e-könyves infotár

Dr. Bázing Zsuzsanna az e-könyvekről

Dr. Bázing Zsuzsanna meghívott hozzászóló lett volna az e-könyves rendezvényünkön, de kényszerű távolléte miatt gondolatait írásban küldte el, ez olvasható az alábbiakban.

***

HOGYAN KERÜL(JÖN) AZ E-KÖNYV A KÖNYVTÁRBA?
Mit gondol a kiadó? Mit gondol a könyvtár?
Országos Széchenyi Könyvtár, 2012. október 4. 

Kedves Kollégák!

A fenti rendezvényre örömmel fogadtam a felkérést, hogy szóljak hozzá a témához, azonban úgy alakult, hogy személyesen mégsem tudtam jelen lenni, ezért hozzászólásomat írásban teszem meg.

Bevezetőként  a rendezvény címéhez kapcsolódva egy gondolatot szeretnék hangsúlyozni. Szerintem a könyvtár és a kiadók is valahol azonosat akarnak, nevezetesen azt,  hogy kerüljön a könyvtárakba e-könyv is. Jelenleg a „zavart” az okozza, hogy ennek hiányzik az a fajta gyakorlata, illetve az ahhoz szükséges tudásanyag, amit mindkét fél a papíralapú világban jól olajozottan kialakított.  Mindenkinek hiányoznak azonfajta szakmai evidenciák, amelyek segítségével korábban jól orientálódott, mert ez egy nagyon alakulóban lévő terület.  Ennek a megközelítésemnek már korábban is hangot adtam rendezvényeken:

http://vandorgyules.tudaskozpont-pecs.hu/sites/mediatar/KaptarMagazin2011augusztus.pdf



Szubjektív alapon kiemelnék néhány témát:

E-BOOK formák, mit is értünk e-könyv alatt?

Szerintem azzal ma a kiadói társadalom egyre jobban tisztában van, hogy a könyvek ki fognak lépni a két borítóval behatárolt, x oldallal rendelkező formából. A gondot az okozza számukra, hogy a jelenleg használatos különféle formátumok kiállítása komoly beruházást igényel, ehhez jelenlegi forrásaik – különösen az általános magyar gazdasági helyzetben – nagyon behatároltak. Ennek részleteibe nem akarok belemenni, hiszen gondolom ezt Farkas István kellő alapossággal ismertette. Viszont amire felhívnám a figyelmet, hogy igenis jelenleg a legnagyobb forrást a már nyomtatott formában megjelent könyvek jelentik, ezért ha a könyvtárak terveznek, akkor inkább a könnyebben, gyorsabban előállítható formátumokban gondolkodjanak, mert így hamarabb fognak e-könyvekhez jutni.

Szerzői jogok/licencek

Én  talán meglepő módon, ezen a ponton a magyar könyvtárak helyzetét kifejezzen kedvezőnek látom, a saját helyzetértékelésükkel ellentétben. A magyar szerzői jogi szabályozás ugyan körülhatárolt módon, de lehetővé teszi a könyvtárak állományaiban meglévő könyvek digitalizálását. Ez Európa sok országában nem így van, mert az EU-s irányelv is ezt szűkebben szabja meg. Erre egy aktuális eset, hogy a német  legmagasabb szintű bíróság az Európai Bírósághoz adta át egy egyetemi könyvtár és egy kiadó azon vitáját, hogy a könyvtár digitalizálta (tehát nem felkínálta minden olvasónak, hanem „csak” digitalizálta) egy olyan kiadó könyvét, amit a kiadótól e-könyvként is meg tudott volna vásárolni, de nem tette. Az EU-s irányelvben viszont az van, hogy a könyvtár csak akkor digitalizálhat könyvet, ha a kiadó azt e-book formában nem hajlandó felkínálni, azaz, ha teljesen elzárkózik az elektronikus formátumtól.

