális kirándulás a quèbeci IFLA  konferencián (2008. augusztus 10–14.) 463
RUPPELT, Georg: A német könyvtárak és a demográfiai  változások   (Ford. Hegyközi Ilona) 469
LEITNER, Gerald: Könyvtári törvények Európában – egy  európai könyvtárpolitika alapja? (Ford.: Dévai Péter) 477
PAPP József: Közkönyvtárak Szlovéniában 480
SONNEVEND Júlia: A demokratikus kultúra elméletéhez.  Mondd, kedvesem, mikor jelölsz vissza végre a Facebookon? 492
KOLTAY Tibor: A Web 2.0 kritikája 498

KÖNYVISMERTETÉSEK

A fordulat. Információkeresés-kutatás és perspektívája: a kognitív szemlélet 
INGWERSEN, Peter – JÄRVELIN, Kalervo: The Turn.  Integration of information seeking and retrieval in context.  
(Ism.: Dudás Anikó) 505
Méltó folytatás: Borsos Attila annotált bibliográfiája:  A magyar időszaki kiadványok repertóriuma 2. 
(Ism.: Bényei Miklós) 512
Pécsi mindentudó
SURJÁN Miklós: Pécs bibliográfiája 1960-2005.  (Ism.: Gyuris György) 516

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ
(REFERÁTUMOK) 523

STUDIES

Geographical names and their role in information retrieval: international developments, problems and experiences with Köztaurusz and Geotaurusz
UNGVÁRY, Rudolf – PÁSZTI, László

Unprofessional internet browsers and the general use of national languages in information search have increased the importance of geographical names in retrieval, and information seeking in libraries must keep pace with this. It has become necessary to create structured vocabularies (thesauri) that reflect the administrative and territorial, historical, neighbourhood etc. relations between geographical names, and make relevant search easier.
The study describes the changes in the possibilities of searching for geographical names, the creation of a Hungarian thesaurus, Geotaurusz that is compatible with many Hungarian universal thesauri, e.g. the one generally used in public libraries, Köztaurusz. Geotaurusz is a universal geographical thesaurus, indicating geographical proper nouns in Hungarian and general geographical names, from today’s Hungary and from the historical periods before 1945, and from other parts of the world.
Tovább…

Tanulmányok

A földrajzi nevek és szerepük az információkeresésben. Nemzetközi fejlődés, problémák és tapasztalatok a Köztauruszban és Geotauruszban
UNGVÁRY Rudolf – PÁSZTI László

A laikus  internetes keresők és a nemzeti nyelvhasználat általánossá válása fölértékelte a földrajzi tulajdonnevek kereső célú használatát. Ezzel a helyzettel a könyvtári információkeresésnek is lépést kell tartania.  Szükségessé vált, hogy a földrajzi helyek közötti igazgatási- területi, történeti, szomszédsági stb. összefüggésekről strukturált szógyűjteményeket alakítsanak ki, melyek megkönnyítik az ilyen irányú kereséseket.
Tovább…

Nemzetközi fejlődés, problémák és tapasztalatok a Köztauruszban és Geotauruszban

Bevezető

A dokumentum tárgyát, témáját jellemezhetik a földrajzi helyek is. A helyeket megnevező földrajzi neveknek két típusa van: az általános földrajzi név (vagy más szóval a földrajzi köznév, mint pl. hegység, tengerpart, gleccser), és a földrajzi tulajdonnév (pl. Pilis-hegység, Horvát tengerpart, Aletsch-gleccser). Az általános földrajzi nevek nem konkrét helyeket, hanem helyek típusait, fajtáit, osztályait nevezik meg, információkereső célú használatuk azonos a többi, köznévből alkotott tárgyi kifejezésével (mint pl. közlekedés, kikötő, olvadás). A földrajzi tulajdonnevek ezzel szemben meghatározott helyeket azonosítanak. Mint ilyenek, az egyértelmű azonosításhoz – akárcsak az egységesített besorolási nevek többi fajtái esetén (mint a személy- és testületi nevek) – névformájuk pontos szabályozást igényel, melyeket a bibliográfiai leírás besorolási adatainak formájában szabványosítottak [17].
Tovább…

