A visegrádi országok könyvtárosai – immáron hagyományosan – évente tartott konferencián tárgyalják meg a régió könyvtári ügyeinek aktuális fejleményeit. A rendezvénysorozat egyik korábbi állomása Budapest volt, ahol a téma a könyvtári digitalizálás és szerzői jog összefüggése volt1.

Az ez évi konferenciára 2016. május 31. és június 1-je között került sor Brnóban  „Libraries V4 in the decoy of digital age” (A V4 könyvtárak a digitális kor csapdájában) címmel. A téma-meghatározás általánosabb jellegéből adódóan a – régió országain kívülről is érkező – résztvevők átfogó képet nyerhettek a szakmát foglalkoztató kérdésekről és az azokra adható válaszokról, nem egyszer fedezve fel párhuzamosságokat mind a kérdésfelvetés, mind a lehetséges problémamegoldás tekintetében.

Összeállításomban a brnói konferencián elhangzott előadások ismertetésére vállalkozom, vállalva a beszámoló egyenetlenségét is, ugyanis némely, a hazai könyvtári fejlesztések szempontjából fontosnak vélt jó gyakorlatot részletesebben elemzünk, míg előfordul, hogy más prezentációk mondandóját egy-két rövidebb bekezdésben foglaljuk össze. Cikkem megírásakor – az előadások alatt készített jegyzeteim, illetve a prezentációk esetenként hozzám eljuttatott diái mellett – a rendezvényhez kapcsolódó konferenciakötetre2 támaszkodtam.

Stratégiai kérdések, együttműködési lehetőségek

  • Könyvtári fejlesztési stratégia (Csehország)

Az első szekció előadásai a nemzeti könyvtári koncepciókról, országos stratégiai elképzelésekről és digitalizálási programokról, illetve a visegrádi országok közötti együttműködési lehetőségekről szóltak.

A csehországi könyvtári fejlesztési koncepció előkészítéséről Blanka Skučková és Vít Richter3 adott elő. Az országos könyvtári stratégia megalkotásáért a kulturális minisztérium mellett működő tanácsadó testület, az ún. Központi Könyvtári Tanács felel. A tanács tagjai a könyvtári szervezetek képviselőiből és a nagyobb könyvtárak vezetőiből állnak. Az általuk kidolgozott könyvtári stratégia hét nagy fejlesztési területet jelöl meg.

Az első terület „Könyvtárak a virtuális környezetben” címmel a szolgáltatások „töredezettség-mentesítésére” fókuszál. A fejlesztések többek között a cseh könyvtárak központi portáljának létrehozását, a digitalizálási tevékenység új gyűjteményekre és dokumentumtípusokra való kiterjesztését szolgálják. A könyvtári digitalizálás és szabványosítás központi koordinálását egy módszertani központ felállítása segíti. A személyi és műszaki környezet mellett kiemelten fontos a szükséges jogi környezet megteremtése is. A digitális könyvtári szolgáltatásokra vonatkozó közös engedélyezési megállapodások megkötését lehetővé tevő szerzői jogi módosítási javaslat jelenleg még elfogadás előtt áll. Ehhez a stratégiai területhez tartoznak a digitális tartalmak hosszú távú megőrzésének kérdései is.

A második kiemelt terület fejlesztései azt célozzák, hogy a könyvtárak – könyvkölcsönzőből – alakuljanak át oktatási, kulturális, közösségi és kreatív központokká, és minél több ilyen szolgáltatást nyújtsanak a társadalom különböző csoportjai számára.

A harmadik terület a könyvtárak beszerzési problémáira reflektál. A gyarapítási keretek növelésén túl a célok között határozza meg, hogy hatékonyabbá kell tenni az elektronikus források beszerzésének koordinálását, és jelentős szerepet szán a könyvtáraknak a nyílt hozzáférés (Open Access, OA) modelljeinek elterjesztésében.

A negyedik fejlesztési terület a hagyományos könyvtári dokumentumok megőrzésére szolgál. Az elképzelések centralizáló jellegűek: többek között egy savtalanító részleggel rendelkező módszertani központ létrehozását, illetve központi tároló rendszer kialakítását vették tervbe.

Az ötödik területen folyó fejlesztések a könyvtári infrastruktúra korszerűsítését, valamint a tanulást, a szabadidő kreatív eltöltését segítő, tág belső terekkel rendelkező könyvtárak építését tűzték ki célul.

A hatodik fejlesztési terület a könyvtári szolgáltatások értékelésére és marketingjére helyezte a hangsúlyt – és ehhez a témához kapcsolódott a szekcióban elhangzott magyar előadás is. Kiemelt jelentőségű a könyvtárak gazdasági és társadalmi hasznának értékelésére, a teljesítményük mérésére irányuló tevékenységek egységes elveken alapuló módszertanának kidolgozása. A könyvtári marketingnek nem csupán a végfelhasználót kell céloznia, hanem a fenntartó intézményt is, alátámasztva a költségvetési támogatás indokoltságát. A hetedik fejlesztési terület a könyvtárosok képzésére vonatkozik: a megfelelő továbbképzési- és pályamodell bevezetésén túl érinti a jutalmazások és a nem anyagi természetű motivációk rendszerének újragondolását, és a könyvtárosi szakma törvény szintű definiálásának igényét is magában foglalja.

  • Digitalizálási együttműködések (Lengyelország)

Katarzyna Ślaska és Anna Myśliwska előadásából4 megtudhattuk, hogy a Lengyel Nemzeti Könyvtár 2007-ben indította el, és tette a széles publikum számára elérhetővé digitális könyvtári szolgáltatását, a Polonát5. 2014-ben új innovatív projektbe kezdtek azzal a szándékkal, hogy lecseréljék a hagyományos könyvtárközi kölcsönzési szolgáltatásokat. A digitális kiadványok kölcsönző könyvtára, az Academica létrehozása arra késztette az intézmény vezetőit, hogy újragondolják a nemzeti könyvtárnak az országos könyvtári rendszerben betöltött szerepét.

A kulturális tárca 2007-ben bízta meg a nemzeti könyvtárat egy könyvtári digitalizálási kompetenciaközpont létrehozásával. A cél új digitalizálási és tárolási technológiák implementálása volt, valamint a tárolási tevékenységek koordinálása, a digitalizálással foglalkozó közgyűjteményi dolgozók szakmai továbbképzése. A könyvtár mintegy harminc szkennelő egységet tartalmazó digitalizálási labort állított fel, és 2012-ben elindította digitalizálási repozitóriumi rendszerét (Digital Repository System, DRS). A DRS a tömeges digitalizálás támogatására hivatott, ugyanakkor teljes munkafolyamat-követést tesz lehetővé, valamint a digitálisan született dokumentumok importját, formátumkonverziót, a metaadatok szerkesztését, biztonságos tárolást és megjelenítést. A nemzeti könyvtár eközben létrehozott egy komplett infrastruktúrát egy korszerű, lopás, árvíz és tűz elleni védelemmel ellátott szerverterem berendezésével. A repozitórium 500 processzormaggal, 1 PB rugalmas online kapacitással és – két egymástól távoli helyszínen elhelyezett – 2 PB-nyi redundáns archiválási tárhellyel rendelkezik. A fő cél a nemzeti könyvtárban és a többi lengyel közgyűjteményben őrzött digitális javak biztonságos megőrzése, az országos kooperatív digitális megőrzési stratégia megvalósítása, és nem utolsósorban a terület szabványosításának előremozdítása.

A nemzeti könyvtár saját digitalizálási standardot hozott létre, melyben szabályozta, milyen digitális kimenetek befogadását teszi lehetővé. Az elmúlt két évben ötvennél is több könyvtár küldött digitális tartalmakat a repozitóriumba. A könyvtárak mellett kiadók is töltöttek fel elektronikus kötelespéldányokat a rendszerbe. 2016 januárjában 1,8 millió digitális objektum szerepelt a repozitóriumban.

