A történelmi korszakokon átívelő könyvtárosi igyekezet egyik alapvető célkitűzése a dokumentumok autopszián alapuló, lehetőség szerint minél teljesebb számbavétele. A retrospektív nemzeti bibliográfiából hiányzó 1800 előtti, úgynevezett régi magyarországi nyomtatványok számbavétele folyamatosnak tekinthető. Az újabb nyomtatványok feltárását elsősorban az elmúlt években egyre gyarapodó számú, szisztematikus irodalom-, könyv- és könyvtártörténeti alapkutatások eredményezték, eredményezik. Ezt a ma már tekintélyes számú regisztrálatlan nyomtatványt sem Szabó Károly és munkájának közvetlen folytatói, sem Petrik Géza, sem az ő nyomtatvány-feldolgozó számbavételüket szervezett keretekben folytató nemzeti könyvtári munkacsoportok korábban nem ismerték, konkrét meglétükre nem következtettek, és azt nem feltételezték.Borsa Gedeon becslése a nemzeti nyomtatványkincs bővülésének távlatairól az újabban feltárt dokumentumok tükrében minden tekintetben helytállónak bizonyul, a korábban ismeretlen XVII–XVIII. századi nyomtatványok száma évről-évre gyarapszik.1 E kiadványok legfontosabb őrzőhelyei – a nyilvános könyvtárak mellett – a nyilvános levéltárak.2 Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a releváns, nem nyilvános gyűjteményeket sem, mindenekelőtt a magyarországi, illetve a magyar és magyar vonatkozású dokumentumokat őrző magángyűjteményeket.
Az utóbbi tényre irányította figyelmemet – többek között – két körülmény a budapesti Egyetemi Könyvtárban fellelhető, Pázmány Péter egykori pozsonyi magánkönyvtárából származó kötetek feltárása során. Egyik az a végkövetkeztetés, hogy – a könyvek szétszóródása miatt – szinte bárhonnan számíthatunk e különösen becses könyvtárból származó újabb kötetek további felbukkanására. Másrészt egy kalandosnak mondható keresés végén sikerült „újra” fellelni egy magyarországi magángyűjteményben a pozsonyi Pázmány magánkönyvtárból származó, 1987-ben regisztrált kötetet.3 Az utóbbi kötet (Abraham Bzovius, Concionum dominicalium totius anni. tom I–II, Coloniae, Agrippinae, A. Boetzerus, 1612.) az időközben felszámolt nagybörzsönyi plébánia könyvtárából a váci Egyházmegyei Gyűjtemény „érintésével”,4 több, általam ismeretlen magánkézen „megfordulva” került mai őrzési helyére.5 E kötet szisztematikus keresése során megnyílt előttem több féltve őrzött magángyűjtemény is, és áttekinthettem néhány, a tudományos kutatás számára ma még „anonim” magánkönyvtár anyagát – azt az ígéretet téve, hogy amely dokumentumokra felfigyeltem, azokat publikálhatom, de az őrzőhely és a tulajdonos megnevezése nélkül. Így lettem figyelmes több regisztrálatlan régi magyarországi nyomtatványra, melyek közül bemutatásra kiválasztottam három nagyszombati nyomtatványt.6
I. Egy XVII. századi nagyszombati nyomtatvány „emlékezete” (1661)
Memoriale Pro Sancta Conversatione Jesu, Mariae, et Joseph a címe annak az egyleveles, recto és verso oldalán egyaránt nyomdadíszek és egy-egy írásjel (’!’; ’?’) felhasználásával bekeretezett, körülvágott imalapnak, mely egy, a XVII. században közkedvelt katolikus áhítati gyakorlatot örökít meg. A Szentcsalád (Jézus Krisztus, Szűz Mária és Szent József) tagjaival folytatott „szent társalgás-”ra (sancta conversatio) emlékeztető irat (memoriale) rectóján egy, a leírás szerint sokak által végzett imádkozási formula és annak gyakorlati „hasznossága” olvasható.