Bevezető gondolatok

Hiába telt el tíz kerek esztendő Fülöp Géza halála óta, emléke nem hogy elhalványult volna, de sokszor az az érzésem, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Könyvtártudományi Tanszékén vagy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valamelyik doktori védésén ismét találkozom vele. Találkozom vele, és rám mosolyog, szemem találkozik tekintetével, amely mindenkor szívmelengetően meleg barátságot és határtalan intelligenciát sugárzott, és csodálkozva látom, hogy milyen fiatal, életerős és milyen rendkívül vonzó maradt, hogy milyen jól fest elegáns öltönyében. Senki sem tudná tömörebben és találóbban jellemezni, mint ahogy ezt Barátné dr. Hajdu Ágnes tette: „Megvolt benne a tudós komolysága, a tények feltétlen tisztelete, az igazság szigorú megítélése, ugyanakkor előttünk van barátságosan mosolygó arca, az a megértő szeretet, amiről barátai és tanítványai bizton tanúskodhatnak.”1 Emléke bizonyára örökre velünk marad, és természetesen életműve is, amely tíz év múltán is nemcsak, hogy száz százalékban aktuálisnak bizonyul, de nélkülözhetetlen hajtóerőként működik abban a mechanizmusban, amely a bolognai folyamat EU-konform felsőfokú oktatásának működését és fejlesztését hivatott megvalósítani.

Tovább…

Fülöp Géza személye a 20. század második felében szervesen összefonódott a magyarországi könyvtárosképzéssel, hiszen a több mint negyven év közszolgálatban eltöltött évéből 33-at főállású egyetemi oktatóként élt meg. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárában és az Akadémiai Kiadó Lexikon Szerkesztőségében eltöltött 7 év után 1961-ben lett teljes állású oktató az ELTE Könyvtártudományi Tanszéken, bár az oktatásban óraadóként és félállású adjunktusként már a korábbi években is részt vett.
Az 1949-ben indult egyetemi könyvtárosképzés helyzete a kezdeti évek bizonytalanságai és útkeresései után 1956 után megszilárdult. 1956 és 1972 között Kovács Máté irányításával a tanterv és a tananyag folyamatosan korszerűsödött, és a 60-as évek végére kialakult a képzés rendszere, a kétszakos nappali tagozat mellett megindult az ugyancsak kétszakos hatéves esti és levelező, majd a hároméves kiegészítő tagozatos képzés.
Tovább…

Ritka egyenes kutatói életút – tömören így jellemezhető Fülöp Géza tudományos pályafutása. Képzeljük el: már falusi kisdiákként, majd színjeles gimnazistaként rácsodálkozott a klasszikus magyar irodalom szépségeire. Aztán budapesti egyetemistaként bekapcsolódott a Petőfi kritikai kiadás anyaggyűjtésébe, mindkét – könyvtárosi és tanári – szakdolgozatát Nagy Ignác munkásságáról írta, fiatal, csaknem kezdő irodalomtörténészként az MTA Könyvtárának Kézirattárában egyike volt azoknak, akik sajtó alá rendezték a Kazinczy-levelezés utolsó kötetét.1 Tehát nagyon hamar megtalálta fő kutatási témáját, és a magyarországi felvilágosodás és reformkor művelődéstörténete mellett – noha olykor-olykor másfelé is pillantott – élete végéig kitartott. Miután Kovács Máté professzor, aki pályakezdésétől fogva egyik mentora, főnöke volt, meghívta adjunktusnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékére2, rábízta a jelzett időszak könyv- és könyvtártörténetének oktatását. Egyúttal bevonta az immár legendássá vált „A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig” című, 1963-ban közreadott szöveggyűjtemény munkálataiba.
Tovább…

