Rostás-Farkas György (1949)

Cigány népmesék. Budapest, Kossuth, 2011. 108 p., 23 cm (Népek meséi 10., Metropol könyvtár)

Az íróként, műfordítóként ismert Rostás-Farkas György kiemelt feladatának tekinti a cigányság hagyományainak kutatását, a cigány kultúra részeként népmeséik megismertetését az utókorral. Célkitűzését váltja valóra a Népek meséi sorozat tízedik darabja, amely a szerző átiratában, a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe vételével, a felnőtt mesemondók történeteit lerövidítve, ám élvezetes előadói stílusukat megőrizve, fél tucat cigány népmesét ad közre. A fordulatos, kalandokban bővelkedő cselekményben színre lépő sokszínű mesealakokban, mesei motívumokban érzékelhető a különböző kultúrákkal történő találkozás (pl. a kötet nyitó Az igazságtevő királyné, avagy kié a csacsi? című mese, Mátyás okos felesége című magyar népmesére emlékeztet), de a cigányság jellegzetes karaktere, mentalitása is fölismerhető. Megjelenik a történetekben a vándorló, öntörvényű cigány népeket övező megvetés és bizalmatlanság (Moga,a nagyerejű, A kőszívű királylány), de a hősök jó tulajdonságai - okossága, furfangja, helytállása, hűsége, szeretete – fölülemeli őket a cigánysors viszontagságain. Bár nem cigány emberek a főszereplői, a cigány népmesék jellegzetes természetfölötti alakjait vonultatja föl A török basa lánya című mese. Mulatságos fordulatokban bővelkedő történet szól arról, miként leckézteti meg a szegény cigány az ostoba, dölyfös földesurat (A cigány és a földesúr), de a kötet legszebb története a vándorló cigány nép arcszínének eredetmondája, A Nap gyermekei. Az M. Nagy Szilvia színes rajzaival gazdagon illusztrált gyűjteményes kötetre érdemes a kisiskolások figyelmét fölhívni.

A mű tartalmi jellemzője: népmesék, magyar népmesék, mesék