Kányádi Sándor (1929-2018)

A bánatos királylány kútja. Budapest, Magyar Könyvklub, 2001. 151 p., ill., 30 cm

A kitűnő erdélyi magyar író kötete híradás egy távoli világból. Versei az erdélyi havasok téli világát idézik meg. Azt a tájat, ahol az erdőrengeteg mélyén, a porzó havon életéért küzd a szarvas (Hallgat az erdő), az Olt vizének mélye nagy csukákat rejteget (Csukástó), és téli estéken sok házacskában jár a guzsaly (Fonogat anyóka). A téli táj képe mögül egy-egy lírai darabban (Csikorgó a fagykirály birodalma) mögül nevetősen kivillan a tavasz, és a nyár ezer színe is (Szitakötő tánca, Napsugárhivogató, A tavon). A meséket át meg átszövi az erdélyi táj titkokkal teli múltjának varázsa. Gyakorta a mesélő - kis parasztgyerek - hétköznapjainak valósága siklik át észrevétlenül a mondák, legendák világába (A bánatos királylány kútja). Egyik-másik történet Móra Ferenc meséinek hangulatát idézi (Farkasűző furulya, Kenyérmadár). A kötet mondafeldolgozásai a történelmi múltról, Rákócziról és Bethlen Gáborról mesélnek (Nyergestető, A fejedelem zászlótartója, A nagyságos fejedelem és a segesvári szászok). A tanmesékben üde hangvétele, játékossága (Jó szerszám - fél erő!, Paszulyka és Fuszulyka), a vidám versek (Ballagi, február hónapja, Vigasztaló) zenei ritmusa, csengő rímei valódi irodalmi élményt nyújtanak kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A mű tartalmi jellemzője: mondák, gyermekversek, történelmi mondák