2012. október 18-án az Országgyűlési Könyvtárban (OGYK) az e-könyvek könyvtári kölcsönzéséről rendeztek vitafórumot1. Az eseményen szó esett egy európai kezdeményezésről is, amelynek célja a kereskedelmi forgalomban nem lévő (out-of-commerce2) kiadványokkal, mindenekelőtt az árva művekkel kapcsolatos szerzői jogi kérdések tisztázását jelentősen megkönnyítő informatikai rendszer létrehozása. Ekkoriban már több hónapos múltra tekintett vissza az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és az ARROW (Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works towards Europeana) program magyarországi megvalósításában érdekelt szervezetek közötti együttműködés. E cikk arra vállalkozik, hogy a szakmai nyilvánosságot tájékoztassa a program közelebbi mibenlétéről és az elért eredményekről. Az ARROW bemutatása egyben jó alkalom a könyvtári digitalizálás tágabb jogi környezete és a felmerülő innovatív megoldások ismertetéséhez.

1. Bevezetés

Az ARROW, pontosabban a program kiterjesztésének tekintendő ARROW Plus kezdeményezés ismertetésének további aktualitást kölcsönöz, hogy egy héttel az OGYK-ban rendezett konferenciát követően fogadták el Az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól3  című dokumentumot, melyben hivatkoznak az ARROW-ra mint az árva művekre vonatkozó jogi információk egyik lehetséges forrására.
Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, az európai digitális napirend biztosa egy 2011-es, az ARROW program eredményeit ismertető brüsszeli konferencián4 arról beszélt5, hogy a program, miközben a jogvédett tartalmak hozzáférhetővé tételének támogatásával megteremti egy új gazdasági aktivitás alapjait, a kultúra területén is jelentős előrehaladást hozhat nagy mértékben járulva hozzá a Bölcsek Tanácsa (Comité des Sages) által Új Reneszánszként fémjelzett korszak eljöveteléhez6. Jelen tanulmány címét egy interjúból7 kölcsönöztem, amely Dominique Lacroix blogján látott napvilágot, és arra szerettem volna utalni vele, hogy a tömeges digitalizálással kezdetét vevő Új Reneszánsz az „újrahasznosítható” információk elterjesztésével egy olyan, szellemileg inspiratív közeget hoz létre, amely megfelelő háttere lehet egy új korszak, a digitális felvilágosodás kibontakozásának.

2. A háttér

Az Európai Unió digitális könyvtárainak i2010 kezdeményezése (i2010 Digital Library Initi¬ative) 2005-ben indult az európai digitális menetrend részeként. Célkitűzése az európai kultúra és tudomány forrásműveinek a felhasználók minél szélesebb köre számára történő hozzáférhetővé tétele, valamint e forrásoknak a jövő generációi számára való megőrzése.
Kulcskérdésként vetődik fel – mind a digitalizálhatóság, mind a hozzáférhetőség tekintetében – a művek jogi státuszának tisztázása, illetve mindenekelőtt annak kiderítése, hogy a digitalizálásra kijelölt dokumentum kereskedelmi forgalomban már nem kapható (out-of-commerce) kiadványnak tekintendő-e.

1. ábra
A digitalizálás jogi folyamatának sematikus ábrája

2.1 Out-of-commerce művek
A közgyűjteményekben őrzött, kereskedelmi forgalomban már nem kapható (out-of-commerce) kiadványok digitalizálásáról és hozzáférhetővé tételéről szóló, 2011 szeptemberében napvilágot látott egyetértési megállapodás8 a szükséges engedélyek (licencek) kiadását a közös jogkezelő szervezetek hatáskörébe utalja, egyszersmind kiköti, hogy ezek tagjai és döntéshozói között az érintett szerzőknek és kiadóknak jelentős számban kell képviseltetniük magukat. Az elképzelés szerint a jogtulajdonosok és a digitalizálást végző közgyűjtemények önkéntes alapon kötött megállapodások formájában határozzák meg a jogtulajdonosok díjazását és a digitális tartalmak felhasználásának lehetséges módjait. Hasonlóképpen, a szerződő felek közösen hivatottak dönteni arról, hogy egy kiadvány out-of-commerce-nek minősül-e, vagy sem, illetve együtt kell meghatározzák azoknak a műveknek a körét, amelyekre az adott megállapodás vonatkozik. (Egy mű out-of-commerce voltának megállapításakor támaszkodhatnak a Books in Print adatbázisok tartalmaira. Ezekről bővebben ld. később.) A nyilatkozat értelmében a digitalizálási projekteket már a projekt előkészítési szakaszában széles nyilvánosság előtt kell kommunikálni, hogy az érintettek még az előtt dönthessenek a hozzájárulásukról, hogy a digitalizálásra és felhasználásra sor került volna.

2.1.1 A francia jogi szabályozás
Franciaországban a 2012-es évtől jogszabály9 rendelkezik az out-of-commerce könyvek digitális felhasználásáról. A törvényt, egyedülálló volta miatt, érdemes néhány mondatban ismertetnünk.
A jogszabály, amelynek hatálya a 2011 január 1-eje előtt Franciaországban megjelent, jelenleg sem kereskedelmi forgalomban, sem nyomtatott vagy elektronikus formában való megjelenés alatt nem lévő könyvekre terjed ki, előírja egy szabadon és ingyenesen hozzáférhető, az out-of-commerce könyvek (livres indisponibles) adatait számon tartó nyilvános adatbázis létrehozását, amelynek üzemeltetését, aktualizálását a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France, BnF) hatáskörébe utalja.
Egy könyv nyilvántartásba kerülését bármely személy kezdeményezheti. A szerzőknek és kiadóknak a nyilvántartásba kerülést követően hat hónap áll rendelkezésükre, hogy az adott művet töröltessék az adatbázisból, ellenkező esetben a sokszorosítás és a digitalizálás engedélyezésének joga átszáll egy a kulturális miniszter által megjelölt jogkezelő szervezetre. A jogkezelő ezután írásos ajánlatot tesz a nyomtatott kiadásra vonatkozó jog tulajdonosának, amely alapján utóbbi kizárólagos jelleggel, tíz évre szóló, megújítható licencszerződést köthet a digitális formában történő megjelentetésre. A piacra ilyen módon visszakerülő művek jogdíjainak begyűjtését és méltányos szétosztását a törvény egy olyan közös jogkezelő szervezet feladataként írná elő, amelyben szerzők és kiadók egyenlő módon képviseltetik magukat. Ahogy a Francia Írószövetség (Société des gens de lettres, SGDL) és a Francia Kiadók Szövetsége (Syndicat national de l’édition, SNE) e tárgyban kiadott angol nyelvű közös közleményében10 fogalmaz, a jogszabály lehetőséget biztosít a kiadók és szerzők számára a korábban kiadott művek másodszori kereskedelmi forgalmazására, valamint az ebből származó, őket megillető jogdíjak megszerzésére.

2.1.1.1 A gyakorlat
A törvényben előírt, szellemesen Registre des livres indisponibles en réédition électronique-ra (= kereskedelmi forgalomban nem kapható, elektronikus formában újra kiadott könyvek nyilvántartása), azaz ReLIRE-re (értsd: újraolvas) keresztelt adatbázist11 a BnF 2013. március 21-én indította el.
A törvényi előírás szerinti gyakorlatot a következő ábra illusztrálja:

2. ábra
A francia out-of-commerce törvény alkalmazása

1. a BnF minden év március 21-én frissíti a kereskedelmi forgalomban nem lévő kiadványok nyilvántartását; a kezdeti 2013-as feltöltés során 60 000 cím került fel; (a könyvtár fontolgatja az ARROW rendszert a kiadványok out-of-commerce státuszának ellenőrzésére);
2. hat hónap áll a szerzők és kiadók rendelkezésére, hogy kezdeményezzék egy adott mű törlését a nyilvántartásból;
3. a kormány által megbízott közös jogkezelő szervezet a kérvény benyújtását követő három hónap alatt megvizsgálja, hogy a kezdeményező rendelkezik-e a mű felhasználásának jogával, és így indokoltan kéri-e a mű nyilvántartásból való törlését;
4/A.    amennyiben a közös jogkezelő megállapítja, hogy a kezdeményező rendelkezik a mű felhasználására vonatkozó jogokkal, a BnF megszünteti az érintett kiadvány adatainak elérhetőségét az out-of-commerce kiadványok nyilvántartásában, a kiadó ugyanakkor köteles az ezt követő két év alatt a felhasználási jogát érvényesíteni (4/A/I.);
4/B.    ha a kiadvány nyilvántartásban való megjelenését követő hat hónap során a felhasználásra jogosult szerző vagy kiadó nem emel kifogást, a közös jogkezelő felajánlja a kiadói jog aktuális tulajdonosának, hogy kössön újabb megállapodást a felhasználásra vonatkozóan;
5/A.    ha a kiadó él a lehetőséggel, újabb, kizárólagos jellegű felhasználási engedélyre tehet szert legfeljebb tíz évre, ez az engedély azután meghosszabbítható, ebben az esetben ugyanakkor köteles három éven belül kiadni a művet;
5/B.     ha a kiadó nem él a lehetőséggel, a jogkezelő a felhasználásról megállapodást köthet más kiadóval, legfeljebb öt évre, nem kizárólagos jelleggel.
Mindez idő alatt a szerző bármikor kezdeményezheti a műve kivonását a közös jogkezelésből.

2.1.1.2. A francia jogi szabályozás kritikája
Az out-of-commerce könyvek felhasználásáról szóló törvényt a kihirdetésétől kezdve érték kritikák. A szerzői jogok védelmére alakult Le Droit du Serf12 szervezet két tagja, Sara Doke és Yan Ayerdhal 2013 májusában jogorvoslati kérelmet13 (ún. „recours pour excès de pouvoir”-t, azaz hatáskörtúllépés miatti keresetet) nyújtott be a törvény alkalmazására vonatkozó rendelettel14 szemben. Érveik szerint a rendelet nincs összhangban sem a Berni Egyezményben15, sem a Szellemi Tulajdon Világszervezete Szerzői Jogi Szerződésében16, sem pedig Az emberi jogok európai egyezményében17 foglaltakkal. A kérelem a nyilvántartásba vétel opt-out típusú szabályozásával szemben az alakszerűséghez nem kötöttség elvét hozza fel (az elvről bővebben 2.2.1.1). Míg ugyanis az opt-out eljárásmód azt jelenti, hogy a nyilvántartásba vétel az érintett hozzájárulása nélkül valósul meg, és a nyilvántartásból való törlés utólagos kérelemre történik, addig az említett elv értelmében a szerzői jogok gyakorlásának az alakszerűségtől (értsd: regisztrációtól) függetlennek kell lennie. A Berni Egyezménynek ugyancsak ellentmond, hogy a jogszabály a jogosulttól követeli meg a szerzőség bizonyítását, holott az egyezmény szerint (15. Cikk (1)): „Ahhoz, hogy az ezen Egyezmény által védelemben részesített irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bebizonyításáig ilyenként tekintsék, következésképpen a bitorlók ellen az Unióhoz tartozó országok bíróságai előtt törvényesen eljárhassanak, elegendő, hogy műveiken nevük a szokásos módon fel legyen tüntetve. E bekezdés abban az esetben is alkalmazható, ha ez a név álnév, mihelyt a szerző által felvett álnév semmi kétséget nem hagy személyazonosságát illetően.”
A jogorvoslati kérelem kitér arra, hogy a törvény és a vonatkozó rendelet a kiadói érdekeknek kedvez, amikor lehetővé teszi, hogy a kiadók a szerzők hozzájárulása nélkül jussanak hozzá a digitális kiadások jogaihoz. Szembe megy továbbá a szabályozás az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelvével18, amikor az annak 5. cikkében meghatározott szerzői jogi kivételeken túl egy új kivételt hoz létre (a korlátozások és kivételek kérdéséről lásd bővebben: 2.2.1.2 Korlátozások és kivételek). A beadvány felhívja továbbá a figyelmet arra az ellentmondása, amely a rendelet és a törvény tartalma között húzódik. Míg utóbbi előírja, hogy bárki javasolhat kiadványokat a non-commerce művek nyilvántartásába, addig előbbi egy tudományos bizottság hatáskörébe utalja a könyvlista összeállítását. A kérelem szerzői ebben szintén a kiadói érdekek érvényesülését látják a szerzők érdekeinek érvényesülésével szemben.
A közigazgatási vitákban eljáró Államtanács a kérelmet 2013 júniusában jóváhagyta, ezután két hónap áll a kormányzat rendelkezésére, hogy arra válaszoljon19.
A ReLIRE adatbázis elindulása a külföldi kiadói szövetségek figyelmét is felkeltette, miután – a hangoztatott koncepció ellenében – fordítások is felbukkantak a non-commerce kiadványok listáján.

2.2 Szerzői jogi kivételek

2.2.1 Árva művek
Különböző becslések léteznek arra nézve, hogy a könyvtári állományokban található „digitalizálásra váró” művek mekkora hányada tekinthető „árvának”. Egyes vélekedések úgy tartják, hogy a könyvek körülbelül 20%-a tartozik ebbe a halmazba20. A British Library szerint21 a könyvtár állományában található jogvédett művek 40%-áról mondható el, hogy a jogosultja vagy ismeretlen, vagy ismert ugyan, de a tartózkodási helyét nem lehet megállapítani. Az írott kultúra termékeihez való széles körű hozzáférhetőség igénye, illetve a nagy digitalizálási projektek előtérbe helyezték az árva művek problémáját, és a megkövesedett, évszázados szerzői jogi rendszer újragondolására kényszerítették a terület szakértőit.
Michel Barnier, az Európai Bizottság belső piacért és szolgáltatásokért felelős biztosa az európai digitális közöspiac (EU digital single market) megteremtésének szükségességét hangsúlyozva a szerzői jog által érintett négy célterületet emelt ki, ezek: a közös jogkezelés, az árva művek, az audiovizuális művek online terjesztése, és a jogalkalmazás kikényszerítése.22 Takeshi Hishinuma japán szerzői jogi szakértő egy teljes könyvet szentelt az árva művek problémájának. Könyvében – ahogy annak ismertetéséből23 is kiderül – az alakszerűséghez nem kötöttség elvének dinamikus értelmezésére fekteti a hangsúlyt. Mit jelent ez közelebbről?

2.2.1.1     Az alakszerűséghez nem kötöttség elvének felülvizsgálata
Az alakszerűséghez nem kötöttség elvét a Berni Egyezmény vonatkozó passzusa (5. Cikk (2)) így határozza meg: „E jogok élvezete és gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez és független attól, hogy a mű a származásának országában védelem alatt áll-e. Ennélfogva – az ezen Egyezményben foglalt kikötéseken kívül – a védelem terjedelme, valamint a szerzői jogainak védelmére biztosított eszközök igénybevétele tekintetében kizárólag annak az országnak a törvényei irányadók, ahol a védelmet igénylik.”
Az elv a 19. században született, és célja – a jogtörténet tanúsága szerint – mindenekelőtt a szellemi tulajdon nemzetközi védelmének biztosítása. Az alakszerűség, azaz a művek, illetve tulajdonjogok regisztrációja ennek értelmében csak akkor megengedett, ha támogatja a nemzetközi védelmet, vagyis ösztönözhető, de az alakszerűséghez nem kötöttség elvével szembemegy a kötelezővé tétele. Ezzel összhangban az elv dinamikus értelmezése az önkéntes regisztrálás ösztönzésére fekteti a hangsúlyt, mivel amennyiben a szerzőség vagy jogosultság vélelme nemzetközileg elfogadott (szerzői jogi, illetve mű-) nyilvántartásokon alapul, megvalósul a vélelem határokon átívelő volta, amely a fent említett nemzetközi védelmet szolgálja. Mindez ösztönzőleg hat a szerzőkre, illetve a felhasználók is könnyebben megtalálják a jogosultakat.
A művek és jogtulajdonosaik regisztrációja ugyanakkor nem az egyedüli üdvözítő megoldás, hanem – legalábbis Takeshi Hishinuma szerint – ki kell egészülnie a tulajdonjog nyilvánossá tételének ösztönzésével, a korlátozásokra és kivételekre vonatkozó új normák bevezetésével (vagy az eddigiek módosításával), a szerzői jogvédelem idejének csökkentésével, valamint egy nemzetközi nyilvántartó rendszer felállításával (vö. http://www.globalrepertoiredatabase.com/).