Az Academica szolgáltatás 2012–2014 között állt fel azzal a céllal, hogy a könyvtár kötelespéldány-gyűjteményére támaszkodva széles körű hozzáférést adjon a tudományos publikációk egyre növekvő tömegéhez. Az alapötlet az volt, hogy a papíralapú művek digitális másolatainak közzétételével kiváltsák a hagyományos könyvtárközi kölcsönzést. Jelenleg mintegy 700 ezer szerzői jogi oltalom alatt álló elektronikus publikáció érhető el a megfelelő megszorítások mellett, valamint mintegy 800 ezer licencelt vagy közkincsnek számító mű. A jogvédett elektronikus dokumentumok könyvtárközi kölcsönzése a hagyományosokéhoz hasonló módon történik, a lényegi különbség a kiszolgálás sebességében van: a művek voltaképp a megrendelés pillanatától kezdve elérhetők a megfelelő megszorításokkal: egy művet egyidejűleg egy felhasználó tanulmányozhat a teljes könyvtári rendszerben, hasonlóképp, mintha egy nyomtatott dokumentumról lenne szó. Így az Academica része egy előjegyzési rendszer, hogy az olvasók jelezni tudják, mely könyvtárban, mely dokumentumot, mikor szeretnék megtekinteni. Bejelentkezés után egy olvasó egyszerre öt dokumentummal dolgozhat, valamint – a törvényi korlátozásoknak megfelelő mértékében – részleteket is kimásolhat a műből. A korlátozások természetesen a közkincsekre és nyílt hozzáférésű dokumentumokra nem vonatkoznak. A műszaki megoldást egy terminálszoftver implementálása jelenti. Az alkalmazást a könyvtárak ingyen telepíthetik. Jelenleg 250 könyvtár kapcsolódott a rendszerhez.

  •  Könyvtári fejlesztési stratégia (Szlovákia)

Daniela Gondovától megtudhattuk6, hogy a 2000-es évek elejét pozitív események jellemezték a szlovákiai könyvtárügy alakulását illetően. Mindenekelőtt 2000-ben új könyvtári törvény született, amely meghatározta a Szlovák Nemzeti Könyvtár státuszát és feladatait. Ezt – 2001-ben és 2007-ben – két országos könyvtári stratégia követte, amelyek számos projekt, illetve fejlesztés alapját képezték. A 2015–2020 közötti periódusra vonatkozó stratégiát 2014 végén fogadta el a kormány. A dokumentum elkészítésében fontos szerepet játszott a kulturális tárca mellett működő Központi Könyvtári Tanács.

A könyvtáraknak továbbra is meghatározó szerep jut Szlovákiában a hiteles, megbízható információk szolgáltatásában és az oktatás támogatásában. Ezt támasztja alá az egymilliónál több beiratkozott olvasó, illetve a 23 millió körüli éves kölcsönzési átlag. Az elmúlt években a könyvtári gyűjteményekben elszaporodtak az elektronikus források, ugyanakkor egyre több intézmény alakult át – legalábbis részben – közösségi térré. A versenyképesség megőrzése érdekében alapelvárásként fogalmazódott meg, hogy a könyvtáraknak képessé kell válniuk információt nyújtani igény szerint bárkinek, bármikor, bárhol. Ilyen szempontból prioritással bír a digitalizálás kérdése.

Az új stratégia három területre koncentrál. Az első területet az emberek jelentik: ezen belül mindenekelőtt az oktatás, illetve az élethosszig tartó tanulás támogatására, az információs írástudatlanság felszámolására gondoljunk, de idetartozik még a multikulturális közösségi központok kialakítása, a szakemberek képzése vagy a különböző felhasználói csoportokra fókuszáló programok és oktatási alkalmak szervezése. A második stratégiai terület a gyűjteményekre irányul. Szisztematikus fejlesztésük mellett fontos cél a kulturális örökség hosszú távú megőrzéséről való gondolkodás, lett légyen szó hagyományos (papíralapú) vagy elektronikus dokumentumokról. Ami az utóbbiakat illeti, Szlovákiában várat magára az elektronikusan megjelenő kiadványok kötelespéldányainak szolgáltatására vonatkozó törvényi szabályozás. A stratégia egyébként a digitalizálásban, illetve a digitális könyvtári szolgáltatások kialakításában látja annak lehetőségét, hogy az információk hatékonyan, gyorsan jussanak el a felhasználókhoz, egyszersmind megvalósuljon a kulturális örökség dokumentumainak megőrzéséről való gondoskodás. A harmadik terület a szolgáltatások: ez nagyrészt a könyvtári gyűjteményekhez való virtuális hozzáférés fejlesztéséről szól, beleértve a megfelelő jogi környezet, illetve módszertan létrehozását, a szükséges szabványok elkészítését és alkalmazását.

A stratégia elkészítésével egyetemben elindult az új könyvtári törvény megalkotása, amelyet végül 2016. július 1-ei hatállyal fogadtak el. A 126/2015-ös törvény definiálja az alapvető könyvtári fogalmakat, meghatározza a könyvtáralapítás főbb feltételeit, a könyvtárak jogait és kötelezettségeit, az egyes könyvtártípusok szerepét a szlovák könyvtári rendszerben és a kulturális minisztérium feladatkörét, valamint kitér a törvényi feladatok ellenőrzésére, az állami szakfelügyelet gyakorlására.

Összefoglalva elmondható, hogy Szlovákiában a törvényi feltételek adottak. Ami hiányzik: a megfelelő költségvetési támogatás a gyűjtemények továbbépítéséhez, a színvonalas könyvtári szolgáltatások nyújtásához, a műszaki személyzet és a könyvtáros munkatársak bérének megfelelő szinten tartásához.

  • A könyvtárak kulturális és társadalmi hatásának növelése (Magyarország)

A magyar előadó – ennek az összefoglalásnak a készítője – számára a könyvtári szabványosítás szolgált ürügyül, hogy az elhangzott előadásokra is reflektálva kifejtse álláspontját a magyar, illetve általában a könyvtárügy jövőjéről.7 Mindenekelőtt Gildas Ilient, a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France, BnF) bibliográfiai és digitális információs igazgatóját idézve hívta fel a figyelmet arra, hogy napjaink könyvtárával szemben elvárás, hogy a befektetett erőforrásokért cserébe olyan strukturált információkat hozzon létre, amelyek túlmutatnak a könyvtári felhasználáson, és új tudások, illetve új szolgáltatások alapjai lehetnek. Ezt követően beszámolt arról, hogy 2015 végén a magyar nemzeti könyvtárban, az Országos Széchényi Könyvtárban megalakult az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság, amellyel együtt megélénkült a nemzetközi szabványosítási folyamatokra való odafigyelés. Kiemelte, hogy az általa elnökölt bizottság feladatának tekinti egy olyan átfogó, formátum-semleges bibliográfiai leírási szabályzat létrehozását, amely elsősorban az RDA-n alapulna, ugyanakkor kezdeményezi az adatcserét, illetve a rendszerek közötti átjárást megkönnyítő nemzetközi szabványok magyarítását. A munkatervben szerepelnek olyan szabványos módszerek honosításai, amelyek támogatást nyújtanak a döntéshozóknak a könyvtári munka értékeléséhez. Példaként említett továbbá egy viszonylag új, előzmények nélküli szabványt (ISO 16439:2014 Information and documentation. Methods and procedures for assessing the impact of libraries). Míg az eddigi szabványok a számszerűsíthető input-output adatokról szóltak (a könyvtári statisztika ISO 2789-es szabványa), avagy a szolgáltatások minőségét és költséghatékonyságát vizsgálták (a teljesítménymutatókra vonatkozó ISO 11620 szabvány), addig az ISO 16439 a könyvtárak értékére, a könyvtárhasználatból származó előnyökre koncentrál, amikor az intézményeink társadalmi-gazdasági hatásainak meghatározásához nyújt segédletet. A hatás a szabvány értelmezésében: „az egyénben vagy egyének egy csoportjában a könyvtári szolgáltatásokkal való kapcsolat következtében bekövetkezett eltérés, változás”. Ennek mérésére több – az előadó által részben ismertetett – technika létezik.