 |
1. kép
Memoriale Pro Sancta Conversatione Jesu, Mariae et Joseph, (Impressum. Neapoli, Catanae, Messanae et Panormi, 1638. / Viennae Austriae, 1643. / Tyrnaviae, 1661. / Nunc iterum Viennae Austriae, 1679.) [ ]1r
Imalap, instrukcióval a szent társalkodás áhítathoz
A versóra egy imádság (oratio) szövegét nyomtatták, melynek elmondása egyrészt elősegíti a korábban leírt áhítatgyakorlat Istentől való elfogadását, másrészt a megholtak lelkének purgatóriumból való gyors kiszabadulását. Végül – valószínűleg az áhítat közkedveltségének és elterjedtségének tanúsítására – feltüntették nem csupán a konkrét kiadás, hanem a szöveg-együttes korábbi kiadásainak megjelenési adatait is „Impressum” megjelöléssel. Eszerint ezt a bécsi 1679-ben megjelent nyomtatványt korábban Nagyszombatban (1661), Bécsben (1643) és első ízben 1638-ban Itáliában négy különböző városban (Nápoly, Catania, Messina és Palermo) jelentették meg (2. kép).
 |
2. kép
Memoriale Pro Sancta Conversatione Jesu, Mariae et Joseph, (Impressum. Neapoli, Catanae, Messanae et Panormi, 1638. / Viennae Austriae, 1643. / Tyrnaviae, 1661. / Nunc iterum Viennae Austriae, 1679.) [ ]1v
Imalap, Oratio Istenhez a szent társalkodás áhítat
elfogadásáért és a purgatóriumból való azonnali szabadulásért – az egyleveles nyomtatvány verzója a korábbi kiadásokat is felsoroló impresszummal
Ez az impresszum-együttes egy ma még példányból nem ismert nagyszombati nyomtatvány emlékét őrzi, melynek ott a helye a Régi Magyarországi Nyomtatványok közelmúltban (2012) megjelent negyedik kötetében a 2994. és 2995. tétel között.7 A körülvágott nyomtatvány mérete 123 x 63 mm.
II. A nagyszombati Bibliotheca Catechetica kiadvány-sorozat egy ismeretlen darabja [1745 körül]
A müncheni jezsuiták könyvkiadó alapítványa8 mintájára a nagyszombati jezsuita kollégiumban megszervezett Bibliotheca Catechetica9 által kiadott nyomtatványok közé tartozik az a kétleveles 2, erősen körülvágott (oldalanként 123 x 70 mm) kisnyomtatvány, melynek címe Monita S. Angeli Custodis Pro servanda Puritate [az őrangyal intései/figyelmeztetései a tisztaság megtartásáért] (Tyrnaviae, ex Bibliotheca Catechetica). Hasonló címen két további, eltérő impresszumú nyomtatványt tart számon a könyvészeti irodalom. Az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárában őrzött példány kolofonból és kronosztichonból származó impresszuma „Tyrnaviae, typis Universitatis, 1745”;10 a Szlovákiában számba vett másik kiadás unikum példánya nyomdahelyet, nyomdát és nyomtatási időt nem tartalmaz.11
Az újonnan regisztrált nyomtatvány kolofonból származó, évszámot nem tartalmazó impresszuma („Tyrnaviae, ex Bibliotheca Catechetica”) eltér a már könyvészetileg feltárt két másik kiadásétól, ugyanis ez a kisnyomtatvány nem tartalmaz kronosztichont, és kolofonja a nyomdahely mellett nem a nyomdát, hanem a kiadványsorozatot nevezi meg. Lehetőség szerinti datálása az 1745-ben nyomtatott kiadás figyelembe vételével [1745 körül].
 |
3. kép
Monita S[ancti] Angeli Custodis Pro servanda Puritate, (Tyrnaviae, ex Bibliotheca Catechetica, [1745k.] )
[ ]1r [ ]2v Az imalap 1. oldala a címmel és a 4. oldal
az impresszummal
Az új kiadás további sajátossága a cím fölötti nyomdai díszekből összeállított fejléc és az egyes figyelmeztetések (monita) kezdőbetűjének kiemelése félkövér, nagyméretű betűkkel, melyek egymás után olvasva kiadják az abc betűsorát ’A’-tól ’Z’-ig.
 |
4. kép
Monita S. Angeli Custodis Pro servanda Puritate, (Tyrnaviae, ex Bibliotheca Catechetica, [1745k.] )
[ ]1v [ ]2r Az imalap 2. és 3. oldala
A tisztaság megőrzését célzó utolsó őrangyali figyelmeztetés után rövid, fohászra emlékeztető oratio (imádság) olvasható, szintén az Őrangyalhoz.
