„Könyvim az én fiaim” : Vitkovics Mihály könyvtára / Bor Kálmán bevezető tanulmányával ; feldolgozta és szerk. Csepregi Klára ; Bor Kálmán. – Bp. : OSZK ; Gondolat, 2013. – 288 p. : ill. ; 20 cm. – (Nemzeti téka) – Német, angol, horvát ny. összefoglalókkal
A tizenkilencedik századi reformkori magánkönyvtárakról szép számmal készültek már feldolgozások. Nemcsak íróinkéról – Dugonics Andráséról Gyuris György (1972), Eötvös Józseféről Bényei Miklós (1970) és Gángó Gábor (1996), Verseghy Ferencéről Deme Zoltán (1985), hanem polgárokéról is, így Rottenbiller Lipót könyvgyűjteményéről Rády Zoltánné (1988), illetve a vidéki nemességéről – a zalai Skublics-családéról Fülöp Géza (1974) vagy a győri Szüts Adolf, egykori megyei alügyész könyveiről Vörös Károly (1955) írt. Ezt a sort folytatta az OSZK Nemzeti téka sorozata Kölcsey Ferenc könyvtárának a bemutatásával (Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai. 2009), most pedig a XIX. század első harmadában Pesten élő, magyar és szerb nyelven egyaránt jelentős alkotó, költő és műfordító Vitkovics Mihály (1778–1929) könyvtárának a rekonstrukciójával.
Vitkovics Egerben született egy több nemzedék óta Magyarországon élő szerb családban. Édesapja, Vitkovics Péter (Petar) szerb ortodox esperes volt Egerben, később Budán; három testvére volt: Gábor (Gavrilo), János (Jovan) és Katalin (Jekaterina). Iskoláit részben Egerben, részben Pesten végezte. Ügyvédként Pesten működött, itt is halt meg viszonylag fiatalon 1829. szeptember 9-én. Művelt, több nyelven beszélő és olvasó ember volt, népszerű ügyvéd, emellett költő és műfordító, Kazinczy Ferenc barátja és Horvát Istvánnal és Szemere Pállal a pesti triász tagja, sok kortárs író és költő jó ismerőse. Szerb utcai otthona az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol az irodalmi viták rendszerint vidám lakomákkal végződtek. A magyar könyvek és folyóiratok – többek között az Auróra és a Tudományos Gyűjtemény – kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. 1810-től özvegy Manoliné sz. Popovics Teodóra pesti házában lakott. (Dóra asszony a szakirodalomban többnyire feleségként szerepel – Vitkovics is sokszor így említi –, de sohasem házasodtak össze.)1
Élete során több mint ezer kötetes könyvtárat gyűjtött, melynek sorsát Bor Kálmán a kötet bevezető tanulmányában ismerteti. Halála előtt két nappal, 1829. szeptember 7-én végrendelkezett; ennek szövegét Kerényi Ferenc (1944-2008) irodalomtörténész találta meg a Pest megyei Levéltárban, és tette közzé először 2002-ben. Ebben Vitkovics könyvtárát öccsére, Jánosra (1785–1849), a tabáni görög nem egyesült plébánosra hagyta „úgy, hogy ő is a familiára hagyja”. (A végrendeletet ismertető vármegyei kisgyűlés jegyzőkönyvét és a hagyatéki eljárás dokumentumainak szövegét másolatban és átiratban – a latin szöveget fordításban – közlik a kötet közreadói.)
Vitkovics könyvtára szerb nyelvű kézirataival együtt később János (1785–1849) fiának, Gábornak (1829–1902) a közvetítésével – aki 1870 és 1882 között több utat szentelt a magyarországi szerb „tárgyi és szellemi értékek” összegyűjtésének – Belgrádba, a szerb nemzeti könyvtárba került. A gazdag anyagot a XIX. század végén egy kiállításon is bemutatták. A második világháború alatt Belgrád bombázása során Vitkovics nemzeti könyvtárban őrzött kéziratai és könyvei megsemmisültek. (Magyar nyelvű kéziratait a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattára őrzi.)
