Bevezetés

2010 áprilisában bízott meg az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Sajó Andrea a nemzeti könyvtár törzsgyűjteményébe 1926 előtt bekerült1, elektronikusan feltáratlan állományrész autopszián alapuló feldolgozásának, újrakatalogizálásának megszervezésével. A kézírásos katalóguslapokon és helyrajzi naplókban (szakrepertóriumokban) nyilvántartott kiadványokat az eredetileg a müncheni Hof- und Staatsbibliothek számára kidolgozott szakrendszer, pontosabban annak a helyi viszonyokhoz igazított, átdolgozott változata alapján helyezték el a raktárakban2. Emiatt szokás erre az állományrészre müncheni gyűjteményként3 hivatkozni. A kiadványok visszakeresése jelenleg nehézkes, esetenként – bizonyos generikus, nem részletező leírások esetén – lehetetlen vállalkozás4. A könyvtáralapító Széchényi Ferenc könyvtárának jelentős részén túl egyéb értékes magángyűjteményeket (Jankovich Miklós, Horvát István, Illésházy István, Sándor Móric, Kölcsey Ferenc könyvtárát stb.) is magában foglaló gyűjteményrész mély és alapos feltárásának korszerű szakmai szemlélethez is igazodó előkészítése, illetve maguknak a munkafolyamatoknak – a retrospektív feldolgozásban közvetlen érintett munkatársakén túl – az OSZK szinte minden szervezeti egységének együttműködését igénylő hatékony összehangolása a tapasztalatok sokaságát rejti magában, melyet érdemes megosztani az olvasókkal.

1. ábra
Müncheni katalóguslap

Általános alapelvek

Albrecht Christoph Kayser 1790-ben megjelent munkájában5 a könyvtár elsődleges és legfontosabb feladataként a könyvek gyors megtalálásának („schnelle Auffindung der Bücher”) biztosítását fogalmazta meg.6 A megfogalmazás ma is érvényesnek mondható azzal a különbséggel, hogy könyv helyett ma inkább „információt” mondanánk. Végső soron minden egyéb cél (megőrzés, bibliográfiai számbavétel) csupán részcélként fogalmazódik meg ehhez az alapvető célhoz képest. A részcélokhoz kapcsolódó tevékenységek önmagukban öncélúak: a fel¬vi¬lá­go¬sodás kori, már meghaladott reprezentatív funk¬ciót valósítják meg. Ennek belátása megfelelő rendszerszemléletet igényel a munkatársak részéről: a részrendszer-vakságból való kigyógyulást, az információszolgáltató funkció beidegződés szintű elsajátítását, valódi, szó szerinti értelemben vett céltudatosságot. Már a feldolgozás fázisában gondolni kell a hozzáférési pontokhoz vezető utak „kikövezésére” (az utalórendszer folyamatos gazdagítására a hétköznapi szóhasználatokkal, kifejezés-változatokkal, esetleg tipikus elírásokkal, stb.), e „kövek” lerakása nélkül nem épülhet szemantikus web.7 Példaként lebeghetnek előttünk a személynevek esetén a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France) minden lehetséges névváltozatot tükrözni igyekvő besorolási rekordjai.
Különös összhangban van Kayser megfogalmazásával az IFLA 2009 februárjában a katalogizálás nemzetközi alapelveiről publikált nyilatkozata. Ebben azt olvashatjuk, hogy van „néhány, a katalogizálási szabályzatok megszerkesztését vezérlő cél. Rangsorban az első a használó kényelme.” A nyilatkozat szerint ez utóbbi azt jelenti, hogy a „használó figyelembevételével kell döntéseket hozni a leírások és a hozzáférésükhöz választott ellenőrzött nevek elkészítése során.”8
Ami humán szinten a kommunikáció hatékonyabbá tétele, a kooperációs potenciál kihasználásának maximalizálása, az a feldolgozás technikai szintjén az interoperabilitás felté­te¬leinek megteremtését jelenti. Az autentikus szakmai megoldás – akárcsak a felhasználói oldalon a természetes nyelvi fogalmak sokaságában megmutatkozó divergenciát illetően – az interoperabilitás feltételeinek megteremtésében is a szabványos eljárások kidolgozásában és következetes alkalmazásában megmutatkozó uniformizálás. Ugyanakkor gondolnunk kell arra is, főként a participatív kultúra által jellemzett világban, hogy a felhasználók minél szélesebb körét vonjuk be a feldolgozó munkába, azon belül is a tartalmi feltárás szakaszába.9 Számunkra az OSZK-ban a tartalmi feltárás legfőbb eszközei az Egyetemes Tizedes Osztályozás és a Köztaurusz. A kettő összekapcsolása régóta dédelgetett terv. (Vö. Magyar Átfogó Tárgyi Információkereső-nyelvi Szótár, http://www.matriksz.hu/.) Azáltal, hogy az absztrakt fogalmak minél nagyobb tömegét rendelné a megfelelő szakjelzethez, hosszabb távon úgy szólván szabványosíthatná (egységesíthetné) a jelzetadási gyakorlatot. Másfelől, keresői oldalról a természetes nyelveken alapuló tezaurusz már most jól kiküszöböli az ETO-jelzetek „szemantikai fogyatékosságait”, amikor is a jelzettartalmakat finomítva segíti az olvasó forráskutatását lehetővé téve a szemantikai tartományok bejárását: (szemantikai) ösvényt mutatva („vágva”) a megfelelő kereső-kifejezés megtalálásához. (A tezaurusz e képességének a WebOPAC-on keresztül illene egy hierarchikus, a tárgyszókapcsolatokat tükröző, a szemantikai mezőket bejárhatóvá tevő tárgyszóindex által megnyilvánulnia.)
Az előzőekben megfogalmazottak, mindenekelőtt az információ gyors megtalálásának alapelve, tükrözik azt a szemléletet és törekvést, amellyel összhangban elkezdtük a müncheni gyűjtemény feltárását.

