Korszerű bevezetés a könyvtártudományba

BAWDEN, David – ROBINSON, Lyn
Introduction to information science / David Bawden and Lyn Robinson. – London : Facet, cop. 2012. – XXX, 351 p.
ISBN 978-1-85604-810-1

A kötet szerzői nemzetközileg elismert szakemberek: mindketten a londoni City Egyetem oktatói. David Bawden egyúttal a kiemelkedő szakfolyóirat, a Journal of Documentation szerkesztője. Sokan ismerik őket idehaza is, sokaknak személyes ismerősei lettek, hiszen különféle tanfolyamokat vezettek Budapesten, és a Közép-Európai Egyetem nyári kurzusait is itt tartották. Valószínűleg széles körű ismertségükkel is magyarázható könyvüknek az a szokatlan vonása, hogy nem egy, hanem hat előszót találunk benne. Ezeket ugyanis olyan neves szakemberek írták, mint Theresa Dirndorfer Anderson (Sydney), Andrew Dillon (Austin, TX), Jonathan Furner (Los Angeles, CA), Birger Hjørland (Koppenhága), Fidelia Ibekwe-SanJuan (Lyon) és Maja Žumer (Ljubljana). Ez a lista annak is érdekes, aki a fenti neveket vagy azok egy részét nem ismeri. „Földrajzi” elhelyezkedésük ugyanis mindenképpen figyelemre méltó. Természetesen újdonságot, új megközelítést bőven találunk a könyvben, különösen, ha a hazai szakirodalommal vetjük össze. Ezért is szerepel ismertetésünk címében a korszerű szó.
A könyv – címéhez híven – bevezetés az információtudományba. Idehaza már sokszor olvashattunk arról, hogy minek nevezzük mindazt, amiről például a Könyvtári Figyelő cikkeinek jelentős része szól. Azt mondhatjuk, közmegegyezés van abban, hogy ez a tudományterület a könyvtár- és információtudomány, amelyet – leginkább kényelmi okokból – könyvtártudománynak aposztrofálunk. Tegyük viszont félre azt a kérdést, hogy a fogalmak, amelyek e két elnevezés mögött állnak, azonosak-e azzal, amiről Bawden és Robinson könyve szól, ugyanis – ahogyan a szerzők azt előszavukban jelzik – igen tág területről van szó. Ennélfogva nekünk sem kell vitákba bonyolódnunk, és a szerzők sem próbálnak meg mindent teljes mélységében kifejteni, inkább rámutatnak a legfontosabb kérdésekre, röviden kifejtetik, hogy azok miként függenek össze egymással, megmagyarázzák a terminológiát, továbbá megmutatják, hogy mely forrásokból mélyíthetjük el tudásunkat.
Bevezetésről van szó, tehát ismertetésünk szorítkozhatna arra is, hogy tartalomjegyzék-szerűen felsorolja, miről szól a könyv. Bármennyire legitimnek tekinthető egy recenzióban az ilyen megközelítés, hiba volna ennyivel megelégednünk. A könyv ugyanis sokkal érdekesebb ennél. Itthonról nézve legalábbis ezt kell megállapítanunk. Számos fejezet, részlet inspirál az elmélyülésre és a továbbgondolásra.
Lássuk tehát, hogy miről szó a könyv? Talán mondanunk sem kell, hogy a mű első fejezete az információtudomány mibenlétét és alaptermészetét vizsgálja. Több más, klasszikus meghatározás között itt találjuk Jesse Shera definícióját, amely szerint az információtudomány magában foglalja a tudás teljes fogalmát, bármilyen formában manifesztálódik is az. Shera nagyon bölcsen hozzáteszi, hogy az információtudománynak ilyennek kellene lennie.1 Ha ezek után is feltesszük a kérdést, hogy mit jelent az információtudomány, Michael Buckland (egészen friss) válaszát is megkapjuk. Szerinte három dolgot érthetünk alatta. Az egyik megközelítés alapján az információtudomány érdekeltségi körébe a számítástechnika, az algoritmusok és az információtechnológia tartozik. A második megközelítés fókuszában az entrópiának az információelméletben és az információfizikában elfoglalt helye áll. A harmadik megközelítés a dokumentumokban rögzített információval, a jelentéssel és a tudással foglalkozik, így két régebbi diszciplínából, a könyvtárosságból és a dokumentációból fejlődött ki. Tegyük mindehhez hozzá, hogy Buckland írásának címében is ott van a lehet szó. Címe ugyanis What kind of science can information science be? Ezt magyarra így fordíthatjuk: Milyen tudomány lehet az információtudomány?2