E három kiadás mellett, minden valószínűség szerint, előkerülhetnek még a Monita S[ancti] Angeli Custodis Pro servanda Puritate további kiadásai is, mivel ez és az ehhez hasonló tartalmú kiadványok alapvetően hozzátartoztak a nevelés újkori eszköztárához. A nyomtatványnak helye van az Országos Széchényi Könyvtárban kiadásra váró, a XVIII. századi nemzeti bibliográfiát tovább bővítő úgynevezett „Petrik IX” összeállításban.
III. Kívánság (kérelem) az angyali ifjúhoz, Gonzága Szent Alajoshoz (1758)
A harmadik eddig ismeretlen nagyszombati nyomtatványnak, egy kétleveles 2 német nyelvű imalapnak nem találtam semmiféle előzményét a könyvészeti irodalomban. A „Tyrnau, aus der Catech. Bibliot. S. J. A. 1758.” kolofonból származó impresszum szerint ez a nyomtatvány is beletartozik a nagyszombati jezsuita kollégiumban megszervezett Bibliotheca Catechetica alapítvány által kiadott nyomtatvány-sorozatba. Első oldalán egy, a dokumentum címévé emelhető Angelicus Juvenis S. Aloysius Gonzaga Soc. Jesu […] feliratú rézmetszet (lemezméret 93 x 57 mm) látható.
 |
5. kép
Angelicus Juvenis S. Aloysius Gonzaga Soc. Jesu […], (Tyrnau, aus der Catech. Bibliot. S. J., 1758), [ ]1r
[ ]2v Az imalap 1. oldala rézmetszettel és a 4. oldal
az impresszummal
A jobbra lent szignált („IC Winkler, Sc.”) rézmetszetet egy Magyarország számára is dolgozó bécsi művész, Johann Christoph Winkler12 készítette. Az ábrázolás a szent helyi tiszteletben részesített kultuszképéről készült, melyet a bécsi jezsuiták Domus Professusában őriztek. A metszet egy letakart, rózsafüzéres, nyitott könyvön felfordított koronás asztal sarkára könyöklő jezsuita öltözetű fiatal szentet örökít meg. A mellén keresztbe tett kézzel álló Szent Alajos a jobb kezében tartott feszületre és nyíló liliomra tekint. Azaz, ez a derékkép az alig harminc évvel korábban szentté avatott ifjút attribútumaival együtt ábrázolja. A kép ovális barokk keretét öt puttó tartja, mindegyikük keze egy-egy, a szent tisztaságára utaló nyíló liliomot tart. A képet alulról tartó puttó kezében a liliomon kívül egy másik szimbólum is látható, egy lángoló szív (az Isten iránti szeretet jelképe). A képre metszett felirat a szent nevén kívül („Angelicus Juvenis S. Aloysius Gonzaga Soc. Iesu”) pontosan megnevezi a kultusztárgy helyét („Prout colitur in Domo professa S I. Vien.”) is.
Ez az imalap egyrészt biztosította a bécsi kép ismeretének és tiszteletének magyarországi, nagyszombati terjesztését, másrészt áhítati szövegeket tartalmaz, melyek elmondásával segítségért lehetett fordulni a szenthez (6. kép).
 |
6. kép
Angelicus Juvenis S. Aloysius Gonzaga Soc. Jesu […], (Tyrnau, aus der Catech. Bibliot. S. J., 1758), [ ]1v [ ]2r Az imalap 2. és 3. oldala
Az első szöveg kívánságot, kérelmet fogalmaz meg, melynek célja, hogy a szent tartsa távol az imádkozótól a bűnös szenvedélyt (Laster), segítse őt az ártatlanság (Unschuld) megőrzésében, és tegye lehetővé a szent példájának követését. Ezt követi a szent litániája, végül egy imádság. Az áhítati szövegeket XII. Kelemen pápa teljes búcsú engedélye követi, a búcsú elnyerésének Szent Alajoshoz tiszteletéhez kötött feltételeivel.
Ez a kiadvány is (éppúgy mint az előző) egyrészt hozzátartozott a jezsuita nevelés újkori eszköztárához, másrészt becses, unikum példája a XVIII. századi magyarországi Gonzága Alajos tiszteletnek,13 valamint a bécsi kultusztárgy eddig még számba nem vett hazai ismeretének. Ennek a nyomtatványnak is ott a helye a kiadásra váró XVIII. századi nemzeti bibliográfiát bővítő úgynevezett „Petrik IX” összeállításban.