2. ábra
Könyvek a müncheni gyűjteményből a „futószalagon”

A müncheni gyûjtemény és feltárása

A rekatalogizálásra kijelölt állományrész, amely a müncheni gyűjtemény mellett az ún. I. világháborús gyűjteményt, a díszművek gyűjteményét és a kegyeleti gyűjteményeket is felöleli, hozzávetőleg 180 000 dokumentumot tartalmaz, amennyiben számolunk a valószínűsíthető többes példányokkal. Maga a mintegy 152 000 kiadványt számláló müncheni gyűjtemény kifejezetten összetettnek mondható mind korát tekintve, mind nyelvi és dokumentumtipológiai szempontból, feldolgozása tehát igencsak komplex bibliográfiai megközelítést igényel.

A tipológiai fogalomtár kidolgozása

A gyűjteményben a könyvek mellett minde¬nek¬előtt kis- és aprónyomtatványok fordulnak elő nagy számban, de folyóiratokra ugyancsak számos alkalommal akadtunk. Egyes tipológiai kérdések tisztázatlansága a különgyűjteményekkel való egyeztetés szükségességét vonta maga után. Az – elsősorban a Plakát- és Kisnyomtatványtárral kialakított – együttműködés első körben egy (hierarchikusan felépülő) tipológiai fogalomtár létrehozásához vezetett, és hosszabb távon egy részletes, döntvénytárral kiegészített tipológiai segédlet kidolgozását célozza meg. Ez a későbbiekben a könyvtári wikin keresztül publikálandó segédlet szándékaink szerint az OSZK gyűjtőköri szabályzatának mellékleteként szolgál majd.

A leírás egységesítése

A müncheni gyűjteményben a barokk korból csakúgy találunk kiadványokat, mint a 20. század első szakaszából. A színvonalas feldolgozás igénye tehát azt feltételezi, hogy a bibliográfiai feltárást végző kollégák megfelelő jártassággal rendelkeznek mind a régi, mind a modern könyvek leírása terén. A munkatársak eltérő szakmai hátteréből és tapasztalataiból fakadó gyakorlati problémák áthidalására, egyszersmind a gyűjtemény egységes szemléletű feldolgozásának szavatolására egy részletes házi szabályzatot dolgoztunk ki, amely egyfelől az érvényes szabványok (KSz/6. Bibliográfiai leírás. Régi nyomtatványok, MSZ 3424/1-78 Bibliográfiai leírás. Könyvek, KSz/4.1 HUNMARC : a bibliográfiai rekordok adatcsere formátuma) kiegészítésének tekintendő, másrészt a gyűjtemény-specifikus kérdések kezelését szolgálja, így például magában foglalja a magángyűjtemények virtuális rekonstrukciójához szükséges technikai megoldásokra vonatkozó instrukciókat. A szabályzat mellékletei között találunk többek közt egy folyamatosan bővülő táblázatot az azonosított possessorokról.
A házi szabályzat kidolgozása folyamatos egyeztetést igényelt a feldolgozást végző egyéb szervezeti egységekkel, elsősorban a Katalogizáló Osztállyal és a Régi Nyomtatványok Tárával. Az együttműködés eredményeképpen jelenleg egy olyan szabályzat kialakításán dolgozunk, amelynek hatálya az OSZK minden olyan részlegére kiterjed, ahol régi nyomtatványok bibliográfiai feltárása zajlik. E szabályzattól, valamint a szabályzat következetes alkalmazásától várjuk, hogy a nemzeti könyvtár elektronikus katalógusa a régi nyomtatványok tekintetében egységes elvek alapján elkészített leírásokat tartalmazzon.

