Zeke László (1965)

Borzontorz meséi. Budapest, Új Mandátum, 1999. 11 p., ill., 24 cm

A kötetbe foglalt mesék főszereplőjének, a borzos hajú, szeretetre méltó Borzontorznak sokféle tapasztalatot kell szereznie, amíg kisfiúból iskolaérett "fiatalemberré" válik. Az őszi avarban kerekezve meg kell küzdenie saját félelmetesnek látszó árnyékával (Borzontorz árnyéka/ hogyan lehetsz önmagad egyik legjobb barátja/), rá kell döbbennie, hogy a Mikulás nem csak a képzelet szülötte (Borzontorz és a Mikulás /a szeretetről és a Mikulás kétségbevonhatatlan létezéséről), meg kell vizsgálnia, szét kell szerelnie számos órát és apróbb szerkezetet (Borzontorz a rosszcsont /akijavított hibákról), hogy lássa miként is működnek az "élet dolgai". Utána kell járnia annak is, hogy létezik-e igazság (Borzontorz az igazság bajnoka), sőt arról is tapasztalatot kell szereznie, hogy a cirkuszban sem mindig helyén való a bohóckodás (Borzontorz a cirkuszban). Az évszakok váltakozása elhozza azt az időt is, amikor Borzontorz nővére, Gyöngy segítségével végre megismerkedhet a betűkkel (Borzontorz Gyöngy iskolájában tanul). A kedves mesefüzér, amely Hervay Gizella felejthetetlen Kobak könyvére hajaz, minden óvodás és kisiskolásnak élményt ígér.

A mű tartalmi jellemzője: mai mesék, mesék