2.2.1.2 Korlátozások és kivételek
A szellemi tulajdon univerzális jellege vagy területhez kötöttsége jelenleg is vita tárgya, így egyhamar nem várható, hogy nemzetközileg elfogadott és alkalmazott jogszabályok fognak minket eligazítani a szerzői jogi kérdésekben. Miután az évszázados, megkövesedett normák sérthetetlennek tűnnek, a téma hivatott szakértői is másfele tapogatóznak, a jelenlegi norma keretei között keresve a megoldásokat. Ezek a törekvések jellemzően a különböző szerzői jogi egyezményekben (Berni Egyezmény, Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS)) lefektetett korlátozások és kivételek24 kiterjesztésére irányulnak, így például a jogorvoslati lehetőség korlátozására az engedély nélküli használat esetén, ha a felhasználó lefolytatta az elvárható (reasonable) jogosultkeresést, vagy különböző szerzői jogi kivételek meghatározására a „fair use” keretében.
Marshall Leaffer az International Review of Intellectual Property and Competition című folyóirat hasábjain ugyancsak a kivételek alkalmazását szorgalmazza az árva művek esetében.25 Úgy véli, hogy ha a felhasználó az elvárható gondos keresést bizonyíthatóan lefolytatta, akkor 1) az utólagos kártérítés lehetőségét a legtöbb esetben meg kell tagadni a jogtulajdonostól, 2) méltányos jogdíjösszeg megfizetését kell kiszabni, 3) nem üzleti jellegű (pl. könyvtári) felhasználás esetén el kell tekinteni a jogdíjtól. Mindemellett jogi úton szükséges sarkallni a jogtulajdonosokat, hogy fedjék fel magukat.
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról26 5. cikke hosszan ecseteli a kivételek és korlátozások egyes eseteit, kitérve a könyvtári felhasználásra is:
„(2) A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:
[…] c) a nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények vagy múzeumok, valamint az archívumok által végzett egyes többszörözési cselekmények tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve sem irányulnak kereskedelmi vagy gazdasági célra”.
A hivatkozott 2. cikk értelmében
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a)     a szerzők számára műveik tekintetében;
b)     az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c)    a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d)    a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;
e)     a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”
Ezzel összhangban fogalmaz az árva művek egyes felhasználási módjairól szóló irányelv, amely – az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatálya értelmében – „az árva művek felhasználásának a tagállamokban letelepedett, nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, illetve múzeumok, valamint archívumok, mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmények és közszolgálati műsorszolgáltatók által a közérdekű feladatukkal kapcsolatos célok elérése érdekében végzett egyes módjaira vonatkozik.”
Az irányelv szerint
„(1) A tagállamok rendelkeznek a 2001/29/EK irányelv 2., illetve 3. cikkében biztosított többszörözési és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételi jogokra vonatkozó kivételről vagy korlátozásról, annak biztosítása érdekében, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek a gyűjteményükben megtalálható árva műveket a következő módokon felhasználhassák:
a)     az árva műnek a 2001/29/EK irányelv 3. cikke szerinti a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele révén;
b)     a 2001/29/EK irányelv 2. cikke szerinti többszörözési cselekmények révén, amelynek célja digitalizálás, hozzáférhetővé tétel, indexelés, katalogizálás, megőrzés vagy helyreállítás.
(2) Az 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek e cikk (1) bekezdésével összhangban kizárólag a – különösen a gyűjteményükben található művek és hangfelvételek megőrzését és helyreállítását, valamint művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgáló – közérdekű feladataikkal kapcsolatos célokra használhatnak fel árva műveket. A szervezetek a felhasználás során kizárólag annak érdekében érhetnek el bevételt, hogy az árva művek digitalizálásával és az árva művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével kapcsolatos költségeiket fedezzék.”

2.2.1.3     Az árva művekre vonatkozó kivétel a magyar jogrendszerben
A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló, 2013 tavaszán megjelent törvénytervezetből27 kiolvasható jogalkotói szándék szerint a jogszabály hatályba lépésével gondoskodik majd az árva művekre vonatkozó kivételek átültetéséről a magyar jogrendszerbe:
„Az új 41/F. § meghatározza, hogy mely intézmények, milyen műtípusok és felhasználási módok tekintetében használhatnak fel hatósági engedély nélkül árva műveket, az alkotások körét az Európai Gazdasági Térség területén kiadott vagy – kiadás hiányában – sugárzott művekre vagy hangfelvételekre szűkítve.
A felhasználás jogosultjai az Szjt. 38. §-ának (5) bekezdésében meghatározott intézmények – a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok – továbbá a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek lehetnek.”
A 41/F. § (1) értelmében tehát az előbbi felsorolás szerinti kedvezményezett intézmény „a gyűjteménye vagy archívuma részét képező árva művet a közérdekű feladata teljesítése érdekében
a)     digitalizálás, hozzáférhetővé tétel, indexelés, katalogizálás, megőrzés vagy helyreállítás céljából szabadon többszörözheti;
b)     a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhetővé teheti oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
A fent soroltakon túl még egy kényes kivétel szabályozása várat magára, ez pedig a megőrzés célú adatkonverzió esete.

2.2.2     A kulturális kivétel esete a digitalizálásban – a „culture-acte2” kezdeményezés és a Lescure-jelentés
A „kulturális kivétel” fogalma azon a felfogáson alapszik, amelynek értelmében a kultúra olyan termék, amelyet a többitől eltérő gazdasági dimenzióban szükséges szemlélni, a kulturális termékeknek a személyiség fejlődésében játszott szerepe ugyanis nagyobb jelentőséggel bír annál, hogy teljes egészében alávethessük őket a piac szabályainak.28
A kulturális kivétel kapcsán említést érdemel az a kezdeményezés, amelyet Aurélie Filippetti, a francia állam kulturális és kommunikációs minisztere indított el 2012 szeptemberében. A culture-acte2 célja
az illegális felhasználás felszámolása az európai gyakorlattal összhangban, valamint a társadalmi elvárások figyelembe vételével;
az alkotótevékenységgel kapcsolatos pénzmozgások szabályozása a kereskedelmi egyensúly megteremtése, valamint
a legnagyobb piaci szereplők túlzott dominanciájának elkerülése érdekében;
javaslatok megfogalmazása a digitalizálás és az alkotótevékenység finanszírozásával, az igény szerinti kínálat kialakításával, a jogkezelés módozataival kapcsolatban a nyilvánosság elvárásai és a digitális tartalmakhoz való minél szélesebb körű hozzáférés érdekében.
A francia kormány még 2012 augusztusában bízta meg Pierre Lescure-t, a Canal+ médiacsoport egykori elnök-vezérigazgatóját, hogy fogalmazza meg gondolatait a kulturális kivételről, illetve magáról a tervezett kezdeményezésről. A 80 javaslatot előterjesztő jelentés kitér a könyvtári digitalizálás kérdésére is. Lescure szerint mindenekelőtt „[a] könyvtárak manapság kevés digitális tartalmat kínálnak, ami nincs összhangban sem a küldetésükkel, sem a felhasználói elvárásokkal.”29
A jelentés szerzője háromlépcsős megoldást javasol. Úgy érvel, hogy először meg kell teremteni a digitális tartalmak könyvtári szolgáltatásának jogi kereteit, ennek érdekében arra ösztönzi a kiadókat, hogy hozzanak létre önkéntes alapon egy szervezetet, amelynek feladata a digitális  tartalmak könyvtári felhasználásának koordinálása, kezelése. Második lépcsőfok a hozzáférés ellenőrzése, és a „kemény DRM” helyett  mindenekelőtt a digitális vízjel használatának támogatása. Ezzel együtt módosítani szükséges a digitális könyvek árszabályozásán30, átlátható, a könyvtárak tekintetében sem diszkriminatív árpolitika folytatására kötelezve a kiadókat. A jelentés végül javasolja, hogy a digitális tartalmak könyvtári szolgáltatása épüljön be a könyvkiadói iparágnak nyújtandó állami támogatások rendszerébe, úgy is, mint a digitalizálási támogatások megítélésének egyik feltétele.