A magyar előadás további témája volt a bibliográfiai forradalomban való részvétel előkészítése. Említésre kerültek az OSZK-ban folyó névtér-munkálatok, illetve a törekvés, hogy a kapcsolt adatok révén hozzájáruljon az intézmény az információk hatékony szervezéséhez. Szó esett arról, hogyan növelhető egy nemzeti könyvtár versenyképessége. Az új – felhőalapú – technológiák (például könyvtári szolgáltatási platformok) implementálásán túl a szerzői jogi szabályozás európai szintű módosítására van szükség, hogy az OSZK unikális gyűjteménye digitális formában hozzáférhető legyen a széles felhasználói közösség számára. Hogy ilyen irányú szándékaik harmonizálnak a nemzetközi törekvésekkel, jól példázza Julia Reda német képviselő jelentése8 az InfoSoc (2001/29/EK) irányelv9 átültetéséről vagy az EBLIDA (European Bureau of Library Information and Documentation Associations) nemzetközi könyvtáros szervezet „Right to Read” kampánya10. Az OSZK igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy véleményét artikulálja a jogalkotó felé. Emellett elmondandó, hogy ez az a terület, ahol különösen érdekes lehet a regionális tapasztalatcsere. A kérdés kapcsán az előadó ismertette az EU 2005 decemberében napvilágot látott akciótervét is. A prezentáció folytatása a könyvtárak átalakuló szerepéről, a könyvtárosok lehetséges jövőbeni feladatairól szólt, és megemlítette a brit Bibliographic Data Services Limited példáját. Ez a magántulajdonú cég 1995 óta látja el a British Libraryt és a teljes brit könyvtári rendszert MARC-rekordokkal. Az ONIX-alapon működő vállalkozás a kiadókkal szoros együttműködésben építi a Brit Nemzeti Bibliográfiát.

Az előadás végkövetkeztetése, hogy az adatok és adatkapcsolatok létrehozása a legjobb mód arra, hogy közvetlen hassunk a kultúrára és társadalomra. A könyvtárosoknak azonban az is a dolguk, hogy felhívják a döntéshozók (és általában az állampolgárok) figyelmét a munkájuk fontosságára, jelesül arra, hogy az ő láthatatlan, olykor kissé unalmas munkájuk gyümölcse például a VIAF, illetve a VIAF-hoz hasonló többi olyan szolgáltatás, amely az információk pontos és gyors visszakeresésének alapja. Egyáltalán: tudatnunk kell a társadalom vezetőivel, hogy létezünk.

  • V4-es együttműködési lehetőségek (Csehország)

Tomáš Foltýn, a Cseh Köztársaság nemzeti könyvtárának munkatársa előadását11 azzal a megállapítással kezdte, hogy az egykori Habsburg Monarchia országainak könyvtári gyűjteményei a közös történelmi sors okán sok hasonlóságot mutatnak. Ezután együttműködési lehetőségeket vázolt fel, illetve javasolt megvitatásra.

Lengyelországban a nemzeti digitalizálási bizottság iránymutatása alapján folyik tömeges digitalizálási tevékenység. A projektek közül kiemelkedik a nemzeti könyvtár által indított Polona digitális könyvtár. Az ennek hátterében felállított – kézi- és robotszkennerekből, a hosszú távú megőrzést lehetővé tevő technikai eszközökből álló – digitalizálási infrastruktúra naponta 80 000 oldal digitalizálására alkalmas. És ez nem egyedülálló kezdeményezés az országban: megemlítendők még a regionális gyűjteményt építő wielkopolskai és sziléziai digitális könyvtárak.

A szlovákiai DIKDA projekt a térség egyik legnagyobb ilyen irányú vállalkozása volt 2015-ben, az eredménye 1 250 000 digitalizált könyvtári egység, a háttérben 20 professzionális szkennerrel.

A csehországi Cseh Nemzeti Digitális Könyvtár 26 millió oldalnyi szkennelt dokumentumot számlál. A térségben zajló tömeges digitalizálási projektek megvalósulása során nagyon sok közös érdeklődésre számot tartó elektronikus dokumentum jöhet létre, amely felveti egy regionális digitalizálási nyilvántartás felállítását. Egy ilyen kataszter eszközként szolgálhatna a további digitalizálási tevékenységek összehangolására, a dokumentumok elektronikus megosztására a gyűjtemények között. Csehországban már létezik olyan országos regiszter, amely magában foglalja az egyes könyvtárak digitalizálási terveit. E nyilvántartás nyújt segítséget annak eldöntéséhez is, hogy mely digitalizálási projekt kaphat állami támogatást.

További együttműködési terület lehet a régi nyomtatványok hosszú távú megőrzése, azon belül is a rossz minőségű és leginkább veszélyeztetett kiadványok savtalanítása. A szükséges eszközöket ma minden könyvtár maga kénytelen beszerezni és működtetni, de költségkímélő megoldás lehetne egy közös savtalanító műhely felállítása, mely egyben módszertani központként is funkcionálhatna, alkalmat nyújtva az egymástól való tanulásra, az egyes jó gyakorlatok elsajátítására.

A régió történelmének fontos tanúi a – gyakran tulajdonost cserélő – könyvgyűjtemények. Ilyen szempontból adhat lendületet a történeti kutatásoknak az egykori tulajdonosok, possessorok megállapítása, a kooperatív proveniencia-kutatás eszközeinek megtalálása. Ez lehet akár egy közös, osztott katalogizáló rendszer, amelyben a szakemberek segíthetik egymást a possessori bejegyzések, ex-librisek stb. felismerésében, avagy egy a tulajdonosi jegyeket összegyűjtő, szabadon hozzáférhető adatbázis, de – végső soron – akár egy nemzetközi proveniencia-kutató központ is.

Megfontolást érdemel az említettek mellett egy regionális kompetenciaközpont létrehozása a megőrzés kérdéseinek körüljárására, illetve kisebb, speciális témákat érintő konferenciák tartása a szűkebb szakterületeket (pl. hosszú távú megőrzés, szabványosítás, könyvrestaurálás) képviselő kollégák számára.

  • A digitális dokumentumörökség megőrzésének cseh és szlovák projektjei

Alojz Androvič és munkatársai előadásukban12 ugyancsak a V4 országok közötti együttműködés lehetőségeit boncolgatták, és áttekintettek néhány, a digitális dokumentumörökség megőrzését célzó cseh és szlovák projektet.

Az „Elektronikus Kiadványok Kezelése a Cseh Köztársaság Könyvtári Rendszerében” című 2012–2015 között futott kutatási projekt az elektronikus dokumentumok gyűjtésére és hosszú távú megőrzésére keresett megoldást. Megtervezték az e-dokumentumok gyűjtésének munkafolyamatát, eszközöket fejlesztettek ki az e-tartalmak megosztására a könyvtári rendszerben, módszertant és metaadat-specifikációt hoztak létre a hosszú távú megőrzéshez kapcsolódóan, kidolgozták az e-dokumentumok bibliográfiai leírásának módszertanát, elvégezték a népszerű fájlformátumok műszaki elemzését, ami alapján arra jutottak, hogy a PDF/A és az EPUB alkalmas hosszú távú megőrzésre, elemezték továbbá az elektronikus kötelespéldányokra vonatkozó nemzetközi jogi szabályozást, ami alapján jogszabály-tervezetet fogalmaztak meg. Mindezzel lefektették az e-dokumentumok gyűjtésének és megőrzésének nemzeti könyvtári alapjait.

A cseh nemzeti könyvtár egy másik nagyszabású projektje a cseh vonatkozású webes tartalmak archiválását célozza. A webarchívum immár 2000 óta épül, a tartalmakat automatizált módon, webaratással, illetve szelektíven, pl. egyes eseményekhez kapcsolódóan, tematikus alapon gyűjtik. Az aratáshoz a Heritrix nyílt forráskódú keresőrobotot használják. Az indulás óta 4 milliárd, mintegy 200 TB-nyi digitális objektumot gyűjtöttek össze.

