Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszéke hallgatói számára a képzés során a szakmai gyakorlóhelyek rendkívül gazdag és színes palettáját kínálja. Jelen tanulmány az intézményben oktatott szakirányokhoz (kutatás-fejlesztés, európai uniós ismeretek, információ-menedzser) első pillantásra talán kevésbé kötődő, de mégis fontos, gyakorlati tapasztalatokat nyújtó lehetőséget mutat be. A Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény kiváló terep a gyűjteményszervezés, állományrendezés és könyvtári feldolgozó munka, továbbá a marketing és pr-tevékenység gyakorlatban való megismeréséhez és elsajátításához. Segíti a hallgatókat, hogy az egyetemen tanult, alapvetően a profitorientált területhez kapcsolódó menedzsment és marketing ismereteik milyen módon hasznosíthatók a versenyszférán kívül is, például a közgyűjteményekben.
Könyvtári szakmai gyakorlatok
A bolognai rendszerre való átállás 2006-ban megváltoztatta az informatikus könyvtáros szak és képzés tantervét, melynek köszönhetően nemcsak új szakirányok jöttek létre, hanem hatással volt a szakmai gyakorlatok számára és tematikájára is. Kiszl Péter, az ELTE Informatikai és Könyvtártudományi Intézetének jelenlegi intézetigazgatója 2010 elején foglalta össze tapasztalatait, mivel 2009-ben végzett az első BA-évfolyam. Jelenleg két-két szakirány működik az ELTE informatikus könyvtáros szakán, BA-képzésben az EU-információ Sebestyén György tanszékvezető professzor úr vezetésével és az információ- és tudásmenedzsment Kiszl Péter intézetigazgató irányítása alatt. Az MA-képzésben pedig a kutatás-fejlesztési információmenedzser és az üzleti információmenedzser szakirányok indultak. Az osztatlan képzéshez viszonyítva nemcsak a szakmai gyakorlatok összóraszáma emelkedett (a korábbi 360-hoz képest 450 órát tesz ki), hanem a régi két félév helyett immár a BA-s és MA-s tanulmányok alatt összesen hat alkalommal kell a hallgatóknak gyakorlatot teljesíteni. Ennek köszönhetően a diploma megszerzéséig többféle könyvtár- és intézménytípus munkáját ismerhetik meg, lehetőséget kapnak a tanórákon elsajátított ismeretanyag gyakorlat általi elmélyítésére, de arra is, hogy a munkáltatók számára is bizonyíthassák a pályaalkalmasságukat és a szakma iránti elkötelezettségüket. Az elmúlt években számos hallgató érkezett vissza állásajánlattal, közülük sokan dolgoznak jelenleg is a volt gyakorlati helyükön. Ezek a szakmai gyakorlatok többnyire a hallgató által választott szakirányhoz kötődnek, kivételt képeznek a más szakok minorját látogató diákok, akik szabadabban válogathatnak a fogadó intézmények között. A szakmai gyakorlati helyek közös vonása, hogy általában már több éve, évtizede folyamatosan működő intézmények, melyek jól megszokott napi rutinjához csatlakoznak a hallgatók. A kialakult helyi gyakorlatot, hagyományokat ismerik meg, és csak ritkán adódik lehetőségük, hogy egy-egy váratlan helyzettel, a mindennapi tevékenységek sorába kevésbé illeszkedő feladattal találják szembe magukat. Izgalmas kihívás elé állíthatja a hallgatókat, ha részeseivé válhatnak például egy könyvtár költözésének, amely apróbb és nagyobb problémáit egészen más a helyszínen közvetlenül megtapasztalni, mint a rá vonatkozó elméletet könyvekből elsajátítani.