A kötet legfontosabb részét – a családról és Vitkovics tevékenységéről közölt fontos ismeretek mellett – Vitkovics Mihály könyvtárának helyreállított katalógusa teszi ki. A könyvhagyaték számbavételét egy 33 leveles, 1077 tételből álló kéziratos jegyzék dokumentálja, melyet ugyancsak Kerényi Ferenc talált meg. Ebben a jegyzékben kilenc rovat alá sorolták az írásos hagyatékot: sorszám, cím, szerző, kiadó vagy fordító, a kiadás száma, a kiadás helye és ideje, kötetszám, darabszám és megjegyzés („észrevételek”). Nehézségeikről és az alkalmazott eljárásukról az alábbiakat közli Bor Kálmán és Csepregi Klára:
Az adatok bizonyára diktálás alapján kerültek be az előre megvonalazott oldalakra, és félrehallás és/vagy a sietség miatt rövidítve, esetleg rosszul rögzítve kerültek a jegyzékbe, és ezek alapján kellett a bibliotékát rekonstruálniuk;
a jegyzéken a szerző neve helyett sokszor a kiadó vagy a fordító neve szerepelt;
a kiadó nevét és a kiadás számát sem rögzítették többnyire;
a jegyzék a cím után vagy a megjegyzésben közli – a német és a latin nyelvűek kivételével – a dokumentum nyelvét, ami sokat segített a feloldáshoz (pl. 1065. Liber graecae de Imitatione Christi T[h]omas Kempis – – Venetii [1]750 – 1 –)2, bár az egyik kétnyelvű, német-orosz könyv címét latinul írták le (1064. Grammatica germanico-russica – 2od [kiad.] [St. Petersburg] Petropoli 1734.)3.
A jegyzék adatait „könyvtári katalógusok (elsősorban az Országos Széchényi Könyvtár), nyomtatott bibliográfiák, valamint a világhálón elérhető magyar és külföldi, nemzeti és nemzetközi online katalógusok, aukciós katalógusok segítségével” igyekezték kiegészíteni, vagyis az eredeti dokumentum leírását megadni. A szerzők nevét ma használt alakjukban próbálták közölni, az álneveket feloldották. (A cirill betűsök esetében a könyvön szereplő névformát is megadták.) A hosszú címeket értelemszerűen lerövidítették. A jegyzéken szereplő adatokat csak akkor közölték, ha az azonosítás nem sikerült, vagy nem volt lehetséges. (Ez tipográfiailag nem különül el a többiétől.) Ha a jegyzéken szereplő kiadás nem szerepelt a rendelkezésre álló katalógusokban, egy másik kiadás adatait közölték4. A többkötetes, de külön tételszámon szereplő művek esetén a megjegyzésben utaltak a többi kötet tételszámra. (A többpéldányos művek esetében is így jártak el.)
A katalógus 1077 tételéből 1058 a könyv és folyóirat; a maradék 19 tételben atlaszok és térképek (pl. Szerbia kéziratos térképe, 1072), kéziratok – Explanatio urbarii (72), jogi iratok (111, 113, 117), Vitkovics Péter egyik fordítása (422), Vitkovics Mihály tudományos munkái (1068), egy okmány – Vitkovics ügyvédi oklevele (1074), grafikák – rézkarcok (1070–1071), klisék (1075) stb. szerepelnek.
A könyvek közel fele magyar nyelvű (435), százzal kevesebb a latin (322), majdnem ugyanannyi a német és a szerb (143/121); a görög és az orosz 19-19, a francia 7, olasz 1, az „egyéb” 10 tételt tesz ki.
A katalógusrész előtt szerepelnek a Rövidítések (38–40. p.), külön a latin és a cirill/görög betűsek – előbbinél magyar, német, szerb fordítással/feloldással, utóbbinál magyar, német, ill. görög fordítással, feloldással.
