Tóth Krisztina (1967)

Állatságok. Ill. Baranyai András. Budapest, Magvető, 2012. 35 p., 20 cm

Tóth Krisztina humorban, nyelvi leleményekben bővelkedő kis könyve az állatokat állítja a középpontba: minden földrész képviselteti itt magát néhánnyal. Harminc verset tartalmaz a kötet, méghozzá a legkülönfélébb állatokról, melyek többségéről talán még nem is hallottunk. A játékos, rímes sorok szereplői között az oposszum és a lajhár („Levélárnyékban ring a nagy hát, nem látni a lomb közt a lajhárt”) mellett feltűnik a dzseláda („A pávián rokona a barna dzseláda. Azt hinnéd, Brehm úr csak kitalálta”), az aguti, a guanako, a takin, a milu („Aki kevés milu maradt, az mind idegenbe szakadt”) és a tanrek is („Ha a tanreknek semmi baja, akkor is égnek áll a haja”). Baranyai András színes rajzai remekül illeszkednek a versekhez, melyekben nemcsak a gyerekek, de a játékos kedvű felnőttek is örömüket lelhetik.

A mű tartalmi jellemzője: állatos versek, gyermekversek, versek