3. Az ARROW és az OSZK

3.1 A kiadványok jogi státusza
Kulcskérdésként vetődik fel mind a digitalizálhatóság, mind a hozzáférhetőség tekintetében a művek jogi státuszának tisztázása, jelesül annak meghatározása, hogy a digitalizálásra kijelölt out-of-commerce kiadvány az alábbi három közül mely kategóriába tartozik:
jogvédett: szerzői és/vagy kizárólagos kiadási jog terheli,
nem jogvédett,
árva mű (orphan work) – jogtulajdonosa ismeretlen.
Az árva mű bővebb definíciója a 2012/28/EU irányelv 2. cikkének (1) pontja szerint: „Egy mű vagy egy hangfelvétel akkor minősül árva műnek, ha […] a gondos jogosultkutatás lefolytatását és rögzítését követően – a mű vagy hangfelvétel valamennyi jogosultja ismeretlen, vagy ha egy vagy több jogosult ismert ugyan, de mindegyikük ismeretlen helyen tartózkodik.”
Többek között a definícióban említett gondos jogosultkutatás támogatását célozza a 2008 szeptemberében indult ARROW program (Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works towards Europeana = Az Europeanaban tárolt jogi információk és árva művek nyilvántartásai), amelynek közelebbi célja: a jogtulajdonosok és az őket megillető jogok beazonosítása, a digitalizálási projektekkel kapcsolatos jogkezelés egyszerűsítése. 2011 februárjáig a következő országok vettek részt a programban: Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

3.2 ARROW Plus
A program kiterjesztése az ARROW Plus, amely¬nek társfinanszírozója az Európai Bizottság és az Információs és Kommunikációs Technológiák Program (IKT), célja pedig új országok – köztük Magyarország – bevonása a rendszerbe. A koordinátor szerepét a FEP (Federation of European Publishers = Európai Könyvkiadók Szövetsége) tölti be. A finanszírozás voltaképp rajta keresztül valósul meg.
Az ARROW az adatforrások megosztott hálózata, amely az alábbi adatbázisokból „táplálkozik”, innen gyűjti össze azokat az információkat, amelyek alapján megállapítható az egyes megjelenési formák (manifesztációk) és az azokhoz tartozó művek szerzői jogi státusza és kiadási állapota, valamint a vonatkozó licencfeltételek, beleértve, hogy az adott mű valószínűsíthetően árva műnek minősül-e:
TEL    –    The European Library;
VIAF    –    Virtual International Authority File;
BiP    –    Books in Print;
RRO    –    reprográfiai szervezetek adatbázisai.
Technikai értelemben tehát az ARROW egy megosztott rendszer (distributed system), vagyis egymással együttműködő adatbázisok hálózata, amelyben a források közötti interoperabilitás a standard megoldások alkalmazásának köszönhetően valósul meg. Neutrális jellege lehetővé teszi az eltérő jogi környezetekhez és üzleti modellekhez való adaptálását.31 A rendszer kiértékelését az Innsbrucki Egyetemi Könyvtár végezte el. Ennek során kiderült, hogy az ARROW használatával jelentős, 72–97% közötti időmegtakarítás érhető el.32

3.3     Az ARROW komponensei
az EU irányelvében és helyük
az OSZK rendszerében
Az 2012/28/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy fogalmaz, „[a]z egyes szóban forgó mű- vagy hangfelvétel-típusok esetében megfelelő forrásokat – a jogosultakkal és a felhasználókkal egyeztetve – az egyes tagállamok határozzák meg, és azoknak magukban kell foglalniuk legalább a mellékletben felsorolt releváns forrásokat.” A melléklet a kiadott könyvek esetében az alábbi forrásokat határozza meg:
„a) a kötelespéldány-állomány, a könyvtári katalógusok, valamint a könyvtárak és egyéb intézmények által vezetett jegyzékek;
b)     a kiadók és szerzők szövetségei az adott országban;
c)     a meglévő adatbázisok és nyilvántartások, a WATCH (Writers, Artists and their Copyright Holders) és az ISBN (International Standard Book Number), valamint a nyomtatásban lévő könyvekre vonatkozó adatbázisok;
d)     az érintett közös jogkezelő szervezetek – különösen a többszörözési jogokat kezelő szervezetek – adatbázisai;
e)     többféle adatbázist és nyilvántartást egyesítő források, köztük a VIAF (Virtual Inter-national Authority Files) és az ARROW (Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works)”.
Vegyük sorra ezek kapcsolatait az ARROW programmal, illetve nézzük meg viszonyulásukat az OSZK rendszeréhez, amelyet az alábbi ábra szemléltet:

3. ábra
Koncepció az ARROW komponenseiről az OSZK rendszerében

3.3.1     „A kötelespéldány-állomány, a könyvtári katalógusok, valamint a könyvtárak és egyéb intézmények által vezetett jegyzékek”
Az ARROW bibliográfiai adatainak forrása a The European Library (TEL), amelybe az OSZK szolgáltat rekordokat, ilyesformán – közvetett módon – hozzájárul az adatbázis műnyilvántartás-komponenséhez.
Az OSZK – törvényi kötelezettségéből adódóan – a Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) építője és gondozója.33 A kurrens nemzeti bibliográfia mindenekelőtt a hazai megjelenésű, kötelespéldányként beszolgáltatott kiadványok feldolgozásán alapszik, amely utóbbi ugyancsak jogszabályban előírt feladat.34 Az OSZK katalógusa tekinthető tehát a legteljesebb körű kötelespéldány-nyilvántartásnak.

3.3.2     „A kiadók és szerzők szövetségei az adott országban”, illetve „az ISBN (International Standard Book Number), valamint a nyomtatásban lévő könyvekre vonatkozó adatbázisok (angol változatban: „databases listing books in print”)”
Az ARROW Plus kapcsolata a kiadókat tömörítő szervezetekkel nyilvánvaló formát ölt abban, hogy a projekt koordinátora az Európai Könyvkiadók Szövetsége (FEP). Az OSZK-val 2012 elején vette fel a kapcsolatot a hazai koordinátor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), amely a FEP teljes jogú tagja.35 Ezzel szoros összefüggésben a nemzeti könyvtár partneri kapcsolatot létesített a Magyar Books in Print Kft-vel, amelynek célja egy minél teljesebb körű kiadói és könyvterjesztői adatbázis, pontosabban – ahogy a cég elnevezéséből kikövetkeztethető – a kereskedelmi forgalomban lévő műveket számon tartó nyilvántartás létrehozása. Azokban a társult államokban, amelyekben nem létezik Books in Print, az ARROW Plus program feladatának tekinti egy ilyen adatbázis létrehozásának támogatását. Hasonló a helyzet a reprográfiai szervezetek elavult vagy eleddig nem is létező adatbázisaival (ld. később).
Az ARROW-ba jól betagolódó, az irányelvben megfogalmazott elvárásoknak leginkább megfelelő Books in Print-típusú adatbázis megvalósításának legkézenfekvőbb módja egy bibliográfiai adatbázis adatainak kiegészítése a forgalmazásra, illetve a felhasználási jogokra és engedélyekre vonatkozó metaadatokkal. Ehhez elengedhetetlen feltétel a (könyvtári, kiadói, könyvterjesztői, közös jogkezelői stb.) adatbázisok közötti együttműködés (interoperabilitás) megvalósítása, amelynek eszköze esetünkben az ONIX for Books (ONline Information Exchange) szabvány alkalmazása.

