Elöljáróban
Kovács Máté viszonylag rövidre szabott életútja sikerekben és eredményekben gazdag volt; szakmai munkálkodásának megannyi kezdeményezése – értelemszerűen többé-kevésbé megváltozott formában – még ma is, negyven évvel halála után a hazai könyvtárügy számos területén megfigyelhető. Vagyis munkássága – és még inkább személyes példája, szakmai elkötelezettsége, humánuma – korántsem csak a tudománytörténet része, hanem napjaink magyar könyvtárügyében megkerülhetetlenül jelenlévő és érzékelhető entitás. Ugyanakkor természetesen akad pályafutásában olyan elem is, amelyben csupán az előkészítő munka alapjait tudta lerakni, a ténylegesen kifejlődött és megvalósult forma jól érzékelhetően más lett, mint ahogyan annak idején elgondolta. Szakirodalmi munkásságában, elméleti fejtegetéseiben arra figyelmeztette olvasóit, hogy a jelenségeket történetiségükben kell vizsgálni, a szakmai koncepciók és tettek elválaszthatatlanok egyrészt saját koruk szakmapolitikai paradigmáitól, másrészt pedig a szakmai intézményrendszert determináló politikai, gazdasági és társadalmi közegtől. Kovács Máté a magyar történelem olyan válságokkal teli korszakában élt és alkotott 1906 és 1972 között, amikor ezek a válságok alapvetően meghatározták az értelmiségi lét és cselekvés kereteit, vagyis – más szavakkal – Ő is elmondhatta volna, amit a régi erdélyiek: “Tudtuk, mit kellett volna tenni, de tettük, amit lehetett”. A körülmények, a feltételek ritkán voltak nemhogy jónak, de legalább csak elviselhetőnek mondhatók, és ezek szorításában kellett a gondjaira bízott területen, kisebb vagy nagyobb hatáskörben és felelősséggel értéket teremteni és létrehozni.
Szakmai pályafutásában kétségtelenül a kevésbé sikeresek közé tartozik a Magyar Enciklopédia szerkesztőségének élén töltött időszak. Egy grandiózus tervet kellett volna elégtelen eszközökkel és gyakran ellenérdekeltségű közegben megvalósítania úgy, hogy a művelődéspolitikai elvárás menet közben többször módosult. Ha azt tekintjük mi, az utókor a siker vagy kudarc egyedüli mércéjéül, hogy Kovács Máté irányításával megvalósult-e, megjelent-e a Magyar Enciklopédia, akkor a kudarc egyértelmű, hiszen nem készült el a vállalkozás. Ha viszont arra is kiterjesztjük a figyelmünket, hogy Kovács Máté időszaka után hogyan és mikor fejeződött be, illetve jelent meg az általános tartalmú és kellően részletes új magyar ismerettár, akkor szükségszerűen arra a következtetésre jutunk, hogy az erre a feladatra fordított erőforrások, valamint az elosztásukban döntő művelődéspolitikai akarat távol, nagyon távol volt a tényleges szükségletektől, ezért nem a vállalkozás éppen aktuális felelős vezetőjének, hanem a magyar művelődés- és tudománypolitika egészének kudarcáról kell beszélnünk.1 Ha figyelmünket kiterjesztjük arra a tényre is, hogy a Kovács Máté által lefektetett és létrehozott szervezeti kereteknek, illetve a kidolgozott elméleti alapoknak komoly része volt abban, hogy az 1950-es évek végétől kezdődően az Akadémiai Kiadón belül működő lexikonszerkesztőségnek számos szaklexikon (és a nagyon is vitatható színvonalú Új Magyar Lexikon) kiadása köszönhető, akkor hajlamosak leszünk méltányosabban megítélni Kovács Máté erőfeszítéseit. Sajátságos és ugyanakkor jellemző a korabeli magyar tudománypolitikára és -etikára, hogy az 1959 és 1962 között kiadott hatkötetes Új Magyar Lexikon előszava semmilyen utalást sem tesz az előmunkálatokra, úgy tünteti fel magát, mintha a semmiből hozta volna létre a vállalkozást az Akadémiai Kiadó szerkesztősége és személy szerint a főszerkesztő, Berei Andor.2 Vitathatatlanul más volt az Új Magyar Lexikon – már csak terjedelmében is, hiszen a Magyar Enciklopédia esetében egy monumentális terjedelmű kiadványra, valamint annak egy rövid, kétkötetes népszerű változatára vonatkoztak a tervek –, de nem készülhetett volna el a középterjedelmű ismerettár oly rövid idő alatt, ha nem álltak volna rendelkezésre például az összegyűjtött címszavak vagy a szerkesztői munka részletes szabályzatai. A későbbi kutatás feladata lesz tisztázni az 1960-as években az Akadémiai Kiadónál közreadott lexikonok kapcsolatát a Kovács Máté-féle Magyar Enciklopédiával és a vállalkozás keretében tervezett egyéb ismerettárakkal.
Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy működésének ezt a viszonylag kevésbé ismert területét elemezze, és a gazdagodó, mind élettelibb Kovács Máté-portréhoz szolgáltasson adalékokat. Forrástanulmány, mert alapvetően egy forrásanyagra, nevezetesen a hagyatékában található iratanyagra támaszkodik, vagyis mellőzi – részben kényszerűségből, az idő rövidsége miatt – az MTA levéltárában található forrásokat. Mint fentebb szó volt róla, a későbbi kutatás feladata lesz a teljes forrásanyag feldolgozása után átfogóan és a részletekbe menően feltárni az 1945 utáni hazai lexikonkiadás egészét és abban Kovács Máté úttörő szerepét.
A Magyar Enciklopédia és a szocialista tudománypolitika
A Magyar Enciklopédia megindítására, szerkesztésére vonatkozó javaslat 1951-ben merült fel. A nem sokkal korábban megalapított Akadémiai Kiadó szótárszerkesztősége indítványozta, hogy Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediája megjelenésének közelgő 300. évfordulója alkalmából a hazai tudományosság egy új, korszerű egyetemes ismerettár kiadásával emlékezzen meg a műről és a szerzőről.3 A Magyar Tudományos Akadémia a javaslattal érdemben foglalkozott, előkészítő bizottságot hívott életre, amely grémium előzetes tervjavaslatot dolgozott ki és azt döntésre a kormány elé terjesztette. A Minisztertanács 1953 decemberében az előterjesztést 516/6-/e/1953. sz. határozatában elfogadta és a megvalósítással a Magyar Tudományos Akadémiát bízta meg.4
A közelgő évfordulón túl természetesen számos egyéb ok is közrejátszott a felvetés elfogadásában. Magyar nyelven nem állt rendelkezésre kellően részletes, tudományosan megbízható és korszerű ismerettár, az utolsó ilyennek tekinthető vállalkozás az 1911-ben indult Révai Nagy Lexikona volt, melynek második pótkötete, a kiadvány 21. tomusa 1935-ben jelent meg. A két világháború közötti korszak egyetemes enciklopédiái vagy színvonalukban voltak vitathatók, mint a Tolnai Új Világlexikona 1926-1933 között napvilágot látott 21 kötete, vagy csonkán maradtak, ilyen volt a színvonalasnak és kellően részletezőnek indult Gutenberg Nagy Lexikon: 1931-1932-ben 10 kötet megjelent a vállalkozásból, a lexikon addig azonban még csak az F-betűig jutott el (Felméri az utolsó szócikk). A Singer és Wolfner által 1936-1942 között kiadott Új Idők Lexikona 24 kötetes, vagyis elég terjedelmes, a valóságban azonban ezek meglehetősen vékony tomusok voltak. A lexikon folyamatos lapszámozással 6256 oldal terjedelmű, tehát egy fizikai egység mintegy 300 lapot tartalmaz. (Összehasonlításul: a Révai egy-egy kötete átlagosan 800 oldal, összesített terjedelme így csaknem háromszorosa az Új Időkének.)
Ezek a lexikonok szükségszerűen elavultak voltak, azonban az 1945 utáni időszak túlpolitizált és túlideologizált felfogásának megfelelően a korábbi munkák megítélésénél többről volt szó, mint a tudományos ismeretek gyarapodásából vagy az adatok módosulásából természetesen következő egyszerű elavulásról. Azt a világképet és értékrendet ítélték alapjaiban túlhaladottnak és tudománytalannak, sőt politikailag károsnak, amelyet ezek a művek képviseltek. A Nagy Szovjet Enciklopédia “a nemzetközi osztályharcnak fontos eszköze” – szögezte le Mátrai László5, és ez általános elvárás volt a magyar vállalkozással kapcsolatban is. Ennek megfelelően hasonló értelemben foglalta össze Kovács Máté a Magyar Enciklopédia alapvető rendeltetését: úgy kell elkészíteni, hogy a korszerű társadalmi nevelés és az önművelés tömeghatású eszköze, a szocialista tudat erősítője legyen, ugyanakkor segítse a munkáját végző termelő embert a tudományos kutatásban, a termelésben és a gyakorlati tevékenység más szektoraiban. Az enciklopédiának az egyetemes és a magyar művelődés lényeges, időszerű és közérthető ismereteinek olyan rendszeres tárházává kell válnia, amely korszerű és megbízható ismereteket nyújt műveltségünk egész területén. A szocializmus felé haladó társadalom igényeinek figyelembe vételével kell szerkeszteni, a marxizmus-leninizmus elméletére támaszkodva minden ismeretet értékelni kell, és szükség esetén társadalmunk szemlélete szerint pártosan át is kell értékelni azokat.6 Azonos szellemben fogalmazta meg egy aláírás és keltezés nélküli gépirat a Magyar Enciklopédia mutációjának szánt Kis Magyar Lexikon szerkesztésénél követendő ideológiai irányelveket, a világnézeti és politikai követelményeket. A dokumentum azt is egyértelművé tette, hogy “A régi és új harcában optimistán kell állást foglalnunk”. 7
A szerkesztőségi munka kezdetei
A rendelkezésre álló forrásokból nem lehet megállapítani, hogyan, kinek a javaslatára lett Kovács Máté az operatív munkát irányító főszerkesztő poszt betöltője. Kinevezése mellett szólt közismerten nagy munkabírása, átfogó műveltsége, lényeglátó képessége, illetve olyan adottságai, mint szervezői, vezetői tapasztalatai, könyvtárigazgatóként elért eredményei. Ezekben az években az MTA illetékeseinek is állandó látókörében volt, hiszen a számtalan gonddal-bajjal küszködő Akadémiai Könyvtár irányítása is feladatai közé tartozott; a bibliotéka vezetését 1952-ben egy három főből – Mátrai László, Haraszthy Gyula, Kovács Máté – álló grémium vette át, a tényleges irányító azonban Kovács Máté volt.8 Megkockáztatható az állítás, hogy bizonyos mértékig készült is a feladatra. Fennmaradt egy Debrecenben, az Egyetemi Könyvtárban 1952. január 21-én kelt gépelt és aláírás nélküli előterjesztés, amelyben arról van szó, hogy a felállítandó munkacsoportnak ki kell gyűjteni a nagy külföldi egyetemes enciklopédiák és lexikonok magyar vonatkozású szócikkeit. A cél az – olvasható az anyagban –, hogy megfelelő áttekintés legyen arról, milyen új szócikkeket kellene elkészíteni és a külhoni kiadványokban elhelyezni. A jegyzék hét nagy lexikon anyagának átnézését indítványozta.9
Kovács Máté 1954. február 18-án kelt felterjesztésében foglalta össze főbb elképzeléseit a Magyar Enciklopédia szerkesztéséről és kiadásáról.10 A dokumentumban áttekintette az enciklopédia és a lexikon műfaji sajátosságait, taglalta előnyeiket, hátrányaikat. A két rokonműfaj közötti elvi különbséget a szócikkek terjedelmében és átfogó jellegében határozta meg. Mindkét megoldásnak megvan a maga létjogosultsága – hangsúlyozta –, de javaslata szerint a magyar vállalkozásnak a szovjet mintát kell követnie, amelyben a két lehetséges megoldás előnyeit sikerült ötvözni azok hátrányai nélkül. Vagyis a Nagy Szovjet Enciklopédia részletes szócikkei kellő alapossággal és a jelenségek közötti logikai kapcsolatot is érzékeltetve mutatják be a legkülönfélébb dolgokat, ugyanakkor a lexikális jellegű, rövidebb ismeretek is megtalálhatók az enciklopédiában tömör megfogalmazásban.