Fülöp Géza 1986 és 1994 között vezette az ELTE Könyvtártudományi Tanszéket, olyan időben, amikor kétféle “rendszerváltoztatás” is történt Magyarországon, a kétségtelenül fontosabb politikai-társadalmi mellett ekkoriban integrálódott a számítástechnika a könyvtárak mindennapi munkájába. Ezekre a nagy jelentőségű átalakulásokra és kihívásokra a felsőoktatásnak, azon belül a könyvtárosképzésnek is megfelelő válaszokat kellett adni. A Tanár Úr az 1990-es évek elején az oktatás tartalmi és infrastrukturális megújításán dolgozott, illetve új posztgraduális képzési formákat kezdeményezett és indított el. Ekkor létesült a könyvtörténet-könyvmuzeológia szak, melynek alapításával kettős célja volt: egyrészt úgy gondolta, hogy az átalakuló tudományos képzéssel, a meginduló doktori iskolával lesz majd összekapcsolható, másrészt pedig a régi, 1800 előtti állománnyal rendelkező bibliotékák könyvtáros szakképzettséggel már rendelkező munkatársai számára kívánt kellő elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó szakot teremteni. A négy féléves képzéshez kiváló tanári gárdát szervezett, csak azokat említve, akik már nem lehetnek közöttünk: a Tanár Úr adta elő a 16–18. századi könyvkultúrát tárgyaló tanegységet, Soltész Zoltánné volt az oktatója az antikváknak és a 16–17. századi könyvművészetnek, Bogdán István vezette be a hallgatókat a papírkészítés és vízjelkutatás rejtelmeibe, Haiman György a könyvnyomtatás és a könyvillusztráció technikáját, valamint a könyv tipográfiai megformálásának elméleti és gyakorlati tudnivalóit ismertette, a 18. században kialakuló folyóiratokat és a sajtót pedig Kókay György mutatta be.
Ennek a képzésnek voltam magam is hallgatója. A tanulmányoknak annak rendje és módja szerint szakdolgozat írásával kellett zárulnia és amikor felkerestem Fülöp Gézát elképzelésemmel – Sándor István munkásságáról kívántam diplomamunkát írni –, ő javasolta, hogy bibliográfiai érdeklődésemnek megfelelően foglalkozzam a felvilágosodás korában kiadott könyvek előszavaival, ajánlásaival, ugyanis azokban nem ritkán olvasmányokat ajánló könyvjegyzékek is találhatók. Így készítettem el szakdolgozatomat Szerencsi Nagy Istvánról, aki egy 1783-ban megjelent, női olvasóknak szánt német erkölcstani munka fordítója volt, és az eredeti mű bibliográfiai tételei mellé terjedelmes, több mint 80 művet tartalmazó, a magyar olvasóközönség számára összeállított ajánlóbibliográfiát készített.
Tovább…

Akik tehetik, és el tudnak utazni, azoknak bizonyosan maradandó élményt kínálnak az IFLA éves konferenciái, de a fizikai jelenlét hiányában is érdemes végigfutni az éppen aktuális konferencia előadásain. Az elhangzó előadások mindig jól reprezentálják a könyvtáros szakmát leginkább foglalkoztató témákat. A reprezentáció mellett ugyanakkor új információkat, a korábbi témák ismeretében pedig trendeket figyelhet meg az újdonságokra érzékeny érdeklődő. Ha már személyesen nem lehetünk jelen a több ezer könyvtárost vonzó mega-konferencián, a számítógép előtt ülve itthonról talán még kényelmesebben is áttekinthetőek a legújabb fejlesztésekről-fejleményekről szóló híradások.
Az előadások begyűjtése maga is felér egy kisebb kalanddal. Az IFLA honlapjára1 klikkelve az éves konferencia teljes programját kell végigböngészni, ahol a szekcióülések alapján rendszerezett előadások sokatmondó címekkel vonzzák az érdeklődőt, a címek alapján azután általában letölthető a teljes szöveg (rendszerint több nyelvű változata) PDF-formátumban. Ezután következik a kaland-rész: vajon mit rejtenek a címek?
A válogatás természetesen szubjektív, hiszen a kínálat óriási. Összesen 224 esemény történt a konferencia hivatalos programjában, igaz, ez nem mind előadás, vannak köztük elnöki- és szekció-megbeszélések, valamint egyéb programok is. Ebben az évben három téma előadásaiból válogattam, amelyek itthon is bizonyára érdeklődésre tarthatnak számot: a digitalizálás néhány aktuális kérdése, a nemzeti bibliográfia jelenével és jövőjével foglalkozó előadások és tanulmány, valamint a teljesítménymutatók és –mérés kérdésköre.
Tovább…

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 40. vándorgyűlésén (Szombathely, 2008. július 25.) elhangzott előadás szövegét Hegyközi Ilona fordította, a Szabó Márta által készített rövid változat felhasználásával.