Természetesen a kötet szerzői is adnak definíciót. Ebből emeljük ki egyrészt azt, hogy az információtudomány magában foglalja a tudás számos formáját, másrészt pedig azt, hogy ez a diszciplína a rögzített emberi információra összpontosít.
Annak, hogy hosszasabban foglalkozunk a könyv első fejezetével, egyik oka viszonylag magától értetődik. Az információtudomány „rejtelmeibe” bevezető bármely könyv megírásának egyik legfőbb nehézsége magának a tárgynak a meghatározása. A másik ok az, hogy ezen a fejezeten (is) jól érzékeltethetjük a mű felépítését. Minden fejezet végén találunk ugyanis egy összegzést. Pontosabban kettőt. Ebből a második bekeretezve jelenik meg, jelezve ennek az összegzésnek a fontosságát, mondhatnánk azt, hogy ez az „összegzés összegzése”, amely az előzőnél is tömörebben tartalmazza a tudnivalókat. Azzal, hogy bekeretezve jelenik meg, még jobban vezeti a szemünket és a figyelmünket. A következőkben ezekből a bekeretezett megállapításokból válogatunk majd, igaz, nemcsak ezekre fogjuk mondanivalónak alapozni.
Minden fejezet, így az első végén is ott vannak a legfontosabb olvasnivalók. Az első fejezetben ez négy cikket jelent, amelyek a szerzők szerint világosan mutatják meg az egymástól eltérő megközelítéseket. Ezek közül a legrégebbi is 2007-es. Ezeknek az írásoknak a bibliográfiai adataihoz a kötet szerzőinek egysoros kommentárjai (mondhatnánk annotációi) is társulnak. Aztán jön a felhasznált irodalom jegyzéke is. Az előszavakat író szakemberek többségének neve azután hivatkozásként is gyakran előkerül.
A második, történeti fejezet nem okoz különösebb meglepetést, bár címe érdekes, hiszen magyarra így fordítható: „Az információ története: a dokumentumok históriája”. Egy ilyen fejezet természetesen elengedhetetlenül szükséges, és teljesíti is a vele szemben támasztott elvárásokat.
A következő, az információtudomány paradigmáit tárgyaló fejezet – a paradigmák és szemléletváltások mellett – szakterületünknek a filozófiához, a filozófusokhoz való viszonyát vizsgálja, továbbá ismerteti, hogy miként alapozza azt meg a filozófia, különös tekintettel annak két részterületére, az ismeretelméletre (episztemológiára) és az etikára. Az áttekintés itt egyértelműen átfogó és általános, tehát számos specifikus elméletet, például Shannon matematikai információelméletét a megfelelő fejezetekben tárgyalják a szerzők. Itt találjuk viszont azt a rövid összefoglalást, amely Karl Poppernek az objektív episztemológiával kapcsolatos megállapításait tartalmazza. Popper az objektív tudást helyezte előtérbe, feltételezve, hogy a tudás evolúciója olyan, mint amit az élővilágban tapasztalunk. A fizikai testek és ezek fizikai és fiziológiai állapotainak világa és a mentális állapotok világa kettősége mellett egy harmadik világ létezéséről írt.
A könyvben említett meghatározó teoretikusok közül emeljük ki még a – már említett – Shera munkásságát, aki változatos könyvtárosi és oktatói pályája során többek között azt vizsgálta, hogy a modern társadalom milyen hatást gyakorol a könyvtárakra, a könyvtárak pedig milyen hatást gyakorolnak a társadalomra.
Ha Shera nevével ritkán találkozunk a hazai könyvtártudományi írásokban, még inkább igaz ez Luciano Floridira, akinek a nevéhez egy önálló információfilozófia kidolgozásának az elképzelése fűződik. Pedig az ő munkásságát is fontosnak tartják a kötet szerzői.
A fejezet összefoglalásában aztán azt olvashatjuk, hogy a könyvtártudománynak nincsen egyetlen, mindenki által elfogadott filozófiai és elméleti alapja, inkább számos alternatívával találkozunk, ami többek között annak is tudható be, hogy szemléletében fordulatok (például a kognitív fordulat és a társadalmi fordulat) következtek be. Az elméleti alapok továbbfejlesztése mindenesetre egyaránt fontos a tudományos megközelítések és a gyakorlat számára.
Az alapfogalmakkal foglalkozó fejezetből emeljük ki néhány fogalmat! Ezek a következők:

  • az információ,
  • a tudás,
  • a gyűjtemény,
  • a relevancia.