4. ábra
A könyvipari értéklánc hagyományos adatfolyama

3.3.2.1 Az ONIX metaadat-szabvány
Az ONIX egy XML-alapú metaadat-szabvány a könyvkiadói iparág termékeire vonatkozó információk elektronikus formában történő reprezentálására és kommunikációjára.36 Gazdag adatmező-tartalma lehetőséget biztosít arra, hogy a kiadványok alapvető bibliográfiai adatait kiegészítsük a szerzői jogi státuszra, a kereskedelmi forgalmazásra vonatkozó információkkal. Az ARROW-ban tárolt jogi adatok kapcsán alapvető elvárás az ONIX-szal szemben az FRBR modellel37 való kompatibilitás, a mű- és kiadvány szintű nyilvántartás lehetővé tétele, amely szorosan összefügg a szöveges művek egyedi azonosítására szolgáló ISTC szabványt (International Standard Text Code)38 használó nyilvántartásokkal való interoperabilitás kérdésével. (Hogy értsük, miért fontos elvárás ez: ahhoz, hogy eldöntsük, egy kiadványt terhel-e valamiféle szerzői vagy kiadói jog, nem csupán a művek szerzőjére, hanem a fordítóra, illetve az egyes kiadásokra vonatkozó információkat is ismernünk kell. Az FRBR-modell ennek megfelelően megkülönböztet művet, kifejezési-, valamint megjelenési formát.) További – kézenfekvő – elvárás a bibliográfiai adatcsere-formátumokkal, mindenekelőtt a MARC21 formátummal való kompatibilitás. Az ONIX minél szélesebb körben, a közintézményeken túl a privát szektorban történő elterjesztése az egyik célja – az ARROW mellett – a Linked Heritage projektnek (bővebben ld. 4.1). Az OSZK ennek fényében, valamint összhangban a nemzetközi szabványos könyvazonosító szám (ISBN) használatára vonatkozó MSZ ISO 2108:2005 szabványban előírtakkal39 és az ISBN felhasználói kézikönyvének hatodik nemzetközi kiadásában foglaltakkal40, az ONIX-kompatibilitást szem előtt tartva tervezi ISBN-alkalmazásának teljes körű kötelespéldány-nyilvántartássá, „kötelespéldány-modullá” fejlesztését.
Az ONIX széles körű elterjedésének felbecsülhetetlen haszna, pozitív velejárója lehet a könyvipari értéklánc adatfolyamainak a költséghatékonyságot támogató, a metaadat-minőséget növelő optimalizálódása.41 Miközben a „hagyományos” adatfolyamokat (4. ábra) újszerű adatfolyamok (5. ábra) váltják fel, a könyvtár a magánszektorban keletkezett metaadatok (magrekordok) alapján nem csupán saját bibliográfiai tevékenységét tudja gyorsabban és ésszerűbben ellátni, de egyben minőségi metaadat-szolgáltatást is végezhet a könyvterjesztői adatbázisok üzemeltetői számára (6. ábra).

5. ábra
Újszerű adatfolyam alkalmazása a könyvipari értékláncban

6. ábra
A metaadat-kontroll modellje

3.3.3     „Az érintett közös jogkezelő szervezetek – különösen a többszörözési jogokat kezelő szervezetek – adatbázisai”
A közös jogkezelő szervezetekkel (ilyen Magyarországon a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE), illetve a több szervezetet, így a MASZRÉ-t is magában tömörítő Magyar Reprográfiai Szövetség (MRSZ)), valamint az ezek felügyeletét ellátó Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával (SZTNH) való szoros együttműködés egy az ARROW-éhoz hasonló ambíciójú kezdeményezés számára megkerülhetetlen. Az ARROW Plus 2013 januárjában megrendezett brüsszeli tanácskozásán konkrét példákat láthattunk korszerű, a kiadói adatszolgáltatást nagyban egyszerűsítő reprográfiai adatbázisok megvalósulására. A projekt által kínált standard alkalmazás testreszabásával korszerű, a kiadói adatszolgáltatást nagyban leegyszerűsítő bejelentő felület alakítható ki, amely azáltal, hogy kiváltja a szerzői jogi információk nehézkes, leginkább manuális megoldásokon alapuló áramoltatását, az adatszolgáltatási hajlandóságot is pozitív irányban befolyásolhatja.

3.3.3.1 Kollektív licenc
Az előbb említett pozitív hatást erősítheti a kollektív licencelési eljárások alkalmazása. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a reprográfiai szervezetek meghatalmazásokat gyűjtenek a szerzőktől és kiadóktól az egyes művek vagy műcsoportok vonatkozásában, és ezzel megteremtik a hatékony jogtulajdonosi érdekérvényesítés felté­teleit. A szervezetek feladata természetesen nem merül ki a licencek érvényesítésében, a szükséges mandátumok beszerzésében, mindezen felül – nyilvántartásaikra támaszkodva – naprakész információkat nyújthatnak a kollektív licenc alá nem tartozó szerzőkről, kiadókról, művekről, figyelhetik a licencek érvényességi idejének lejárását, valamint kivehetik részüket a gondos jogosultkutatás lefolytatásából.

3.3.3.2 IFRRO standard szoftver
Látható, hogy a kulturális örökség digitalizálása tekintetében kulcsfontosságú a közös jogkezelés problémájának megoldása, amelyhez elengedhetetlen egy erre alkalmas, megbízható műnyilvántartó adatbázis megléte, valamint a jogtisztaság megteremtéséhez szükséges (licencelési) mechanizmusok beépítése a jogkezelő szervezetek munkafolyamataiba, valamint – nem utolsósorban – a szükséges jogszabályi környezet létrehozása, amely esetünkben az árva művekről szóló EU-irányelv implementálását jelenti. Az ARROW szakemberei ugyancsak megfogalmazták, melyek a rendszer megvalósulásának felté­telei a reprográfiai szervezetek vonatkozásában. Ezek, az eddigiekben említetteken kívül:
egy nemzeti (országos hatókörű) reprográfiai szervezet vagy közös jogkezelő megléte;
megfelelő műszaki infrastruktúra; ARROW-kompatibilis standard input- és output; szabványos kommunikációs protokollok alkalmazása.
Műszaki szempontból prioritást érdemel az ONIX-RS (Rights Information Services) formátum használata. Arra az esetre, ha a reprográfiai szervezet nem rendelkezik saját jogi adminisztrációs rendszerrel a Reprográfiai Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Reproduction Rights Organisations, IFRRO) kifejlesztett egy standard szoftvert, amelynek az ARROW program keretében továbbfejlesztett, ARROW-kompatibilissá tett verziója biztosítja a kapcsolódást a rendszerhez. Ennek helyi alkalmazása esetén a reprográfiai szervezetek feladatai kimerülnek a folyamatos adatfeltöltésről (jogtulajdonosok, művek adatai, egyéb jogi adatok) való gondoskodásban, beleértve a pontos adatszolgáltatás biztosítását, valamint – szükség esetén – az adattartalmak bővítését, naprakészre hozatalát.
3.3.4     „Többféle adatbázist és nyilvántartást egyesítő források, köztük a VIAF (Virtual International Authority Fi¬les)”
Az OSZK további hozzájárulása az ARROW rendszeréhez a nemzeti besorolási állomány, avagy nemzeti névtér egy lényegi komponensének, a könyvtár integrált rendszerében rögzített személynév-típusú rekordállománynak a rendelkezésre bocsátása, ami az OCLC (Online Computer Library Center) által működtetett Nemzetközi Virtuális Besorolási Állományon (The Virtual International Authority File = VIAF) keresztül valósul meg. A VIAF célja, hogy az egyes nemzeti besorolási adatállományokat (authority fájlokat) egyetlen, egységes besorolási adatállománnyá kapcsolja össze. Az OSZK által szolgáltatott rekordokat tehát az ARROW hasznosítja a szerzői jogi nyilvántartása számára.

