Kamarás István (1941)

Csigamese. Budapest, Ciceró, 2011. 82 p., 30 cm

A mesefüzér tanulsága szerint nincs minden bonyodalom nélkül a csigalagzi sem, különösen akkor, ha pont a lakodalom előtt összetörik a csiga háza. Ám a meseregényből az is kiderül, hogy a Jóisten gondot visel mindenre, még egy csigára is. Igencsak érdekes mesehőst formál az író: a Teremtő sámlin üldögél, szeret szájharmonikázni, bár kissé hamisan játszik, mert minden talentumot egyik teremtményének, Johann Sebastian Bachnak juttatott a tőle megszokott önzetlen szeretettel. E szeretet vezeti akkor is, mikor - látva a csiga szomorúságát - pályázatot hirdet egy új csigaház építésére, formatervezésére. A zsűribe meghívja Leonardo da Vincit éppúgy, mint Le Corbusier-t és Makovecz Imrét. A pályamunkák szebbnél szebbek (páncélos lovagvár, hegyikristály-palota), de a legszebb mégis az lett, amely kitartó erőfeszítés nyomán, türelemmel és hittel született, és maga a csiga hozta létre, "aki" mégis csak megházasodhat. Kamarás István kötete "igazi" huszadik századi mese, sokszólamú, több jelentésű, elgondolkod­tató történet.

A mű tartalmi jellemzője: mai meseregény, meseregény