Heltai Gáspár (1510-1574)

Száz fabula. Déva, Corvin, 2009. 192 p., 21 cm

Heltai Gáspár legnevezetesebb munkája, az 1556-ban megjelent Száz fabula című állatmese-gyűjteménye. Nem Aiszóposz eredeti szövegéhez nyúlt vissza, hanem a Stainhövel­-féle német kiadást választotta mintául, de a fordításoknak nem sok közük van az eredetihez. Életet vitt beléjük, magyar környezetre formálva írta át őket (pl. A keselyűről, varjúról és csigáról). A fabula jelentése kitalált történet, mese. A bennük szereplő emberi tulajdonságokkal felruházott állatok és növények (pl. Egy szamárról és oroszlánról; A fenyőfáról és nádszálról stb.) mindig is alkalmasak voltak arra, hogy társadalomkritikát hordozzanak (pl. Egy nemesemberről és az ördögről), visszás jelenségeket, emberi gyengeségeket pellengérezzenek ki (pl. A hollóról és a pávákról). Céljuk, hogy javító szándékú bírálattal, tanulságok megfogalmazásával segítsék elő a jobb, igazságosabb viselkedési normák kialakítását (pl. Az agg lóról és agg agárról) - Heltai ebben is a segítségünkre siet, ugyanis a mese után megfogalmazza annak értelmét, melynek értéke gyakran vetekszik magával a mesével. A fabulák érdekes fényben mutatják Heltai társadalomszemléletét - az egész mesegyűjteményt egyfajta polgári világlátás hatja át. A művek erkölcsi-nevelő szándéka alól mind többször elővillan az írás érzéki gyönyörűségébe való belefeledkezés. Közmondások, népi bölcsességek, népszerűvé vált szentenciák jelennek meg lapjain, előadásmódját dialógusok teszik elevenné.

A mű tartalmi jellemzője: állatos mesék, tréfás mesék, mesék