4. Projektösszefüggések

4.1 A Linked Heritage projekt
A Linked Heritage egy harminc hónapos EU-projekt, amely 2011 áprilisában indult az OSZK részvételével. Célja az Europeana új tartalmakkal való gazdagítása, valamint az elérhetőség és visszakereshetőség minél szélesebb körű biztosítása a metaadatok minőségének fokozásával, szemantikai képességeik, „újrahasznosíthatóságuk” kiterjesztésével. A privát szektorban, így például a kiadói szférában keletkező metaadatok felhasználására koncentrál a projekt 4. munkacsomagja, amelynek munkáját – nem véletlenül – az ONIX fejlesztéséért felelős EDItEUR szervezet koordinálja.
A projekt 2012 novemberi, lisszaboni plenáris találkozóján Graham Bell, az  EDItEUR vezető szakembere előadásában kitért arra, hogy az Europeanaban tárolt adatok felhasználását a privát szektorban mindenekelőtt az akadályozza, hogy a kiadók és könyvterjesztők felfogásában ezek az adatok nem elég gazdagok, és úgy vélik, más forrásokból jobb minőségűekhez juthatnak hozzá, másfelől kevésbé csábítóvá teszi számukra az Europeana rekordjait, hogy azok nem tartalmaznak licencadatokat. Ami az első felvetést illeti, említést érdemel, hogy több tanulmány is foglalkozik a metaadatok és az értékesítési hatékonyság összefüggéseivel.42 Fontos volna magyar viszonylatban is megvizsgálni, hogy a könyvterjesztői adatbázisok adatai vagy a nemzeti bibliográfiák nyújtanak-e több, illetve pontosabb tájékoztatást egy-egy kiadványra vonatkozólag, illetve hogy a könyvtári adatbázisok alaposan feltárt, esetlegesen rövid recenziókkal is ellátott bibliográfiai tételei nem vonják-e magukra jobban a felhasználói, vásárlói érdeklődést, mint egyes online könyváruházak igényesnek kevéssé nevezhető dokumentumleírásai. Ami a licencadatok hiányát illeti, erre – ahogy arra Graham Bell is utalt előadásában – az ARROW tűnik a kézenfekvő válasznak.

4.2 Nemzeti Névtér
Az Országos Széchényi Könyvtár 2011 augusztusában megkereste a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) egy nemzeti besorolási állomány létrehozására irányuló közgyűjteményi együttműködés (Nemzeti Névtér Együttműködés) kezdeményezésének a tervével. Ezt követően, miután úgy gondoltuk, hogy a nemzeti névtér alapját, legfőbb építőelemeit elsősorban azok az OSZK adatbázisaiban található, névtér-jellegű adatállományok jelentik, amelyek a nemzeti bibliográfia építésének és a hungaricumkutatáshoz szükséges adatforrások gépi feldolgozásának a „melléktermékeiként” jöttek létre, elkezdtük mindezek számbavételét, felhasználhatóságuk, „összetölthetőségük” vizsgálatát, mindezt abban a reményben, hogy hamarosan rendelkezésünkre állnak azok a pályázati (vagy egyéb) források, amelyek lehetőséget nyújtanak a nemzeti névtér rendszerének létrehozásához és fenntartásához elengedhetetlen infrastruktúra megteremtéséhez.43
Az ARROW és a nemzeti névtér kezdeményezése több ponton is összeér. Egyfelől a nemzeti névtér jelentős tartalmi bővítése, az adatkontroll, ezáltal a minőség biztosítása egy névtér-szerkesztőség felállításával, mind-mind nagyban hozzájárul az ARROW egyik fontos adatforrásának, a VIAF-nak a használhatóságához. Másfelől a nemzeti névtér egyik lényegi komponense az OSZK és a közművelődési könyvtárak átfogó tezaurusza, a Köztaurusz, amely jelenleg megközelítőleg 140 000 lexikai egységet tartalmaz. Mindeközben a könyvkiadói iparág képviselői a 2012-es Frankfurti Könyvvásáron bejelentették abbéli szándékukat, hogy egy új, nemzetközi standardot dolgozzanak ki a könyvek tematikai kategorizálására.44 A Thema projekt 16 ország részvételével indult el. Az ARROW projektmenedzsmentjével való informális eszmecsere során már felvetődött a leendő standard hierarchikus tárgyszójegyzék kategóriának a Köztauruszban található fogalomkészlettel való egyeztetése, összehangolása.

4.3 ELDORADO
Az Új Széchenyi Tervhez kapcsolódóan 2012 júniusában meghirdetett TÁMOP-3.2.4.B-11/1 pályázat45 célja egy új elektronikus dokumentumküldő szolgáltatás létrehozásának támogatása. Maga a pályázati felhívás így fogalmaz: „[a] létrejövő országos hatáskörű elektronikus dokumentumküldő rendszer (OEDR) célja annak lehetővé tétele, hogy a szerzői jog által nem védett dokumentumok mellett a szerzői jog által védett könyvtári dokumentumok is eljuthassanak a felhasználókhoz, olvasókhoz, ezzel segítve képzésüket, oktatásukat” (kiemelés tőlem, D.Sz.). Miután a támogatást elnyerte, az OSZK 2012 novemberében elindította az új szolgáltatás kialakítására irányuló, 2014 októberében záruló projektjét. A felállítandó rendszer az ELDORADO nevet kapta, amelynek feloldása: ELektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtára.46 Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy a jogvédett művek digitális másolatainak szolgáltatása okán az OSZK-nak elemi érdeke az ARROW magyarországi meghonosítása.
Az ELDORADO célkitűzése egyébiránt összecseng azzal, amit a Google Books projekt végső célként meghatároz, vagyis egy olyan „átfogó, kereshető, virtuális katalógus létrehozásával, amely minden könyvre kiterjed, függetlenül attól, hogy milyen nyelven íródott, és egyszerre segíti a felhasználót abban, hogy új könyveket fedezzen föl, valamint a kiadót, hogy új olvasókat találjon”47. Az OSZK projektjének ambíciója természetesen mindezen célok magyarországi vonatkozásban történő megvalósítására terjed ki.

5. Fenntarthatóság

5.1 Books in Print
Az ARROW hiányzó magyarországi pillérei közül az egyik a Books in Print-típusú nyilvántartás (BiP), ennek felállításakor – a megfelelő fejlesztések, így például az ONIX-kompatibilitás megvalósítását követően – elsődleges adatforrásként támaszkodhatunk a nemzeti bibliográfiai ügynökségek és nemzeti ISBN irodák adatszolgáltatására. Magyarországon mind a nemzeti bibliográfia építése, mind az ISBN-számok kiadása/kezelése az OSZK törvényben elrendelt feladata.48 Problémát jelent ugyanakkor a fenntarthatóság, mindenekelőtt az adattartalom, az adott kiadvány out-of-commerce vagy in-commerce voltára utaló információk frissítése, amely jellemzően nem könyvtári feladat.
Míg a projekt fedezi a BiP rendszer alapjául szolgáló rendszer kifejlesztését, a helyi adaptálás és a kezdeti adatfeltöltés költségeit, addig kérdéses a projekt befejezése után felmerülő működtetési költségek (hosztolás, hardver és szoftver karbantartása, marketing stb.) forrása. A szükséges bevétel előteremtésére a projektrésztvevők különböző megoldásokat javasoltak az adatbázis licencbe adásától kezdve a közfinanszírozáson keresztül a hozzáadott értékű szolgáltatásokig. Utóbbi jelentheti például a kiadói adatbázisok adatainak a könyvkereskedői igények szerinti konverzióját, illetve a felhasználói rendeléseknek a rendszeren keresztül történő továbbítását.
Említésre méltó a Magyar Books in Print Kft. példaértékű elképzelése: az általuk (Kőszeghy Péter által) kifejlesztett – Opus névre keresztelt – rendszer alkalmas eszköz a kiadói adatszolgáltatás, valamint az ISBN-számigénylés lebonyolítására, ezzel együtt a könyvkiadás teljes munkafolyamatának kezelésére. A – tervek szerint díjmentesen rendelkezésre bocsátott – rendszer használata többszörösen is kifizetődő a kiadó számára: egyszerűsödik mind a rendeletileg előírt adatszolgáltatás, mind az ISBN-számok igénylése; könnyebbé válik a kiadói tevékenység munkafolyamatainak vezérlése, valamint – a szabványos kimenet révén – a könyvterjesztői adatbázisok információkkal való feltöltése. Nem mellesleg a rendszer implementálásával megvalósul a Books in Print nyilvántartás folyamatos adatfrissülése.