Hozzájárulás a nemzeti bibliográfia rendszeréhez

A Magyar Nemzeti Bibliográfia építése kiemelt feladatunk. Az MNB gyűjtőkörébe tartozó művek azonosításához ugyanakkor bizonyos szintű nyelvtudásra és humán műveltségre van szükség: ugyanezek elengedhetetlen feltételei a kiadványok megfelelő alapossággal történő tartalmi feltárásának. Természetesen a cél érdekében mozgósítható humán kapacitás korlátozott, és nincs lehetőség egy olyan munkacsoport kialakítására, melynek nyelvismerete az összes olyan nyelvet lefedi, amelyen valamilyen kiadvány található a gyűjteményben, így esetenként külső szakértők bevonása is szükséges.
A kiadványokban való alaposabb elmélyülés megkerülhetetlen, mivel azokban az esetekben is törekszünk a tartalmi hungarikumok azonosítására, amikor nem teljes terjedelmükben nemzeti tartalommal rendelkező művekről van szó. Ilyenkor a kiadványról a nemzeti tartalomra vonatkozó tartalmi feltárást készítünk, valamint a rekordban megjegyzést teszünk a vonatkozó fejezetekről és/vagy oldalszámokról.
A gyűjteményrész feldolgozása több tekintetben is jelentős hozzájárulást jelent a nemzeti bibliográfia rendszeréhez. Várhatóan nem kis számban kerülnek majd elő a 19. és 20. századi megjelenésű, MNB gyűjtőköri kiadványok mellett régebbi, az RMK III/XVIII. század c. kiadvány10 két kötetének kiegészítését lehetővé tevő címek. A nemzeti könyvtár könyvtörténeti osztályával tehát éppúgy fontos jó együttműködést kialakítanunk, mint az MTA és az OSZK közös, kodikológiai kutatócsoportjával (Res Libraria Hungariae Kutatócsoport). (Utóbbit tájékoztatjuk, amennyiben kódexlapos kötésű kiadvánnyal találkozunk, valamint az adott kódextöredéknek a kutatócsoport által szolgáltatott leírását felvesszük a vonatkozó példányrekordba.)

Könyvtörténeti feltárás

A munkaterv elkészítésekor számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy a kiadványok könyvtörténeti szempontú feltárását is el kell majd végeznünk. Elképzelésünk szerint ehhez kidolgoznánk egy tezauruszt, amely a fizikai megjelenésre vonatkozó fogalmakat tartalmazná, és amelyet a későbbiekben a könyvtártudományi tezauruszba, illetve a Köztaurusz formai tárgyszórendszerébe integrálnánk. Hasonló kezdeményezések már világszerte léteznek, ilyen például az Amerikai Könyvtári Szövetség (American Library Association) Felsőoktatási és Tudományos Könyvtárak Szövetsége (Association of College and Research Libraries) ritka könyvekkel és kéziratokkal foglalkozó szekciójának szótára: http://www.rbms.info/committees/bibliographic_standards/controlled_vocabularies/index.shtml. Hasonló céllal jött létre a Ligatus-projekt, amely egy kötéstörténeti glosszárium elkészítésére alakult összeurópai kezdeményezés. (A projektben magyar részről Rozsondai Marianne vesz részt.)
Régi könyves ismeretekre akkor is szükségünk van, ha amúgy eltekintünk az alapos könyvtörténeti feldolgozástól. Gondoljuk csak el, milyen bibliográfiai dilemma elé állíthat minket egy kiadvány, amelynek kolligátum vagy gyűjteményes kötet voltáról első ránézésre nem vagyunk képesek helyes döntést hozni.11

Rossz állapotú könyvek kezelése

A müncheni anyagban sajnálatos módon nagy számban találhatók olyan kiadványok, amelyek rossz állapotuk miatt kisebb-nagyobb javításra, esetenként teljes restaurálásra szorulnak. Ezek jelentős részének a megjelenési ideje annak a korszaknak (az 1870−1970 közötti időszaknak) az első felére esik, amikor – sok esetben a facsiszolat-tartalmú papírra való nyomtatás miatt – kevésbé időtálló nyomtatványok láttak napvilágot. Szükségessé vált a kapacitás átcsoportosítása, a müncheni szakjelzetű kiadványok javítására szánt munkaórák megállapítása okán is, hogy a gyűjteményrészen a Restauráló és Kötészeti Osztály által megadott szempontok és útmutatás alapján, valamint a vonatkozó szakirodalomban12 is taglalt irányelveket követve egy mintavételen alapuló állapotfelmérést hajtsunk végre. (A javításra szoruló kiadványok rangsorolása céljából egy a hungarikum-tartalmú, unikális jellegű kiadványokat előnyben részesítő súlyozásos pontrendszer bevezetésére tettünk javaslatot.)