Egy harmadik projekt a biztonságos adattárolás feltételeinek megteremtésére, a szükséges tanúsítványok beszerzésére irányult, egyben magában foglalta a vonatkozó szabványok (ISO 14721, ISO 16363) honosítását. Említést érdemel a csehországi könyvtári projektek között még a cseh könyvtári digitalizálási projektek egységes kezelését és megőrzését támogató metaadat-szabvány definíciók kialakítása. Ezek olyan fontos nemzetközi szabványokra épülnek, mint a METS, a Dublin Core vagy a PREMIS.

A Pozsonyi Egyetemi Könyvtár 2015-ben indította el webarchiválási projektjét „Digitális Források” címmel, mintegy 800 TB tárterületet tartva fenn a célra. A kísérleti projekt még ugyanabban az évben le is zárult, a megvalósítás a kötelespéldány-szolgáltatás jogszabályi hátterének megváltoztatását igényli. A szlovák digitális kulturális örökség, illetve a nagy digitalizálási projektek eredményeinek összegyűjtésére létrehozták a hosszú távú megőrzést szabványos alapokon (ISO 14721, ISO 16363, ISO 27001) garantáló Központi Adatarchívumot, illetve kiépítették a gördülékeny üzemeltetést lehetővé tevő műszaki infrastruktúrát. E tevékenységek része volt a nemzetközi szabványok átültetése, a tanúsítványok beszerzése. A digitalizálási projektek módszertani összehangolása során is fontos szerepet kapott a hosszú távú megőrzés szabványainak (mindenekelőtt az ISO 14721-nek) való megfelelés, emellett az elektronikus tartalmak (köztük weboldalak) leírására alkalmas MARC-alapú metaadatsémák kidolgozása. Az archiválandó tartalmak kiválasztása megfelelő szelekciós politika meghatározását igényelte, az e-folyóiratok archiválása során szoros együttműködés alakult ki a helyi ISSN Központtal, ugyanakkor a webarchiválás jogi hátterét jelentő kötelespéldány-jogszabály megszületése még várat magára.

Az előadók felhívták a figyelmet az UNESCO ajánlására a dokumentumörökség megőrzéséről és hozzáférhetővé tételéről13. Az ajánlás szerint növeli a hatékonyságot a tagállamok közötti jogharmonizáció, valamint a digitalizálásra, illetve megőrzésre vonatkozó stratégiák összehangolása. Törekedni kell a nemzetközi szabványhasználat és átjárhatóság érvényesülésére, miáltal az adatcsere egyszerűbbé válik. Az együttműködést megkönnyítendő az előadók tematikus platformok és ad hoc munkacsoportok felállítását szorgalmazzák. Néhány példa:

  • 4DH Know How Platform: a módszertanok, jó gyakorlatok megosztását célzó közös műhely lehetne. Az előadók konkrét példaként hozták az egyes tanúsítványok (ISO 16363, ISO 27001) megszerzése terén szerzett tapasztalatok cseréjét. Rendszeres találkozók és folyamatos kommunikáció szolgálná az olyan témák feldolgozását, mint pl. a közösségi oldalak, pl. videomegosztók tartalmainak megőrzése, az .eu domain alatt megjelenő digitális örökség közös aratása, a cseh URN:NBN szolgáltatás adaptálása más országokban.
  • 4DH Synergy Platform: az eddigi projektek a gyűjtésre és megőrzésre koncentráltak, a jövő a hozzáférésről fog szólni. A V4 országoknak harmonizálniuk kell szerzői jogi törekvéseiket a könyvtári kivételek terén, valamint erősíteniük együttműködéseiket az unióban pl. közös törvényhozási javaslatok benyújtásával, együttes lobbizással. Mindeközben keresni kell a kiadókkal való együttműködés lehetőségeit, valamint törekedni az erőforrások megosztására.
  • 4DH Methodology Platform: a módszertani összedolgozást célzó platform olyan területeken bizonyulhat hasznosnak, mint például a webes források bibliográfiai leírása nemzetközi szabványos alapokon; módszertanok készítése az elektronikusan publikáló kiadók számára a digitális megőrzést támogató formátumok és adatmigrációs eszközök meghatározásával; módszertanok kidolgozása a memóriaintézmények számára az archív információs csomagok (AIP) szabványos alapokon való létrehozásához.
  • 4DH Usage Platform: cél a trendekkel egybevágó könyvtári szolgáltatások fejlesztése, ezen belül: a használói szokások és igények alapján kialakított felhasználóbarát végfelhasználói felületek létrehozása; adatértékelő rendszerek és adatvizualizációs eszközök implementálása; szemantikus alapú adatgazdagítás; a kulturális örökség archivált tartalmaihoz való nyílt vagy kontrollált hozzáférés technológiáinak implementálása; oktatási programok és tananyagok fejlesztése a könyvtárosok és információfogyasztók élethosszig tartó tanulásának támogatására.

A szerzők előadásuk végén az UNESCO említett ajánlását idézték arról, hogy az országos és határokon átívelő együttműködés tovább erősíthető a tudományos információk és közlemények egymással történő megosztása, a szakemberek közötti tapasztalatcsere támogatásával, beleértve a konferenciák, közös munkacsoportok szervezését olyan témákban, mint a katalogizálás, kockázatkezelés, a veszélyeztetett dokumentumörökség azonosítása stb.

A digitalizálás szerzői jogi szempontjai

  • A digitális nemzeti könyvtár víziója (vagy utópiája)

A Svéd Nemzeti Könyvtár jogi tanácsadója, Jerker Rydén olyan kérdést jár körül előadásában 14 , amely korunk nemzeti könyvtárai számára a lényegi tevékenységüket érintő kulcsproblémaként jelentkezik, jelesül a jogvédett digitális tartalmak könyvtári szolgáltatását. Rydén szerint a Google globálisan terjeszkedő üzleti modelljével szembeállítható egy olyan modell, amely a nemzeti könyvtárak összefogásán alapul, növelve azok versenyképességét az információs piacon. A Google által szolgáltatott tartalom koránt sem fedi le a világban folyamatosan képződő tudást, mindazt, amelynek méreteiről valamelyest képet nyújt a nemzeti gyűjtemények kötelespéldány-gyarapodása. A nemzeti könyvtárak ugyanakkor – jelen állapotuk szerint – térben és időben korlátozott hozzáférést képesek csak nyújtani az emberiség bennük felhalmozott, a Google hatókörén messze túlterjeszkedő ismereteihez. Jóllehet a nemzeti könyvtár szerepe a nyomtatott világon túl is fontos és egyedi: gondoljunk csak arra, hogy a digitális tartalmak előállítói nem kötelesek gondoskodni a megőrzésről. Míg a könyvtárak előfizetői a digitális címeknek, addig a nemzeti könyvtárnak a nyomtatott és digitális tartalmak megőrzőjeként és szolgáltatójaként kiemelt szerep jut. Voltaképp ő marad – a maga gyakorta exkluzív tartalmaival – az egyetlen hagyományos értelemben vett könyvtár.

Visszatérve az alapkérdéshez: tudjuk, hogy a művek egyenként történő jogtisztázása tömeges digitalizálási program esetén lehetetlen vállalkozás. Rydén szerint ugyanakkor Skandináviában ötven éve kínálkozik megoldás erre a problémára, mégpedig nem más – mint a norvég Bokhylla15 szolgáltatásból már ismert – kiterjesztett közös engedélyezés (extended collective licence, ECL). Ez adott esetben nem jelent mást, mint hogy a – szerzői jogosultakat, köztük a kiadókat is képviselő – jogkezelő szervezet adott műfaj és műfelhasználás tekintetében azon szerzői jogosultak műveinek a felhasználását is engedélyezheti, akik nem tartoznak a tagjai közé.16 Ebből következik, hogy olyan jogi környezetben implementálható modellről van szó, amelyben létezik a kiadói szerzői jog. Az előadó elmondta, hogy az EU az árva műveken keresztül közelítette meg a problémát, de ez nem hozott megoldást, ezért párbeszédet kezdeményeztek a jogtulajdonosokkal és kiadókkal, amelynek eredménye a kereskedelmi forgalomból kikerült művek digitalizálásáról és hozzáférhetővé tételéről szóló 2011-es egyetértési megállapodás17, amely – Rydén értelmezésében – az ECL-modell implementálására ösztönöz az EU országaiban.