Előzetes számításai szerint a magyar ismerettárnak mintegy 120 000 címszót (szócikket és a szükséges utalókat) kellene tartalmazni, ez hozzávetőleg 20 000 oldal terjedelmet töltene meg 20 kötetben. Kötetenként 6000 cikkel számolt, 900 oldalnyi szöveggel és 6 nyomtatott ív (96 oldal) illusztrációval és térképpel. Az eladási árról is végzett számításokat, eszerint 15 ezer példány esetén kötetenként 182 forint, 30 ezernél 138 forintba kerülhetnének a tomusok. Utóbbi példányszámot feltételezve a 20 kötet ára 2800 forint lenne. Javasolta, hogy az enciklopédiát magánszemélyeknek havi 30 forintos részletfizetéses kedvezménnyel forgalmazzák. A terjesztést és a szükséges propagandát, az egész vállalkozást ismertető kampányt az első kötet megjelenése előtt két évvel célszerű elkezdeni. Önálló Enciklopédia Ügynökség megszervezésével számolt, ez kezelné az előfizetéseket és a részletek könyvelését. Az iratban vázolta a szerkesztőségi munka menetét, vagyis a címszavak összegyűjtését a különféle lexikonokból, szótárakból, szakfolyóiratokból és egyéb forrásokból, ezt a munkafolyamatot követi majd a szócikkek írása. A felkérendő szerzők kiválasztásával kapcsolatban az MTA állásfoglalását kérte arról, hogy a szerkesztőség a szakirodalmat figyelve saját hatáskörében bízzon meg személyeket, vagy pedig az Akadémia illetékes osztályai jelölnek-e szakembereket. A cikkek leadása után kezdődhet a lektorálás és a nyomdai előkészítés. A következő munkafolyamat az illusztrációk, térképek összeválogatása, előkészítése, majd a nyomdai munkákkal fejeződik be az Enciklopédia szerkesztése és kiadása. A szócikkek írásánál három lehetséges kategóriát különített el: egyszerűen, probléma nélkül megírhatók, kevés változtatással átvehető szövegek és végül a “problémás” cikkek csoportja, ahol tudományos vagy akár ideológiai egyeztetés is szükséges lehet. Külön kitért a lektorálás kérdésére: két szakmai ellenőr munkáját tartotta szükségesnek, abban az esetben pedig, ha eltérő véleményt fogalmaznak meg, az MTA illetékes osztálya lenne a döntő fórum. A két szakmai lektoron kívül minden egyes szócikket átnézett volna egy ideológiai lektor is.
A dokumentumban vázolta a munka előzetes ütemezését. A címszógyűjtésre az 1954 és 1957 közötti éveket jelölte meg, a szócikkek írására pedig az előkészítő munkák lezárulta után 1956-tól került volna sor. Az első kötetnek 1958-ban kellett volna napvilágot látnia, ettől kezdve évente három kötet kiadásával számolt, az utolsó tomust eszerint 1964 körül vehették volna kézbe az olvasók.
Az előterjesztés természetesen csupán előzetes program, a lehetséges megoldást vázolja az ütemezés megjelölésével. Kovács Máté az anyagban nem tért ki a konkrét szerkesztőségi feladatokra és a szervezeti formára sem: ez nem is lehetett feladata tervezetének. Azt a célt azonban, hogy a döntéshozók előzetes áttekintést kapjanak az elvégzendő munkák mennyiségéről, időbeli ütemezéséről és az enciklopédia terjedelméről, minden szempontból elérte. Számolt a korral is, jól érzékelhetően tisztában volt a vállalkozás politikai-ideológiai követelményeivel, ezért indítványozta külön ideológiai lektor foglalkoztatását. Egy másik, nagyjából ugyanekkor, 1954. március 15-én keltezett irata szerint az enciklopédia szerkesztésében, különféle munkálataiban egyébként számos intézménynek, pontosabban az intézmények munkatársainak is szerepet szánt. Értelemszerűen elsősorban a tudományos intézeteket és az egyetemi tanszékeket vette számba, de a közreműködő intézmények sorában a könyvtárakat is felsorolta. Az előkészítés során fontosnak tartotta többek között, hogy készüljön egy belső tanulmány a lexikonok, enciklopédiák történetéről, és egy bibliográfia összeállítását is felvetette. A munkában elsősorban az MTA Könyvtárára, az OSZK-ra, a FSZEK-re, a budapesti és a debreceni Egyetemi Könyvtárra, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetem bibliotékájára számított.11
Osztrovszki György, az MTA főtitkára 1954. március 3-án kelt átiratában tájékoztatta Kovács Mátét az Akadémia teendőiről a Magyar Enciklopédia szerkesztésében és kiadásában.12 A Minisztertanács az előkészítő munkálatokra 1954-ben 1 200 000 Ft-ot hagyott jóvá, és a megszervezendő szerkesztőség induló létszámát 19 főben határozta meg.13 Az akadémiai határozat szerint a tényleges munkálatoknak 1954. március 1-jén kell kezdődni, a szerkesztőség irányítója főszerkesztői minőségben Kovács Máté. Az Enciklopédia szerkesztősége az Akadémiai Kiadó szervezetén belül áll fel, de önálló gazdálkodási egységként és a kiadó osztályaitól függetlenül működik. A főszerkesztő felel a tudományos terv végrehajtásáért, a pénzügyi keretek betartásáért. Hatáskörébe tartozik a szerkesztői munkák díjazásának megállapítása és az összegek utalványozása. A tudományos terv végrehajtásának ellenőrzését az MTA Elnöksége magának tartja fenn. A szerkesztőség megfelelő munkakörülményeinek megteremtését és a szerkesztői munka gazdasági előfeltételeit az Akadémiai Kiadó igazgatója köteles biztosítani, és az Enciklopédia főszerkesztőjével együtt kell kialakítania a szerkesztőség és a kiadó közötti együttműködés formáit – tudatta a főtitkári levél. A szerkesztőség a Budapest V., Váci u. 81. szám alatt kezdte meg működését. A főtitkári leiratban röviden említés történt arról, hogy az ellenőrző szerv funkcióját az MTA a maga hatáskörébe vonta, ez a grémium egy későbbi elnökségi határozatban felállított Szerkesztőbizottság lett. A testület feladatait, hatáskörét nem határozták meg pontosan, így várható volt különféle konfliktusok kialakulása.
A létrejött szerkesztőség munkatársainak egy részét az MTA delegálta. Fülöp Géza visszaemlékezése szerint olyan személyeket helyeztek oda, akikkel vagy tudományos okok miatt nem tudtak mit kezdeni, vagy akik nem jöttek ki környezetükkel. Ugyanakkor többeket Kovács Máté hozott a szerkesztőségbe: volt, akit belső munkatársként, mást külsősként foglalkoztatott; többnyire olyan kiemelkedő képességű értelmiségieket, akiket azokban az években politikai okokból félreállítottak vagy néhányukat le is tartóztattak, és nem sokkal a szerkesztőség megalakítása előtt szabadultak.14 (Ne feledjük: a Sztálin halála utáni hónapokban vagyunk, amikor Rákosi miniszterelnöki leváltása után némi politikai enyhülés kezdődött el.) Utóbbiak közé tartozott Bassola Zoltán,15 Gortvay György,16 Kiss Árpád,17 Voit Pál,18 Pataky Ernő.19 Fülöp Géza nem említi, de közéjük sorolható Kerék Mihály is.20 A szerkesztőség munkatársairól 1958 elejéről egy névsorral rendelkezünk, ekkor összesen 48 fő volt státusban, közülük 32 személy szerkesztői és 16 munkatárs adminisztratív besorolású volt.21
Az 1954-ben felállt szerkesztőség megindította a szükséges előmunkálatokat. Az év során elvégzett feladatokról Kovács Máté beszámolójából értesülhetünk.22 Eszerint megtörtént a szerkesztési munka főbb irányelveinek kialakítása, elindult a címszavak gyűjtése. Elkezdték a különféle szempontból vitásnak tartott kérdések összegyűjtését, a szakértői címjegyzék összeállítását és egy bibliográfia szerkesztését. Elkészült az egyes tudományágak szisztematikus vázlata a címszóanyag későbbi csoportosítása, ellenőrzése céljából. A Nagy Szovjet Enciklopédia addig megjelent köteteit behatóan tanulmányozták, és magyarországi használatáról helyzetfelmérés készült.
A beszámolóból képet kaphatunk a szerkesztési munkáról. A címszavakat két példányban rögzítették egy – Kovács Máté kifejezésével – “címszókártyára”.23 Az egyik példányból betűrendes kartotékrendszert készítettek, ez az “Enciklopédia leendő tartalmának leltára és váza”. A másik példányból szakokra bontott rendszer készült, és a cédulákat szisztematikus vázlat alapján rendezték. A szerkesztők ezen a példányon tettek javaslatot a megírandó szócikk terjedelmére, az illusztrációkra, a bibliográfiára.
A jelentésben Kovács Máté jelezte, hogy a tiszteletdíjak rendszere nem megfelelő, alaposan át kell dolgozni. Az év végén a szerkesztőség létszáma már 24 főre emelkedett, de további létszámbővítést tartott szükségesnek a folyamatosan bővülő feladatok színvonalas elvégzéséhez. A tervezett létszám a következő lett volna: 1955: 43, 1956: 84, 1957: 142 fő. A munkatársi gárda bővítésének szükségességét a Nagy Szovjet Enciklopédia példájával támasztotta alá: a szovjet vállalkozás kb. 30 000 oldalát 487 munkatárs nyolc év alatt készítette el, a magyar 20–24 000 oldalas lesz és tíz év alatt 142 főállású szakember készíti el. Mindez azt jelenti, hogy a szovjet enciklopédia közreműködőinek létszáma a feladathoz és az elvégzéshez megszabott időhöz viszonyítva mintegy kétszerese a magyarénak. Az anyagban kitért az Akadémiai Kiadóval való viszonyra; megítélése szerint ez nem megfelelő, és felvetette: meg kellene fontolni, nem lenne-e jobb a teljesen önálló szervezeti forma. Bírálta a Váci utcai elhelyezést is: a kijelölt helyiségek szűkek, sötétek és zajosak (egy garázs felett voltak az irodák), a szerkesztőségi munka végzésére alkalmatlanok, és elégtelen segédeszköz áll rendelkezésre.24
Az 1954-es évről összeállított beszámolóban több utalás található a Nagy Szovjet Enciklopédiára. Vitathatatlan, hogy a döntéshozók és a magyar művelődéspolitika akkori formálói számára a Bolsaja Szovetszkaja Enciklopedija jelentette a követendő mintát. A marxista-leninista tudományosság alapművének szánt vállalkozás első kiadása 1935 és 1947 között jelent meg 65 kötetben. A második, átdolgozott kiadásról 1949-ben született meg a kormányrendelet, és 1950–1958 között tették közzé 51 tomusban az új edíciót. Az MTA mint a magyar vállalkozás szellemi irányítója és felelőse 1954-ben Mátrai László akadémikust, a Budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatóját mint a Magyar Enciklopédia Szerkesztőbizottságának elnökhelyettesét és Kovács Máté főszerkesztőt tanulmányútra küldte a Szovjetunióba az ottani szerkesztőség munkájának tanulmányozására. Az utazásra 1954. október 2-a és október 28-a között került sor.25
Mátrai László és Kovács Máté elsősorban a szerkesztőség és a szerkesztőbizottság működését tanulmányozta. Bizonyos működési problémák, hatásköri tisztázatlanságok ugyanis már a kezdeti időkben érzékelhetővé váltak a Magyar Enciklopédia körül. A tanulmányút célja tehát annak tisztázása volt, hogy a szovjetek hogyan oldják meg ezeket a kérdéseket, és a tapasztalatokat figyelembe véve miként lehet kialakítani az elvi irányító és a végrehajtó operatív testület kapcsolatát, működését. A több hétig tartó tanulmányút során részletesen megismerték a címszószerkesztés munkáját, betekintést nyertek a szakszerkesztőségek működésébe, és külön tanulmányozták a szerzők, lektorok, szerzők kapcsolatrendszerét. A jelentésben kitértek a honorárium kérdésére is. Megállapították, hogy a Szovjetunióban az Enciklopédia szerkesztése és kiadása össztársadalmi ügy, ezért “A korszerű ME [Magyar Enciklopédia] létrehozása nálunk is nemzeti ügy”.26 Ugyanakkor világossá tették, hogy nem a Szovjet Enciklopédia szerkesztői gyakorlatának mechanikus átvételére kell törekedni, és a szerkesztési módszerek sem ültethetők át egy az egyben: “Olyan módszereket és megoldásokat kell tehát találnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a ME korszerű tudományos színvonalon és nyomdatechnikai kiállításban, kellő terjedelemben, de népgazdaságunk teljesítőképességével összhangban készülhessen el”.27 A szovjet enciklopédia minőségéből nem, legfeljebb mennyiségéből (terjedelem) lehet engedni. Javaslatuk szerint a Magyar Enciklopédia szerkesztésének és kiadásának konkrét feladatait három intézmény, a szerkesztőség, az Akadémiai Kiadó és az Akadémia Nyomda közösen végezné, a szükséges koordináló feladatot pedig egy újonnan létrehozott testület, az Enciklopédia Kiadói Bizottság látná el.28 Sürgető feladatként jelölték meg, hogy el kell készíteni a kiadásra és a szerkesztésre vonatkozó szabványokat, és fel kell mérni a pontos pénzügyi és anyagtervet, továbbá tisztázni kell a térképek és a képanyag előállításához rendelkezésre álló műszaki kapacitást.
Az 1954-es év kétségtelenül az előkészítés éve volt, ugyanakkor vitathatatlan, hogy hosszú ideig kísérlet sem történt az MTA mint irányító szerv és a szerkesztőség mint végrehajtó testület közötti kapcsolatok és működés, vagyis a hatáskörök tisztázására. Erre csak egy 1954. december 1-jén kelt aláírás nélküli anyagban történt próbálkozás.29 A dokumentum leszögezte: az Enciklopédia legfőbb elvi irányító grémiuma az MTA Enciklopédia Szerkesztőbizottság. A testület elnöke az MTA elnöke, tagjai a tudományok képviselői és a főszerkesztő. A Szerkesztőbizottság az Enciklopédia elvi jelentőségű kérdéseivel foglalkozik, állásfoglalásokat tesz közzé, jóváhagyja a költségvetést, félévente a főszerkesztő beszámolója alapján megvitatja az elvégzett munkát, kijelöli a szakmai tanácsadókat. A grémium negyedévente tart ülést, határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza, sürgős ügyekben az elnök dönthet.