A népesség szerkezetének  átalakulása

Az úgynevezett demográfiai változások problémakörét Németországban néhány éve a politika és a sajtó a klímaváltozáshoz hasonlóan kezeli. Konferenciákon, könyvekben vagy szakfolyóiratokban lépten-nyomon ez a téma kerül elénk; valósággal elárasztják az embert számokkal, görbékkel, grafikákkal és gyakran semmit- vagy túl sokatmondó, de mindig színes és sok képet tartalmazó Power Point prezentációkkal. Összességében a téma, ahogy Thomas Ihm újságíró írja, “hangulatromboló hatású, frusztrálja az olvasót, a nézőt és a hallgatót. Aki úgy gondolja, hogy az új életkori szerkezetből adódó fejleményeket dramatizálni kell annak érdekében, hogy a figyelmet a jövőbeni problémákra irányítsuk, valószínűleg éppen az ellenkező hatást fogja elérni. Az emberek reményre vágynak, a gondok és problémák elrettentik őket. Demográfiai kérdésekről beszélni nemcsak azt jelenti, a hallgatóságot frusztrálni akarjuk, hanem hogy túl sokat kérünk tőlük. Olyan fejlődésről beszélünk, amely valamennyi területet és szereplőt érint, és amelynek egyszerre tárgya és alanya az egyén, az állam, a gazdaság, a társadalom, a család, a pártok, a szövetségek és az egyesületek.”Valójában olyan témáról van szó, amely Németországban mindenkit érint.
Tovább…

Gerald Leitnernek az Osztrák Könyvtárak Szövetsége (Büchereiverband Österreichs) nevében és az EBLIDA (European Bureau of Library, Information and Documentation Associations) elnökeként a European Centre for Parliamentary Research and Documentation (ECPRD) Parlamenti könyvtárak és kutatószolgálatok – Tudásmegosztás címmel rendezett szemináriumán (Bécs, 2008. május 30.) elmondott előadását Dévai Péter fordította.
Nagy megtiszteltetés és nagy öröm számomra, hogy az Osztrák Könyvtárak Szövetsége és az EBLIDA megbízásából előadást tarthatok ezen a konferencián, és elindíthatom a vitát a közös európai könyvtárpolitika létrehozásáról.
Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a könyvtárak a legalább 100 évig alkalmazott tradicionális modellről egy attól egészen különböző, új elérési formákkal és új médiaeszközökkel rendelkező működési környezetre térnek át.
Nem újdonság, ha azt mondjuk, hogy ez egy új paradigma, és az is igaz, hogy az elmúlt két évben az Európai Unió figyelme újra a könyvtárak és más kulturális intézmények felé fordult. Ez köszönhető részben az i2010 kezdeményezés  javaslatainak és az Európai Digitális Könyvtár, vagyis az Europeana elindításának, melyek előrelendítették a digitalizálást, valamint a tudáshoz és az információkhoz való hozzáférést. Az említett javaslatokban bizonyos mértékben már láthatjuk az európai könyvtárpolitika körvonalait.
Tovább…

Bevezetés

Az információtechnológia fejlődése arra ösztönzi a könyvtáros-társadalmat, hogy folyamatosan korszerűsítse és bővítse könyvtári szolgáltatásai körét. A korszerű közkönyvtár hagyományos szerepe mellett betölti az információs központ funkcióját is, és meg kell értenie, hogy szociális funkciói is tovább szélesednek.
A könyvtárak feladatainak bővülésével a használók szokásaiban is jól érzékelhető változások történnek. A mai könyvtár-használók  az információkeresés folyamatában ťönkiszolgáló ügyfélléŤ válnak, akiknek elsősorban nem is a forrásokra, hanem inkább célirányos  ťkésztermékreŤ, személyre szabott információkra van igényük. Az információ használója a fogyasztói társadalom emberének agyával gondolkodik, tehát a könyvtárhasználat célja a számára szükséges konkrét információ-tartalom minél egyszerűbb és gyorsabb megszerzése. A használókkal szemben olyan könyvtáros szakembereknek kell állniuk, akik szakmai és informatikai tudásukkal segítséget adnak a keresett  információs tartalomhoz való minél gyorsabb eljutásban.
Tovább…

A szerző azonos című tanulmánya az Élet és Irodalom c. hetilap 52.évf. 2008. 14. számában jelent meg. A most olvasható szöveg az eredeti publikáció folyóiratunk számára készült rövidített változata.