A Svéd Nemzeti Könyvtár a megoldást keresve egyfelől kezdeményezte az egyelőre a közkincsekre koncentráló Ebook-On-Demand18 program kiterjesztését a jogvédett tartalmakra, másfelől egy kísérleti projektbe kezdett, amelynek keretében a kutatói igényekre fókuszálva nyújt hozzáférést a digitális tartalmakhoz „streaming szolgáltatásként”, voltaképp online olvasási lehetőséget nyújtva. A projekt, amelynek célja a könyvtárközi kölcsönzés kiváltása, az ECL-modellt alkalmazza. Az együttműködést kiterjesztették azzal a céllal, hogy idővel nemzetközivé fejlesztik, egyelőre a finn Kopiosto és a svéd Copyswede cégekkel kötöttek ECL-megállapodást. A célok között szerepel tehát a határokon átívelő hozzáférés nyújtása, illetve az angol nyelvi dominancia kiegyensúlyozása.

Rydén szerint a nemzetközi digitális könyvtár eszméje eleven, és az ECL jogi alapelvei éltetik. A megvalósítás on-demand (igény szerint) alapon képzelhető el, olyan modellben, amelyben a költségek alacsonyan tarthatók. Jó minta lehet az EOD: a nemzeti könyvtáraknak össze kell fogniuk, és közös, nemzetközi megoldást kell találniuk a digitalizálás költségeinek megosztására és a jogvédett művek digitális formában való hozzáférhetővé tételére, és a végső cél: egy globális könyvtár létrehozására.

A szerzői jog problémája tehát megoldható, ha egy nemzeti és nemzetközi szinten interoperatív modellben gondolkodunk, az ECL európai és egyesült államokbeli implementálásával pedig a felhasználás idővel eléri azt a kritikus tömeget, amely a világ többi részét is ráveszi a csatlakozásra. (Tegyük hozzá: azt, hogy a megoldás a szerzői jog által is megtámogatott modellben képzelhető el, alátámasztani látszik a British Library nemzetközi könyvtárközi szolgáltatásának (International Non-Commercial Document Supply, INCD) megszüntetése, amelyre 2016. július 1-én került sor. Teresa Hackett szerzői jogi szakértő blogbejegyzésében19 tanulságként vonja le, hogy egy hasonló szolgáltatást nem lehet licencekre alapozni: megkerülhetetlen egy szerzői jogi kivétel bevezetése.)

  • Digitalizálás és szerzői jog az esélyegyenlőség szolgálatában

A digitalizálással kapcsolatban felmerülő jogi kérdéseket boncolgatta a cseh Jiří Stodola is előadásában20, ugyanakkor egy különös aspektusból: a látássérültek jogaira koncentrálva. Könyvtár- és információtudományi szempontból azok a felhasználók tekinthetők látássérülteknek, akik az információt módosított vizuális formában vagy nem vizuális előfordulásában tudják befogadni. Egy olyan digitális könyvtárnak tehát, amely ezt a felhasználói csoportot célozza, gyűjteményét mindenekelőtt olyan digitális dokumentumokból szükséges felépítenie, amelyek hangzó formában – pl. egy képernyő-felolvasó rendszer segítségével – vagy a tapintás számára érzékelhető módon (Braille-kijelző) hozzáférhetővé tehetők. A cseh jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a látássérültek számára szolgáltató könyvtár a digitálisan beszerzett vagy saját maga által digitalizált műveket ne pusztán elérhetővé tegye, hanem a szolgáltatáshoz szükséges módon át is alakítsa. Az előadó mindemellett azzal a javaslattal élt, hogy a vonatkozó hatályos jogszabályt úgy módosítsák, hogy az kötelezze a kiadókat nyomtatott példányaik elektronikus változatának kötelespéldányként való beszolgáltatására.

  • A szerzői jogi környezet idomulása a digitális könyvtárakhoz Csehországban

Ahogy a szerzői jog fejlődése nem csekély párhuzamosságot mutat az egykori keleti blokk országaiban, úgy hasonló gondok foglalkoztatják a ma könyvtári szakembereit – például – a digitális tartalmak könyvtári szolgáltatása tekintetében – ez derült ki többek között Zdeněk Matušík számunkra nem kevés tanulsággal bíró előadásából21. Egyfelől a szerzői jogi kivétel megengedi, hogy a könyvtárak helyiségeiben a megfelelő feltételek mellett elérhetővé tegyük digitális gyűjteményünk jogvédett darabjait, másfelől ez a lehetőség közel sem meríti ki a korszerű könyvtári szolgáltatás támasztotta igényeket. Ma már fontos volna azokra is gondolni, akiknek nem áll módjukban ellátogatni a könyvtárba. Jogos igény tehát, hogy a művek otthonról is olvashatók legyenek, ugyancsak ez szolgálná a nemzeti kultúra globális megismerhetőségét. A mostani – európai és nemzeti szintű – törekvések a közkincsek és a kereskedelmi forgalomból már kikerült művek digitalizálására és elektronikus formában történő hozzáférhetővé tételére koncentrálnak. Ami a kereskedelmi forgalomból már kikerült műveket illeti, a norvég Bokhylla22 projekt jelenti az első, ha úgy tetszik: úttörő kísérletet. A Norvég Nemzeti Könyvtár és a Kopinor közös jogkezelő szervezet együttműködésével megvalósuló digitalizálási programja 2009-ben indult el, a cél, hogy 2017-ig 250 ezer könyvet tegyenek hozzáférhetővé a norvég IP-címmel rendelkező felhasználók számára. A jogvédett művek csak olvashatók: nem tölthetők le, nem lehet őket kinyomtatni. A Norvégián kívüli felhasználók kérvényezhetnek hozzáférést oktatás és kutatás céljából.

Franciaországban 2012 óta rendelkezik törvény a kereskedelmi forgalomból kikerült (out-of-commerce, OOC) művek digitális felhasználásáról.23 A francia gyakorlat jogszerűségét többen vitatják, jelenleg az Európai Unió Bírósága is foglalkozik a kérdéssel. Az elmúlt évek során Németország és Szlovákia is jogi szabályozást vezetett be az OOC művek közös jogkezelésére. A szlovák jogszabály nem köti évszámhoz, hogy mely mű tekinthető OOC-nek. A Szlovák Nemzeti Könyvtár 2015-ös jelentése24 szerint minden 2013 előtt megjelent monográfiát és 2014 előtt megjelent időszaki kiadványt ebbe a kategóriába sorolnak.

Matušík előadásában Magyarországot is említi: nálunk a nyilvános könyvtárak, illetve muzeális intézmények, levéltárak stb. a gyűjteményeik részét képező műveket a saját helyiségeikben az ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálokon a nyilvánosság egyes tagjai számára tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára szabadon közvetíthetik, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehetik azzal a – szokásos – feltétellel, hogy a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.25 (Tegyük hozzá, a 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet ezt kiegészíti a dedikált hálózaton való hozzáférhetővé tétel lehetőségével.)26

Lengyelországban 2015 végén indult el az Academica digitális könyvtárközi-kölcsönző szolgáltatás, amelynek célja a Lengyel Nemzeti Könyvtár gyűjteményében található tudományos művek elektronikus formában való hozzáférhetővé tétele. Az olvasók a műveket – a nemzeti könyvtár adatbázisához csatlakozva – dedikált terminálokon olvashatják az egyes közkönyvtárak vagy tudományos könyvtárak helyiségeiben. A konkurens hozzáférések számát az határozza meg, hogy a nemzeti könyvtár hány példánnyal rendelkezik a műből.