A testület működéséről Kovács Máté hagyatékában mindössze egy jegyzőkönyv található.30 Bizonyos akadémián belüli gondokra utal, hogy az egyik tag, Vadász Elemér akadémikus nem értette, miért van jelen, miért kapott meghívót az ülésre: ott értesült az elnöklő Rusznyák Istvántól, hogy az MTA elnökségi határozata értelmében lett tagja a testületnek. Az ülésen megvitatták Mátrai László és Kovács Máté tanulmányúti beszámolóját, ennek részeként a terjedelmes és részletes jegyzőkönyv alapvetően azt a vitát rögzítette, hogy a Szerkesztőbizottság milyen szerv legyen: ténylegesen döntő és tanácsadó – ebben az esetben az Akadémián képviselt valamennyi diszciplína képviselőjének részt kell venni a munkában – vagy egy jobbára csak formális hatáskörrel rendelkező, inkább reprezentatív testület. Érdemi döntés nem született, felhatalmazták a főszerkesztőt, vagyis Kovács Mátét és Mátrai Lászlót, a szerkesztőbizottság elnökhelyettesét a további teendők megtételéhez szükséges javaslatok kidolgozására.31
Erre hamarosan sor került. Kovács Máté elkészítette az együttműködést szabályozó dokumentumot és annak szöveges indoklását.32 Az anyag megállapítja: a Nagy Szovjet Enciklopédia szervezeti megoldása nálunk nem vehető figyelembe, nem hozható létre egy a moszkvaira emlékeztető hatalmas és önállóan működő szervezet. Arra kell törekedni, hogy a meglévő akadémiai szervek és vállalatok együttműködésével elvégezhető legyen a feladat, új szerveket csak végszükség esetén kell létrehozni. A Magyar Enciklopédia elkészítése és kiadása során hét funkciót különített el, ezekre a feladatokra kell megtalálni az alkalmas szervezetet. Kovács Máté megállapította: nincs elnökségi határozat az egyes feladatok és tevékenységek felelőseiről, ezért “e szervek intézményes együttműködéséről jelenleg nem is lehet beszélni, ami máris azért igen nagy hátrány, mert a Magyar Enciklopédia megalkotásának következő fázisai elengedhetetlenül megkívánják e funkciók rendszeres ellátását s a megfelelő akadémiai szervek szoros és tervszerű együttműködését”.33 A megfelelő és mielőbbi döntés azért is szükséges, mert nélküle a nyomda, a kiadó, a hivatal és a szerkesztőség sem fog együttműködni; egyes szerveknek tulajdonképpen egyértelmű felhatalmazásuk sincs, illetve sok egyéb teendőjük mellett elsikkad az Enciklopédia ügye. Véleményét nem rejtette véka alá: meglátása szerint a Szerkesztőbizottság jelenlegi személyi összetételében és főleg működési módja szerint nem alkalmas az elvi döntések meghozatalára és a szellemi operatív irányítás kettős feladatának ellátására. A két funkciót, vagyis az elvi döntéseket és az operatív irányítást ketté kell választani, és külön szervekre kell ruházni. Az elvi döntések meghozatalában minden tudományterület képviselőjének jelen kell lenni, a nagy létszámú bizottság azonban nem kellően hatékony, ezért a mostaninál kisebb létszámú Szerkesztőbizottság felállítását javasolta. 34
Kovács Máté elgondolása szerint az Enciklopédiában közreműködő szervek és hatáskörük a következő lenne. A legfőbb elvi irányítás koordinálója és felelőse az újonnan megszervezett testület, az MTA Enciklopédia Főbizottság. A szerkesztés operatív irányítója és ellenőrzője ideológiai és tudományos szempontból az Enciklopédia Szerkesztőbizottság, amely a jelenleginél kisebb létszámban működik.35 A szerkesztés konkrét teendőit az általa irányított szerkesztőség végzi. A kiadói feladatok felelőse az Akadémiai Kiadó, a nyomdai előkészítést az Akadémiai Nyomda végzi. A feladatkörökkel kapcsolatos igények és szükségletek tárca szinten történő gondozásáért az MTA Hivatala Vállalati osztálya felel, míg a kiadással kapcsolatos feladatok és tevékenységek koordinálása az Enciklopédia Kiadói Bizottsága hatáskörébe kerül.
A főszerkesztő nem volt könnyű helyzetben: az MTA grémiumai és az akadémikusok sokszor döntésképtelenek voltak, a napi ügyek kapcsán pedig egyre több súrlódás és hatásköri bizonytalanság volt érzékelhető a szerkesztőség és az Akadémiai Kiadó, valamint az MTA hivatalai között. Kovács Máté a “tiszta” tudományt képviselő akadémiai bizottságok és a hivatali, vállalati keretek között működő apparátus szorításába került. Kompromisszumkészsége és tárgyalási rutinja, kitartó következetessége azonban eredményre vezetett, az év során döntés született a legfontosabb kérdésekben, az MTA lényegében elfogadta Kovács Máté előterjesztését. Az MTA határozata létrehozta az Enciklopédia Főbizottságot, ebben akadémikusok vettek részt, és lényegében valamennyi tudományág képviselője helyet kapott a testületben. A Szerkesztőbizottság létszáma csökkent, és ezáltal hatékonyabbá vált működése, a grémium a Főbizottság vezetőjéből és az MTA osztályainak képviselőiből tevődött össze. A Magyar Enciklopédia szerkesztősége is differenciálódott 1955-ben, a feladatok és a létszám bővülésével együtt. Négy szervezeti egységre tagolódott a szerkesztőség. Az alapvető szerkesztői munkát két, tudományágakat összefogó egység, a Társadalomtudományi osztály és a Természettudományi és műszaki osztály végezte. A diszciplínák közötti területek felelőse, illetve a szerkesztőségi munka egészét koordináló egység az Általános szerkesztőségi osztály volt, amely több csoportra tagolódott (terv- és módszertani, egyeztető és ellenőrző, komplex cikkek, tudománytörténeti, külföldi kapcsolatok, címszó és kartoték, illusztrációs, nyomdatechnikai). A gazdasági és fenntartói feladatok felelőse az Igazgatási osztály volt. Az ötödik szervezeti egység 1955-ben még nem állt fel, ezt később tervezték megszervezni. A Kiadói Bizottság nevű koordináló szervként működött volna, részben a szerkesztőség és az MTA különféle testületei közötti egyeztetést, illetve az országos hatáskörű szervekkel (Országos Tervhivatal, Pénzügyminisztérium, Kiadói Főigazgatóság, Nyomda- és Papíripari Igazgatóság, Állami Könyvterjesztő Vállalat) történő együttműködést, kapcsolattartást bízta volna rá Kovács Máté.36
A szerkesztőség létszáma a feladatok bővülésével folyamatosan nőtt. Elsősorban a szerkesztőség belső és külső munkatársai közötti kapcsolattartás javítása, továbbá az elkészült belső szabályzatok, anyagok megismertetése és dokumentálása céljából Kovács Máté 1955-ben egy belső periodikumot indított. A kiadvány Enciklopédia címmel jelent meg, alcíme szerint Körlevél a ME szerkesztősége számára. A 2. számtól már nem rövidítve, hanem teljes alakban szerepelt a Magyar Enciklopédia alak, és a fejléc kiszínesedett, piros nyomással készült. A kiadvány stencilezett formában látott napvilágot. Szerkesztője Szentkláray Olga volt, kiadóként a Magyar Enciklopédia Szerkesztőségét tüntették fel. Első száma 1955. november 9-én jelent meg, az utolsó, 14. pedig 1957. május 8-án. Beköszöntő cikkét Kovács Máté jegyezte, célként az elvi, szervezeti, módszertani problémák megvitatását jelölte meg, illetve itt szándékoztak közzétenni az elkészült szabályzatokat, szerkesztőségi dokumentumokat, különféle útmutatókat.
Az Enciklopédia egyes számaiból jól nyomon követhető a szerkesztőségi munka belső, kevésbé látványos, ám a majdan megjelenő kötetek szempontjából nélkülözhetetlen folyamata.37 Milyen kérdésekkel foglalkoztak közleményei? A főszerkesztő nagyon fontosnak tartotta az egységes és szabatos terminológia használatát; a lapban megjelent írások egy része ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, illetve a közlemények másik része megkísérelte elvi alapon kidolgozni, és szabályzat formájában közzétenni a szerkesztés során követendő eljárásokat. Többek között terjedelmes írás foglalta össze a tudnivalókat a címszóról és a címszóval logikailag kapcsolatban álló kifejezésekről (címszó részei, címszóalkotás, címszó stílusa, címszó megválasztásának nyelvi problémái, címszavak írása és tipográfiája, címszó rövidítése, utalók, index).38 Az Enciklopédia 4. számának cikkei a szakosított címszójegyzék kérdéskörét járták körül. Aprólékosan kidolgozták az utalások rendszerét, különböző típusait.39 A periodikumban jelent meg a Betűsoros címszójegyzék című útmutató40 és a betűrendezési szabályzat részletes példatárral ellátva.41 Ez utóbbihoz kapcsolódóan a lapban észrevétel is megjelent, az egyik munkatárs hibának tartotta, hogy nem utalt a dokumentum a gépi adatfeldolgozás speciális szempontjaira.42 Bizonyos fokú gépesítés a szerkesztőségi munkában kétségtelenül elkezdődött, alighanem lyukkártyás adatfeldolgozás és -rögzítés lehetett. Fülöp Géza említett visszaemlékezésében “számítógépes feldolgozást” említ, azonban nyilvánvalóan az akkori technológia értendő szavain. Írása szerint a szerkezet kezelője Pataky Ernő volt,43 és ő jegyezte a periodikumban a gépesítéssel kapcsolatos egyik írást.44
A lapban jelentek meg a különböző tájékoztatók, tervezetek és ügyrendi jellegű dokumentumok is. Például részletesen kidolgozott anyag tekintette át az illusztrációk kérdését,45 külön rovat indult egyes külföldi nagy enciklopédiákról, lexikonokról, azok jónak ítélt szerkesztési megoldásairól.46 Főszerkesztői utasításként a lapban jelent meg a szerkesztőség munkarendje47. Arra is akad példa, hogy csupán egy terjedelmes anyagot tartalmazott a periodikum, ilyen volt a korábban már tárgyalt Kovács Máté-tanulmány, a Milyen legyen a Magyar Enciklopédia? című.48 Az Enciklopédia 8. számában beszámoló jelent meg Hogyan áll a Kislexikon ügye? címmel, ismertetve az anyaggyűjtés módszerét. A periodikumból tudható, hogy a szerkesztőségnek volt könyvtára: az újonnan beszerzett könyvek és folyóiratok jegyzékét rendszeresen közzétette a lap. A könyvtár egyébként naponta reggel 8–9 óra és délután 14–16 óra 30 perc között volt használható.
Összesen 126 belső tanulmány keletkezett a szerkesztéssel kapcsolatos tartalmi, technikai, módszertani kérdésekről 1955-ben, ezek egy része megjelent az Enciklopédiában, másik része a szerkesztőség irattárában volt hozzáférhető.49 Az év során 214 000 címszót gyűjtöttek a munkatársak különböző magyar lexikonokból. Ezt az anyagot kiegészítették külföldi forrásmunkákból, elsősorban a Nagy Szovjet Enciklopédiából, és így újabb 200 361 fogalmat gyűjtöttek össze. Kovács Máté “kártyákról” beszél, vagyis a gyűjtött fogalmakat, neveket stb. kartonlapokon rögzítették. Az év során elkezdődött a több mint 400 000 “kártya” tudományszakok szerinti szétosztása és a szakszerkesztők ellenőrizték az anyagot; ha kellett, kiegészíttették a gyűjtést. Az így elkészült 599 szűkebb szakterületre vonatkozó címszójegyzéket, összesen 11 000 oldal terjedelemben ismét átnézték, ellenőrizték, az esetleges szinonimákat kiszűrték, a több szakterületen is tárgyalandó személyek, fogalmak között utalókkal megteremtették a logikai kapcsolatot. Az egyik legnagyobb és természetszerűen sok vitát is kiváltó feladat a terjedelem kijelölése volt, ezt persze a munka azon fázisában még csak hozzávetőleges tervként lehetett meghatározni. Felkért szakértők minta-cikkeket írtak, ezek megvitatása is elkezdődött. Bonyolult és érzékeny kérdés volt az Enciklopédiába felveendő kortárs személyek köre, az egyeztetések elkezdődtek, és elindult a vitás, nehéz, bonyolult kérdések kidolgozása is.