5.1.1 A BiP és a CIP (Cataloging in Publication) szolgáltatás
Egyfajta Books in Print nyilvántartás létrehozását szolgálják a CIP (Cataloging in Publication) szolgáltatások, amelyek a kiadványokba nyomtatható bibliográfiai leírásokat kínálnak a nyomtatásra előkészített dokumentum adatai alapján. A CIP-szolgáltató könyvtár tehát a kiadó által előzetesen megküldött információk alapján készít el egy leírást, amely – a későbbi teljes bibliográfiai leírás magrekordjaként – bekerül egy szabadon böngészhető adatbázisba. A Cseh Nemzeti Könyvtár az ISBN-felhasználásról szóló kiadói bejelentéssel kapcsolja össze a szolgáltatást49, vagyis egyszerre tesz eleget a kiadó a bejelentési kötelezettségének, igényel CIP-rekordot, illetve teszi lehetővé a nemzeti könyvtár számára, hogy értesüljön a kötelespéldányként beszolgáltatandó kiadvány megjelenéséről.

5.2     Reprográfiai szervezetek adatbázisai
Kétség nem fér hozzá, hogy a közös jogkezelés megoldása – történjen bár a történeti egyezmények kritikus újragondolásával, opt-out alapokon (ld. francia modell), vagy az immáron hagyományosnak mondható európai normákat követve, a szerzők önkéntes adatszolgáltatását tekintve alapelvnek – a tömeges (large-scale) digitalizálások lebonyolítása szempontjából elengedhetetlen. Abban, hogy ehhez szükséges egy megfelelő adatbáziskeret létrehozása, maguk az érdekeltek is egyetértenek.50 Az IFRRO program által rendelkezésre bocsátott standard szoftver (ld. 3.3.3.2) komoly műszaki támogatást jelenthet, a fenntarthatóság szempontjából ugyanakkor fontos a kiadványokra vonatkozó szerzői jogi adatok folyamatos gyűjtése, naprakészen tartása. Ezzel kapcsolatban felmerül a jogi szabályozás megváltoztatásának igénye.
Megoldásként kínálkozik a kötelespéldány-rendeletben előírt kiadói jelentés tartalmának kiegészítése a szerzői jogi adatokkal. Ily módon a kiadók a kiadvány-statisztika és a kötelespéldányok beszolgáltatásának ellenőrzése céljából szolgáltatott adatokkal együtt beküldhetnék a közös jogkezelés szempontjából fontos (jogtulajdonosi) információkat. Bíztató, egyben megfelelő hivatkozási alapot jelenthet a jogszabályi változtatást illetően, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által 2012 decemberében kiadott Jedlik-terv több ponton is említi az ARROW-t51, valamint – a korábban említett egyetértési megállapodással (ld. 8. jegyzet) összefüggésben – általánosságban is kitér az out-of-commerce művek (tömeges) digitalizálhatóságával kapcsolatban felmerülő problémák, így a hatékony közös jogkezelés megoldásának kérdésére.52
A fenntarthatóságot segítheti elő a reprográfiai szervezet szolgáltatáskínálatának bővítése a már előzőleg említett nemzetközi szövegazonosítók (ISTC, 3.3.2.1) vagy a szerzők, illetve kiadók azonosítására szolgáló ún. International Standard Name Identifierek (ISNI)53 kiadásával, kezelésével.

6. Egy új könyvtári stratégia felé

Az Európai Parlament és a Tanács árva művekről szóló irányelve indoklásában leszögezi (5): „A szerzői jog a kreatív iparág gazdasági alapját képezi, mivel serkenti az innovációt, a kreatív tevékenységet, a beruházást és az új alkotások létrejöttét.”54 A könyvtár a szellemi alkotómunka termékeinek forgalmazója: ebbéli minőségében törekednie kell a szerzői jogok hatékony érvényesítésére, ezzel is hozzájárulva annak – az előzőekben felsorolt – jótéteményeihez. Szükséges emellett, hogy a társadalmi szerepüket újradefiniáló könyvtárak a közvetett („láthatatlan”) megtérülést célzó működésüket új alapokra helyezzék, valamint hogy a közvetlen gazdaságserkentő hatással bíró, illetve innovatív tevékenységeket a korábbiaknál hangsúlyosabban jelenítsék meg stratégiájukban. Mindezek érdekében – többek között – az alábbi területekre érdemes fókuszálniuk:
a szabványok, illetve szabványos megoldások elterjesztése a magánszektorban, valamint – ezzel szoros összefüggésben –
a könyvipari értéklánc adatfolyamainak optimalizálása;
digitális tartalomközvetítés, átfogó e-könyv-katalógus létrehozása;
szerzői jogi adatszolgáltatás;
minőségi metaadatok szolgáltatása a könyvterjesztői adatbázisok számára.

7. Zárszó

A digitális felvilágosodás nem csupán a digitális középkorból való kilábalást55, a különböző dokumentumtípusok tömeges digitalizálását és hozzáférhetővé tételét foglalja magában, hanem a kultúráért, közművelődésért felelős intézmények újfajta szerepvállalásait, illetve képességüket a változó gazdasági környezethez való adaptálódásra.

Köszönetnyilvánítás
Köszönöm dr. Munkácsi Péternek, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium munkatársának, hogy a cikk témája szempontjából fontos forrásokra felhívta a figyelmem, valamint dr. Pétervári Kingának, az OSZK Jogi és Igazgatási osztálya vezetőjének, hogy jogi szempontból átnézte az írásomat.
A szerző