Csehországban több évvel ezelőtt, nemzeti könyvtári stratégiai szinten kezdődött el a közös gondolkodás annak érdekében, hogy a szerzői jogi kereteket a digitális korban jelentkező új felhasználói elvárásokhoz igazítsák. 2008-ban egy közös jogkezelő szervezettel kezdődtek meg a tárgyalások, majd 2012-ben a kulturális tárca keretein belül létrejött egy munkacsoport, amelyben más érdekeltek, például a kiadók képviselői is részt vettek. A létrejövő jogszabálytervezet tartalma egy ideig viták tárgya volt, majd alapként szolgált a 2015-ös tervezethez. Ez utóbbit az alábbi pontokban részletezzük (a jogszabályban nem rögzítendő, licencszerződésekben szabályozandó eljárásokat dőlt betűvel jelölve):

  • a megoldás lényegi eleme a Kereskedelmi Forgalomban Nem Kapható Művek Nyilvántartásának (Nyilvántartás) létrehozása;
  • a Nyilvántartást a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára hozza létre és működteti, illetve teszi hozzáférhetővé a weboldalán;
  • a Nyilvántartásba irodalmi művek, illetve az ilyen művekbe ágyazott egyéb művek (képek, ábrák stb.) kerülhetnek be;
  • a jogtulajdonos, valamely könyvtár, illetve az illetékes közös jogkezelő szervezet javasolhatja egy műnek a Nyilvántartásba való bekerülését; a javaslatot késlekedés nélkül nyilvánossá kell tenni;
  • a mű akkor kerül be a Nyilvántartásba, ha
    • nem volt lehetséges a javaslat benyújtásától számított hat hónapon belül a kereskedelem szokványos csatornáin keresztül vétel útján megszerezni sem ugyanabban, sem hasonló formában, ésszerű erőfeszítések megtétele mellett, normál körülmények között;
    • sem eladás, sem licencszerződés tárgyát nem képezi (pl. a jogtulajdonos nem tette online elérhetővé);
    • elvárható eljárás:
    • médiakampány kifejtése annak érdekében, hogy a nyilvánosság – és esetleg a jogtulajdonosok – tisztában legyenek az eljárással;
    • a közös jogkezelő szervezetek tájékoztatják az általuk képviselt jogtulajdonosokat az eljárásról;
    • monográfiák esetén:
      • a nemzeti könyvtár betölti a Nyilvántartásba azon 10 éve vagy 10 évnél korábban megjelent művek nemzeti bibliográfiai rekordjait, amelyekről nem készült a későbbiekben kiadás;
      • a javaslatokat úgy kell közzétenni, hogy megjegyzéseket lehessen hozzájuk főzni, illetve – a közzétételtől számított 6 hónapon belül – a jogtulajdonos törölhesse őket;
      • a javasolt művek piaci hozzáférhetőségét a nemzeti könyvtár ellenőrzi;
  • időszaki kiadványok esetén:
  • a nemzeti könyvtár beteheti a Nyilvántartásba a Csehországban 10 éve vagy 10 évnél korábban megjelent időszaki kiadványokat, amennyiben azok nincsenek kereskedelmi forgalomban;
  • az időszaki kiadványokban megjelent művek csak az időszaki kiadvány részeként tekintendők  kereskedelmi forgalomban nem kaphatóknak;
  • a jogtulajdonos kérheti művének törlését a Nyilvántartásból;
  • a kijelölt közös jogkezelő szervezet meghatalmazással bír arra nézve, hogy kiterjesztett közös engedélyezés útján engedélyezze egy a Nyilvántartásban lévő mű felhasználását egy a kulturális minisztérium által nyilvántartásba vett könyvtár számára; az engedélyezés kiterjed
    • a hozzáférhetővé tétel érdekében szükséges másolat készítésére (az alábbiakban meghatározottak szerint);
    • a nyilvánosság tagjaihoz való, a könyvtár helyiségeiben felállított terminálokon keresztül történő hozzáférhetővé tételre;
    • a nyilvánosság tagjaihoz való közvetítésre (a könyvtáron kívül)
    • ilyen engedély öt naptári évre adható, megújítható jelleggel;
    • a felhasználó számára történő kinyomtatásra;
    • ha a Nyilvántartásból a művet törölték, az nem befolyásolhatja hátrányosan a mű érvényes licenc alatti felhasználását;
    • a konkrét licencszerződések tartalma a nemzeti könyvtár (mint a könyvtári rendszer központja) és a közös jogkezelő szervezetek közötti tárgyalások eredményeinek függvénye; feltételezhető, hogy
    • a Nyilvántartásban található művek másolásának fejében fizetendő átalánydíjat az állam (a kulturális minisztérium) állja;
    • az adott könyvtár gyűjteményében nem fellelhető műnek a könyvtár területén található terminálon keresztüli felhasználásáért fizetendő átalánydíjat az állam (a kulturális minisztérium) állja;
    • a végfelhasználó számára készített nyomtatás költségeit a végfelhasználó állja;
    • a könyvtáron kívüli felhasználásért fizetendő díjat a végfelhasználó, vagy – részben vagy egészben – a könyvtár állja;
    • az előző felhasználással kapcsolatos, a végfelhasználó által történő nyomtatás díját a végfelhasználó állja.

Fontos hozzáfűzni, ami a díjak meghatározását illeti, hogy a cseh nemzeti könyvtárnak komoly fejtörést okozott a rendelethez kapcsolódó hatásértékelés elkészítése, lévén a legnagyobb erőfeszítések árán sem sikerült kellő számú megbízható információt gyűjteni arra vonatkozóan, hogy az OOC művek felhasználása érdekében megkötendő licencszerződések várhatóan milyen anyagi feltételeket foglalnak majd magukban. (Idekapcsolódó gondolatok hangzottak el – a Digitális Jólét Program kapcsán – a budapesti Információs Társadalom Parlamentje egyik szekcióbeszélgetésén, amelyre 2016. június 17-én került sor a Képviselői Irodaházban „Nyitottság és tulajdonvédelem” címmel. A résztvevők közül többen is azon a véleményen voltak, hogy az e-könyvek könyvtári szolgáltatásának, így pl. kölcsönzésének alapfeltételeit és üzleti modelljeit a piacnak szükséges kialakítania: ez nem az a terület, amelyben az állami szereplők, úm. könyvtárak önmagukban elboldogulhatnak, illetve – a reális piaci igények felmérése és kiértékelés nélkül – kezdeményezőn léphetnek fel.)

Az ismertetett, a hatályos szerzői jogi törvényt módosító jogszabálytervezetet a cseh kormány elfogadta és az országgyűlés elé terjesztette. Minden esély megvan rá, hogy még ez évben továbbjut a törvényhozáson és 2017. január 1-jei hatállyal bevezetésre kerül. Az, hogy az OOC-művek kiterjesztett közös engedélyezésére épülő modell széles körben elfogadott, átfogó megoldásként szolgálhat-e az irodalmi művek digitalizálása és könyvtári felhasználása vonatkozásában, nagyban múlhat a francia törvény ügyében folyó peres eljárás kimenetelétől.

Központi virtuális eszközök/portálok

  • Nyílt forráskód – gyógyszer a fejfájásra?

A Finnországból érkezett Erkki Tolonen és Ere Maijala a maguk közvetlen és szórakoztató stílusában vezették be a hallgatóságot egy jelentős vállalkozás, a Nemzeti Digitális Könyvtári Nyilvános Interfész projekt rejtelmeibe, külön felhívva a figyelmet a lehetséges buktatókra.27

A Finn Nemzeti Könyvtár projektje mindenekelőtt a digitális kulturális örökséghez való nyilvános hozzáférést lehetővé tevő portál kialakítását célozta (vö. Europeana), ugyanakkor olyan funkcionalitások is szerepeltek az elvárások között (kölcsönzéskezelés, licencelt tartalmak kezelése), amelyek inkább a discovery eszközökre jellemzők (vö. EBSCO Discovery Service, Ex Libris Primo Central stb.). A finn kollégák összeállítottak egy műszaki specifikációt és egy funkcionalitás listát. A két dokumentum egymásra való utalásokat, illetve közös elemeket is tartalmazott: pl. annak igényét, hogy a beépített felhasználói interfész minden funkcionalitása elérhető legyen nyílt API-kon keresztül.