Nemzeti névtér építése

A feldolgozó munkával együtt járó, felelős feladatot jelent még a nemzeti bibliográfiai rekordok hozzáférési pontjainak gondozása, kontrollja, más szóval a besorolási adatok egységesítése.13 A sok utánajárást, esetenként kézirattári kutakodást is igénylő munka célja hosszabb távon egy olyan nyílt hozzáférésű (letölthető) nemzeti besorolási állomány építése, amely alapvetően elektronikus adattárak – pl. a CERL Thesaurusba14 integrált Clavis Typographorum Regionis Carpathicae adatbázis15, illetve az OSZK-ban gondozott egyéb besorolási állományok stb. – közös adatállományba konvertálása, illetve kiegészítése révén jöhetne létre.

A feldolgozás szakaszai

A müncheni gyűjtemény feldolgozása két – részint párhuzamosan zajló – szakaszban kerül megvalósításra. Az első, az előkészítés szakasza már nagyrészt lezajlott. Ez közelebbről az alábbiakat foglalta magában:
tesztidőszak: a gyűjteményrész (dokumentumtipológiai, nyelvi stb.) összetételének, feltárhatóságának körülbelüli meghatározása,
részletes munkaterv készítése és házi szabályzat kidolgozása a tesztidőszak tapasztalatai és az érintett osztályokkal való megbeszélések alapján,
MNB-gyűjtőköri kérdések tisztázása, a feldolgozó munka összehangolása az OSZK többi szervezeti egységével,
a tipológiai kérdések tisztázása a gyűjtőköri szabályzat vonatkozó részeinek újragondolásával (tipológiai team felállításával),
új munkatársak betanítása,
possessor-adatbázis építése,
a könyvtörténeti feldolgozáshoz szükséges tezaurusz kidolgozása,
megfelelő szoftverháttér megteremtése (pl. rekordimport esetén a rekordkonverzió kritériumai, a karakterkonverzió programfeltétele).
A második szakasz a tényleges feldolgozó munkát jelenti. Ennek menetét a 3. ábrán bemutatásra kerülő folyamatábra szemlélteti.

Munkakörök

A humán kapacitás nagysága több tényező, így például a mindenkori gazdasági helyzet függvénye, így most csak a munkakörök rövid ismertetésére szorítkozom.

Tipizáló/hasonlító
A feldolgozásra kerülő kiadványról mindenekelőtt megállapítandó, hogy a törzsgyűjtemény gyűjtőkörébe tartozik-e, avagy átadandó valamelyik különgyűjteménynek. Ezek után tisztázandó, hogy nem egy már korábban feldolgozott dokumentum többespéldányáról van-e szó. A tipizálást és a hasonlítást az állományt jól ismerő kollégáknak kell elvégezniük.

Retrospektív feldolgozó
A formai és tartalmi feltárásban az érvényes szabványok és a házi szabályzat az irányadók. Szükség van továbbá a források és azok megfelelő használatának ismeretére, valamint hogy a feldolgozók nyelvtudása lefedje a következő nyelvek passzív szintű ismeretét: német, latin, valamelyik szláv nyelv (ezzel együtt a cirill írásrendszer ismerete) és egy újlatin nyelv (elsősorban a francia).

3. ábra
A müncheni gyűjtemény feldolgozásának folyamatábrája

4. ábra
Rossz állapotú fotózott müncheni katalóguscédula

Revizor
Az MNB mélységű feltárásoktól elvárható színvonal elengedhetetlenné teszi, hogy a kész rekordokat egy felkészült és tapasztalt munkatárs még egyszer átnézze, és az esetleges hibákat korrigálja.
Könyvtörténeti feltáró
A könyvtörténeti szempontú feltárást végző munkatársnak megfelelő régi könyves, esetleg művészettörténeti ismeretekkel szükséges rendelkeznie.

Vezető
A munka koordinálása továbbá egy nem csupán jó szaktudású és megfelelő munkaszervezési készségekkel bíró, de kellőképpen kommunikatív irányítót is igényel.
A feldolgozás eredményeinek reprezentálása
Miután a humán tudományokban a haszon kevéssé látványos, inkább közvetett, „lappangó” megtérülésével kell számolnunk, a feldolgozó munka eredményeinek reprezentálására irányuló terveinket érdemes egy marketingstratégiában összegeznünk.