Mindent összevetve, 1955-ben jelentős mennyiségű munka készült el, az előkészítő teendők tekintélyes része befejeződéséhez közeledett. Valamivel jobb körülmények között működött a szerkesztőség, a Váci utcai irodahelyiségekből 1955 elején az Oktatásügyi Minisztérium épületének V. emeletén kaptak 15 szobát, de pár héttel később ismét költözni kényszerültek, ezúttal a VI. emeletre, ahol 17 szobában helyezték el a szerkesztőséget. Gondot jelentett, hogy beruházási hitelkerethez nem jutottak, az MTA Központi Hivatala adott át író- és számológépeket, stencilgépet.50
A megváltozott koncepció
A szerkesztőség feladatait abban a tudatban végezte, hogy az erőket és a rendelkezésre álló forrásokat a Magyar Enciklopédia elkészítésére kell koncentrálni. Bizonyos utalások ugyan már korábban is történtek arra, hogy a párhuzamosságok elkerülése érdekében az Enciklopédiához gyűjtött és elkészített anyagokat más lexikonokban is fel kell használni. Tulajdonképpen Kovács Mátétól sem volt teljesen idegen ez a gondolat: különböző írásaiban, tervezeteiben a szocialista lexikonkiadás fölényét éppen abban látta a kapitalistával szemben, hogy az tervszerű, és a társadalom tényleges szükségleteiből indul ki. Végső soron egymást kiegészítő lexikoncsaládokban gondolkodott, melyek egyik nagy csoportját alkotnák a tudományos jellegűek. Ezek kiindulási alapja a Magyar Enciklopédia, amely “az összefüggések következetes feltárásával” igyekszik korszerű összefüggő képet adni az emberi művelődés egészéről, és annak ismereteit elmélyítenék a szakjellegű tudományos lexikonok; ezek lényegében egy-egy tárgykör betűrendes elrendezésű tudományos kézikönyvei lennének. A másik csoportba a népszerű kis lexikonok tartoznak, az általános jellegű Egyetemes Kis Lexikon “az emberi műveltség korszerű ismeretanyagának közérdeklődésre leginkább számot tartható lényeges részét rövid cikkekben, rendszerint tömör meghatározásban, népszerű színvonalon” tartalmazza, és mellette a szakjellegű népszerű kézikönyvek sora állna az érdeklődő nagyközönség rendelkezésre. Utóbbiak egy-egy ismeretkör bevezető jellegű betűrendes összefoglalásai.51
Ha nem is volt tőle idegen a feladatok bővítése, azért jól érzékelhetően meglepetésként érte a művelődéspolitikai koncepció változása. 1955 nyarán merült fel az igény, hogy a sürgető közművelődési szükségletek kielégítése céljából az Enciklopédia munkálataival párhuzamosan el kell kezdeni az Egyetemes Kis Lexikon munkacímű, kétkötetesre tervezett kiadvány munkálatait. Valóban váratlan fejlemény volt, hiszen a szerkesztőség éppen csak felállt (az összes előzetesen tervezett státust egyébként nem is tudták betölteni, részben a megfelelő ismeretekkel rendelkező szakemberek hiánya miatt, de például közrejátszott ebben az is, hogy a szerkesztőségi szobákban helyhiány miatt egész egyszerűen nem tudtak újabb alkalmazottakat leültetni52), kezdett “összerázódni” a gárda, és máris változtatni kellett a feladatokon. A szerkesztőség augusztusra elkészítette a kislexikon tervét és a szerkesztés elvi szempontjait. Ehhez kapcsolódott, hogy a Kiadói Főigazgatóság kezdeményezésére felvették a kapcsolatot három szaklexikon kiadását tervező kiadóval, és együttműködési megállapodást kötöttek a mezőgazdasági, a gyermeklexikon és a zenei lexikon szerkesztőségével.53
A Magyar Enciklopédia szerkesztőségében is érzékelhetővé vált a korra jellemző kapkodás, a döntések átgondolatlansága. Kovács Máté mindenesetre elkészítette az 1956. évi munkatervet, s az engedélyezett létszámot 77 főben határozta meg az MTA, illetve a kormány döntése alapján. Az új esztendőben a főbb feladatok között említette a sokszorosított címszójegyzék szakmai egyeztetését külső szakemberek közreműködésével, a címszójavaslatok véglegesítését, jóváhagyását, a betűsoros címszójegyzék elkészítését, a kötethatárok megállapítását, az első kötetek címszóanyagának előkészítését a szócikkek írására, a különböző vitás kérdések tisztázását. Az Egyetemes Kis Lexikon szerkesztési feladatai között említette a külföldi lexikonok címszavainak bedolgozását a magyar anyagba, a címszójegyzék átvizsgálását, a magyar vonatkozású szócikkek megíratásának elkezdését.54 A munkatervben sürgette a kormány végleges döntését a Magyar Enciklopédia kiadásáról, a példányszámról, a pontos határidők kitűzéséről.
A várt 1094/1956 (IX.27.) sz. kormányhatározat a Magyar Közlöny 1956. évi szeptember 27-ei 84. számában jelent meg.55 A jogszabály rögzítette, hogy 24, egyenként 1000 oldalas kötetben kell megjelentetni. Az első három egység 1959-ben jelenik meg, attól kezdve évenként három tomus közreadását írta elő a határozat, így nyolc év alatt fejeződött volna be a vállalkozás. A példányszámot az előfizetések számától függően 40–50 000-ben határozta meg a kormány. A jogszabályban szó volt a Kis Magyar Lexikonról mint az Enciklopédia rövidített, népszerű kiadásáról és egy újabb, ezúttal idegen nyelvű vállalkozásról is. A kormányhatározat szerint Encyclopaedia Hungarica címmel 1967-től kezdődően az enciklopédia magyar vonatkozású anyagát megfelelő átdolgozással orosz és angol nyelven, szükség esetén még franciául és németül is ki kell adni. A kormány arról is döntött, hogy az Egyetemes Kis Lexikon munkálatait fel kell gyorsítani, és a két kötetnek 1958-ban meg kell jelenni. Ez azt jelentette, hogy szerkesztése elvált az Enciklopédiától, előbb kellett volna elkészíteni a rövidített változatot, mint a tudományosat.
De nem csak azt. A korábbi koncepciók szerint elkezdődött a különböző szaklexikonok közreadásának előkészítése is, az elgondolás szerint ezek az Enciklopédia kiadása után jelentek volna meg. Az új helyzetben a sorrend megfordult: az elképzelés szerint most az Enciklopédia címszóanyagának és egyéb elkészült előkészítő anyagának felhasználásával előbb az egyes szaklexikonokat kell közreadni, majd később ezek átdolgozásával készülhet el a Magyar Enciklopédia. Kovács Máté reménykedett, hogy “ez az újabb sorrend a gyakorlatban alkalmasabb megoldásnak bizonyul a korábbi elgondolásnál, mert így az olvasók sokkal hamarabb hozzájuthatnak a számukra legfontosabb részekhez s ezenfelül az Enciklopédia is jobban kiérlelt ismeretanyagból s nagyobb szerkesztési tapasztalattal készülhet el.”56
Az Enciklopédia szerkesztési munkálatai 1956-ban lelassultak, és előtérbe került az Egyetemes Kis Lexikon szerkesztése, fel kellett gyorsítani annak munkálatait. A Kis Lexikon kéziratát, 40 000 szócikket mintegy 2000 lapnyi terjedelemben a szerkesztőségnek az utasítás értelmében 1957. október 1-jén kellett átadni a nyomdának.57 A szerkesztőség szervezeti felépítése és munkaterve is az új feladatnak megfelelően alakult.
A szerkesztőség 1957 elején a következő formában működött:58
Főszerkesztő Kovács Máté,
titkárnő Balogh Gyuláné
Társadalomtudományi osztály:
Osztályvezető Pálffy Ilona
NYELVI, IRODALMI CSOPORT,
csoportvezető Weger Imre,
gépíró Szentmihályi Jánosné.
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Weger Imre, Fülöp Géza, Nirschy Ott Aurél, Fodor Lászlóné); Magyar Irodalmi Lexikon (Fülöp Géza, Weger Imre, Boga István, Putnoky Istvánné); Világirodalmi Lexikon (We¬ger Imre, Fülöp Géza, Putnoky Istvánné).
MŰVÉSZETI CSOPORT,
csoportvezető Voit Pál,
gépíró Szentmihályi Jánosné.
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Voit Pál, Eszláry Éva, Kovács Ferenc); Filmlexikon (Kovács Ferenc); Művészettörténeti ABC (Voit Pál, Eszláry Éva, Marosán Lajosné, Szmrecsányi Marian); Művészeti Lexikon (Voit Pál, Eszláry Éva, Marosán Lajosné, Szmrecsányi Marian).
TÖRTÉNELMI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI CSOPORT,
csoportvezető Pálffy Ilona,
gépíró Séra Zoltánné.
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Pálffy Ilona, Jakab Zsuzsanna, Czinner Tamás, Makai Mária, Marosán Lajosné, Batár Attila, N. Kiss István, Dul Dezsőné); Jogi Lexikon (Jakab Zsuzsanna, Pálffy Ilona, Czinner Tamás).
Természettudományi osztály:
Osztályvezető Dux Erik,
adminisztrátor Wighardt Mária
FÖLDRAJZI ÉS FÖLDTANI CSOPORT,
csoportvezető Torday Kálmánné,
gépíró Domanits Györgyi.
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Torday Kálmánné, Kubovics Imre, Földi Gusztáv, Neppel Ferenc) Földrajzi helynevek szótára (Földi Gusztáv); Természettudományi Lexikon (Torday Kálmánné, Földi Gusztáv, Neppel Ferenc).
BIOLÓGIAI ÉS ORVOSTUDOMÁNYI CSOPORT,
csoportvezető Pozsár Béla,
adminisztrátor Keviczky Lórándné.
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Pozsár Béla, Gortvay György, Szondy György, Kerék Mihály, Szemes Gábor, Temes Ferencné); Természettudományi Lexikon (Pozsár Béla, Szondy György, Kerék Mihály, Temes Ferencné), Orvosi szakszótár (Gortvay György).
TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MŰSZAKI CSOPORT:
csoportvezető ——
MŰSZAKI CSOPORT:
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Huberth István, Egressy Zoltán, Hoffmann Géza, Vargha Vilmos, Pataky Ernő).
TERMÉSZETTUDOMÁNYI CSOPORT:
A csoport az alábbi kiadványok szerkesztésében vesz részt: Kis Magyar Lexikon (Galambos Mihályné, Illényi András, Dux Erik, Zerinváry Szilárd); Természettudományi Lexikon (Dux Erik, Galambos Mihályné, Illényi András, Zerinváry Szilárd).
Gépíró Wighardt Mária.
Lexikográfiai Osztály:
Osztályvezető Zerinváry Szilárd,
adminisztrátor Pálfi Gyuláné
ÖSSZESZERKESZTŐ ÉS EGYEZTETŐ CSOPORT,
csoportvezető Molnár Albert,
munkatársak Maros Istvánné,
Szentkláray Olga,
Szelke Árpád,
Sztankóczy György,
Vietorisz Gyuláné
NYELVI ÉS STÍLUSSZERKESZTÉSI CSOPORT,
csoportvezető Süle Jenő.
Munkatársak Fodor Lászlóné,
Koch László,
Kovács Györgyné,
Kiss Árpád
KÉP- ÉS TÉRKÉPSZERKESZTÉS:
Koroknay István, Tóth Aurél
NYOMDAI SZERKESZTÉS:
Halmi Ferenc
ARCHÍVUM CSOPORT,
csoportvezető Simonffy Tóth Ernő.
Munkatársak Ludmann Lászlóné,
Solymos Gyuláné,
Genda Simonné,
Király Regina.
Gépíró Winkler Sándorné
Adminisztráció:
GAZDASÁGI ÜGYEK: Böhm Sándorné
SZÁMFEJTÉS: Ludmann Lászlóné
KÉZBESÍTÉS: Varjas Miklósné
TAKARÍTÁS: Nagy Lászlóné, Rácz Rozália
Meddig jutott el a Magyar Enciklopédia előkészítése 1956 nyarán? Teljes egészében elkészült a címszójegyzék, 140 000 tétel. Befejezéshez közeledett a szerkesztési munkát megszabó irányelvek és módszertani útmutatók kidolgozása, elindult az alapvető szócikkek tartalmi vázlatának összeállítása, az év során megtörtént a külföldi földrajzi nevek írásának egységesítése, és elkészült a fontosabb nem latin és nem cirill betűs írások egységes átírási szabályzata. A szerkesztőség közreadta a részletes helyesírási útmutatót, elkészítették a szócikkek írásához kidolgozott szerzői tájékoztatót, és az év során számos mintacikket is megírattak, ezek megvitatása elkezdődött. Megindult a térképek, táblázatok tervezése és a szócikkekhez kapcsolódó bibliográfiai adatok gyűjtése, folytatódott a kortárs személyek névjegyzékének összeállítása valamint az azzal kapcsolatos egyeztetés.59 Összegezve megállapítható, hogy a Magyar Enciklopédia előmunkálatai az év során eljutottak abba az állapotba, hogy tartható lett volna az első kötet eredetileg 1959-re tervezett megjelenése. Természetesen ennek előfeltétele lett volna, hogy elsősorban ezzel foglalkozzon a szerkesztőség.
