Ami egy konferenciáról kimaradt…

Kiegészítések az I. Magyarországi Biblioterápiai Konferenciához

A Magyar Olvasástársaság (HUNRA) az I. Magyarországi Biblioterápiai Konferenciát az NKA-tól 2013-ban elnyert támogatás segítségével 2014. május 16-án rendezte meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban.

A „Segített a könyv, a mese” című fórumra minden érintett nagy várakozással tekintett, hiszen ilyen nagyszabású szakmai találkozó nem volt még Magyarországon, mióta a biblioterápia fogalma, gyakorlata hazánkban elterjedtté vált.

A pályázati programban arra vállalkoztunk, hogy az olvasásnak mint élménynek a legkülönbözőbb formában való hasznosíthatóságáról, illetve annak irányairól folytassunk eszmecserét. Az előadások témáját úgy alakítottuk ki, hogy áttekintsük a biblioterápia hazai fejlődési szakaszait, foglalkozzunk lélektani hátterével és irodalomelméleti kérdéseivel, továbbá gyakorlati tapasztalatok bemutatásával és azok elemzésével is.

Fontosnak tartottuk, hogy az előadások érintsék az alapvető elméleti kérdéseket, és hogy a gyakorlati hasznosíthatóságot minél több oldalról mutassuk be. Már a szervezés megkezdésekor látható volt, hogy az idő az és anyagi kereteink túl szűkösek ahhoz, hogy a biblioterápia valamennyi területe elméleti és gyakorlati szempontból képviselve legyen, ezért kerestük a lehetőségét, hogy a konferenciáról kimaradó témákat – a hiányzó láncszemeket – is be tudjuk mutatni, hogy a kép teljesebbé válhasson. Az alkalmazhatóság két fontos területéről akkor nem esett szó: a lelki és fizikai bántalmazások miatt a családi környezetből kiemelt és nevelőotthoni közösségbe helyezett fiatalokról, illetve az irodalomterápia lélekmentő szerepéről a büntetés-végrehajtási intézetben. E két témát kiegészítésképpen most a Könyvtári Figyelő hasábjain mutatjuk be. Nevelőotthonban szerzett tapasztalatait Asztalos-Varga Csilla, az Irodalomterápiás Társaság titkára, egy büntetés-végrehajtási intézményben, börtönben tett megfigyeléseit pedig Kovács Zsuzsanna pszichológus foglalta össze.

Mielőtt e speciális területeken szerzett tapasztalatokat bemutatnánk, rövid ízelítőt kívánunk adni az olvasónak a konferencián elhangzottakból oly módon, hogy az előadók egy-egy lényeges gondolatát kiemeljük, idézzük. A konferenciáról részletes beszámoló jelenik meg a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2014. októberi számában, az elhangzott előadások szövege pedig abban a konferencia-kötetben lesz olvasható, amelyet a Magyar Olvasástársaság jelentet meg az ősz folyamán.

A biblioterápia magyarországi megjelenését, elterjedését és irányait Bartos Éva biblioterapeuta, (a Könyvtári Intézet ny. igazgatója, a Magyar Olvasástársaság alapító tagja) segítségével tekinthettük át az 1970-es évektől napjainkig, aki azt mondta: „Fel kell tárnunk a megtett út minden egyes fejlődési szakaszának jellemző sajátosságait, felmerülő problémáit és eredményeit ahhoz, hogy a tapasztalatokat és tanulságokat levonva felelősséggel ki tudjuk jelölni a tevékenység további útját, feltétel- és feladatrendszerét, emberi, szakmai követelményeit.”

A biblioterápia oktatásának, és végzettséghez kötött szakmai művelésének mai nemzetközi gyakorlatát Hász Erzsébet (bölcsész, tanár, előadóművész, biblioterapeuta, teológus, orvos) foglalta össze, és igazolta bőséges példával: „A biblioterápia – mint minden terápia – nyilvánvalóan csak a gyógyítás gyakorlati viszonylatában létezik, enélkül értelmetlen a terápia mint elnevezés, így a biblioterápia felelős  művelője sohasem nélkülözheti a sokoldalú elméleti ÉS gyakorlati tudást.”

Jeney Éva irodalomtörténész, fordító (MTA  Irodalomtudományi Intézet) a központi téma irodalomelméleti kérdéseiről tartott előadást: „Az irodalomterápia átértelmezi az irodalomelméletet és annak értelmezését. Az irodalomelmélet átértelmezi az irodalomtörténetet. Az irodalomterápia tehát újraértelmezi az irodalomtörténetet. Ha ez a három állítás igaz, úgy a biblioterápia az irodalomelmélet provokációja.”

A téma szakirodalmi ellátottságát, a publikációs lehetőségeket, a tájékozódáshoz szükséges honlapokat, vagyis a biblioterápia szakirodalmi támogatottságát Kovács Zsuzsanna pszichológus, biblioterapeuta mutatta be. „Bár biblioterápiával sokan foglalkoznak saját segítő hivatásuk részeként, egységes szakmai kerete nincs Magyarországon ennek a tevékenységnek. Ez a publikációkban is meglátszik: saját terápiás tevékenységének tapasztalatairól egy-két szerző ír cikket, a módszert átfogóan bemutató kézikönyv azonban még nem született.”