Forrás:
http://www.buchreport.de/nachrichten/verlage/verlage_nachricht/datum/2012/09/21/kopieren-vorerst-verboten.htm

Ehhez képest a magyar szabályozás megengedőbb, mert engedi a könyvtár állományába lévő könyvek digitalizálását és erre a  célra külön felállított gépeken történő használatát a könyvtár helyiségében. Lásd részletesen ennek konkrét feltételeit a Kaptár Magazinban, a 43. Könyvtáros Vándorgyűlést köszöntő szám (2011. július 15.) 4. oldalán az összefoglaló táblázatban:
Áttekintés a könyvtári digitalizálás eseteinek szerzői jogi összefüggéseiről 
http://vandorgyules.tudaskozpont-pecs.hu/sites/mediatar/KaptarMagazin2011augusztus.pdf

2012. júliusában Győrött a Könyvtáros Vándorgyűlésen az OSZK munkatársaival abban már egy álláspontra jutottunk, hogy ez konkrétan azt jelenti,  hogy annyi idejű felhasználás (megtekintés) lehetséges az olvasótermi gépeken, amennyi papírpéldány rendelkezésre áll a könyvtárban, mert minden ezen túlterjeszkedő megoldás többszörözés, ami nem megengedett.

Itt szeretném felhívni egy pontra a figyelmet: minden képernyőn való megjelenítés többszörözés, miután lehetővé teszi a mű teljes „élvezetét”. Nem kell letölthető formátumban lennie a műnek, és az is teljesen közömbös, hogy az a könyvtárban álló gépeken vagy „kívülről” bármilyen kinti hardveren történik, amely online összeköttetésben áll a szolgáltató szerverrel. Ezekre nem kapja meg a könyvtár automatikusan a jogot azáltal, hogy digitalizálta a művet.

Minden olyan megoldás, ami a könyvtár számára bevétellel, jövedelemmel jár, mert pénzért szolgáltat az olvasójának, szintén megállapodást igényel a jogtulajdonossal, ezt kizárja a törvény.

Tudom ha elolvasták, a többség azt fogja mondani: minek ez az egész szerzőkkel és jogaikkal való „babrálás”, hiszen technikailag minden megy simán, töröljük el a szerzői jogi korlátokat! Azonban ez egy teljesen téves út. Attól, hogy egy gépkocsit el lehet lopni, mert vannak arra megfelelő technikai eszközök, vagy egy lakásba be lehet törni, mert arra is vannak alkalmas technikai eszközök, attól ez egy jogállamban nem lehet megengedett. Csak a technika miatt nem lehet, és biztos vagyok benne, hogy nem is fog menni a szerzői jogok „leradírozása”. Alakítani a szabályozásokat a technikai utakhoz, különösen konszenzusok mentén, azonban biztosan lehet. A szerző személye és a hozzá kapcsolódó jogok nem válhatnak azonban „köddé” attól, hogy valami most a technikának köszönhetően gyorsabban produkálható. Ezentúl egy hangos többség  nem veheti el a kisebbség jogait, csak azért meg többen vannak. És itt nem a kiadókról van szó, hanem az általuk képviselt szerzőkről elsősorban. A szerző alkotó munkája, teljesen mindegy, hogy az kézzel, írógéppel, vagy számítógéppel írta, ugyanaz.

Másrészt a szerzői jog most sem akadály, hanem tulajdonképpen egy viszonyrendszernek a szabályozása. A jelenlegi szerzői jogi keretekben felkínálhatják a könyvtárak a digitális állományaikat – akár ellenszolgáltatás fejében is –, a feltétel a jogtulajdonossal való megállapodás.

Itt nem látok olyan nagy jogi akadályt sem a könyvtári, sem a jogtulajdonosi oldalon – még a jelenlegi szabályok mellett sem –, amely a digitális könyvek útjában állna.

A gyakorlati megoldásokat egyenlőre hátráltatja, hogy viszonylag kevés azok száma, akik a jogok rendezésében jártasak, és kicsi a tudásanyag a jogok rendezésére vonatkozóan. Ezen utóbbit úgy látom, hogy a könyvtári oldalon nagyobb a deficit. Ehhez egy segítség lehet egy, a jogok kezelésében jártas szervezet, mint például:  DÓM Médiaszervíz

Lehetséges modellek a könyvtári e-book szolgáltatásokra

A könyvtári e-könyv szolgáltatásokra sem technikai, sem üzletileg  jelenleg nincs és nem is lehet egységes modell. Létezhetnek olyan megoldások, ahol mind a technikát, mind pedig tartalmat a kiadó vagy egy e-könyv szolgáltató biztosítja. Azonban az is lehetséges, hogy a könyvtári oldalon áll rendelkezésre egy megfelelő tartalomszolgáltató technikai megoldás, akkor úgymond ehhez a tartalmat kell „hozzávásárolni”.