Ésszerű volna
egy évvel a munka megkezdése után workshop keretében megvitatni a felmerült problémákat,
több év elteltével nemzetközi konferencia keretében tájékoztatni a szakmai közönséget és a szélesebb publikumot az elért eredményekről,
éves rendszerességgel kiállításokat szervezni egyes szakok különös érdeklődésre számot tartó anyagaiból, majd
a munka lezárása után a világhálón közzétehető, színvonalas virtuális gyűjteményeket kreálni a possessor-adatok alapján, rekonstruálva az adományozók és magángyűjtők bekerült könyvanyagát és
publikációk formájában folyamatosan informálni a szakmát arról, hol tartunk a munka elvégzésében.
Marketingszempontból is fontos, hogy az újrakatalogizálandó gyűjteményrész értékes, gyakorta unikális jellegű és könyvtörténeti szempontból sem elhanyagolható jelentőségű dokumentumokat tartalmaz. Ezért is igényel kifejezetten alapos, a proveniencia-adatokra, a kötésre, illetve a formai megjelenés egyéb különleges jellegzetességeire is tekintettel lévő feldolgozást. Ahogyan Wojtilláné dr. Salgó Ágnes megfogalmazta: „Amennyiben a régi könyvek leírása a dokumentumok kézbevételével történik, tehát igényes feltárás esetén a számítógépes adatbázisban való rögzítés sokkal több információval szolgálhat, és gyorsabb keresést tesz lehetővé, mint egy hagyományos katalógus. Az ideális állapot az lenne tehát, ha a könyveket kézbe véve lehetne leírni, regisztrálva az egyedi jellegzetességeket (bejegyzések, possessorok, kötés, illusztráltság, az esetleg nem rögtön nyilvánvaló Hungaricum-jelleg stb.).”16
A rendelkezésre álló információkkal operáló, mélyebb, jobb minőségű feltárás olyan szakmailag kikezdhetetlen, egyben látványosan kommunikálható eredményekkel kecsegtet tehát, amelyek nem elhanyagolható mértékben befolyásolhatják a nemzeti könyvtárban folyó munka megítélését. Mindezeken felül a rekatalogizálás megvalósítása további lehetőségeket kínál az OSZK értékes gyűjteményének széles körű meg¬ismertetésére, bemutatására; mindezt akár pályázati erőforrásokból, intézményközi együttműködéssel, külön projektek keretében.

A magángyűjtemények rekonstrukciója

Általánosságban kiemelten kezeltük a meta¬ada¬toknak a magas fokú visszakereshetőséget biztosító, szabványosított formában történő felvételét, specifikusan a magángyűjtemények virtuális rekonstrukciójának kérdését a munka előkészítésekor.17
Ami az utóbbit illeti, a rendszerkövetelményeknek megfelelő eljárást kellett kidolgoznunk, hogy a possessorok egységesített névalakjukban, a későbbiekben kontrollálható módon kerüljenek felvételre. Az esetleges ellenállás leküzdésére és az érintett munkatársak meggyőzésére javaslatomban a könyvtári visszakeresés egy sajátos definícióját adtam: egy dokumentum megtalálhatóságának biztosítása egy adott típusú adatnak a dokumentummal való jól definiálható kapcsolata (mint visszakeresési szempont) alapján egy (a besorolási állomány révén) kontrollált hozzáférési ponton keresztül anélkül, hogy az olvasó részéről bárminemű jártasságot feltételeznénk a keresőrendszerek működési elvei és a visszakeresési stratégiák terén.
E meghatározásból következtek a visszakeresés lépcsőfokai:

  1. visszakeresési szempont (index) kiválasztása: “Possessor”,
  2. a kereső-kifejezés beírása: “horvát ist”,
  3. találati lista megjelenítése: “… Horvát István 1784−1846 …”,
  4. a keresett név (hozzáférési pont) kiválasztása,
  5. a rekordok megjelenítése,
  6. (esetlegesen) ugrás a besorolási rekordhoz a Horvát Istvánra vonatkozó további információkért.

