Móra Ferenc (1879-1934)

Hannibál föltámasztása és más elbeszélések. Budapest, Unikornis, 1998. 339 p., 20 cm (A magyar próza klasszikusai)

A kötetben a Hannibál föl­támasztása című kisregény, Móra Ferenc egyik legnépszerűbb "felnőtt" szépirodalmi alkotása, valamint az 1923 és 1936 között kiadott, gyűjteményes köteteiben megjelent írásokból válogatott elbeszélések kaptak helyet. A címadó kisregény sajátos ötvözete az író pacifista, humanista szellemű eszmehirdető műveinek, gunyoros, ironikus társa­dalomrajzának és idilli, bizakodó, optimista világszemléletének. Az alaptörténet tulajdonképpen egyszerre ad módot keserű szatírára és groteszk iróniára, ám a szerző végül is úgy alakítja az elbeszélést, hogy annak hatása inkább feloldó, harmonikus lesz. Egy hadi­fogságból hazatérő tanár - a regény narrátora - nagyszabású történelmi tanulmányt ír Hannibálról, pontosabban a zámai csatáról, és azt próbálja valószínűsíteni, hogy jobb irányba haladhatott volna a világtörténelem, ha Hannibál lesz a győztes. A kicsiny termetű, félszeg természetű, filosz alkatú tanár azt azonban nem veszi számításba, hogy milyen lesz majd tanulmányának a fogadtatása. Az írás nagy botrányt kavar, még parlamenti interpelláció is foglalkozik vele, s a tudós tanár antiszemita uszítás céltáblájává válik. Teljes elkeseredésében már öngyilkos akar lenni, amikor mégis az életnek szavaz bizalmat, mert születendő fiában látja sorsának reményteli folytatását. A kisregény után álló, az író novellisztikáját reprezentáló válogatást - melynek sorrendje nélkülözi a kronológiai rendet - még maga az író állította össze, megjelenését azonban már nem élhette meg. A novellák a szépíró Móra mesélő kedvéről (Jánoska mennybemenetele; Márton apó zálogol) és a muzeológus néprajzi, régészeti műveltségéről (Hun sírok, hun nem azok) is számot adnak.

A mű tartalmi jellemzője: elbeszélések