Először kapunk néhányat az információ néhány meghatározó jellemzője közül:

  • kommunikált jelek;
  • jelentéssel bíró adatok;
  • töredékes tudás;
  • a felhasználó számára „csomagolt” tudás.

Nem hiányzik az információ három formájának definíciója sem (megint csak Michael Bucklandtől):3

  • az információ, mint dolog: amikor az információ a dokumentumhoz kötődik;
  • az információ, mint folyamat: amikor az információ valakinek a tudatállapotát módosítja;
  • az információ, mint tudás: amikor az információ azonos az átadott tudással.

A tudás néhány lehetséges megközelítése között olvashatjuk azt az állítást, hogy a tudás megértés. A szerzők kiemelik a személyes tudás fogalmát, amelyet eredetileg Polányi Mihály írt le. Hozzáteszik, hogy ez a fogalom némileg Popper második világával rokon, és köztudottan fontos szerepet kapott a tudásmenedzsment területén.
A gyűjtemény fogalmával kapcsolatban említettek közül érdemes odafigyelünk arra, hogy az állhat gondolatok dokumentumokban való megtestesüléseiből vagy olyan tárgyakból, amelyek gondolatokat ébresztenek. Az előbbi inkább a könyvtári gyűjtemény, az utóbbit pedig többnyire képtárakban találjuk.
Bawden és Robinson kiemelik azt is, hogy a relevancia ösztönös megközelítése nem nehéz, viszont ha az elmélet és a gyakorlat szempontjából közelebbről is meg akarjuk vizsgálni, már fejtörést okoz. Az ezzel kapcsolatos egyik kérdés az lehet, hogy a visszakeresett dokumentum valóban az adott témáról szól-e, továbbá, hogy a rendszerben jól tárták-e fel tartalmi szempontból. Ez viszonylag könnyen megválaszolható. Sokkal összetettebb azonban a másik kérdés: vajon a felhasználó relevánsnak tekinti-e?
Önálló fejezetet kapott a szakterületi, (más néven) tartományelemzés. Az egyes szakterületeket, ahogyan azt – a már említett – Hjørland4 kifejti, a tudományos közösségek alakítják ki, és elemzésük alkalmas az információ megértésére. A szakterületi elemzés a könyvtártudomány kognitív és a viselkedési paradigmájának alternatíváját kínáló társadalmi-kognitív paradigmához kötődik, tehát középpontjában már nem az egyén áll.
Bawden és Robinson szerint a tartalmi feltárás az új információs környezetben is a könyvtártudomány középponti kérdése. Ezért is kapott önálló fejezetet, amelyből többek között megtudjuk, hogy amíg az új dokumentumtípusok kezelésére a leíró metaadatok új formái jöttek létre, a tartalom leírása alig változott. Azt is látnunk kell, hogy ezen a területen még nem alakult ki az egészséges arány az emberi szakértelem, a számítógépes módszerek, valamint a közösségi címkézés között. Közben a technikai fejlődés ellenére is érvényesek a már régóta létező elméletek és fogalmak.
Valószínűsíthető, hogy az információtechnológiai fejezet lesz az, amelyik esetében leginkább számolhatunk a viszonylag gyors elavulással. A fejezet végén található következtetések természetesen nem meglepőek, hiszen tudjuk, hogy a számítástechnika nagymértékben meghatározta, és meg is fogja határozni az információtechnológiai környezetet, továbbá hogy ezek a változások a rögzített információ egész kommunikációs láncát érintik. A szerzők viszont azt állítják, hogy a könyvtárosok képesek lehetnek arra, hogy ne csak az olyan, korábban a figyelmük középpontjába került területeket ismerjék, mint az információ-visszakeresés és a digitális könyvtárak, hanem másutt is hozzájáruljanak az információs technológiák fejlődéséhez-fejlesztéséhez.