Jegyzetek
1.     A magyarországi könyvtárak és könyvkiadók III. egyeztetési fóruma = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 60. évf. 2013. 5. sz. 228-229. p.
2.     Az out-of-commerce az out-of-print-énél szélesebb jelentéstartománnyal bíró fogalom.; az utóbbi helyett való előnyben részesítése azért indokolt, mert nemcsak a nyomtatott formában történő forgalmazás lehetőségével számol, hanem arra is utal, hogy az adott mű igény szerint nyomtatott (ún. print on demand) kiadványként sincs kereskedelmi forgalomban.
3.     Az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól – http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2012:299:0005:0012:HU:PDF (Megtekintve: 2013. június 27.)
4.     ARROW – the right way to rights information (Brüsszel – Residence Palace, 2011. március 10.)
5.     Neelie Kroes Vice-President of the European Commission responsible for the Digital Agenda Addressing the orphan works challenge IFRRO (The International Federation of Reproduction Rights Organisations) launch of ARROW+ (Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works towards Europeana) Brussels, 10 March 2011 – http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-11-163_en.htm?locale=en (Megtekintve: 2013. június 7.)
6.     Digitális menetrend: a „bölcsek tanácsa” szerint Európa kulturális örökségének online elérhetővé tételével új korszak, a „digitális reneszánsz” veheti kezdetét – http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-17_hu.htm  (Megtekintve: 2013. június 7.)
7.     La légende noire du monde électronique: Vers des Lumières numériques? – http://reseaux.blog.lemonde.fr/2013/03/24/legende-noire-monde-electronique/ (Megtekintve: 2013. június 7.)
8.     Memorandum of understanding: key principles on the digitisation and making available of out-of-commerce works – http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/copyright-infso/20110920-mou_en.pdf (Megtekintve: 2013. június 27.)
9.     LOI n° 2012-287 du 1er mars 2012 relative à l’exploitation numérique des livres indisponibles du XXe siècle – http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do;jsessionid=?cidTexte=JORFTEXT000025422700&dateTexte=&oldAction=rechJO&categorieLien=id (Megtekintve: 2013. június 27.)
10. http://www.ifrro.org/sites/default/files/communique_sne_sgdl_-_livres_indisponibles_xxeme_siecle_23_02_12_english.pdf (Megtekintve: 2013. június 27.)
11.     http://relire.bnf.fr/ (Megtekintve: 2013. június 27.)
12.     http://ledroitduserf.wordpress.com/ (Megtekintve: 2013. június 27.)
13.     http://ledroitduserf.wordpress.com/2013/05/05/recours/ (Megtekintve: 2013. június 27.)
14. http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte=JORFTEXT000027119991&categorieLien=id (Megtekintve: 2013. június 27.)
15.     1975. évi 4. törvényerejű rendelet az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről – http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97500004.TVR (Megtekintve: 2013. június 6.)
16.     2004. évi XLIX. törvény a Szellemi Tulajdon Világszervezete 1996. december 20-án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződésének, valamint Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződésének kihirdetéséről – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400049.TV (Megtekintve: 2013. június 27.)
17.     1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről – http://www.hunsor.se/dosszie/ejd03.pdf (Megtekintve: 2013. június 27.)
18.     Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról – http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0029:HU:HTML (Megtekintve: 2013. június 10.)
19.     http://www.actualitte.com/legislation/oeuvres-indisponibles-le-conseil-d-etat-questionne-matignon-et-valois-43160.htm (Megtekintve: 2013. június 28.)
20.     Kroesn 2011
21.     Orphan works and mass digitisation – http://pressand policy.bl.uk/imagelibrary/downloadMedia.ashx?Media DetailsID=635 (Megtekintve: 2013. június 6.)
22.     BARNIER, Michel: To be or not to be : le droit d’auteur fait toute la différence – http://www.cisac.org/CisacPortal/initConsultDoc.do?idDoc=21896 (Megtekintve: 2012. június 6.)
23.     TAKESHI Hishinuma: Orphan works: vitalization, modification, and creation of an international norm = Journal of Intellectual Property Law & Practice, 7. köt. 2012. 6. sz. 475-477. p.
24.     Az Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS) 13. cikke a következőképpen rendelkezik a korlátozások és kivételek tekintetében: „A kizárólagos jogokra való korlátozásokat és kivételeket a tagok olyan különleges esetekre szorítják, amelyek nem állnak ellentétben a mű szokásos felhasználásával, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.” (Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól /TRIPS/) – http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:21994A1223%2817%29:HU:NOT, (Megtekintve: 2013. június 6.)
25.     LEAFFER, Marshall: The time has arrived to give orphan works a home = International Review of Intellectual Property and Competition Law, 43. köt. 2012. 6. sz. 623-625. p.
26.     Ld. 18. jegyzet
27.     Tervezet-előterjesztés (2013. évi … törvény a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról) – http://www.kormany.hu/download/2/a2/e0000/szellemi_tulajdon_mod.pdf (Megtekintve: 2013. június 10.)
28.     Culture-acte 2 : 80 propositions sur les contenus culturels numériques – http://www.culturecommunication.gouv.fr/Actualites/A-la-une/Culture-acte-2-80-propositions-sur-les-contenus-culturels-numeriques (Megtekintve: 2013. június 28.)
29.     Rapport Lescure : „L’offre numérique en bibliothèque n’est pas à la hauteur” – http://www.localtis.info/cs/ContentServer?pagename=Localtis%2FLOCActu%2FArticleActualite&jid=1250265207161&cid=1250265203823 (Megtekintve: 2013. június 10.)
30.     LOI n° 2011-590 du 26 mai 2011 relative au prix du livre numérique – http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte=JORFTEXT000024079563&dateTexte&categorieLien=id (Megtekintve: 2013. június 11.)
31.     ATTANASIO, Piero: ARROW – What, why and how – http://www.arrow-net.eu/sites/default/files/Piero%20Attanasio.pdf (Megtekintve: 2013. június 7.)
32.     CAROLI, Cinzia – SCIPIONE, Gabriella – RRAPI, Elda – TROTTA, Giuseppe: ARROW: Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works towards Europeana = D-Lib Magazine, 18. köt. 2012. 1–2. sz. – http://www.dlib.org/dlib/january12/caroli/01caroli.html (Megtekintve: 2013. június 7.)
33.     1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről, 61. § (4) d) – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700140.TV (Megtekintve: 2013. június 28.)
34.     60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról, 11. § (1) a) – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800060.KOR (Megtekintve: 2013. június 28.)
35.     Az ARROW Plus Nemzeti Képviselők Összejövetelére 2012. január 24-én, az ARROW Plus magyar képviselete alakuló ülésére 2012. május 29-én került sor. Az OSZK mindkét rendezvényen képviseltette magát.
36.     Bővebben ld.: MOHAY Anikó: ONIX (Online Information Exchange) = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 21. évf. 2012. 5. sz. 24-26. p.
37.     Functional Requirements for Bibliographic Records (FRBR) – http://en.wikipedia.org/wiki/Functional_Requirements_for_Bibliographic_Records (Megtekintve: 2013. július 23.)
38.     International Standard Text Code (ISTC) – http://www.istc-international.org/html/ (Megtekintve: 2013. július 23.)
39.     A szabvány E2.1. pontja a következőképpen fogalmaz: „Az ISBN-rendszer metaadat-követelményeinek összeférhetőeknek kell lenniük az EDItEUR és a hozzá tartozó szervezetek által gondozott ONIX nemzetközi termékinformáció szabványokkal.” (MSZ ISO 2108. Információ és dokumentáció. Nemzetközi szabványos könyvazonosító szám (ISBN). Budapest, Magyar Szabványügyi Testület, 2005. 19. p.)
40.     ISBN users’ manual international edition. 6th ed. London, International ISBN Agency, 2012. 12. p.
41.     Bővebben ld.: DANCS Szabolcs: Kto bude budovať naše katalógy? MARC a ONIX: starý koncept a nová perspektíva = ITlib, 16. évf. 2013. 1. sz. 37-39. p. – http://itlib.cvtisr.sk/archiv/2013/1/kto-bude-budovat-nase-katalogy.-marc-a-onix-stary-koncept-a-nova-perspektiva.html?page_id=2378 (Megtekintve: 2013. augusztus 1.)
42.     BREEDT, Andre – WALTER, David: White paper: The link between metadata and sales – http://www.isbn.nielsenbook.co.uk/uploads/3971_Nielsen_Metadata_white_paper_A4.pdf (Megtekintve: 2013. július 29.)
43.     Példamutató kezdeményezés a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis, amely a Cseh Nemzeti Könyvtár által koordinált közgyűjteményi kooperációban valósul meg. A könyvtár kebelében két osztály irányítja a projektet, illetve látja el a szerkesztői feladatokat: míg a tárgyszavak tekintetében a Nemzeti Tárgyszó Besorolási és Tartalmi Feltáró Osztály  dolga a beérkezett rekordjavaslatok javítása/jóváhagyása, addig a személynevek és testületi nevek esetén egy különálló szervezeti egység, a Nemzeti Személynév Besorolási Osztály végzi el ezt a munkát. A témáról bővebben DANCS Szabolcs: Hogyan építsünk nemzeti névteret? Egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22. évf. 2013. 7. sz. 22-29. p.
44.     New global subject codes standard launches at Frankfurt Book Fair – http://www.bic.org.uk/files/pdfs/THEMA%20PRESS%20RELEASE%20–%20UK%20VERSION.pdf (Megtekintve: 2013. július 29.)
45.     TÁMOP-3.2.4.B-11/1 „Tudásdepó-Expressz” – Országos könyvtári szolgáltatások bővítése, fejlesztése az oktatás és képzés támogatásának érdekében – http://www.nfu.hu/download/40825/Palyazati_felhivas_Tudasdepo_Expressz_B.pdf (Megtekintve: 2013. június 6.)
46.     A projektről bővebben: KÁLDOS János: ELDORADO – Az Elektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere: vízió és helyzetjelentés = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22. évf. 2013. 5. sz. 22-30. p.
47.     http://www.google.com/googlebooks/library/index.html
48.     Ld. 33. jegyzet
49.     O.K. : Ohlášené knihy Národní agentuře ISBN v ČR, Národní agentuře ISMN v ČR, Agentuře CIP – http://sigma.nkp.cz/web/ok.htm (Megtekintve: 2013. június 11.)
50.     Ld. 1. jegyzet
51.     Jedlik-terv: nemzeti stratégia a szellemi tulajdon védelmére, 2013-2016. Budapest, Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, 2012. 67. 149. p.
52.     U.o., 149. p.
53.     http://www.isni.org/ (Megtekintve: 2013. június 25.)
54.     Ld. 3. jegyzet
55.     Az Európai Bizottság mellett működő Bölcsek Tanácsa (Comité des Sages) Új Reneszánsz című, Európa kulturális örökségének digitalizálásáról szóló 2011 januári jelentése úgy fogalmaz: „Célunk, hogy a digitális sötét középkor helyett a digitális reneszánsz kora köszöntsön Európára.” (The New Renaissance: report of the ’Comité des Sages’, 7. p. – http://ec.europa.eu/information_society/activities/digital_libraries/doc/refgroup/final_report_cds.pdf (Megtekintve: 2013. június 24.))

Beérkezett 2013. június 31.