Domonkos Örökségvédelmi Tábor
A Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény 2004 óta fogad könyvtár szakos hallgatókat a nyári Domonkos Örökségvédelmi Tábor keretében. A tábor nem hagyományos értelemben vett szakmai gyakorlat, ám rendkívüli módja annak, hogy a diákok aktív részesei lehessenek egy könyvtár létrejöttének. Évente egy-egy hetet töltenek Vasváron, ahol az utolsó napon kiránduláson is részt vehetnek, amelynek szintén van szakmai vonatkozása. 2005-ben a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárat, 2007-ben az alsóőri Magyar Média- és Információs Központot látogatták meg. A könyvtár szakos hallgatók mellett történelem, levéltár, művészettörténet és teológia szakosok is segítik a munkát, és részt vesznek a gyűjtemény levéltárának rendezésében is részt. Czeglédi László 2007-ben elemezte az egri Eszterházy Károly Főiskola könyvtári tanszékén készült gyakorlati munkanaplókat, és megállapításai között olvasható, hogy a hallgatók sokszor mintegy “üvegfal” mögött látják csak a könyvtári munkafolyamatokat, mert gyakorlatvezetőjük nem bíz rájuk komolyabb feladatokat, nem engedik őket még felügyelet mellett sem dolgozni. Ezt a kritikát az ELTE-s hallgatók is megfogalmazták már, ahogy azt is, hogy sokszor olyan munkát kapnak, amely régóta felhalmozódott már a könyvtárakban vagy olyat, amely nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést.
A vasvári táborokra ez nem jellemző. A mindenekelőtt aktív szellemi odafigyelést igénylő feladatok mellett olykor fizikai erő is szükséges a munka zökkenőmentes folytatásához. A bolognai rendszer bevezetése miatt újragondolt hálótervben kisebb hangsúlyt kapott a könyvtártörténet, ahogy a hagyományos könyvtáros órák (pl. formai feltárás, osztályozás) óraszáma is csökkent. Noha az oktatott kurzusokban valóban óraszámcsökkenés tapasztalható, ezt jól kiegyenlíti a szakmai gyakorlatok jól átgondolt tematikája, amely elegendő időt hagy az ismeretek elmélyítésére. Vasváron mégis mindaz egyszerre van jelen, ami a leendő könyvtárosokat felkészítheti a munkába lépésük után felmerülő csaknem valamennyi feladatra: gyűjteményszervezés, hagyatékgondozás, állományfeltárás, pályázatírás, együttműködés a szakma képviselőivel, állományvédelmi szempontok figyelembevétele, a tartalmi feltárás speciális esetei.
- A 2004-es első Örökségvédelmi Tábor résztvevői a korábbi években visszakapott és felkutatott dokumentumokat kezdték el válogatni és rendszerezni. A tartalmi és nyelvi szempontból rendkívül heterogén anyagból először kiemelték a domonkos atyák műveit, a domonkos szentekről szóló köteteket, illetve a rózsafüzérrel kapcsolatos irodalmat. Mindeközben egy különgyűjtemény létrehozásának lehetősége is kirajzolódott, ugyanis a könyveket végigpörgetve gyakran találtak szentképeket, imákat, leveleket, egyéb kéziratokat, de volt, hogy egy-egy díszesebb könyvjelző keltette fel az érdeklődést. A könyvek ekkor még nem kerülhettek a végleges helyükre, mert a gyűjteménynek otthont adó egykori kolostorépület felújítás alatt állt, és még nem készült el a könyvtári állomány számára később kialakított tetőtéri raktár. Már akkor lehetett látni, hogy mennyire más, ha olyan könyvtárban kell gyakorlatot teljesíteni, ahol mindent készen kap a könyvtáros és a megkezdett munkafolyamatokba kell bekapcsolódni, míg Vasváron először is meg kellett határozni azt a koncepciót, azokat az elveket, amelyekre fel lehet építeni a leendő gyűjteményt. Az már korábban körvonalazódott, hogy a könyvtári anyag három egységre fog tagolódni:
- műemlékkönyvtár a régi könyvekkel,
- szakkönyvtár a legfontosabb rendtörténeti kézikönyvekkel,
- raktár a domonkos irodalommal, a domonkosok által írt és a domonkosokról szóló munkákkal.