A demokratikus kultúra definíciója

Jack M. Balkin, a Yale Egyetem jogi karának professzora, a “Balkinization” c. ötéves blog szerzője a következőképpen definiálja a demokratikus kultúrát: “A demokratikus kultúra abban az értelemben demokratikus, hogy mindenki –- nem csak a politikai, gazdasági, kulturális elit –- egyenlő eséllyel rendelkezik, hogy a kultúra létrehozásának folyamatában, illetve a közösségalakító ötletek és jelentések megalkotásában részt vegyen.”1 A hangsúly az esély szón nyugszik, a demokratikus kultúra lehetőséget jelent a közösségalkotó képzetek megalkotásában való önfeledt részvételre. Hogy aztán ténylegesen mindenki, a gazdasági, politikai, kulturális különbözőségektől függetlenül megteheti-e, hogy hat, alkot, gyarapít, már a következő lépés a játékban. A demokratikus kultúra arra ad lehetőséget az egyénnek, hogy játsszon: megpróbálkozzon a digitális korban a kultúra létrehozásának és terjesztésének folyamatával. A demokratikus jelző többre utal, mint a képviseleti demokrácia intézményrendszere: a kultúraformálásban való aktív részvétel esélyére vonatkozik, kapcsolódik ugyan a politikai szabadsághoz és az indivuum autonómiájához, ám egyikkel sem azonos.2
 Először a demokratikus kultúra feltételrendszerét szeretném felvázolni, majd két példa segítségével fogom bemutatni e kulturális forma jelenlétét a hétköznapokban. Végül arra szeretnék választ keresni, miért érdemes odafigyelnünk a demokratikus kultúra térnyerésére.
Tovább…

A Web 2.0 fogalma, amelyet leginkább a blogokhoz kapcsolódó és ott is zajló vitákból ismerünk, ellentmondásokat hordoz magában és egyelőre kevés a tudományos jellegű írás erről a témáról.1
A Web 2.0 nemcsak technológiáról szól, hanem felhasználói attitűdökről is, azaz együttes tudásról, intelligenciáról, a felhasználóról mint termelőről, nyitott tartalomról, könnyű használatról, gyenge kontrollról.2
Elsősorban a felhasználó mint termelő, azaz tartalmak létrehozója és persze az attitűdök kérdése az, amely arra kell késztessen bennünket, hogy kritikusan vizsgáljuk meg, mi is a Web 2.0.
A világban és idehaza is főként a Web 2.0 és a rá épülő Könyvtár 2.0 leíró jellegű vagy éppen (szinte korlátlanul) lelkes ismertetéseivel találkozunk, ezért az alábbi írás a Web 2.0 kritikáját állítja a középpontba. Összeállításom szándékoltan egyoldalú és (remélhetőleg) provokatív. Nem tárgyalom a Web 2.0 összetevőit sem, hiszen erről bőven találunk irodalmat. 3
Talán hozzá sem kellene tennem, nem kívánok ugyanakkor lemondani arról, hogy érvelésem kellően megalapozott legyen.
Tovább…

INGWERSEN, Peter – JÄRVELIN, Kalervo
The turn : integration of information seeking and
retrieval in context. – Dordrecht : Springer, 2005. – XIV,
448. p. – (The Kluwer international series on information
 retrieval ; 18)
ISBN 1-402-03850-X1-4020-3851-8 ; 1-4020-3850-X ; 978-1-4020-3850-1 ; 978-1-4020-3851-8
e-kiadás: DOI: http://www.springerlink.com/content/l41827/
 

Jelentős összegző művet írt az információtudomány nemzetközi kutatói élvonalából ismert, hosszú évek óta együttműködő két szerző: Peter Ingwersen és Kalervo Järvelin. A dán-finn szerzőpáros hosszú kutatási periódus összegzésére, átértékelésére és átértelmezésére vállalkozott. Körültekintő és kritikus visszatekintéssel foglalják össze az információ-visszakeresés (Information Retrieval, IR)  és az információkutakodás, közkeletű szóval információkeresés (Information Seeking/Searching, IS) közel ötven éves kutatástörténetét. A szerzők a két terület (IR&S) eredményeit integráltan tárgyalják, sokrétűen elemzik az empirikus kísérletek eredményeit, hogy végül eljussanak az elméleti keretek körvonalazásához. A további fejlesztéseknél a kognitív szemlélet érvényesítését látják szükségesnek.
A kötet egyszerű  – a “kemény” tudományok címadási szokásait némiképp fölrúgó irodalmias – főcímével a szerzők a közel sem egyszerű témakörre szeretnének utalni.
Tovább…