Fekete István (1900-1970)

Búcsú. Budapest, Szent István Társulat, 2009. 418 p., 21 cm

A kötetbe válogatott novellák nagy része a Régi karácsony című kötetben már megtalálható volt (Régi karácsony, Tél, Karácsonyi gyertya, Karácsonyi éjjel, Betlehem) A Búcsú egyik értelme szerint vidám falusi népünnepélyt jelent, amely valamikor az új templomok felszentelésének napja volt. S mint az egykori tarka kirakodóvásár színterén a portékák, úgy sorakoznak a kötetben a kedves, humoros, és olykor szívszorító elbeszélések. Az állatok, melyek állandó főszereplői az író történeteinek, megannyi színnel jelenítik meg szerzőjük mélységes emberségét, humanizmusát (A pumi, Gólyamadár, Bárány, A medve, Rigó Mari). A húszas-harmincas évek Magyarországának nyomorúsága az istenhívő ember humorával fűszerezve itt valamiféle békét árasztó, szeretettel teli világot mutat (Hó, Régi karácsony). A legkedvesebbek talán azok a történetek, melyeken a gyermekkor huncut ravaszdisága süt át, hiszen ifjúságának szép emléke mindvégig bearanyozta az író életét (Régi húsvét, Az óra). Fekete István novellái örökbecsű értékek.

A mű tartalmi jellemzője: elbeszélések