Jóllehet a finn kormányzat ajánlása alapján a pályázatoknak nyílt forráskódú megoldásokat is tartalmazniuk kell, valamint több észérv is szolgál az OS-al­kal­mazások mellett, első körben el kellett vetni azt a lehetőséget, hogy ilyen alapokon hozzák létre az új országos könyvtári szolgáltatást. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy az OS megoldásokat nem képviselték olyan jelentős cégek, amelyek alkalmasak lettek volna kellő bizalmat ébreszteni e termékek iránt. Általában is elmondható, hogy a pályázati eljárások a nagyobb szállítóknak kedveznek. Először tehát egy kereskedelmi termék implementálásával próbálkoztak, de az több szempontból sem elégítette ki az igényeiket. Az elvárt változtatások – nagy cégről lévén szó – lassú átmenete miatt végül végérvényesen a nyílt forráskód mellett tették le a voksot. Ezután elmerültek az alternatív megoldások, az egyes forráskódok elemzésében: az egyik döntő szempont az eltérő metaadat-formátumok támogatása volt. A választás ezek után a VuFindra esett. Ez a rendszer eleve tartalmazta a legtöbb elvárt funkciót, valamint könnyedén lehetett tovább bővíteni. Mindent összevetve egy elég jól működő, a technikai környezethez illeszkedő megoldás született.

  • Országos discovery portál fejlesztése Csehországban

A következő előadók a cseh könyvtári rendszerben fellelhető analóg és elektronikus források közös felületen való szolgáltatását célzó portál létrehozásának körülményeiről számoltak be.28

Az országos szolgáltatás fejlesztése a 25 legnagyobb cseh könyvtár összefogásával valósult meg, a könyvtárak által felállított közös bizottság koordinálásával. A kezdeti terv egy SaaS (software as a service) technológián alapuló portál beszerzését tűzte ki célul, de néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a megoldás egyfelől költséges volna, másfelől nem érné el az elvárt eredményt: egyfelől a könyvtárak jelentős része nem rendelkezett olyan technológiával, hogy kapcsolódhasson a portálhoz, másfelől a kész megoldás megvásárlása is további jelentős fejlesztéseket igényelt volna. Mindez okból az a döntés született, hogy az egyes működő könyvtári rendszereket ellátják megfelelő szabványos interfészekkel, hogy kommunikálni tudjanak a felállítandó portállal. A Morva Tartományi Könyvtár jelentős tapasztalatokkal bírt a nyílt forráskódú megoldások, illetve a VuFind discovery-eszköz implementálása terén, ezért 2014-ben ezt az intézményt bízták meg a portál – VuFind-alapokon történő – kifejlesztésével. Néhány hónapba telt, mire sikerült forrást szerezni a további fejlesztők bevonására és a szükséges tárhely beszerzésére, ezután 2015 végére elkészülhetett a bétaverzió.

A knihovny.cz nem csupán egy átfogó keresőszolgáltatás, hanem lehetőséget nyújt a felhasználóknak, hogy egy helyen kezeljék a különböző könyvtári tagsághoz kapcsolódó adatokat és szolgáltatásokat: például előjegyezzenek műveket, informálódjanak a már kikölcsönzött dokumentumokról, illetve a portál kapcsolódik a Nemzeti Műszaki Könyvtár (Národní technická knihovna) által működtetett könyvtárközi-kölcsönző szolgáltatáshoz is. A felhasználói felületet az elvárások felmérésével és – a technika adta lehetőségeken belül – beépítésével alakították ki. A valóban hatékony keresés biztosítása érdekében a metaadatokat újraaratták, a dokumentum-leírásokat – egy komplex algoritmussal – duplumszűrték, szükség esetén összekapcsolták, a szabványosság (MARC vagy Dublin Core-kompatibilitás) érdekében módosították, valamint a Nemzeti Besorolási Állományból bővítették, ahol pedig lehetett, kiegészítették a teljes szöveghez vezető linkkel. Annak érdekében, hogy a portált kibővítsék további, a felhasználók életét kényelmesebbé tevő funkciókkal – például keresési javaslatok, automatikus kiegészítés funkció, relevancia szerinti sorrend – a Morva Tartományi Könyvtár egy ötéves kutatási projektbe kezdett a Brnói Műszaki Egyetem szemantikus adatgazdagításban és információs technológiában jártas munkatársaival.

  • Slovakiana – a szlovákiai kulturális örökség portálja és a Szerzői Jogi Központ tevékenysége

Ahogy Richard Bednárik és Linda Suché ismertetéséből29 kiderült, a 2015 november óta nyilvánosan elérhető Slovakiana portál nem csupán egy kifinomult keresési és böngészési eszközökkel ellátott tartalomszolgáltatás, hanem egyszersmind digitális kataszter, a szlovák memóriaintézmények által „termelt” digitális objektumok nemzeti aggregátora (az Europeana felé), amely indulása óta – a szlovákiai közgyűjtemények által digitalizált kulturális örökség legalább 30%-át kitevő – több mint egymillió digitális dokumentumhoz nyújt hozzáférést, köztük nagy felbontású festményekhez, térképekhez, 3D-s modellekhez stb.

A szolgáltatást megvalósító projekt keretében életre hívtak egy Szerzői Jogi Központot, amelynek céljai: módszertan kidolgozása a kulturális objektumok szerzői jogi alapon történő osztályozása érdekében; Nemzeti Szerzői Jogi Nyilvántartás létrehozása; a szerzőkkel való tárgyalások lefolytatása és megállapodások kötése a műveik digitális formában való elérhetővé tétele érdekében; szerzői jogi tanácsadás, illetve a memóriaintézmények segítése ezen a területen. A Nemzeti Szerzői Jogi Nyilvántartás létrehozása részint a memóriaintézmények rekordjaiból származó adatokra épít, részint manuálisan bevitt információkból épül. Célja a kulturális objektumok jogi státuszának azonosítása a lehető legautomatikusabb módon.

Szlovákiában a jogvédett dokumentumok könyvtári szolgáltatása hasonló korlátok között lehetséges, mint nálunk. Megoldásként kínálkozik azonban a kereskedelemből kikerült művekre vonatkozó jogi szabályozáson alapuló rendszer, amelynek létrehozása – az előadók szerint – a legnagyobb érdeklődésre számot tartó esemény a digitalizálás szlovákiai történetében. Az online olvasást és további értékesítést is lehetővé tevő modell a Szlovák Nemzeti Könyvtár, a LITA jogkezelő szervezet és – a műszaki háttér biztosítása szempontjából – a Slovakianáért is felelős Nemzeti Kulturális Központ együttműködésén alapul.

  • Az együttműködések további példái

A szekció további előadásai a közgyűjteményi együttműködés lehetőségeit járták körül.

A magyarországi Monguz Kft-t képviselő Simon András fejlesztői szemszögből világította meg30, hogy a digitális korban az ún. GLAM szektor intézményeit hasonló célok és feladatok, ebből fakadóan hasonló megközelítések és megoldások jellemzik. A GLAM feloldása: „galleries, libraries, archives, museums”, azaz „galériák, könyvtárak, levéltárak és múzeumok”. Az előadó mindenekelőtt a besorolási rekordok példáján keresztül mutatott rá a közgyűjteményi rendszerek közötti párhuzamosságokra.