A rekonstruált katalógus majdnem 200 oldalas (40–235. p.), és abban a sorrendben következnek a címek, ahogy a jegyzéken, vagyis Vitkovics polcain voltak. (Feltűnő, hogy a jegyzék elején főleg jogi könyvek, míg a végén, a 830–944. szám alatt zömében szerb és orosz, míg a 948–1037. szám között csak német nyelvű könyvek és periodikumok találhatók.)
A szerzők a cirill, illetve görög betűs leírások mellett latin betűs átírást is közöltek, ami vitatható megoldás: elegendő lett volna vagy az egyik, vagy a másik.
Tartalmi összetételüket tekintve a könyvek – a szláv anyag domináns jelenlététől eltekintve – sok hasonlóságot mutatnak a kortárs könyvgyűjteményekkel. Igen jelentős a szépirodalom; a magyar és a magyarra fordított tételek száma 251, az idegen nyelvűeké 201 tétel. A nyelvtudomány, nyelvhelyesség, nyelvtan- és szótárirodalom alkotja a második legnagyobb csoportot (126), míg a történelem csak a harmadik (110). Érthető módon bőséges a jogi, jogtörténeti anyag (81), de gazdag a vallással és a filozófiával kapcsolatos irodalom is (58/40). A természettudományok és a mezőgazdaság (szőlészet-borászat), a földrajz és úti irodalom, valamint az irodalomtörténet, esztétika a következő nagy csoport (38, 29, 27). A neveléssel, az egészséggel, életmóddal és politikával foglalkozó irodalom is éppúgy része Vitkovics könyvtárának, mint – kisebb mértékben ugyan – a mindennapi pénzügyeket, találmányokat vagy életrajzokat tartalmazó könyvei.
Érdekességként rögzítsük, hogy nemcsak Széchényi könyvtárának nyomtatott katalógusait birtokolta, hanem volt egy bibliográfiája a Velencében készült szerb nyomtatványokról is (921. tétel).
Vitkovics Meséji és Verseit két példányban (303/1054), míg Kármán József Fanni hagyományai fordításkötetét (pontosabban szerbre való átköltését) öt példányban rögzíti a jegyzék (897). A folyóiratok, hetilapok, kalendáriumok, almanachok 49 címmel szerepelnek.
A mechanikus elrendezésű – mondjuk ki, rendszer nélküli – anyag szinte kiált mutatók után. A kötet mutatórendszere gazdag, de kissé bonyolult: szerzők összesítve, aztán külön a magyar, szerb, orosz és görög szerzők, fordítók; időrend és nyelv szerint is visszakereshetők a tételek (237–277. p.), majd az időszaki kiadványok évfolyamainak a mutatója következik (nyelvek szerinti bontásban), s a nyomdahelyek mutatójával zárul (a latin, a szerb, orosz, ó- és újgörög nyelvűek külön csoportba rendezve).
Az Ismeretek a jegyzék példányairól rész három oldalon táblázatba rendezve 56 tételről közöl további információkat (hogy előfizetés vagy vétel révén szerezte be, esetleg ajándékba kapta, valamelyik cikkében vagy levelében hivatkozott rá, netán idézett belőle) a korabeli forrásokat is megjelölve, ahonnét az információ származik (279–281. p.).
Vitkovics könyvtárának hagyatéki listájából címmel a jegyzék első és utolsó oldalának kicsinyített és ezért nehezen kisilabizálható facsimiléje (az 1–28. és az 1049–1077. tételek), majd három (német, angol és szerb nyelvű) összefoglaló zárja a kötetet.
