Varga Katalin (1928-2011)

Kisbence. Budapest, Móra, 2009. 108 p., 24 cm

A történet a főhős, Kisbence életének alakulását pólyás korától az óvodai középső csoportos időszakáig kíséri végig Varga Katalin meséje. Az átlagos magyar családtól leginkább gyermekeik számában tér el az a kis közösség, amelynek negyedik tagjaként megszületik a testvérei által „használhatatlan pólyásnak” nézett Kisbence. Ám hamarosan rájönnek a családtagok, hogy ez a kicsiny emberke igencsak mulatságos tud lenni. Persze ezt a kis főhős nem mindig így éli meg, hiszen amíg megtanul köszönni, vagy éppen a játékait megosztani másokkal nem kevés keserű tapasztaláson esik át, többek között azt is meg kell tanulnia, hogy kezet ugyan gyakorta kell mosni napközben is, ám a csokoládét nem érdemes fehérre sikálni…A történetet a szerző negyven esztendővel a mostani megjelenése előtt írta, ám vélhetően ez nem fogja zavarni az érintett korosztályt, akikhez a történet szól.

A mű tartalmi jellemzője: gyermekversek, mesék