Balázs Ágnes (1967)

Lufi és Szamóca. Ill. Békés Rozi (1955) . 6. kiad. Budapest, Móra, 2017. 205 p., ill., 19 cm (Pöttyös könyvek)

„Amikor az anyukám elkiáltja magát az udvaron, hogy Lufikáám!, akkor csak azért sem szoktam előkerülni. Már ezerszer elmondtam neki, hogy ne hívjon Lufinak, mert réges-régóta nem illik rám ez a név. Olyan vékony vagyok, hogy kiesem az összes nadrágomból.” Ekként elmélkedik Balázs Ágnes üdítő humorral megírt, főként kamaszlányoknak ajánlható történetének kilencéves főhősnője, aki ugyancsak utálja a becenevét. Az azonban megnyugtató, hogy egy igaz barátra lel Szamóca, a gúnynevével igencsak hadilábon álló, Lufinál egy évvel fiatalabb fiúban, aki a nyári szünidő elsőre unalmasnak ígérkező napjait együtt tölti a lánnyal. S bár Lufi először úgy gondolja, hogy a nyarat majd a szomszédasszony, Kertész néni bosszantásával tölti, újdonsült komoly, kis barátja más, értelmes dolgokra is ráirányítja a kislány figyelmét, aki többek között azt is megtudja, hogy idomítható-e Kamilla, az aranyhörcsög. Békés Rozi vidám illusztrációi emelik a kötet értékét.

A mű tartalmi jellemzője: gyermekregény