Egyházi gyűjteményként speciális gyűjtőkörrel rendelkezik, amelyet több szempont befolyásolt. A beérkezett anyagok alapján kellett eldönteni, mi tartozzon a Rendtörténeti Gyűjtemény gyűjtőkörébe, hogy a későbbiekben már ezeknek az elveknek megfelelően lehessen az állománygyarapítás kérdésével foglalkozni. A teológiai gyűjtőkör meghatározása nehéz feladat, mivel el kell határolni a filozófiától, és meg kell húzni a határt az egyháztörténet és a történelem között. Vasváron hasonló nehézségekkel szembesültek, mivel az átnézett anyag gazdag irodalmat tartalmazott több területről, és dönteni kellett az időintervallumról is. Teljes körűen gyűjti a mindenkori magyar rendtartomány, illetve vikáriátus által vagy közreműködésével kiadott nyomtatványokat, a magyar és külföldi megjelenésű, rendtörténeti, illetve rendtörténeti vonatkozású műveket, beleértve hagiográfiai, művészettörténeti és művelődéstörténeti témájú nyomtatványokat is. A kézikönyvtár számára válogatással gyűjt magyar és nemzetközi történeti és egyháztörténeti kézikönyveket, különös tekintettel a szerzetesrendek és a koldulórendek történetével foglalkozó kiadványokra. Természetesen ez csak néhány kiragadott szempont, mely érzékelteti a kezdeti lépések nehézségeit. Az első válogatásnál komoly anyag gyűlt össze a rózsafüzérrel kapcsolatos irodalomból, mely szintén bekerült a gyűjtőkörbe, mivel kezdetben elsősorban a domonkos közösséghez kötődött ez az imádság. Az első tábor tehát a beérkezett, dobozokban lévő dokumentumokat válogatta meghatározott rendszer szerint. Már ekkor kiderült, hogy nem elegendőek a könyvtáros ismeretek, mivel a kötetek között gót betűs, német nyelvű könyveket is találtak, melyek olvasása a nyelvismerettel nem rendelkezők számára nehéz feladat, akárcsak a latin nyelvű irodalom feldolgozása. Szerencsés helyzet volt, hogy a diákok között volt könyvtár-német szakos hallgató is, aki vállalta a német nyelvű kötetek koordinálását.
2005-ben az előző évben rendszerezett dokumentumokat újra dobozolni kellett, mivel az épület azon szárnyát, ahol a kötetek elhelyezésre kerültek, átépítették. A könyveket és folyóiratokat betűrendben tették a felcímkézett dobozokba, hogy amikor majd elkészül a tetőtéri raktár, könnyebb legyen a polcra helyezés. A különböző munkafolyamatokat párhuzamosan végezték a hallgatók, miközben vezetőjük igyekezett megtalálni az egy-egy feladatra legalkalmasabb személyt, természetesen lehetőséget biztosítva mindenki számára, hogy minden területet kipróbálhasson. Két hallgató megkezdte a régi könyves gyűjtemény feldolgozását, ám ekkor még csak egy Excel-táblázatban rögzítették az adatokat. A kezdeti időszakban ezek a táblázatok elsősorban az átláthatóságot és az állománygyarapítást segítették, ugyanis szükség volt legalább egy listára a gyűjteményben található dokumentumokról. A régi könyves táblázat a könyvek legfontosabb adatai mellett rögzítette a kötetek eredetét, melyik kolostorból kerültek Vasvárra, illetve a raktári jelzetet, amely a műemlékkönyvtári elhelyezésre utalt. A barokk stílusban berendezett műemlékkönyvtárban proveniencia szerint kerültek polcra a kötetek. Nagy kihívás elé állította a diákokat az 1850 előtti anyag, de megkönnyítette a munkát, hogy második szakjuknak (történelem, illetve latin) és érdeklődésüknek köszönhetően ismerték a latin nyelvet, valamint egyetemi tanulmányaik alatt tanultak régi könyveket katalogizálni. Ekkor azonban szembesültek azzal, hogy amit a korlátozott óraszámú elméleti oktatás megtanít, sajnos nem elegendő mindig a valós szakmai szituációkban. A jól megválasztott szakmai gyakorlatos helyszín kiegészíti és elmélyíti az elméletet, igazi rutint azonban csak a tartós, folyamatos munka jelent. A latin és a német nyelv legalább alapfokú ismerete elengedhetetlen olyan gyűjteményekben, melynek jelentős 19. századi és régi könyves anyaga van. A vasvári alkalmak is bizonyították, hogy gót betűs, német könyvet a nyelv ismerete nélkül leírni, feldolgozni felelőtlenség, mert még olykor még a nyelvet ismerők számára is meglepetést okozhat egy-egy karakter. Vajon milyen katalógust készít az a könyvtáros, aki még a címet sem tudja elolvasni? Jelenleg az ELTE-n az első éves MA-s hallgatók találkoznak gót betűs kötetekkel a Hagyományos dokumentumok, régi könyvek című kurzuson, ahol megismerkednek a régi könyvek leírására vonatkozó legfontosabb szabályokkal, régi könyves katalógusokkal és adatbázisokkal. A Vasváron megkezdett táblázatot a Rendtörténeti Gyűjtemény munkatársai folytatták.