Ez a definíció számol a szemantikus web megvalósíthatóságának alapkövetelményével, jelesül az információk adattípusra szabott, az egymástól eltérő rendszerek számára is jól definiálható hozzáférési pontokat nyújtó, strukturált adatmezőkbe való felvételével (vö. interoperabilitás). A definíció figyelmen kívül hagyása ugyanakkor a possessor-adatok feldolgozása során azt vonná maga után, hogy a szabványok változása esetén egyenként, manuálisan kellene kijavítanunk, szabványosítanunk a rekordokat, ami által az adományozók könyvtárainak (virtuális) rekonstrukciója problematikussá válna.
A javaslat kidolgozásakor arra törekedtem, hogy kiküszöböljem a possessor-adatok visszakeresésének jelenlegi bonyolultságát; ugyanis a hatékony visszakeresés előismereteket igényel a felhasználótól a kereső rendszerek működésére (ld. Boole-algebra, a kulcsszavas keresés által érintett mezőtartomány), az OSZK adatfelvételi szokásaira vonatkozóan (ld. „Proven.”), utóbb pedig a nem releváns találatok kiszűrését igényli.
Célként tűztem ki tehát, hogy olyan opciót találjak a possessor-adatok felvételére, amely a jelenlegi rendszerkövetelményekhez illeszkedik, és amelytől minimálisan elvárható, hogy olyan feltételeket kreál, hogy a possessor-adatok a jövőben a besorolási állomány által kontrollált strukturált adatmezőkbe legyenek konvertálhatók (pl. MARC21-szabványosan a 700-es hívójelű mezőbe, amennyiben az IKR alkalmas különálló indexek építésére a közreműködői funkció /a $4 almező tartalma/ alapján). Mindez alapján javasoltam, hogy a possessor-adatok – amellett, hogy az 561-es mezőben megjegyzést képeznek – a 999-es hívójelű „Technológiai megjegyzés” adatmezőben a következőképpen is fel legyenek tüntetve az Amicusban (999 ## $aPOSS:$aHorvát$jIstván$d1784-1846).
Javaslatomat, amelyet az érintett munkatársak végül elfogadtak, külföldi – belga, cseh, horvát – nemzeti könyvtári gyakorlatból vett példákkal támasztottam alá (lásd az 5. ábrát). Hivatkoztam továbbá Tony Curwen és Gunilla Jonsson 2007-ben megjelent tanulmányára18, amely lehetséges megoldásként vázolja fel – a MARC21 szabvány keretein belül – a proveniencia-információ feltüntetésére a 700-as mező használatát: 700 1# $aMolnár, Ferenc$4fmo (ahol a közreműködés jellegére utaló „fmo” kód a korábbi tulajdonost (former owner) jelenti).

5. ábra
Proveniencia-adat böngészése a Cseh Nemzeti Könyvtár  WebOPAC-jában és rekordrészlet a besorolási
rekorddal összekapcsolt possessor-adat feltüntetésével a 981-es mezőben

Ebben az évben a rendelkezésünkre álló kéziratos jegyzék alapján kiemeltük az állományból és elkezdtük feldolgozni a Kölcsey Ferenc könyvtárába tartozó kiadványok közül azokat, melyek a müncheni jelzettartományokon belül találhatók. Provenienciára vonatkozó megjegyzést csak akkor közlünk e kiadványokról, ha teljes biztonsággal megállapítható, hogy Kölcsey gyűjteményéből kerültek könyvtárunk állományába. Ez lesz az első magángyűjtemény, amelynek – a fenti eljárás hasznosságát demonstrálandó – megvalósul az egyes művek címleírásait tartalmazó virtuális rekonstrukciója. (Hosszabb távon a WebOPAC szintjén megvalósuló virtualizálció a katalógus digitális tartalmakkal történő kiegészítése révén lehetővé teszi a magángyűjtemény valódi virtuális gyűjteménnyé fejlesztését.)
Ahhoz, hogy a gyűjteményt, illetve annak a könyvtár állományában megmaradt részét teljes terjedelmében feldolgozzuk, még évek munkájára van szükség az azonosítás nehézkes volta, a gyűjteménynek az állományban való szétszórt jelenléte miatt. Úgy gondoljuk azonban, hogy a feldolgozott gyűjteményrész virtuális közzétételével fontos adalékokkal tudunk szolgálni a Kölcsey-kutatás számára.

Összegzés

Reményem szerint a müncheni gyűjtemény feldolgozása az elsődleges cél megvalósítása – a magas fokú visszakereshetőség biztosítása – mellett a feldolgozó munka egységesítése, a magángyűjtemények virtuális rekonstrukciója és a Magyar Nemzeti Bibliográfia teljesebbé tétele révén az egész magyar könyvtárügyre kiterjedő járulékos haszonnal bír majd.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom mindenekelőtt Sajó Andreának, aki úgy gondolta, hogy a müncheni állomány feldolgozása olyan adóssága a nemzeti könyvtárnak, amelynek törlesztését már csak a nagy elődök, köztük is elsőként a könyvtáralapító Széchényi Ferenc emlékéhez méltatlan volna tovább halogatni, nem beszélve arról az óriási, anyagiakra is lefordítható kulturális nyereségről, amely az olvasói érdeklődés – már most regisztrálható – növekedésében ölt testet.
Köszönettel tartozom továbbá Győri Lucának, akitől az OSZK állományára vonatkozó ismereteimet tanultam, és aki gyakorlati tanácsokkal látott el a munka megszervezésére vonatkozólag. Hasonlóképpen köszönet illeti meg közvetlen munkatársamat, Fucsik Ritát.
Köszönöm Tóth Lorándnak és a Régi Nyomtatványok Tára munkatársainak, hogy a feldolgozás kérdéseinek tisztázásában segítségemre voltak.