A szerkesztőségi munka azonban nemcsak a kormánydöntés miatt akadozott. A forradalomról és annak következményeiről óvatos megfogalmazásban ugyan, de olvashatunk a dokumentumokban. November után a szerkesztőség számos külsős tagja ellen vizsgálat indult, mások ideológiailag elbizonytalanodtak.60 Az ideológiai jellegű problémák abban az értelemben is megjelentek, hogy nyilvánvalóvá vált: nem lehet a forradalom után egyes jelenségekről, személyekről stb. ugyanúgy és ugyanazt írni, mint korábban. Mindez azt jelentette, hogy bizonyos munkálatokat elölről kellett volna kezdeni. Ezek miatt a Magyar Enciklopédia szerkesztési munkáit szüneteltették.61 A külvilág ezekről a problémákról nem kapott tájékoztatást, az Enciklopédia szerkesztésének felfüggesztése okaként “főként gazdasági nehézségeket” említett Kovács Máté is.62
Bernát György és Kovács Máté a közösen jegyzett áttekintésben a Kis Magyar Lexikonról (a dokumentumokban következetlen volt elnevezése, hol ezt, hol az Egyetemes Kis Lexikon alakot használta Kovács Máté is) biztatóbb fejleményekről számolt be. Elkészült 54 790 szócikk, vagyis a teljes terjedelem 93%-a, ezek mintegy felénél a lektorálás is megtörtént. Elkezdődött a lexikográfiai szerkesztés és az elkészült kéziratok tipografizálása, véleményük szerint 1958-ban mindkét kötet megjelentethető lesz. Ugyanakkor egy létező ideológiai problémára itt is felhívták a figyelmet. Mint írták: 1956 eszmei, ideológiai zavart okozott, a lexikonnak “népünk és államunk világnézetét, a szocializmus felé haladó magyar társadalom mai törekvését” helyesen kell tükröznie. Ez azonban most problematikussá vált, a cikkek egy része október előtt, alatt íródott, a személyek kiválasztása is egy korábbi állapotot tükröz. A cím is pontatlan.63
Az alábbi javaslatokat fogalmazták meg: a cím legyen Egyetemes Kis Lexikon, mert jobban kifejezi a tényleges tartalmat. Indítványozták, hogy az MTA Elnöksége az addig elkészült anyagot szellemi, de főként ideológiai szempontból vizsgálja felül. Elsősorban a kézirat erre rászoruló társadalomtudományi részénél érezték fontosnak a világnézeti jellegű ellenőrzést. A tartalmi színvonal mellett fontos a megfelelő technikai minőség biztosítása is – vetették fel –, ezért kezdeményezték a jó minőségű nyomdai anyagok (papír, vászon, festék stb.) beszerzését elegendő mennyiségben.64
A jelentésben érintették a tervbe vett tudományos szaklexikonok kérdését is. Megállapították, hogy ezekre nagy szükség van, hiszen a rendelkezésre állók elavultak. Véleményük szerint ezek szerkesztése sem tartalmi, sem pénzügyi, sem az anyagok tekintetében nem okoz akkora gondot, mint a nagy példányszámú általános enciklopédia vagy a kislexikon. A különböző kiadók részéről nagy érdeklődés figyelhető meg, a Kiadói Főigazgatóság ezért a Magyar Enciklopédia szerkesztősége feladatául írta elő a szaklexikonok kiadását. A jelentés indoklása szerint helyesen, mert az Enciklopédia addigi szerkesztése során összegyűjtött anyag és tapasztalat felhasználható a szaklexikonok készítésénél, az előbb közreadott szaklexikonokból befolyó bevétel pedig felhasználható lesz az Enciklopédia munkájában. További haszonként említette meg az anyag, hogy a szerkesztőség munkatársainak egy része foglalkoztatható lesz a szaklexikonok készítésénél. Kilenc, az alábbi tárgyú szaklexikon terve került be a szerkesztőség feladatai közé: orvosi, magyar irodalmi, társadalomtudományi, művészeti, jogi, világirodalmi, pedagógiai, könyv és magyar életrajzi. A tudományos célú szaklexikonok közreadására a Kiadói Főigazgatóságon belül megalakult a Lexikon Bizottság, amely egyfajta koordináló feladatot látott el. A Kovács Máté és Bernát György által megfogalmazott határozati javaslat tervezete helyesli, hogy a szaklexikonok operatív koordinálását a Kiadói Főigazgatóság mellett működő Lexikon Bizottság látja el, és pozitív fejleményként értékelik, hogy az Enciklopédia szerkesztősége is bekapcsolódott ezekbe a munkákba.
Utólag nézve a fejleményeket és a kialakult helyzetet, túl soknak tűnnek a bizottságok és szinte követhetetlennek a feladatok, pedig még egy kérdéskör, a népszerű kis lexikonok ügye is szerepelt a jelentésben. Ezek a Kiadói Főigazgatóság Lexikon Bizottsága állásfoglalása szerint más kiadóknál (Bibliotheca, Gondolat, Műszaki) jelennének meg. Kovács Máté és Bernát György azonban megállapították, hogy egy részük az Enciklopédia szerkesztőségének feladatai közé kell hogy tartozzanak, ugyanis ezek lényegében az Egyetemes Kis Lexikon származékai. Elsősorban azért kívántak közreműködni a munkákban, mert a bevételt a Magyar Enciklopédia munkálataira lehetne fordítani (érzékelhető, hogy Kovács Máté a nem éppen biztató előjelek ellenére is szívügyének tekintette az Enciklopédia megjelentetését), illetve így remélték együtt tartani a szerkesztőséget. Ennek további működését fontosnak tartották mindketten, s azzal érveltek, hogy így lehet továbbfejleszteni a lexikonkiadásban szerzett tapasztalatokat, és ezáltal lehetővé válik a külföldi lexikonok magyar anyaggal történő ellátása, és megoldható az állandó szerkesztőséggel a legkülönfélébb hazai lexikonok munkáinak koordinálása is.65
Egy vizsgálat és következményei
A fennmaradt dokumentumokból jól érzékelhető, hogy Kovács Máté 1957-ben elsősorban arra törekedett, hogy a szerkesztőséget megőrizze, és olyan feladatokat találjon számára, amelyek kapcsolódnak az Enciklopédiához. A szerkesztőségi létszám 1956-ban 93 főből állt, 1957 végére viszont már csupán 48 munkatárs próbálta elvégezni a feladatokat.66 Tagadhatatlan, hogy egyre több probléma merült fel. Kovács Máté számos beadványban, írásos anyagban és nyilván személyesen, szóban is igyekezett felhívni a döntéshozók figyelmét a lexikonszerkesztés speciális követelményeire; arra, hogy a szerkesztőség Magyarországon úttörő munkát végez a módszerek és a megoldások kidolgozásában. Leszögezte, hogy egy lexikon csak akkor lehet korszerű és színvonalas, ha a legjobb szerzők közreműködése biztosítható, és ha a szerkesztőségnek ideje és módja van arra, hogy a kollektív szerző feladatkörét gondosan és lelkiismeretesen betöltse.67
A nehézségek okának kiderítésére, az esetleges gazdálkodási szabálytalanságok tisztázására a Pénzügyminisztérium vizsgálatot rendelt el. Feltehetően az MTA vagy az Akadémiai Kiadó illetékesei kezdeményezhették a vizsgálatot, amelyre 1957. december 14-én került sor a szerkesztőség V., Szalay u. 10. szám alatti irodájában a PM Revizori Főosztálya két munkatársa, Blézer Ferenc és Láng László, valamint Kovács Máté jelenlétében.68
A vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy a kitűzött feladatok elvégzésére a szerkesztőségnek juttatott 5,6 millió forintnak mi lett a sorsa, illetve mi okozta a tervfeladatok végrehajtásában mutatkozó késedelmet. A vizsgálat során elsősorban hét lexikonról volt szó. (A dokumentumban közölt elnevezéseket követem.) A jegyzőkönyv az adott lexikon címe után feltünteti a tervezett terjedelmet ívekben, a nyomdai leadás határidejét, a tervezett megjelenést, a tervben előirányzott és a ténylegesen felhasznált összeget:
A vizsgálat megállapította, hogy 1957 első kilenc hónapjában mintegy 2500 ezer forintot használtak fel úgy, hogy egyetlenegy esetben sem tartották be a nyomdába adás határidejét. Ezzel a szerkesztőség hátráltatta az MTA Elnökségének azt a tervét, hogy a kiadott könyvek megtérülési költségéből és jövedelméből finanszírozza a Nagy Magyar Enciklopédia és a többi szaklexikon szerkesztését és kiadását. A szaklexikonok kiadásának célja az volt – tartalmazza a jelentés –, hogy az Enciklopédia elhalasztása miatt a mindennapi munkákhoz a gyakorlati élet szükségleteit segítő, illetve kulturális szempontból is megfelelő segédlet álljon rendelkezésre. Ezt a célt a szerkesztőség nem érte el – rögzítette a jelentés. Azt viszont – folytatódott az anyag –, hogy a Magyar Enciklopédia szerkesztőségének munkatársai együtt maradjanak, teljes mértékben teljesítették: a szerkesztőség béralapját időarányosan a tervnek megfelelően felhasználták.
A jelentés a munkaterv nem teljesítésének okát abban látta, hogy “a külső munkatársak munkabérére és tiszteletdíjára betervezett 2,7 millió Ft-ból szeptember 30-ig csupán 1,2 millió Ft-ot használtak fel. Ez azt jelenti, hogy főként a szaklexikonok címszavaihoz tartozó cikkek időben nem készültek el, ami végeredményben a művek megjelenési határidejének nagymérvű eltolódásához vezetett.”69 A jelentés leszögezte azt is, hogy nyilvánvalóan tisztában voltak az év elején azzal, hogy a tervet nem fogják teljesíteni, ennek ellenére a felelős főszerkesztő nem tett javaslatot a terv módosítására. Továbbá nem biztosította azt sem, hogy a végzett munkák a minőségi követelményeknek a szükséges mértékben megfeleljenek. Ezért a főszerkesztő felelős 1., a szerkesztőség 1957. évi munkatervének nem teljesítéséért, 2., az eddig beérkezett szakcikkekkel szemben – az MTA elnöke által a szerkesztőség munkáját szakszerűség szempontjából felülvizsgálni hivatott szakértői bizottság megállapítása szerint – felmerült minőségi kifogások fennállásáért, 3., részben ezek miatt a szaklexikonok megjelenésének elhúzódásáért, és végül 4., az elhúzódás hátrányos gazdasági és pénzügyi következményeiért.70
A revizorok súlyos vádakat fogalmaztak meg. Az aláírt példányon Kovács Máté jelezte, hogy a megállapítások ellen megteszi észrevételeit. Erre néhány héttel később került sor.71 A fontos dokumentum a lexikonszerkesztőség munkájának egészét áttekinti, és logikus magyarázatát adva az elmaradásnak, cáfolja a revizori vádakat. A terjedelmes anyag az általános megjegyzésekkel kezdődik, ebben hivatkozik Milyen legyen a Magyar Enciklopédia? című sokszorosításban, illetve a Magyar Tudományban megjelent írására.72
A bevezető részek után tér rá Kovács Máté az érdemi válaszra. Leszögezi: a cikkírás és a lektorálás nem vonzó sem tudományos, sem anyagi szempontból, sok és gondos munkát követel, ugyanakkor röviden és tömören kell írni. Ugyan többnyire nem tartalmaz új tudományos eredményeket, de megírása ideológiai vagy szakmai szempontból is kényes feladat. Ezért csak az anyagi érdekeltség fokozásával lehet a jó szakemberek közreműködését biztosítani. A szerkesztőség megalakulása után valóban javasolta a honoráriumrendszer módosítását, még a szovjet megoldást is példaként állította a magyar szervek elé, azonban nem történt érdemi intézkedés. Olyan honoráriumrendszert tartott volna jónak, amely a rövidséget és a tömör megfogalmazást premizálja. Felvetése azonban sem akkor, sem később nem valósult meg; valójában a hazai tudományos munka megfelelő díjazása volt a probléma lényege, amit helyesen ismert fel.
A szerkesztői munka sajátossága – folytatta feljegyzését –, hogy viszonylag nagy a kéziratselejt, ami szükségszerűen drágítja a ténylegesen megjelent ívek költségeit. A selejt oka lehet a terjedelem túllépése, a rokon- vagy határterületek párhuzamosságából adódó szükségszerű ismétlődések, vagyis előzetesen nem lehet egészen pontos tervet készíteni a terjedelemre. Ráadásul ezek többször változhatnak a belső szakértői viták hatására, így előfordulhat, hogy a megrendelt és elkészült, kifizetett cikk végül nem jelenik meg. Becslése szerint a terjedelem túllépése akár a 25–30%-ot is elérheti egy lexikon esetében, és ezt a szerkesztés során kell eltüntetni. A lexikonszerkesztői munka ebből következően a többi szerkesztői tevékenységnél sokkal idő-, munka- és költségigényesebb, vélekedése szerint a költségek akár a dupláját is kitehetik az egyéb szerkesztői munkának. Meglátása szerint az enciklopédia szerkesztősége mint kollektív szerző működik, vagyis nem egyedül a szerző hozza létre a lexikonban olvasható szócikket, annak végső formája a szerző és a szerkesztőség közös munkájaként készül el.
A dokumentumban kitért az idő kérdésére. Ezt nem lehet több munkatárs bevonásával csökkenteni, van egy bizonyos minimális idő, amire mindenképpen szükség van. Ezt a tényezőt a szerkesztőségi munka kezdetekor figyelembe vették, azonban időközben a sürgősség és a takarékosság követelményeivel szemben sajnálatosan háttérbe szorult, s részben ez okozta a nehézségeket. Összegzésül megállapítja, hogy Magyarországon még nincsenek tapasztalatok a lexikonszerkesztésben, ezeket menet közben kell megszerezni, ezért az első egy-két lexikon szükségszerűen kísérleti jellegű.73
A jelentés bevezető része jó összefoglalása a szerkesztőségi munka lényegének. Alighanem saját magára is vonatkoztatta a tanulás szükségességét. Amikor megkapta a felkérést, tisztában volt nagy vonalakban a teendőkkel, de a szerkesztés megfelelő módszereit munka közben kellett kialakítani, vagyis vitathatatlanul számolni kellett a tévedéssel, a kudarccal is – ezért írta, hogy az első egy-két lexikon szükségszerűen csak kísérleti jellegű lehet.