A könyvtári gyűjteménnyel párhuzamosan a levéltári anyag rendezésébe is bekapcsolódtak a diákok, melyet Ireneusz Wysokinski OP, tartományi levéltáros felügyelt. 2006-ban és 2008-ban a múzeum felújítási munkálatai miatt elmaradt az addigra már hagyománnyá váló nyári program.
A következő táborra 2007-ben került sor, a korábbi évekhez hasonlóan 8–10 hallgatóval: ketten a szakkönyvtár állományát dolgozták fel, a régi könyvekhez hasonlóan ekkor még Excel-táblázatban. A hét izgalmas és tanulságos napja volt, amikor Szombathelyen a Szent Márton templomban, az egykori domonkos kolostorban dolgoztak. Az oratóriumban található könyveket, folyóiratokat, lapokat kellett szétválogatni, megtisztítani, amelyek többsége a 19. század végéről, 20. század elejéről származott. Láthatták a hallgatók, hogy a retrospektív gyarapítás része lehet az is, hogy a hagyományos eljárások mellett, mint a vásárlás, a gyűjtemény teljessé tétele magában fogalja a korábban a domonkos rendhez tartozó vagy a domonkosok által létrehozott szellemi alkotások felkutatását is. Ehhez nem elegendő az online források használata, vagy az antikváriumok látogatása, hanem szisztematikusan végig kell járni az egykor a domonkos rendhez tartozó épületeket, intézményeket, valamint azokat a helyeket, ahol az államosítás után domonkosok tevékenykedtek. Ezért is kerülhetett sor a volt domonkos kolostor felkeresésére Szombathelyen, ahol Bőle Kornél OP (1887–1961) hagyatékát válogatták, melyben sajnos olyan dokumentumokat is találtak, melyeket laponként kellett újraalkotni a sérült, szakadt kötetek között.
Örök kérdés a könyvtárakban az aprónyomtatványok sorsa. Melyek azok a dokumentumok, amelyek hosszú távú megőrzést igényelnek? Az egyházi kiadványok között elkerülhetetlen volt, hogy szentképeket is találjanak, amelyeknek a sorsáról dönteni kellett. Azokat a szentképeket tartották meg, amelyek például a domonkos rendhez kötődnek, domonkos szentet, kolostort ábrázolnak. Az egyházi könyvanyag mellett egy másik sajátos gyűjteménytípussal is dolgozni kellett ebben az évben. Dr. Herényi István, a történettudományok kandidátusa a vasvári múzeumnak adományozta több ezer kötetből álló könyvtárát, amely elsősorban Vas vármegye és a Nyugat-Dunántúl történetével kapcsolatos szakirodalmat tartalmaz. A könyvek mellett különlenyomatok is szerepeltek az átadott anyagban, amelyeket rendszerezni kellett és Excel-táblázatban rögzíteni az adatokat. Különlenyomatok leírását, gondozását nem tanulják a hallgatók, így egy újabb szakmai kihívással kellett megbirkózniuk.