Nagy Attila olvasáskutató (a Magyar Olvasástársaság alapítója, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, az Országos Széchényi Könyvtár ny. tudományos munkatársa, főiskolai, egyetemi oktató) előadásából azt tudhattuk meg, milyen szerepe van és lehet a biblioterápiának az oktató-nevelő munkában: „Elsődleges célunk az olvasás megszerettetése, minden előzetes bemutatás, értelmezés, minősítés nélküli olvasás közös értelmezéssel, ahol minden válasz elfogadható. Erre a műveletre a pedagógusokat az alap és továbbképzés rendszerében tudatosan fel kell készíteni!”

A meseterápiáról, a terület önállósulásáról Kovács Marianna gyermekkönyvtáros, mesemondó, biblioterapeuta (a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a Magyar Olvasástársaság alelnöke) tartott színes, természetesen mesével is illusztrált előadást. „Úgy tűnik, a népmese felébredt Csipkerózsika álmából, s most gondolkodik, hol a helye a mai világban? Tisztáznunk kell a fogalmakat, meghatározni a céljainkat.”

Az elméleti előadások után gyakorlati példákon keresztül ismerhettük meg, hogy a biblioterápia milyen módon járul hozzá a különböző korosztályok és társadalmi rétegek problémáinak megoldásához, s ezek kiegészítéseként, az önismeret fejlesztéséhez és a gyógyításhoz. Medveczkiné Tegzes Tünde és Sóron Ildikó biblioterapeuták a MOL Gyermekgyógyító program keretében, a Bolyai János Műszaki Szakközépiskolában megvalósult pályázatuk tapasztalatairól számoltak be: „…igyekszünk bemutatni: miért lehettek érdekesek és értékesek a választott szépirodalmi művek a kamaszoknak, milyen lényeges gondolatokat, kérdéseket vetettek fel számukra, és milyen terápiás hatásokkal számolhattunk a szövegekből kiinduló beszélgetések során.”

Medveczkiné Tegzes Tünde egy másik korosztály körében végzett terápiás munkáját is ismertette, hogyan lehet a biblioterápiát eszközként használni az idősek lelki és szellemi egészségnek megőrzésében: „Tapasztalataim különböző intézménytípusokban, különböző élethelyzetben lévő, valamint eltérő kognitív képességű idősek körében tartott foglalkozásokból származnak. Megkísérlem ezeknek az eltéréseknek a tanulságait összefoglalni abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszanak a műválasztásban, a foglalkozás megtervezésében és kivitelezé­sé­ben.”

A fogyatékkal élők mentális egészségének biblioterápiai eszközökkel való karbantartási lehetőségeiről Vaczóné Antal Erika könyvtáros, biblioterapeuta (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza) osztotta meg tapasztalatait: „Nincs olyan élethelyzet a világban, amit csak egy ember élt volna meg. A művészek alkotásaikban legtöbbször konkrét élethelyzetüknek, hangulatuknak, érzelmeiknek, örömüknek, boldogságuknak, bánatuknak, csalódottságuknak, veszteségeiknek, fájdalmaiknak adnak hangot. Ezen alkotások nemcsak katarzisokat válthatnak ki belőlünk, hanem akár megoldási stratégiaként is szolgálhatnak számunkra: ’Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja.’ Ezzel a hittel próbálom megvalósítani biblioterápiás foglalkozásaimat.”

Egy speciális terület, a bibliodráma hazai gya­korlatáról Baják Gábor pszichodráma-ve­ze­tő­től és kiképzőtől hallhattak a résztvevők: A „bibliodráma első kísérleteire az 1960-as évek közepén került sor Németországban. Mai helyzetét tekintve sokféle irányzattal találkozunk: a bibliai szerepjátéktól kezdve a protagonistát a középpontba helyező bibliodráma-játékig, a szöveget több oldalról megközelítő, leginkább gestalt elemekkel dolgozó, a befelé fordulást elősegítő módszertől a bibliai színházig.”

A biblioterápia könyvtári alkalmazásának lehetőségéről a sokak által ismert programsorozat, a Műkincsvadászat kapcsán Sóron Ildikó könyvtáros (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) számolt be. Összefoglalta a sorozat születését, fejlődését, eredményeit és a tervezett továbblépési lehetőségeket: „Vérré válik az irodalom! 2010-ben indult könyvtári környezetben MűKINCSvadászat címmel az a személyiségfejlesztő jellegű biblioterápiás foglalkozás-sorozat, melynek eredményeiről, tapasztalatairól számolok be az előadás keretében.”

Nagy Attila és Stiblár Erika pszichológus levezető elnökök összefoglalójukban külön hangsúlyozták, hogy szükségesnek tartják a konferencia folytatását. (A konferencia iránti felfokozott érdeklődést jelezte, hogy a tervezett 40–50 fő helyett 110 résztvevő volt jelen, és az egy évvel korábban felkért előadók mindegyike eljött.)

Teljes kép megalkotását terveztük, és ennek kialakításához a bevezetőben már jelzett – a konferenciáról kimaradt – két témát és előadót ajánlom tehát a figyelmükbe. Olvassuk most az Ő írásaikat!

Beérkezett: 2014. július 7.

A bejegyzés kategóriája: 2014. 3. szám
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!