Az anyag következő részében a konkrét 1957-es tervfeladatokkal kapcsolatban fejtette ki véleményét. Megállapította, hogy azok csak nehezen alakultak ki: nem utolsósorban a különböző, egymásnak ellentmondó vagy ideiglenes döntések jelentősen megnehezítették a tervfeladatok kialakítását. A végleges tervet a szerkesztőség ugyan feszítettnek ítélte meg, de a feladatok elvégzését lehetségesnek tartotta, és arra lelkesen vállalkozott. Azonban nyilvánvaló volt, hogy a Kis Lexikon és két szaklexikon nyomdakész kéziratának elkészítése csak az összes körülmény és feltétel kedvező alakulása esetén valósítható meg. Vagyis akkor, ha mindenki egyformán gondosan, a kívánt minőségben és főleg határidőre végzi el feladatát, továbbá a szerkesztőség támogatására hivatott szervek, hatóságok is messzemenően és idejében segítik munkáját. Mint időközben kiderült, a Kis Lexikonra vonatkozó előirányzat nem volt reális. A késedelemnek több oka volt. A legfontosabbat abban látta, hogy a Magyar Enciklopédia szerkesztéséről túl gyorsan kellett átállni tíz különböző jellegű, méretű és határidejű lexikon kiadására. Többször jelentősen csökkentették a szerkesztőség létszámát is, a munkatársak egy részét át kellett csoportosítani, új munkakört, új feladatokat kellett megtanulniuk. Nehezítette a helyzetet, hogy hosszú hónapokig nem volt adminisztratív és gazdasági vezető sem. Ezek miatt összességében nem sikerült biztosítani azt a nyugodt légkört, munkafegyelmet és elmélyedést, amit a feladatok megkívántak volna.
Nem volt megfelelő az együttműködés sem – folytatta – az MTA, a Kiadói Főigazgatóság, az Akadémiai Kiadó és a szerkesztőség között. Az MTA még mindig nem hozott döntést Kovács Máté és Bernát György közös, 1957. júniusi74 beadványáról. A döntés elmaradása jelentősen hozzájárult a késéshez. Előnytelenül változott a helyzet a külső munkatársakkal kapcsolatban is. 1957 elején, a bizonytalan helyzetben, amikor nem lehetett tudni, hogy mikor indul újra a tudományos kutatás és publikálás, jeles tudósok is vállalták szócikkek írását, később azonban nagyon sokan visszaléptek. A felkért szerzők egy része viszont az ellenük indult fegyelmi vizsgálat miatt esett ki a munkából.75
A feljegyzés következő részében a konkrét kiadványokkal kapcsolatos helyzetről adott számot. A Magyar Enciklopédia szerkesztése 1957 elején leállt, bár erről nincs kormányhatározat. A leállás során a függőben lévő követeléseket kiegyenlítették. A dokumentumban kifejtette, hogy a Magyar Enciklopédia szerkesztése során végzett munka eredményeként jelentős szellemi érték jött létre, ezek közé tartoznak a szerkesztés elméleti alapvetései, a szerkesztési irányelvek, a részletes lexikográfiai útmutatók. Elkészült az enciklopédia részletes terve; megtörtént a térképek, illusztrációk szerkesztési elvének kidolgozása, és végül számtalan további szabályzatot is közreadott a szerkesztőség.
Áttérve a Kis Lexikonra megállapította, hogy 90 cikk kivételével a kézirat elkészült, mintegy 40 000 szócikk szövege rendelkezésre áll. Első menetben megtörtént a kézirat megmunkálása, vagyis az adatok ellenőrzése, a tartalom átnézése, a szerkezet és a stílus egységesítése, a helyesírás ellenőrzése lezárult. A kézirat azonban még nem adható nyomdába, mert további szerkesztői munkák vannak hátra, nem utolsósorban szükséges a kézirat ideológiai felülvizsgálata és a szócikkek egymás közötti arányosítása. A vitathatatlan csúszás elsősorban a szerzők és a lektorok késésével és a szerkesztőség átszervezésével magyarázható, de részben tervezési hibából adódnak – ismerte el. A szerkesztőség 1959-re akarta a lexikont megjelentetni, de a kiadást felsőbb kívánságra előre kellett hozni 1958-ra. 1956 októbere azonban minden munkában legalább hat hónapos eltolódást okozott. Ezért 1958 őszén kellene nyomdába adni, és így 1959-ban megjelenhetne a kötet. Hiba volt az 1958 őszi megjelenést még korábbra, 1958 tavaszára hozni. A felsőbb szervek a sürgős szükségre hivatkozva, a pénzügyesek pedig a befektetés mielőbbi megtérülése miatt sürgették a határidő módosítását, és a szerkesztőség sem mérte fel reálisan a helyzetet – érzékelteti Kovács Máté a ránehezedő külső nyomást. 76
A kézirat minőségéről mostani formájában nehéz pontos képet alkotni, kétségtelenül vannak szakmai vagy főleg ideológiai szempontból kifogásolható részek, az év első felében a szerzők egy része erősen polgári szemléletű cikkeket írt, ezeket kétségtelenül át kellett dolgozni – olvasható. A szakmai színvonal azonban a szócikkek túlnyomó többségénél megfelelő. Kovács Máté arra a formális szempontra hivatkozik, hogy a szerzők és a lektorok akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos kutatók, és “nehéz volna elgondolni, hogy ismert, jó nevű szakértők általában meg nem felelő munkát végezzenek” – írta a kissé tekintélyelvű indoklásban.77 Ezzel kapcsolatban visszautasítja a revizori jelentésben olvasható vádpontot, miszerint minőségi kifogásokat tartalmaz az MTA elnöke által felkért bizottság véleménye. Mint leszögezte, nem jutott el hozzá az anyag, ilyenről nincs tudomása, és azt “az állítólagos megállapítást, hogy a cikkekkel szemben általában nagyarányú minőségi kifogást lehetne emelni, az elmondottak alapján megalapozatlannak kell tartanom.”78
Ezt követően áttért a szaklexikonok kérdésére. Több-kevesebb késés ezeknél is létezik – ismeri el. A késés egyik oka az, hogy sokszor a szerződéseket csak késve lehetett megkötni, így a munka eleve csúszással indulhatott meg. Voltak kiadói viták és ütközések is, például magyar irodalmi lexikont más kiadó is akart megjelentetni, az illetékes szervek előbb mindkettőt engedélyezték, majd később összevonták a két munkát. Az érintett kiadó, a Bibliotheca azután ezt a megállapodást felrúgta, így most újra a Kiadói Főigazgatóság döntésére várnak. Összefügg a magyar irodalmi lexikonnal a világirodalmi ügye is. Egy darabig jól haladt az előkészítés, de később felmerült az illetékes szervekben, hogy össze kell vonni a magyar és a világirodalmi lexikont, így a 300+400=700 helyett összesen 500 íven, vagyis jóval olcsóbban megjelentethető lesz az egységes irodalmi lexikon.
A természettudományi lexikonról csak most lett szerződés, de még mindig nincs szerződés a Művészettörténeti ABC-re, a Könyv Lexikonra,79 az Orvosi Lexikonra. Ugyanakkor elkészült a Filmlexikon és – az előbbieket figyelembe véve némileg érthetetlenül – a Művészettörténeti ABC kézirata. Az eredmények között említette, hogy elkészült az összevont irodalmi lexikon címszójegyzéke és az orvosi, a sport, a fényképészeti, a méhészeti, valamint a könyv-lexikon előkészítő terve pedig folyamatban van. Elmarad viszont az Ifjúsági lexikon, a Szülők lexikona kiadása, és később valósul meg a Pedagógiai lexikon. Mint látható, egyes lexikonokról eddig sehol sem volt szó, a felsorolás jól érzékelteti azt a végtelenül átgondolatlan és kapkodó, ötletszerű döntési folyamatot, ahogyan eljutottak a szerkesztőséghez a különféle elképzelések.80
A jelentés következő részében a szerkesztőség működésére tért rá. Komoly bajok forrása – írja – a nem megfelelő szervezeti forma és egyes fontos személyi kérdések megoldatlansága. A szerkesztőség néhány éves működése alatt a különféle szervezeti formák váltogatták egymást, volt intézeti, volt vállalati, volt részlegesen önálló az Akadémiai Kiadón belül, vagyis állandósult az átmenetiség. Nem volt adminisztratív vezető, aki az igazgatási, személyzeti, gazdasági ügyeket irányította és összefogta volna. Ezek intézése megoszlott a főszerkesztő és az egyes osztályok vezetői között, ami szükségszerűen egyesek túlterheléséhez vezetett. Mindezek a tudományos munkában is éreztették hatásukat. A felsőbb szervek ellenőrzése rendszeres volt, ugyanakkor tény, hogy egyes területek kiesését nem lehetett behozni. Utólag belátható, hiba volt a túlzottan feszített terv végrehajtását erőltetni, új terv vagy tervmódosítás kellett volna – ismeri el önkritikusan Kovács Máté. A munkatársak jól képzettek, motiváltak, az alkalmatlan munkatársak már kikerültek az állományból a több szakaszban végrehajtott leépítés során. A maga szerepéről megállapítja, hogy “engem ez a feladat érdekelt, annak korszerű megvalósítását életem egyik fő tartalmának tekintettem.” 811956 végén, 1957 elején érvényesült az MTA főtitkárának azon rendelkezése, amely a hatásköri megoszlásról szólt. Később azonban az Akadémiai Kiadó növekvő mértékben és közvetlenül avatkozott az ügyek intézésébe (személyi kérdések, szaklexikonok szerződései, költségkeret biztosítása, gazdálkodás ellenőrzése). Kovács Máté a dokumentumban felhozta, hogy írásos megbízása a Magyar Enciklopédia főszerkesztői tisztére volt, és bár többször kérte írásban hatáskörének pontos megállapítását, sem a Kis Lexikon, sem a szaklexikonok vonatkozásában nem kapott konkrét megbízást. Ezért amikor az MTA elnöke elrendelte a Magyar Enciklopédia munkálatainak szüneteltetését, 1957. június 30-án írásban benyújtotta tisztségéről való lemondását. Azóta a kilátásba helyezett döntésig “csak az ügyek vitelére szorítkoztam”– olvasható.82
Az anyag végén ismét a gazdálkodás kérdéseire tért rá. Nyomatékosan visszautasította a vizsgálat azon sugalmazását, miszerint a szerkesztőségi rezsit időarányosan felhasználták, azonban nincs teljesítmény a kifizetések és a bérek mögött. A szerkesztőség tagjai rendszeresen, szorgalmasan dolgoztak, és hasznos munkát végeztek – állapítja meg. Az év elején ugyan a politikai helyzet miatt a szerkesztőségben is lazult a munkafegyelem, de hamar normalizálódott a helyzet ezen a területen is. Az tény, hogy az Enciklopédia leállítása és a Kis Lexikon munkálatainak intenzív felfutása között megfigyelhető volt bizonyos belső munkanélküliség, azonban a szerkesztőségi létszám felére csökkenésével és a Kis Lexikon munkálatainak felfutásával ez a részleges üresjárat áprilisban megszűnt.
Írása végén egyértelművé tette álláspontját: a revizorok megállapításai megalapozatlanok, a leírtak nem tárgyilagos elemzésen, hanem néhány összefüggéseiből kiemelt adaton alapulnak. A jegyzőkönyv azt a látszatot kelti, mintha a munka teljesen eredménytelen lett volna. A kétségtelen lemaradás, mulasztás nem lényegi, hanem formai jellegű: a határidők helytelen kitűzése miatt következett be. Ennek a ténynek egy tárgyilagos vizsgálatból ki kellett volna derülnie, és akkor nem fogalmaztak volna meg ilyen szélsőséges megállapítást. Az előfordult tévedések, hibák, formai hiányosságok nem haladják meg az ilyen újszerű munkáknál elkerülhetetlen mértéket – zárul az irat.83
Az 1957-es vizsgálattal, illetve az arra adott észrevételekkel azonban még nem zárult le Kovács Máté és a Magyar Enciklopédia kapcsolata, bár igazán érdemi dolgok már nem történtek. A szerkesztőségi munka ugyan folytatódott, de nyilvánvaló volt, hogy a lassan, nagyon lassan konszolidálódó Kádár-rendszer művelődés- és tudománypolitikájától várják a döntést a lexikonban érintettek, talán maga a főszerkesztő is. Kovács Máté kötelességtudóan elkészítette a szerkesztőség 1958-as munkatervét. Ebben lényegében csak a Kis Lexikonnal kapcsolatos feladatok szerepeltek, így a kritikai olvasás elvégzése, a szöveg javítása, egyeztetése és egybeszerkesztése, a szuperlektorálás és a lexikográfiai szerkesztés konkrét határidőkkel megjelölve.84 Távozási szándékát a főszerkesztői tisztségről megerősítette Rusznyák Istvánnak, az MTA elnökének írt levelében. Közölte, hogy június 30-án beadott lemondását fenntartja, kéri felmentését, illetve a mielőbbi döntést. Bejelentette, hogy az ügyek vitelét Dux Erik osztályvezető látja el.85 Az adott helyzetben más választása nem igazán volt, az ellene megindított vizsgálat nyilvánvalóvá tette, hogy elvesztette a döntéshozók bizalmát, a kibontakozást személye nem segíti, inkább hátráltatja. Berei Andor 1958 áprilisában tért haza Moszkvából, és elképzelhető, hogy Kovács Máté tudomására jutottak olyan hírek, miszerint kulturális területen, a lexikonszerkesztőség élén kívánják foglalkoztatni a korábbi rákosista gazdaságpolitikust.
Érdemi döntés azonban egy ideig még nem történt, a Kiadói Főigazgatóság változatlanul Kovács Mátét tekintette a Magyar Enciklopédia vezetőjének; például megpróbált lépni a lexikonok honorárium kérdésében. Dr. Propper László 1958. január 7-ére egyeztető tárgyalást hívott össze, amelyre őt is meghívták.86 Az előterjesztett anyagban felhasználták Kovács Máté korábbi javaslatait.