Jegyzetek

1.     Az Egyetemes Tizedes Osztályozás, ezzel együtt a betűrendes és szakrendi katalógus együttes alkalmazásának bevezetésére, valamint a folyószámos raktári elhelyezésre való áttérésre az 1936-os átszervezés során került sor. Hogy ennek ellenére a rekatalogizálás az 1926 előtti beszerzésű gyűjteményrészt érinti, a következőképpen magyarázható: „A müncheni állomány ismertetésénél azt írtam, hogy abban az 1926-ig beszerzett könyvek találhatók. A következő átszervezés viszont csak 1936-tól datálódik. A közbenső tíz évben Nyíreő István vezetésével már elkezdődött a müncheni állomány újrafeldolgozása, kéziratos reketalogizálása, amit egy átmeneti modernizálási kísérletnek tekinthetünk. Ám az akkor feldolgozott állományrészt az 1936-os második rekonstrukció alkalmával, már az új szempontok figyelembevételével újra rekatalogizálták és besorolták az új jelzetrend szerinti állományba.” (GUBICZA József: Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményének jelzetrendszere, sajátosságai. Bp. 2006. 15. p. – http://regi.oszk.hu/siteeszkoz/documents/utmutat/gyujtemeny_ismerteto.doc)
2.     A müncheni szakrendszer átdolgozása Barna Ferdinánd nevéhez fűződik. Az ő irányítása alatt indult el az állomány új rendszerben történő feldolgozása 1869 januárjában. Az átdolgozást követően 12 főosztályt és 117 szakot számláló szakrendszer bevezetésének történetét Somkuti Gabriella ismertette (Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867–1875. A müncheni szakrendszer bevezetése. = Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986/1990. Bp. 1994. 221–276. p.).
3.     Lásd többek között GUBICZA József: Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményének jelzetrendszere, sajátosságai című munkájának vonatkozó fejezetét (GUBICZA 2006, 26. p.), valamint az OSZK 2009-es szakmai munkatervét (Az Országos Széchényi Könyvtár feladatokra orientált szakmai munkaterve, 2009. Bp. 2008. – http://www.oszk.hu/hun/terv/szakmai_munkaterv_2009.pdf). Jómagam az egyszerűség kedvéért a továbbiakban müncheni gyűjteményként, idézőjelek nélkül fogok hivatkozni a törzsgyűjtemény müncheni szakrendszerben nyilvántartott részére.
4.     Nem beszélve azokról a raktárból előkerülő példányokról, amelyekről – titokzatos módon – semelyik katalógusban nem találunk leírást. Ami egyébként az adatok visszakeresését illeti, sok mindenre kellett gondolnunk a munka megtervezésekor; többek között arra, hogy lesznek olvasók, akik a régi jelzet alapján szeretnék megtalálni a dokumentumot, mivel ilyen jellegű hivatkozással találkoztak valahol. Jó példa erre Wix Györgyné tanulmánya Hajnóczy József könyvtáráról, amely közli az azonosított kiadványok jelzeteit: Egy magyar jakobinus könyvtára. Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban. = Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1991/1993. Bp. 1997. 395–427. p. Kínálkozó megoldás volna a müncheni jelzet feltüntetésére a 852-es HUNMARC-adatmezőn belül a ’j’ (=egyéb raktári jelzet) almező használata, erre azonban a jelenlegi rendszerkörülmények között nincs lehetőség. Ezért ideiglenes, kényszerű megoldásként a régi raktári jelzetet úgy tettük visszakereshetővé, hogy a találati rekordban az olvasó számára a WebOPAC felől nem látható.
5.     KAYSER, Albrecht Christoph: Ueber die Manipulation bey der Einrichtung einer Bibliothek und der Verfertigung der Bücherverzeichnisse nebst einem alphabethischen Kataloge aller von Johann Jakob Moser einzeln herausgekommener Werke mit Ausschluß seiner theologischen und einem Realregister über die in diesem Kataloge nahmhaft gemachten Schriften. Bayreuth : Verlag der Zeitungsdruckerei, 1790. XVIII, 123 p. Ld. az 5. p.
6.     Kayser munkáját nagy valószínűség szerint ismerte Martin Schrettinger is, aki a müncheni szakrendszer eredeti változatának megalkotója. Vö.: GARRETT, Jeffrey: Books & things: the crisis of representation in German libraries after 1800. Elhangzott egy workshopon (Alice Berline Kaplan Center for the Humanities, Northwestern University), 1999. március 8-án. Ld. a 18. p.
7.     Erre UNGVÁRY Rudolf is felhívja a figyelmet: „A web tömeges használatának körülményei között egyre határozottabb az elvárás, hogy a felhasználók az általuk ismert nevek szerint kereshessenek. Ezt a lehető leggazdagabb utalórendszer biztosíthatja, melyben minden elképzelhető névalak szerint nemcsak keresni lehet, de az utalt (a választható) kifejezések megfelelő választéka alapján a felhasználó jól tájékozódhat a lehetőségekről.” (MARC21/HUNMARC: a besorolási adatok metaadat-formátuma. Főbb jellemzők, fejlődés és problémák. = Könyvtári Figyelő, 20. évf. 2010. 1. sz. 41. p.)