A nemzeti aggregátorként – is – funkcionáló Cseh Digitális Könyvtár fejlesztéséről számolt be előadásában Martin Lhoták.31 A projekt keretében nyílt forráskódú alapon fejlesztett Kramerius rendszer mindenféle digitális tartalom kezelésére alkalmas, beleértve a könyvtárak learatott digitális gyűjteményeit és a digitálisan születő (born digital) objektumokat. Hátterében a nyílt forráskódú Fedorával jelenleg harminc cseh könyvtár használja, köztük a legjelentősebb gyűjtemények. A rendszer, amelyben 85 millió oldalnyi digitális dokumentum gyűlt eddig össze, más – így például kereskedelmi – eszközökkel is együttműködik. Említést érdemel a korábbi projekt eredményeként létrejött Digitális Kataszter, amely információkat gyűjt – főként az adatok aratásával – a perzisztens azonosítóval (nemzeti bibliográfiai számmal) ellátott, digitalizált objektumokról, hogy megelőzze ugyanazon dokumentumok többszöri digitalizálását. Ami a digitális dokumentumok létrehozását és – nemzetközi szabványokon alapuló – megőrzését illeti, erre a célra a Fedorára épülő ProArc rendszert fejlesztették ki. A Cseh Digitális Könyvtár portál jelenti a központi elérési felületet az ország digitális könyvtári gyűjteményeihez.

A Tomáš Psohlavec által bemutatott Manuscriptorium projekt32 története immár húsz évre nyúlik vissza. A kezdetektől TEI (Text Encoding Initiative) alapú belső formátummal operáló rendszer megvalósítása országos összefogásként indult, mára határokon átívelő programmá nőtte ki magát, jellemző paraméterei: 23 országból 120 intézmény, 46 ezer digitalizált dokumentum, 400 ezer rekord, 25 TB a képfájlok tárolására. A Manuscriptorium elsősorban az írott kultúra 1800 előtt keletkezett „könyvszerű” forrásait gyűjti és teszi hozzáférhetővé.

Jegyzetek

A digitális források letöltésének ideje 2016. augusztus 8.

1.    Accessing digital content: mass digitisation, e-legal deposit, copyright matters – Experiences in National Libraries, 2013. november 25–26., Országos Széchényi Könyvtár, Budapest – http://www.oszk.hu/hirek/accessing-digital-content-conference

2.    Libraries V4 in the decoy of digital age : proceedings of the 6th Colloquium of library and information experts of the V4+ countries held from 31st May – 1st June 2016 in Brno = Knihovny zemí V4 v nástrahách digitálního věku : sborník příspěvků ze 6. kolokvia knihovnicko-informačních expertů zemí V4+ konaného 31. května – 1. června 2016 v Brně.  Brno, The Moravian Library, 2016. 476 p.

3.    SKUČKOVÁ, Blanka – RICHTER, Vít: Preparation of the concept of the development of libraries in the Czech Republic  for 2016–2020 with an outlook to 2025 = Příprava koncepce rozvoje knihoven v České Republice na léta 2016–2020 s výhledem do roku 2025 – megj. a „Libraries V4 in the Decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 13–45.), [ld. a 2. számú hivatkozást.]

4.    ŚLASKA, Katarzyna – MYŚLIWSKA, Anna: Digital cooperation in the digital era = Digitální spolupráce v digitálním věku – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 47–56.),

5.    https://polona.pl/

6.    GONDOVÁ, Daniela: Strategy for the development of the slovak librarianship for the years 2015–2020 = Strategie rozvoje slovenského knihovnictví v letech 2015–2020 – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 57–76.),

7.    DANCS Szabolcs: Improving direct and indirect impacts of libraries on culture and society = Zvyšování přímého a nepřímého dopadu knihoven na kulturu a společnost – megj. a „Libraries V4 in the Decoy of Digital Age” c. konferenciakötetben (p. 77–94.),

8.    http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do? pubRef= -//EP//NONSGML+COMPARL+PE-546.580+ 02+DOC+ PDF+V0//EN&language=EN

9.    http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri= CELEX:32001L0029:EN:HTML

10. http://www.eblida.org/News/2014/EBLIDA_E-read_position-paper.pdf

11. FOLTÝN, Tomáš: All about the books! A few ideas about the international cooperation of formal Visegrad countries with library books collections = Vše o knihách! Několik nápadů pro mezinárodní spolupráci členských států Visegrádské skupiny v oblasti knihovních sbírek – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 95–118.),

12. ANDROVIČ, Alojz et al.: 4 digital heritage = 4 digitální dědictví – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 119-138.), ld. 2.!

13. http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=49358&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html

14. RYDÉN, Jerker: Are digital national libraries a vision or a utopia? = Jsou digitální národní knihovny vizí nebo utopií? – megj. a „Libraries V4 in the Decoy of Digital Age” c. konferenciakötetben (p. 227-240.), ld. 2.!

15. http://www.nb.no/Tilbud/Samlingen/Samlingen/Boeker/Bokhylla.no

16. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény megfogalmazásában (87. § (1)): „Ha valamely jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére egy közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, és ez a közös jogkezelő szervezet valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult a szervezet által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi jogosult – e törvény előírása vagy a jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés alá tartozó – azonos műfajú műveinek vagy kapcsolódó jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a művekre vagy kapcsolódó jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett (kiterjesztett hatályú közös jogkezelés).”

17. Memorandum of understanding: key principles on the digitisation and making available of out-of-commerce works – http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/copyright-infso/20110920-mou_en.pdf

18. SZALÓKI Gabriella: Az „E-könyvek igény szerint” (EOD) szolgáltatás használói szemmel – http://tmt.omikk.bme.hu/issue.html?issue_id=498

19. HACKETT, Teresa: Licensed to fail: how licensing ended ‘established and respected’ international document supply service – http://www.eifl.net/blogs/licensed-fail

20. STODOLA, Jiří: Legal aspects of digitization of documents and digital libraries for visually impaired users = Právní aspekty digitalizace dokumentů a digitálních knihoven pro zrakově postižené uživatele – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 241–252.), ld. 2.!

21. MATUŠÍK, Zdeněk: Digital libraries in the Czech Republic: copyright framework development = Digitální knihovny v České republice: vývoj autorskoprávního rámce – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 253–284.), ld. 2.!

22. Ld. 15. jegyzet!

23. A francia gyakorlatról bővebben DANCS Szabolcs : „A digitális felvilágosodás felé”: az ARROW program és az OSZK – digitalizálás, szerzői jog, innovatív megoldások, Könyvtári Figyelő, 59(3). 2013. pp. 465-484. – http://ki.oszk.hu/kf/2013/09/a-digitalis-felvilagosodas-fele-az-arrow-program-es-az-oszk-%E2%80%93-digitalizalas-szerzoi-jog-innovativ-megoldasok/

24. http://ec.europa.eu/information_society/newsroom/image/document/2015-50/sk_progress_report_2013-2015_12601.pdf

25. 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, 38. § (5) – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV

26. 17/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400117.KOR

27. TOLONEN, Erkki – MAIJALA, Ere: From headache to open source = Od bolesti hlavy k open source – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 287–294.), ld. 2.!

28. ŽABIČKA, Petr – ŽABIČKOVÁ, Petra : Knihovny.cz – discovery portal for Czech Libraries = Knihovny.cz – Centrální portál pro české knihovny – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 295–305.), ld. 2.!

29. BEDNÁRIK, Richard – SUCHÁ, Linda: Slovakiana – The portal of cultural heritage of Slovakia and activities of the copyright centre from the viewpoint of libraries = Slovakiana – portál kulturního dědictví Slovenska a aktivity centra pro autorská práva z pohledu knihoven – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 307–325.), ld. 2.!

30. SIMON, András: Reuse of experiences of shared cataloguing, common webcatalogs and national aggregators in museums and libraries from software developers’ perspective = Opakované využití zkušeností se sdíleným katalogizováním, spojenými webovými katalogy a národními agregátory v muzeích a knihovnách z hlediska vývojářů softwaru – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 329–344.), ld. 2.!

31. LHOTÁK, Martin: The Czech Digital Library: Aggregation and dissemination of digital content from the Czech Libraries = Česká digitální knihovna – agregace a zpřístupnění digitálního obsahu z českých knihoven – megj. a „Libraries V4 in the decoy of digital age” c. konferenciakötetben (p. 345–356.), ld. 2.!

32. PSOHLAVEC, Tomáš: Manuscriptorium digital library = Digitální knihovna Manuscriptorium. Uo.

Beérkezett: 2016. augusztus 4.