A revizori vizsgálaton túl 1958 elején egy újabb ellenőrzés történt a szerkesztőségben. Úgy tűnik, hogy Kovács Máté ellenfelei mindenképpen szerettek volna “fogást találni” munkájában. Az újabb vizsgálat nem pénzügyi, hanem szakmai volt, és formailag az volt a célja, hogy a szerkesztőségi munka folytatásának további lehetőségeit vizsgálja meg. Az ellenőrzést a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, dr. Propper László végezte.87 Kovács Máté feljegyzéséből lehet rekonstruálni az észrevételeket: eszerint Propper elsősorban azért támadta Kovács Mátét és a szerkesztőséget, mert specialistákat kértek fel a szócikkek írására, a Kis Lexikon cikkeinek írására 528 személynek adtak megbízást. A Kiadói Főigazgatóság megbízottja által javasoltak szerint a szerkesztőség belső munkatársainak kellett volna és kellene a továbbiakban a magyar és a külföldi segédkönyvek alapján megírni a szócikkeket. Ugyanakkor Propper – önmagának is ellentmondva – az elkészült cikkek minőségét is kritizálta. Nehéz elképzelni, hogyha a többnyire a specialisták által írt szócikkek tekintélyes részét szakmai szempontból gyenge minőségűnek vélte, miért gondolta úgy, hogy a nem specialisták jobb szócikkeket írnak. A jelentés ezen kívül feltételezte, hogy a mégiscsak elkészült anyagok nem találhatók meg, pontosabban azokat senki sem vette számba. Kovács Máté válaszul írt feljegyzésében tételesen visszautasította Propper pontatlan állításait és téves következtetéseit, a specialisták foglalkoztatását pedig a megfelelő színvonal miatt tartotta fontosnak.
Nem tudni, hogy ennek az újabb vizsgálatnak milyen következménye volt, hozzájárult-e ahhoz, hogy elfogadták Kovács Máté lemondását. A jelek szerint erre 1958 májusában került sor. Hogy milyen feltételekkel és milyen megállapodással fejeződött be a Magyar Enciklopédiánál végzett munkája, a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból pontosan nem tisztázható. Azonban Kovács Máté kénytelen volt megállapítani, hogy a kontraktust az Akadémiai Kiadó nem tartotta be. Bernát Györgynek, a kiadó igazgatójának írt rövid levelében88 utalt arra, hogy május 7-én megállapodtak, miszerint az Egyetemes Kis Lexikonban való közreműködését 1958. április 30-ával lezártnak tekintik. Addig végzett munkájáról, a kifizetésekről a kiadó összeállítást készít, azonban – mint írta – “sajnálattal látom, hogy a megállapodásunk végrehajtása” nem történt meg.89
Utójáték
Kovács Máté kapcsolata a hazai lexikonkiadással 1958-ban megszakadt. A Magyar Enciklopédia szerkesztőségének élén töltött néhány év kétségtelenül nem tartozik élete sikeres korszakához, irányításával egyetlen munka sem látott napvilágot. Ugyanakkor mégiscsak hozzájárult egy olyan szerkesztőség kialakításához, amelyik a következő években számos lexikon kiadását koordinálta. 1959-ben indult el az Új Magyar Lexikon, és 1962-ben zárult a vállalkozás a 6. kötet kiadásával. Mintegy 3500 oldal terjedelmével csaknem kétszerese a Kis Magyar Lexikon tervezett lapszámának, ugyanakkor meg sem közelíti az Enciklopédia tervezett 20 000 oldalát. Mégis, elképzelhetetlen, hogy ne használták volna fel a Kovács Máté időszakában készült anyagokat, ahogyan az 1960-as években közreadott szaklexikonokkal is történhetett. Ezekbe a kiadványokba is nyilván beépültek a Kovács Máté idején elkészített előmunkálatok, eredmények, a különböző szabályzatokban testet öltő szerkesztői koncepciók, vagyis voltak olyan tapasztalatok, amelyekre lehetett támaszkodni. 1972-ig, Kovács Máté haláláig az alábbi szaklexikonok jelentek meg az Akadémiai Kiadónál: Atommaglexikon (1963), Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon (1959, 2., átdolg. kiadás 1967), Film kislexikon (1964), Fotólexikon (1963), Kislexikon (1968), Magyar életrajzi lexikon 1–2. kötet (1967-1969), Magyar irodalmi lexikon 1–3. kötet (1963–1965), Műszaki lexikon 1–3. kötet (1970-1974), Művészeti lexikon 1–4. kötet (1965–1968), Művészettörténeti ABC (1961), Orvosi lexikon 1–4. kötet (1967–1973), Természettudományi kislexikon (1971), Természettudományi lexikon 1–6. kötet (1964-1968), Új filmlexikon 1–2. kötet (1971–1973), Világirodalmi lexikon (a 19 kötetben teljes lexikon első két kötete 1970-ben, illetve 1972-ben jelent meg, az utolsó 1996-ban).90 A végül elkészült és megjelent lexikonok, ha nem is teljesen azonosak azzal, amit Kovács Máté több alkalommal és helyen is felsorolt, megfeleltethető az általa is kezdeményezett lexikonkiadói programmal, csakúgy, mint a kiadón belül létrejött szerkesztőség a Magyar Enciklopédia Szerkesztőségből fejlődött ki.
Egy, az 1950-es éveknél lényegesen konszolidáltabb művelődés- és tudománypolitika részeként keletkeztek és jelentek meg ezek a lexikonok. Kovács Máté korábban utalt arra, hogy az első egy-két lexikon szükségszerűen kísérleti jellegű. Nos, az ő vitathatatlanul hálátlan kötelessége az volt, hogy kitapasztalja egy állandó lexikonszerkesztőség működésének módját és lehetőségét. Ahogyan Mózes sem jutott be az ígéret földjére, úgy neki sem adatott meg, hogy több éves erőfeszítései jutalmaként a megvalósult eredményeknek részese legyen, és a köztudatból is kiszorult szerepe a magyar tudományos könyvkiadás ezen területe alapjainak lefektetésében.
Az eredetileg tervezett enciklopédia azonban soha nem látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál, hiszen 1993-ban ugyan megjelent a Magyar Nagylexikon 1. kötete, azonban a kiadó privatizációja miatt bizonytalanná vált folytatása. Hogy sokszori próbálkozás és kudarc után mégiscsak befejeződhetett az ismerettár közreadása, az annak volt köszönhető, hogy egy új, a lexikon megjelentetésére vállalkozó kiadó megteremtette az anyagi feltételeket. Az alapokat (vagy az alapok lerakásához az egyik téglát, vagy ha még azt sem, akkor legalább a habarcshoz némi kis cementet) azonban Kovács Máté tette le.
Irodalom, jegyzetek
1. Ld. erről többek között a sok évtizeddel későbbi 41/1991. sz. MTA elnökségi határozatot: Akadémiai Értesítő, 1991. október 8. 126–129. p., illetve GUNST Péter: A készülő Magyar Nagylexikon munkálatairól = Könyvtáros, 1990. 3. 147–152. p. ; MERC Hajnalka: Fél évszázad hazai lexikonkiadása = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2004. 8. sz. 49-57. p.
2. Berei Andor (1900–1979) 1922-ben került a Szovjetunióba fogolycsere keretében későbbi feleségével, Andics Erzsébettel együtt. 1945-ben tértek haza és mindketten a Rákosi-rendszer vezető személyiségei lettek. Andics Erzsébet a történettudomány területén szinte élet-halál ura volt, Berei Andor pedig gazdaságpolitikusként, az Országos Tervhivatal elnökeként és a kormány tagjaként meghatározó pozíciót töltött be a magyar gazdasági élet irányításában. A forradalom után a Szovjetunióba menekültek, de 1958-tól ismét Budapesten éltek. Korábbi politikai befolyásukat és jelentőségüket nem szerezték vissza, így került Berei az addigi beosztásaihoz képest meglehetősen jelentéktelennek tekinthető posztra, az Új Magyar Lexikon főszerkesztői tisztségébe. Rövid életrajza: Új Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet. Bp. Magyar Könyvklub, 2001. 665. p.
3. KOVÁCS Máté: A Magyar Enciklopédia és a korszerű magyar lexikonok előkészítésének irányelvei és eddigi eredményei = Magyar Tudomány, 1957. 5–6. sz. 175–195. p., a kezdetről 187. p. A tanulmány megjelent különlenyomatban is.
4. Uo., az 1953-as kormányrendeletre utal: Határozattervezet 1955-ből. Aláírás néküli gépelt másolat. 5 p. Kovács Máté hagyatéka. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Fond 210/201/11. (A továbbiakban Fond 210/….)
5. A Magyar Enciklopédia Szerkesztőbizottságának ülése 1955. I. 8. Jegyzőkönyv. 39. p. Fond 210/201/ 9.
6. Ezeket a kérdéseket Kovács Máté több írásában is kisebb-nagyobb hangsúlymódosulásokkal megfogalmazta: Milyen legyen a Magyar Enciklopédia? = Enciklopédia, 1956. 7. sz. 39 p. A szerkesztőség által stencilezett formában kiadott belső periodikumban közreadott anyag bővebb, 84 lap terjedelmű gépiratos változata ugyanazzel a címmel hagyatékában: Fond 210/201/28. Érinti a kérdést a 3. sz. jegyzetben idézett Kovács Máté mű is.
7. Világnézeti és politikai irányelvek a Kis Magyar Lexikon szerkesztéséhez. Gépirat, dátum nélkül, 5 p. Fond 210/202/52. Az idézet 5. p.
8. BÉNYEI Miklós: Kovács Máté. [Bp.], 2005, OPKM. 33–34. p., FÜLÖP Géza: Tanítvány – három munkahelyen = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994. április. 32. p., röviden taglalja (nevek említése nélkül) a bizottság munkáját Sz. NÉMETH Mária: Az Akadémiai Könyvtár fejlődése és munkája a Magyar Tudományos Akadémia újjászer¬vezése óta = Magyar Könyvszemle, 1956. 3. sz. 217–229. p. [http://epa.oszk.hu/00000/00021/00225/pdf/MKSZ_EPA00021_1956_72_03_217-229.pdf. 2012. 11. 14.]
9. Fond 210/201/1. 1 p.
10. A Magyar Enciklopédia szerkesztésével és kiadásával kap¬csolatos egyes kérdések. 4 p. Fond 210/201/ 3.
11. Fond 210/201/5. 3 p. A javasolt anyagok egy része a következő években elkészült.
12. Fond 210/201/4. 1 p. Az eredeti levél 1958. I. 4-én géppel írt és hitelesített másolata.
13. A 10. sz. jegyzetben i.m.,1. p. Fond 210/201/3.
14. FÜLÖP Géza, a 8. sz. jegyzetben i. m. 32–33. p.
15. Bassola Zoltán (1902–1968) középiskolai tanári oklevelet szer¬zett, 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, a nyilas hatalomátvétel után nem tette le a hivatali esküt. 1945 után ismét a minisztérium munkatársa, 1946-1948 között államtitkári beosztásban. 1948-ban eltávolították, később nyugdíját is megvonták. Nyelvtanításból élt, majd 1959-től a Könvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa volt. Emlékirataiban pályája 1949-ig terjedő korszakáról számolt be; a kötetet az OPKM jelentette meg 1998-ban. (Ki voltam… Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai.) Életrajza: Új Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet. Bp. Magyar Könyvklub, 2001. 492–493. p. Halála alkalmából rövid méltatása: Könyvtári Figyelő, 1968. 2–3. sz. 103. p., Könyvtáros, 1969. 1. sz. 36. p.
16. Gortvay György (1892–1966) orvos, orvostörténész. 1946–1949 között az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója volt, majd tisztségéből indoklás nélkül leváltották. Gyakorló orvosként működött, és az MTA újonnan felállított orvostörténeti szakbizottsága tagjául választotta. Ekkor tette közzé legjelentősebb művét: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Bp. 1953). 1954. július 1-jétől a Magyar Enciklopédia orvostudományi szerkesztője lett. 1957–1960 között az Országos Orvostudományi Könyv¬tár és Dokumentációs Központ igazgatója volt, és egy ideig párhuzamosan vezette a Budapesti Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtárát is. Életrajza: KAPRONCZAY Károly – KAPRONCZAY Katalin: Az orvostörténelem Magyar¬országon. Bp. OPKM, 2005. 89–92. p.
17. Kiss Árpád (1907–1979) tanár, pedagógiai szakíró, a XX. századi magyar neveléstudomány és oktatáspolitika meghatározó személyisége. 1945 előtt gimnáziumi tanár, 1945–1948 között az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető igazgatója, 1949–1950-ben az Országos Neveléstudományi Intézet munkatársa. 1951-ben letartóztatták, 1953-ban szabadult. Munkásságát gazdag szakirodalom tárja fel, ezeket is felsorolja rövid életrajza: Új Magyar Életrajzi Lexikon 3. kötet. Bp. Magyar Könyvklub, 2002. 940–941. p.
18. Voit Pál (1909–1988) művészettörténész. 1946–1949 között az Iparművésszeti Múzeum igazgatója, 1949-ben hivatali visszaélés vádjával letartóztatták, a bíróság 1950-ben felmentette. Az 1950-es évek elején alkalmi munkákból élt, 1955-től az Enciklopédia, illetve az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. 1960-tól az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa. Munkásságát további irodalommal áttekinti: Új Magyar Életrajzi Lexikon 6. kötet. Bp. Helikon Kiadó, 2007. 1275–1276. p.
19. Pataky Ernő (1902–1996) agrárszakember, 1945 előtt a Földművelési Minisztérium tisztviselője, a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba vonult. 1945 után ismét a minisztériumban dolgozott, a fordulat idején eltávolították, fordításból és alkalmi munkákból élt. Később az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársa, majd a KMK osztályvezetője. Nekrológja: H[orváth] T[ibor]: Pataky Ernő = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1996. szeptember. 41–42. p.