8.     Az idézett részeket a nyilatkozat tervezetének BERKE Barnabásné által készített magyarításából vettem. (Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről. Az IFLA szakértők I. tanácskozása által elfogadott tervezet a Nemzetközi Katalogizálási Szabályzatról (2003. Frankfurt). = Könyvtári Figyelő, 14. évf. 2004. 3. sz. 587–593. p. – www.d-nb.de/standardisierung/pdf/statement_hungarian.pdf (2011. június 20.)
9.     Ilyen típusú kísérlet a Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress) részéről a http://www.flickr.com/commons. A folkszonómiáknak a szemantikus web nyújtotta lehetőségek révén történő ontológiába foglalására ugyancsak vannak törekvések. (Vö. KIM, Hak-Lae – DECKER, Stephen – Breslin, John G. Representing and sharing folksonomies with semantics. = Journal of Information Science, 36. vol. 2010. 1. no. 57–72. p.)
10.     DÖRNYEI Sándor és SZÁVULY Mária (összeáll.): Régi magyar könyvtár. III, XVIII. század: magyarországi szerzők külföldön, nem magyar nyelven megjelent nyomtatványai. Bp. : OSZK, 2005–2007.
11.     Hogy mennyire problematikus a bibliográfiai egység megállapítása a régi nyomtatványok esetén, bizonyítja, hogy BORSA Gedeon külön cikket szentelt e tárgynak a Magyar Könyvszemle hasábjain (A bibliográfiai egység fogalma a régi nyomtatványoknál. = Magyar Könyvszemle, 101. évf. 1985. 3–4. sz. 262–275. p.).
12.     KASTALY Beatrix: A könyvtári állomány megőrzése és védelme. In: Könyvtárosok kézikönyve 4. Határterületek. Szerk. Horváth Tibor, Papp István. Bp. : Osiris, 2002. 195–262. p.
13.     Szemantikus webes gondolkodással az adatok egy alakra hozásának a célja, hogy a felhasználót a megfelelő utalói rendszer révén nem elsősorban a kitüntetett (szabványosan egységesített) alakhoz, hanem direkt módon az általa keresett fogalomhoz (esetlegesen az utalói alakhoz) tartozó bibliográfiai tételek sorához kalauzoljuk el. Szépen, a fölösleges kattintások kiiktatásával valósul meg ez a francia nemzeti könyvtár online katalógusában, ahol böngészés során a találati index az utalói alakra is hozza a releváns találatokat, valamint a besorolási tétel megtekintésétől is csupán egy kattintásnyi távolságra kerülünk.
14.     CERL Thesaurus – http://thesaurus.cerl.org/
15.     Clavis Typographorum Regionis Carpathicae – http://typographia.oszk.hu/
16.     WOJTILLÁNÉ SALGÓ Ágnes: A régi könyvek számítógé­pes feldolgozásának problémái – http://www.eke.hu/index.php/konferenciak-szakmai-napok/172-eloadasok-a-szakmai-napokrol-regi-koenyves-szakmai-napok-2007-wojtillane-dr-salgo-agnes-a-regi-koenyvek-szamitogepes-feldolgozasanak-problemai [2011. szeptember 27.]
17.     A müncheni, ún. nagylapos katalógusban található kézírásos katalóguslapok, illetve az ezek egy részéről fotózott cédulák, amely utóbbiakat beosztottak a könyvtár olvasói betűrendes, ún. szürke katalógusába − ahogy fentebb már említettük −, csupán viszonylagos visszakereshetőséget biztosítanak. Megemlítendő, hogy az egyes müncheni cédulák fotózásra való kijelöléséről műszaki, ill. formai szempontok alapján döntöttek: „Fényképezésre azok a cédulák voltak alkalmasak, amelyek terjedelme megengedte a kicsinyítést és nagyobb formai átalakítást nem igényeltek. Így erre elsősorban az önálló művek katalóguslapjai voltak alkalmasak… Nem kerültek fényképezésre a sorozatok, valamint a kolligátumok.” (BÁNÁTI Istvánné: Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói betűrendes könyvkatalógusa. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. Bp. 1982. 210. p.) Az eljárás hátránya, hogy miután a katalóguslapokat nem teljes egészében fényképezték le, az eredeti cédulák aljára feljegyzett lényeges, pl. a provenienciára utaló információk olykor lemaradtak.
18.     CURWEN, Tony – JONSSON, Gunilla: Provenance and the itinerary of the book: recording provenance data in on-line catalogues. In: Imprints and owners. Recording the cultural geography of Europe. Papers presented on 10 November 2006 at the CERL Seminar hosted by the National Széchényi Library, Budapest. Ed. David J. Shaw. London : Consortium of European Research Libraries, 2007. 31–47. p.