Hagyományos könyvtári munkafolyamatok
Két évvel később, 2009-ben ismét új feladatok várták az Örökségvédelmi Tábor résztvevőit. A korábbi alkalmakhoz képest a legfontosabb és legnehezebb döntéseket ekkor kellett meghozni a gyűjteménnyel kapcsolatban. A múzeum épületében elkészült a könyvtár számára kialakított tetőtér, így lehetővé vált, hogy a dokumentumok a végleges helyükre kerüljenek. Meg kellett határozni, hogy melyek legyenek azok a szempontok, amelyek megkönnyítik a dokumentumok elhelyezését és majdani feldolgozását, de egyúttal biztosítják, hogy a leendő felhasználók is könnyen és pontosan megtalálják a számukra hasznos és keresett anyagokat. Ebben az évben szállították Vasvárra a szombathelyi Szent Márton-plébániáról Bőle Kornél hagyatékát, amelyet át kellett válogatni, mivel a Rendtörténeti Gyűjtemény elsősorban a domonkos irodalmat gyűjti, ám a beérkezett anyag számos egyéb vallásos és világi dokumentumot is tartalmazott. Az átmenetileg a régi városi könyvtár épületében felhalmozott dobozokban tisztításra váró kötetek sorakoztak az elmúlt két évszázadból. A könyvek és folyóiratok válogatását nehezítette a nyelvi sokszínűség: sokszor meg kellett fejteni a dokumentum tartalmát, amelyhez elengedhetetlen volt a megfelelő nyelvi jártasság. A domonkos irodalom felismerésének egyszerű módja, ha a szerző neve mögött szerepel a szerzetesekre utaló OP rövidítés (Ordo Praedicatorum), ennek hiányában a címből vagy az egész műből kell meghatározni, milyen módon kötődik a domonkos rendhez: domonkos szent életét mutatja be, rendtörténet, stb. Így egyrészt szükséges, hogy a hallgatók képesek legyenek angol, francia, német, olasz, latin szövegek értelmezésére, másrészt legyenek alapvető ismereteik az egyházi témákkal kapcsolatban. Ezért is volt szerencsés, hogy többen dolgoztak együtt, és kiegészítették egymás tudását. Egy példa a nyelvismeret és az egyházi fogalmak ismeretének szerepére: több köteten volt olvasható a szerző neve után a Domprediger kifejezés, mely nem domonkos, hanem székesegyházi prédikátort jelent, mégis néhány ilyen kötet bekerült az első válogatás alkalmával, és csak akkor vették ki a kötetek közül, amikor a polcra helyezésnél még egyszer átnézték a dokumentumokat. Miután a hagyaték jelentős részét csoportokra osztották, négy hallgató megkezdte a polcok feltöltését az előre megbeszélt szempontok szerint. A könyvektől különválasztott folyóiratokat sorrendbe kellett tenni, így láthatóvá vált, hogy az országban egyedülálló gyűjtemény kezd kibontakozni: a Rózsafüzér Királynéja és a Credo teljes évfolyamai sorakoznak a polcokon. A könyveknél rendező elv volt a nyelvi hovatartozás, melyet a szerző személye módosíthatott. Egy helyre kerültek a magyar domonkosok által bármilyen nyelven írt, illetve a magyar domonkosokról, kolostorokról, rendtörténetről szóló kötetek, a másik nagy csoportot pedig az idegen nyelven írt dokumentumok jelentették. Noha a Bőle-hagyaték többnyire 19. század végi és 20. század eleji dokumentumokat tartalmazott, a hallgatók is átélhették azt a pillanatot, amikor a sok-sok kötet között egy értékes kincsre bukkannak. Kámán Veronika fedezett fel egy antikvát, Juan Maldonado (1533–1583), spanyol teológus 1597-es, velencei kiadású kommentárját. A kötet szerzője a jezsuita rend tagja volt, ezért a könyv nem tartozott szorosan a Rendtörténeti Gyűjtemény gyűjtőkörébe, ennek ellenére a diákok számára hatalmas jelentőséggel bírt. Restaurátorok munkáját is megfigyelhették, mivel a 2009-es év folyamán elkészült a műemlékkönyvtár teljes könyvanyagának, mintegy 1200 kötetnek a tisztítása és konzerválása, amelybe a hallgatók is belepillanthattak. Az év végén indulhatott el a sérült könyvkötések egyedi javítása.
A Rendtörténeti Gyűjtemény a városi könyvtárral közös pályázatból megvásárolta és bevezette 2010-ben a SZIKLA integrált könyvtári rendszert, így a nyári tábor feladata a szakszerű formai és tartalmi feltárás volt. Az előző éven átválogatott és polcra helyezett kötetekkel kezdődött a feldolgozás, miközben a hallgatók egy csoportja tovább folytatta az anyag rendszerezését.