20. Kerék Mihály (1902–1990) agrárpolitikus, az 1930-as években a Belügyminisztériumban szociális problémákkal foglalkozott. 1945-ben a földreform egyik kidolgozója, 1945–1949 között az Országos Földhivatal elnöke. Állásából elbocsátották, alkalmi munkákból élt, 1954-től a lexikon szerkesztőség munkatársa. Életrajza: Új Magyar Életrajzi Lexikon 3. kötet. Bp. 2002, Helikon Kiadó. 869. p.
21. Fond 210/202/46. 1 p.
22. Beszámoló a Magyar Enciklopédia szerkesztőségének 1954. évi munkájáról és 1955. évi feladatairól. 1954. XII. 20-án keltezett stencilezett anyag. 20 p. Fond 210/201/ 8.
23. Uo. 5. p.
24. A 22. sz. jegyzetben i. m. 17–18. p., Fond 210/201/8.
25. A tanulmányútról több nyomtatott publikáció született: KOVÁCS Máté: Beszámoló a Nagy Szovjet Enciklopédia szerkesztőségében szerzett tapasztalatokról = Akadémiai Értesítő, 1954. 506. sz. 264–280. p., uő: A Nagy Szovjet Enciklopédia műhelyében = Szovjet Kultúra, 1955. 1. sz. 7–10. p. – A legteljesebb és Mátrai Lászlóval közösen jegyzett változat 1954. XI. 22-ei dátummal stencilezett formában jelent meg, és hagyatékában található: Jelentés a Nagy Szovjet Enciklopédia főszerkesztősége meghívására a Magyar En¬cik¬lo¬pédia szerkesztőbizottsága és szerkesztősége részéről a Szovjetunióba kiküldött bizottság tanulmányútjáról. Bp. 1954. Sokszorosított. 33 p., 1 t. Fond 210/201/6.
26. Fond 210/201/6. 33. p.
27. Uo. 33. p.
28. Uo. 30. p.
29. Javaslat az Enciklopédia Szerkesztőbizottságának ügyrendjére. Stencilezett, 2 p. Fond 210/201/7.
30. A Magyar Enciklopédia Szerkesztőbizottságának ülése 1955. I. 8. Gépirat, 67 p. Fond 210/201/9.
31. Uo. 58. p.
32. Szabályzat a Magyar Enciklopédia megalkotásában résztvevő akadémiai szervek feladatköréről és együttműködéséről. Gépirat, dátum és aláírás nélkül, 13 p. Fond 210/201/27; nyilván egyszerre készült az anyaghoz tartozó indoklással, amely dátuma 1955. III. 5. A dokumentum címe: Indokolás a Magyar Enciklopédia megalkotásában résztvevő akadémiai szervek feladatköréről és együttműködéséről készített szabályzathoz. Gépirat, másolat, aláírás nélkül, de az iratra gépelve “főszerkesztő”. 5 p. 210/201/12. (Továbbiakban: Indokolás)
33. Indokolás, 32. sz. jegyzetben i. m. 2–3. p.
34. Uo. 4. p.
35. A Szerkesztőbizottság 28 tagú volt, elnöke az MTA elnöke, Rusznyák István, helyettese Mátrai László, a szerkesztőség vezetője főszerkesztőként Kovács Máté. A tagok: Alexits György, Andics Erzsébet, Ábrahám Ambrus, Buzágh Aladár, Fejér Lipót, Fogarasi Béla, Fülep Lajos, Geleji Sándor, Illyés Gyula, Ivánovics György, Kodály Zoltán, Ligeti Lajos, Lukács György, Manninger Rezső, Németh Gyula, Osztrovszki György, Riesz Frigyes, Schulek Elemér, Soó Rezső, Straub F. Brunó, Szentágothai János, Szörényi Imre, Törő Imre, Vadász Elemér, Varga József. Vö. A Magyar Enciklopédia Szerkesztőbizottságának ülése 1955. I. 8. Gépirat, 67 p. Fond 210/201/9. 6–7. p.
36. Beszámoló a Magyar Enciklopédia szerkesztésével kapcsolatban 1955-ben elvégzett és 1956-ban tervezett munkákról. 1956. II. 7. Stencilezett anyag, 16 p., főleg a 8-13. p. Fond 210/201/17.
37. Az Enciklopédia megjelent számai Kovács Máté hagyatékában találhatók, kézirattári jelzetüket mellőzöm, a periodikumoknál szokásos módon hivatkozom a kiadványra.
38. Enciklopédia, 1955. 2–3. sz. 2–25. p.
39. Uo. 1956. 6. sz. 7–13. p.
40. U.o. 1956. 9. sz. 1–24. p.
41. Uo. 1956. 9. sz. Függelék. 5 p.
42. Uo. 1956. 10. sz. 9. p.
43. FÜLÖP Géza, a 8. sz. jegyzetben i. m. 33. p.
44. PATAKY Ernő: [Cím nélküli közlemény] = Enciklopédia, 1956. 10. sz. 14–16. p.
45. Enciklopédia, 1955. 1. sz. 2–4. p.
46. Uo. 1955. 1.sz. 4–7. p.
47. Uo. 1956. 6. sz. 2–3. p.
48. Uo. 1956. 7. sz. 39 p.
49. Beszámoló a Magyar Enciklopédia szerkesztésével kapcsolatban 1955-ben elvégzett és 1956-ban tervezett munkálatokról. 1956. II. 7. Stencilezett,16 p. Fond 210/201/17. 1-4. p.
50. Uo. 10–11. p. és KOVÁCS Máté: A Magyar Enciklopédia és a korszerű lexikonok előkészítésének irányelvei és eddigi eredményei, a 3. sz. jegyzetben i. m.
51. Több írásában is érinti ezeket a kérdéseket, az idézetek a 3. sz. jegyzetben i. m. 185. p. A Magyar Enciklopédiáról és az egész vállalkozásról rövid cikket írt a Magyar Könyvszemlébe (A Magyar Enciklopédia előkészítése, 1955. 148–150. p.), az írásban utal az Egyetemes Kis Magyar Lexikonra és a külföld tájékoztatására szánt idegen nyelvű mutációra, az Encyclopaedia Hungarica munkacímű kiadványra. Jelenleg nem állapítható meg, hogy ezeket az újabb elgondolásokat Kovács Máté vetette-e fel, vagy pedig a döntéshozók szándékát ismerve mintegy előre menekült a koncepció elfogadásával, így remélve kedvezőbb támogatást a vállalkozás egészének.
52. Beszámoló a Magyar Enciklopédia szerkesztésével kapcsolatban 1955-ben elvégzett és 1956-ban tervezett munkálatokról. 1956. II. 7. Stencilezett anyag. 16 p. Fond 210/201/17. 10. p.
53. Uo. 7–8. p.
54. Uo. 14–16. p.
55. A jogszabály gépelt másolata: Fond 210/201/18. 1 p.
56. KOVÁCS Máté, a 3. sz. jegyzetben i. m. 188. p.
57. Enciklopédia, 1956. 11. sz. 2. p. A periodikumnak ez a száma egyébként teljes egészében a Kis Lexikon szerkesztésével kapcsolatos kérdéseket tekintette át.
58. A szerkesztőség feladatait és munkatervét, továbbá szervezeti felépítését az Enciklopédia című periodikum tette közzé: Enciklopédia, 1957. 13. sz. A szervezeti felépítés 24–26. p.
59. Jelentés a Magyar Enciklopédia, a Kis Magyar Lexikon, az Encyclopedia Hungarica és a velük összefüggő lexikonok szerkesztéséről. Gépiratos másolat, 1957. VI. 22. 7 p. Fond 210/202/27. A dokumentumon Kovács Máté és Bernát György, az Akadémiai Kiadó igazgatójának neve olvasható aláírás nélkül.
60. Feljegyzés a Magyar Enciklopédia Szerkesztőségének 1957. évi munkájáról és megoldásra váró problémáiról. Gépelt másolat, 1957. XII. 17. 24 p. Fond 210/202/32. 8. p.
61. Az 59. sz. jegyzetben i. m. 1. p. Fond 210/202/27.
62. A 3. sz. jegyzetben i. m. 188. p.
63. Jelentés, az 59. sz. jegyzetben i. m. 2. p.
64. Uo. 3. p.
65. Uo. 5–7. p.
66. Fond 210/202/46. 1. p.
67. Feljegyzés, a 60. sz. jegyzetben i.m. 4. p.
68. Ellenőrzési jegyzőkönyv, 1957. XII. 14. 3 p. Fond 210/202/31.
69. Uo. 2. p.
70. Uo. 2–3. p.
71. Feljegyzés, a 60. sz. jegyzetben i.m. Fond 210/202/32.
72. Vö. 3. sz. jegyzet.
73. Feljegyzés, a 60. sz. jegyzetben i. m. 1–5. p.
74. Vö. az 59. sz. jegyzettel
75. Feljegyzés, a 60. sz. jegyzetben i. m. 5–8. p.
76. Uo. 8–11. p.
77. Uo. 12. p.
78. Uo. 13. p.
79. Ez utóbbi szerkesztője Kovács Máté lett volna. A tervezet szerint tudományos igényű, ugyanakkor közérthető formában írt szaklexikon lesz. Feladata az írás-, könyv- és könyvtárkultúra elméleti kérdéseinek, történeti fejlődésének és határterületeinek korszerű tudományos szinten való összefoglalása. Tervezett olvasóközönsége az írás-, könyv- és könyvtárkultúra művelői: könyvtárosok, levéltárosok, dokumentációs központok dolgozói, bibliográfusok, könyvtártudományi egyetemi előadók és hallgatók, kutatók és szakírók, a könyvkiadás, könyvnyomtatás, a könyvkereskedelem dolgozói és a könyvgyűjtők. Az elgondolás szerint 200 szerzői íves lett volna, ebből 30 ív illusztráció, és 6–8000 szócikket tervezett Kovács Máté a kiadványba. A határidők többször módosultak, a véglegesnek tekinthető feljegyzés szerint 1961-ben látott volna napvilágot. Egy kéziratban felsorolta a kötet szerzőit, valószínűleg egyébként inkább a szerkesztőkre gondolt, hiszen megjelölte a témaköröket és nem valószínű, hogy mindössze néhány személy írta volna a lexikont. A következő területekhez jelölt meg konkrét személyeket: Az írás jelentősége és történeti fejlődése, Mezey L[ászló]; A könyv története, Fitz J[ózsef]; Nyomdászat, Fitz J[ózsef],Szántó Tibor; Könyvkiadás szerkesztés Köves B[?]., Dienes Gedeon, gazdasági —-; Könyvkereskedelem —-; Könyvgyűjtés (bibliofília) Kovács M[áté]; Könyvtártudomány: Könyvtárpolitika, Kovács Máté; Könyvtárügy, Kovács Máté; Könyvtártan, Sebestyén Géza; Könyvtártörténet =6=(értelmezhetetlen jel); Bibliográfia, Kőhalmi B[éla]; Dokumentáció, Kőhalmi Béla; Jog (szerzői jog s könyvtárjog) Takáts [feltehetően Takács Józsefről van szó. P.Gy.], Propper [László]; Statisztikák, Illusztrációk, Bojárné Koroknay [Éva]; Könyvművészet, Soltész [Zoltán]né. Csak sajnálni lehet, hogy ez a vállalkozás is meghiúsult. Nyilván felhasználták volna a Könyv lexikonhoz az Enciklopédia szerkesztése során a könyvre, könyvtárakra vonatkozó gyűjtést. Fond 210/203/1. és 210/203/4.
80. Feljegyzés, a 60. sz. jegyzetben i. m. 13–14. p.
81. Uo. 17. p.
82. Uo.18. p.
83. Uo. 19–22. p.
84. A Magyar Enciklopédia Szerkesztőségének 1958. évi munkaterve. 1957. XII. 8. Stencilezett, 10 p. Fond 210/202/35.
85. Kovács Máté 1957. XII. 23-án kelt levele, gépiratos másolat, 2 p. Fond 210/202/37.
86. Fond 210/202/39,40,41.
87. Propper László jelentése nem található meg az OSZK Kézirattárában őrzött hagyatékban, ugyanakkor két, Kovács Máté által írt anyag fennmaradt (Fond 210/202/45. és 210/202/47.) A 210/202/45. 1958. II. 25-e után tintával írt 4 lap terjedelmű vázlat Propper egyes megállapításaihoz fűzött észrevételeket. Ebből lehet tudni, hogy a Kiadói Főigazgatóság munkatársa által készített irat 17 oldal terjedelmű volt, címe Jelentés a ME Szerkesztőségének jelenlegi helyzetéről és a kibontakozás lehetőségéről. A 210/202/47. irat 1958. III. 1-jén kelt és 5 gépelt lap terjedelmű, címe Feljegyzés a Magyar Enciklopédia Szerkesztőségének jelenlegi helyzetéről és a kibontakozási lehetőségekről készült jelentéshez. Címzett nincs a feljegyzésen. A Fond 210/202/45. ennek előzménye.
88. Kovács Máté 1958. VI. 10-én géppel írt levele, másolat. Fond 210/202/48.
89. Uo.
90. A megjelent lexikonok jegyzéke megtalálható: Az Akadémiai Kiadó könyveinek és folyóiratainak bibliográfiája 1950–1977. (Szerk. Zehery Miklósné). Bp. Akadémiai Kiadó, 1978. 531–539. p.
Beérkezett: 2012. július 7.
* A tanulmány a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2012. évi győri vándorgyűlésén, július 13-án a Kovács Máté tiszteletére tartott emlékülésen elhangzott előadás szerkesztett változata.