Végül néhány kritikai megjegyzés. Apró, de bántó hibák maradtak a szövegben: kihagyások (lemaradt a nap, amikor a barátok hitelesítették a végrendeletet: Szeptember holnapnak [8ik] napján a 23. oldalon), Bartal György titulusa is hibás („[k]irályi személynök” a 31. oldalon), a katalógus-részben is bőven akadnak „elütések” – bizonyára a sietség, illetve a korrektor figyelmetlensége miatt. (Kár, hogy már nem divat az Errata.)
Örvendetes viszont, hogy a végrendelet végrehajtásáról rendelkező latin szöveget fénymásolatban és fordításban is közlik, az örökös Vitkovics Jánosnak a könyvek átvételét igazoló, 1829. november 13-án kelt elismervényét is közreadják. Az annotációk értékes többletinformációkat tartalmaznak, vagy utalnak egy-egy mű összefüggéseire. Jelentős munkát végeztek a szerzők, amikor a nehezen olvasható és hibáktól hemzsegő kéziratos jegyzéket „megfejtették”, átírták, a címeket többhónapos kutatómunkával azonosították. (Aki már próbált hasonlót, tudja, hogy milyen sokrétű és nehéz feladat ez.)
Vitkovics könyvtárának a bemutatása fontos adalékul szolgál a XIX. század eleji magyar művelődéstörténet- és az olvasáskutatás, valamint a magyar-szerb kulturális kölcsönhatások megismerése és kutatása szempontjából.
A kötet szerzői leírták, hogy Vitkovics könyvtára – sok értékes gyűjteményhez hasonlóan – megsemmisült: vigasztalásul elmondhatjuk, hogy egy könyve mégis fennmaradt az Országos Széchényi Könyvtárban, bár a hagyatéki jegyzékben már nem szerepel. Vitkovics Mihály’ Meséji és Verseiről van szó (Pest, 1817. 134 p.), melyet halála évében ajándékozott jó barátja, Horvát István fiának. A kötet tartalmazza a szerző dedikációját és az adományozás dátumát is5. Másrészt a könyvtár számos kötetét már digitalizálták valahol Európában (az OSZK-ban, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban, a Bajor Állami Könyvtárban stb.) vagy az Egyesült Államokban, így az érdeklődő legalább a könyvek tizedébe már otthon is belenézhet az új technika jóvoltából.
Jegyzetek
1. Vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 14. köt. (http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/), Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a legújabb időig 2. Pest:, 1857. 166–174. p., ill. Kohlmann Dezső Mladen Leskovac: Mihajlo Vitković njegov život i rad u srpskoj i mađarskoj književnosti c. könyvéről (1934.) írt ismertetése (http://dda.vmmi.org/kal1935_03_22)
2. Részletesebb leírást közöl róla a francia közös katalógus http://www.sudoc.fr
3. Teutsche Grammatica aus unterschiedenen Auctoribus zusammen getragen und Zum Gebrauch des St. Petersburgischen Gymnasii zum andern mahl herausgegeben. = Nemeckaja grammatika sobrannaja iz raznych avtorov i v pol’zu sanktpeterburgskoi gimnazii. 2. izd. St. Petersburg, bey der Academie der Wissenschaften, 1734.). A http://gdz.sub.uni-goettingen.de/dms/load/img/?PPN=PPN667439315&IDDOC=757066 címen el is olvasható.
4. Kis szerencsével sikerült két kiadást azonosítanom, a 137. és a 225. tételt: az elsőt egy magyar honlap (az axioart.com/), a másikat a francia közös katalógus (http://www.sudoc.fr) segítségével.
5. „Horváth Árpádnak, István Fijának Hazafiúi ösztönül és Emlékül adta 1829m Martius 2án a’ Szerző”– A kötet tartalma. Ajánlás, Mesék két könyvben, Epigrammák, Versek. – Modern kiadások: Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai / [vál., utószó, jegyzetek Vujicsics D. Sztoján]. Bp. ; Novi Sad, 1978. és Vitkovics Mihály válogatott művei / [vál., sajtó alá rend., bev., jegyzetek Lőkös István]. Bp. 1980.