Tóth Anikó, N. (1967)

Az eszemet tudom. Ill. Békés Rozi (1955) . Szentendre, Cerkabella, 2012. 68 p., ill., 25 cm

N. Tóth Anikó gyereknyelven megírt történeteiben egyetlen elbeszélő, egy alsótagozatos kislány monológjaival, szentenciaszerű életmagyarázataival ismerkedhetünk meg. A helyszín nagyobbrészt a biztonságot nyújtó otthon, a család – erdőillatú apuval, kalácsillatú nagyival, füstszagú nagypapával, túrószagú kistesóval, és anyuszagú anyával, amivel sosem lehet betelni. Az apró történetek sok mindent elárulnak a főhősről, megtudjuk, mi az a tárgy, a legeslegfontosabb dolog, amit nem szívesen ad ki a kezéből, mert „szinte lehetetlen létezni nélküle”, hogy a világon a legjobb dolog esténként az ágyban anyával összebújva sutyorogni félelmeiről, arról mi bántja, vagy éppen mitől szomorú. Megismerjük apróbb hibáit, mint pl. hogy olykor szereti bosszantani a felnőtteket, iskolatársait, reggeli induláskor húzni az időt, rendszeresen elhagyja a színes ceruzáit és fél pár kesztyűjét, utál zuhanyozni, és mint minden hosszú hajú kislány, ki nem állhatja a fésülködést. Szereti a családi élet hétköznapjaiba belopni a mesék csodavilágát: csak füttyentenie kell és jönnek a gondűző manók, akik kisimítják apa homlokáról a ráncokat, nem látja, de biztos benne, hogy az új függönyök vidám libbenése a függönymanók hancúrozásának köszönhető. Elbeszélésében a tárgyak emberi tulajdonságokkal ruházódnak föl – a zoknik, kabátok beszélgetnek, a plüssállatok, akárcsak ő, szeretnek, gyűlölködnek, sajnálni képesek. A kötet hitelesen szólaltatja meg a gyermeki világ gondjait-örömeit és a játékos-humoros, képi sokszínűségben gazdag nyelvhasználat mellett a szövegek a hagyományos családi értékek fontosságára hívják fel a figyelmet. A Békés Rozi üdítő látványt nyújtó színes rajzaival díszített mesekönyv a kortárs gyerekirodalom kimagasló műve.

A mű tartalmi jellemzője: mai mesék