A 2011-es év a gyűjtemény könyvtárrá válásának éve volt, ugyanis szeptembertől kezdve már könyvtáros folytatta azt a munkát, amelyet a korábbi években a hallgatók és a múzeum munkatársai végeztek. Nyáron az anyag jelentős része a végső helyére került, és a dokumentumok feldolgozása is jó ütemben haladt. Azokról a kötetekről, amelyeket még az első tábor keretében dobozoltak be a hallgatók, és nem kerülhettek polcokra, egy Excel-lista készült, hogy a későbbiekben akár fölöspéldányként tovább lehessen adni őket.
Hallgatói vélemények
Jól tükrözik a nyári alkalmak jelentőségét, sikerét a hallgatói visszajelzések.
Péterffy Alexandra 2004-től hallgatóként segített Vasváron. 2007-ben állást kapott a Piarista Központi Könyvtárban, azonban továbbra is résztvevője maradta a nyári táboroknak, immár szervezőként. “Izgalmas volt egy könyvtár kibontakozását látni, amikor nem csak a pénz, hanem az emberi akarat és elszántság is szerepet játszik, hogy kevés lehetőségből is lehet értéket, értékelhető eredményt elérni. Kezdetben elég volt néhány Dexion Salgó polc, meg néhány doboz és egy excel táblázat. Ami igazán fontos, az a közös gondolkodás, igyekvés, a szakterület és a könyvtári lehetőségek összehangolása.”
Szivi Zsófia, az első három tábor résztvevője, ma már gyakorló könyvtáros, a szakmai partnerséget emelte ki: “Vasváron abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy még tanulmányaink elején kipróbálhattuk az egyetemen addig megszerzett szakmai tudásunkat; az elméleti tudnivalókat gyakorlati tapasztalattal egészíthettük ki. Mivel egy gyűjtemény kialakításáról volt szó, a véleményünkre, ötleteinkre is számítottak, ami szintén fontos lehetőség egy könyvtári gyakorlaton.”
Börzsönyi Nóra az első két alkalommal segítette a munkát, 2006 óta szintén könyvtárban dolgozik. “Emlékezetes maradt annak a folyamatnak a varázsa, ahogyan egy porosodó, fel nem tárt gyűjteményből kezdenek kibontakozni maguk a könyvek, ahogyan felfedezzük, milyen értékek rejlenek a por és piszok mögött. Ez nagy élmény egy leendő könyvtárosnak, hiszen egy későbbi gondozott, feltárt könyvtár létrejöttének egészen a kezdeteinél lehettünk jelen – erre pedig a hagyományos szakmai gyakorlatok keretei között ritkán adódik lehetőség.”
Szarka Beáta, jelenleg is könyvtár szakos hallgató, aki 2010-ben kapcsolódott be a vasvári csoportba, a munka egyediségét hangsúlyozta. “Ma a könyvtáros, ha munkát kap, olyan könyvtárban dolgozik, ahol jól felépített rendszer és szabályok vannak, amin csak szükség esetén változtatnak. Az, hogy egy könyvtárnak a születésénél jelen lehetek, nem mindennapi élmény számomra. Látni, ahogy évről-évre épül a könyvtár, egyre nagyobb rend van és az OPAC is bővül, felbecsülhetetlen érzés. Jó benne részt venni és mindez olyan többlettudással ruház fel, amelyre máshol nem tehetnék szert. Itt mi építjük a rendszert szaktudásunk és legjobb belátásunk szerint, hogy a későbbiekben segítse az egyszerű és gyors használatot.” Kámán Veronika, aki szintén hallgatóként segített először Vasváron, 2009-től iskolai könyvtárosként dolgozik, hasonló véleményt fogalmazott meg. “Az ember – akkor is, ha könyvtároshallgató – általában csak tisztes távolból lát régikönyves gyűjteményeket, s csak nagyon ritkán használat közben. Egy kezdő könyvtáros számára az is fontos tapasztalatot jelent, hogy egy rendezetlenségből felépítendő gyűjtemény feltárásakor a vonatkozó szabványok előírásaival párhuzamosan kell alkalmazni a majdani felhasználók, kutatók igényei alkotta szabályokat, evidenciákat is.”