Az informetria (bibliometria, tudománymetria, webometria) kérdéseivel idehaza talán kevesebbszer találkozunk. Az ennek a tárgynak szentelt fejezetben a kötet szerzői mindenesetre megállapítják, hogy az informetria olyan alapvető ága a könyvtártudománynak, amelynek alapvető törvényszerűségeit jól értjük, viszont gyakorlati alkalmazása messze elmarad az elmélet fejlettsége mögött.
Valószínűleg senki sem vitatja, hogy a következő fejezet témája, az információs viselkedés vizsgálata középponti kérdéskör. Több mint ötven éve vizsgálja számos kutató különféle módszerek felhasználásával. Sok vonatkozásával kapcsolatban születtek fogalmi modellek és kvalitatív elméletek, miközben általános elveit kevésbé sikerült feltárni.
Az információ kommunikálásának változó kontextusai, amelyekről a következő fejezet szól, vegyes képet mutatnak. A technológiai változás, a digitális formák előretörése egyrészt megállíthatatlanul változtatja információs környezetünket, másrészt viszont a nyomtatott dokumentumokra épülő fizikai könyvtárak továbbra is fontosak, ahogyan számos „régi” eszköz is megmaradt. Tény ugyanakkor, hogy a változás nemcsak a formátumok és az eszközök szintjén következnek be, hanem az információval való bánás új formáit is megkövetelik.
Mindez (a kötetben is) összefügg az információs társadalom fogalmával és kérdéseivel. Ebből a fejezetből többek között megtudhatjuk, hogy az információs társadalmat nemcsak az információs technológiák formálják, hanem nemzeti és nemzetközi politikai, jogi és más szabályozási meghatározottsága is jelentős. Az információs társadalom kapcsán problémákat is észlelünk: ilyenek például az információs túlterhelés és a digitális szakadék.
A következő fejezetnek csak a címét említsük meg: Információmenedzsment és információpolitika. A digitális írástudással foglalkozó fejezet kapcsán pedig talán azt érdemes kiemelni, hogy ebben a kiemelkedően fontos témában a fogalmi és terminológiai következetlenség a jellemző. Magát az elnevezést is gyakran az információs műveltség kifejezéssel illetjük úgy idehaza, mint nemzetközi szinten.
A kutatás a jövő nélkülözhetetlen záloga az információval foglalkozó szakterületek és szakmák számára. A tudományos kutatók és a gyakorló szakemberek közös felelőssége, hogy ez a kutatási tevékenység megfelelő legyen, és a meglevő eredmények felhasználásra kerüljenek. Az ennek a célnak az eléréséhez szükséges módszerekről szól a könyv 14. fejezete.
Mi mással zárhatnák a szerzők kötetüket, mint a könyvtártudomány jövőjéről szóló gondolatokkal. Bár a jóslatok természetesen csak általános természetűek lehetnek, szerintük a könyvtár- és információtudomány fényes jövőnek néz elébe. Szándékosan használtam ismét tudományterületünk teljes nevét, mert emlékeztetni szeretnék arra, hogy ez a mű bevezetés az információtudományba, abból is olyan, amelyik a 2010-es évek terméke, viszont egyaránt támaszkodik a hagyományokra és “halad a korral”.

Jegyzetek

1.     Shera, J.: Knowing books and men: knowing computers too, Littleton CO: Libraries Unlimited, 1973.
2    Buckland, M.: What kind of science can information science be? = Journal of the American Society for Information Science and Technology, 63. vol. 2012. 1. no. 1–7.  p. [Ld. a 239. számú referátumot: Könyvtári Figyelő, 2012. 4. 819-820.]
3    Buckland, M.: Information as thing = Journal of the American Society for Information Science, 42. vol. 1991. 5. no. 351–360. p.
4    Hjørland, B. – Albrechtsen, H.: Toward a new horizon in information science: domain-analysis = Journal of the American Society for Information Science, 46. vol. 1995. 6. no. 400–425. p.

A bejegyzés kategóriája: 2013. 2. szám
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!