Mindhárom nyomtatvány gerincméretét (123 mm, vagy annál kisebb) egykorúan megcsonkítással hozzáigazították egy, az unikum kisnyomtatványokat máig jó állapotban megőrző XVIII. századi áhítati mű belső méretéhez. Ez a megőrzést szolgáló körülmény felhívja a figyelmet a könyvekbe, iratokba „bele helyezett” további kéziratok és nyomtatványok beazonosításának fontosságára.
Jegyzetek
1. Vö. például BORSA Gedeon, Magyarországi nyomdászattörténet XV–XVII. század. In: Régi könyvek és kéziratok. Szerk. Pintér Márta, Bp. NPI, 1974, 85–96. p. ; új kiadása Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájába. Szerk. Hargittay Emil, Bp. Universitas Könyvkiadó, 1996, 20–27. p.
2. A legutóbb megjelent ilyen tartalmú dolgozat: KÁDÁR Zsófia, Két ismeretlen társulati kisnyomtatvány a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltárából. Pótlás az RMNy-hez = Magyar Könyvszemle, 129. évf. 2013. 372–380. p.
3. LÁSZLÓ Mihály: Pázmány Péter könyvtárának két kötete = Magyar Könyvszemle, 94. évf. 1987. 221. p.
4. A kötet több oldaláról sikertelenül próbálták meg eltávolítani a jól olvasható köriratú gyűjteményi pecsétet.
5. KNAPP Éva, Pázmány Péter pozsonyi magánkönyvtárának kötetei a budapesti Egyetemi Könyvtárban. In: Pázmány nyomában, tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, Vác, Mondat Kft., 2013, 283–303. p. itt: 285. p.
6. A nyomtatványok nem találhatók meg Zelliger Alajos Pantheon Tyrnaviense (Tyrnaviae, 1931) című kiadványát ismételten megjelentető, azt a magyar és a szlovák nemzeti bibliográfia újabb tételeivel és válogatott adalékaival bővítő, az alapvető könyvészeti jobbításokat és kritikát azonban nagyobbrészt nélkülöző új kiadásában. (Ave Tyrnavia! Opera impressa Tyrnaviae Typis Academicis, 1648–1777, [Ed.] Stephanus Käfer, Esther Kovács, Budapestini ; Strigonii ; Tyrnaviae, vyd. Trnavskej univerzity v Trnave ; SAV, 2013.)
7. Régi magyarországi nyomtatványok, IV, 1656–1670. Szerk. P. Vásárhelyi Judit, Bp., Akadémiai Kiadó – OSZK, 2012.
8. BRÜCKNER, Wolfgang: Zum Literaturangebot des Güldenen Almosens. Verifikations- und Beurteilungsprobleme = Zeitschrift für bayerische Landesgeschichte, 47. vol. 1984. 1. no. 121–139. p.
9. Hasonló könyvkiadó tevékenységet végzett katolikus hitvédelmi célzattal a pozsonyi Szent Megváltóról elnevezett (Sanctus Salvator) jezsuita kollégiumban létrehozott Bibliotheca Polemico Catechetica (teljes neve: Bibliotheca Polemico Catechetica Societatis Jesu Posonii ad Sanctum Salvatorem).
10. Magyarország bibliographiája 1712–1860, VII, Pótlások […], Budapest, OSZK, 1989, 341. p.
11. Bibliografia územne slovacikálnych tlačí 18. storičia I–VI. Red. Agáta Klimeková, Eva Augustínová, Janka Ondroušková, Martin, 2008, [nr.] 6232; mindkét nyomtatványt lásd, Ave Tyrnavia, i. m. (6. jegyzet) 1745/47–48. – Az 1745/48. számú nyomtatvány nagyszombati nyomtatványként történő kezelését a frissen megjelent Ave Tyrnavia című bibliográfia nem indokolja, a teljesen hiányzó impresszum-adatok némi kételyt ébresztenek.
12. PATAKY Dénes, A magyar rézmetszés története a XVI. századtól 1850-ig. Bp., Közoktatásügyi Kiadóvállalat, 1951, 36; vö. KNAPP Éva, Officium Rákóczianum, az I. Rákóczi Ferencről elnevezett imádságoskönyv története és nyomtatott kiadásai, Bp., Borda Antikvárium, 2000.
13. A szent magyarországi kultuszára vonatkozó ismert, alapvető adatokat ld. Bálint Sándor, Ünnepi kalendárium, I, Bp., Szent István Társulat, 1977, 458–460. p.
Beérkezett: 2014. február 18.