A hallgatói véleményekből is kitűnik, hogy elsősorban az jelentette a vasvári nyári munkák különlegességét, hogy a hallgatók tanúi és részesei voltak a könyvtár létrejöttének, és nemcsak munkájukkal hanem, észrevételeikkel és hozzászólásaikkal is segítették a gyűjtemény alakulását.
Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári múzeum vezetője a nyári táborokkal kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a gyűjtemény könyvtára számára elsősorban a hallgatók és kísérőjük jelentik a szakmai segítséget, a könyvtári rend az ő irányításukkal alakul ki. A gyűjteményben nem dolgozik szakember, évközben ezért nem halad megfelelően a munka, így a rendezésen a táborok sokat lendítenek. A hallgatók számára az igazgató úr szerint azért lehet érdekes, mert nagy tömegű, eléggé változatos és nem szokványos anyaggal találkoznak, amellyel érdemi munkát végeznek, mindezt pedig történelmi környezetben.
Menedzsmentkérdések
A menedzsment- és marketingeljárások már tíz esztendeje szerepelnek a könyvtárosképzés színes palettáján, így az ELTE könyvtárszakos hallgatói is elsajátítják a legfontosabb módszereket. A marketing és közönségkapcsolatok egyik eleme a megfelelő reklám, médiaszereplés. A vasvári táborok résztvevői szinte minden évben “médiaszereplővé” válhattak, mert már az első alkalommal felvették a kapcsolatot a sajtóval. 2004-ben jelent meg az első cikk a Vas Népében, Vas megye napilapjában, majd egy-egy rövid tudósítást minden későbbi táborról is lehetett olvasni a lapban. A rövid leírás mellett egy-egy fénykép illusztrálta a hallgatók munkáját. 2009-ben a Magyar Televízió Regionális Híradójának riportere kereste fel a Rendtörténeti Gyűjteményt, és a múzeum igazgatója és a restaurátorok vezetője mellett a hallgatókat is meginterjúvolta. A gyűjtemény honlapjára is felkerült egy rövid, képes beszámoló a nyári tábor eredményeiről, résztvevőiről. Szükség van a gyűjtemény marketingstratégiájának alapos átgondolására, mert a maximális használat elengedhetetlen feltétele, hogy bekerüljön a köztudatba, ehhez pedig fontos, hogy országos fórumokon is találkozni lehessen domonkos anyaggal.
A domonkos könyvtár szakmai működését a 2009-ben az Év könyvtárává választott a vasvári Dr. Bendefy László Városi Könyvtár és az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ felügyeli és segíti. A városi könyvtár igazgatójához, Gyöngyösi Zsuzsannához bármikor fordulhattak a hallgatók szakmai segítségért a feldolgozással és egyéb kérdésekkel kapcsolatban. A program részeként az igazgatóasszony körbevezette a kitüntetett városi könyvtárban a diákokat, és ismertette a múzeummal való együttműködés részleteit.
Jelen gazdasági helyzetben egyre inkább felértékelődik a pályázatok jelentősége. A vasvári gyűjtemény folyamatosan él a pályázati lehetőségekkel, melynek köszönhetően sorkerült több beszerzésre, a könyvtári integrált rendszer megvásárlására, a régi könyvek restaurálására, az épület rekonstrukciójára. A hallgatók nyaranta bepillantást nyerhettek a forrásszerzés körülményeibe, nehézségeibe is.
Noha a Domonkos Könyvtár állományának feltárása, rendezése jól halad, 2012-ben még találnak feladatot a tábor résztvevői. A tartalmi feltárás mélyítése, a gyűjtemény arculatának alakítása, a honlap új funkciókkal való feltöltése, közösségi portálokon való megjelenés csak néhány lehetőség, melybe a hallgatók a későbbiekben bekapcsolódhatnak, és így továbbra is kiegészíthetik és elmélyíthetik az egyetemen elsajátított anyagot a szakmai gyakorlatok mellett egy újabb helyszínen is.