Azonban minden esetben a jogilag védett műveket  licenc/felhasználói szerződések alapján lehet csak az olvasók felé szolgáltatni.

Igazából az, hogy egy megoldás DRM-mel, esetleg annak egy „enyhe” verziójával vagy akár teljesen anélkül működik, illetve akár egyes e-könyvenként másként működnek, ez a felek által közösen megállapított feltételektől függ.

Itt még nagyon sok variációs lehetőség van arra nézve, hogy
– az anyagból lehet-e nyomtatni, másolni részeket vagy sem;
– hogy a felhasználás időhöz kötött-e vagy a felhasználások száma a mérvadó;
– hogy hány és földrajzilag hol található eszközökön történhet.

Tehát ebből látszik, hogy a variációs lehetőségek száma nagyon sok. Itt van az a pont, ahol mindkét félnek kezdetben valószínűleg kompromisszumokat kell tenni.

Az általam megtekintett külföldi példáknál mindenhol nagyon jól látható volt, hogy a könyvtárak nagyon egyértelműen fel tudják tüntetni, hogy azzal a könyvvel mi megengedett a felhasználónak és mi nem.

A magyar gyakorlatban jelenleg az a jellemző – én legalábbis ezzel találkoztam –, hogy a könyvtárak elnyernek pályázati forrásokat rendszerek fejlesztésére, és abból inkább az informatika oldalról végigvezényelten hardvert és szoftvert szereznek be. Amikor ez megtörténik, akkor érthető módon szeretnének rá élő címanyagot, de arra már anyagi forrás sokszor nincs, így inkább régebbi, jogilag már nem védett műveket publikálnak.

Ezért hangzott el Győrben a Könyvtáros Vándorgyűlésen a Jogi Szekció rendezvényén részemről a javaslat, hogy ezen fejlesztési forrásokban a tartalomvásárlásra is kell pénzeszközöket betervezni. Ezzel kapcsolatban egy nagyon tipikus hír, amikor könyvtárak beszereznek e-olvasó eszközöket és nincs hozzá tartalom. Kérdés milyen forrásból kerül rá bármi is.

Jelenleg ezen pontokon látok akadályokat:
– ismerethiány a licencelés módjával és az egész modell kialakításával kapcsolatban. Ez mindkét oldalon fennáll, mind kiadói, mind könyvtári oldalon
– megfelelő források hiánya, azaz például a tartalomvásárlásra is kell a pályázati forrásokból szánni.

Az előbbiekben elmondottakon túl szeretnék még egy kis esetet elmesélni. Pár napja egy zsúfolt vonaton utaztam Münchenben. A közönség az Oktoberfest-ről, azaz  a sörfesztiválról hazafelé utazókból állt. Jókedvű orosz és német fiatalok, mondjuk úgy, egy online generációs  társaság volt mellettem, akik angolul beszélgettek egymással. Filmekről volt szó, ki mit szeret, és az is szóba került, hogy ki honnan szerzi be. Kiderült az orosz fiú illegális, a német legális forrásból, amit ő azzal indokolt, hogy szereti a filmeket és ezért kész érte fizetni is. Ha valaki azt gondolná, hogy az orosz szegényebb volt, ezért szerez be illegálisan, az téved. Mindkettő résztvevő teljesen egyenrangúan volt ellátva mind ruházkodás, mind technikai felszereltség, mind nyelvtudás szintjén is.

Ezt az esetet azért meséltem csak el, mert számomra ez a kérdés nyilvánvalóan összefügg a kulturális beállítottsággal és fogyasztási szemlélettel  is.

Dr. Bázing Zsuzsanna
Dialóg Campus Kiadó, Dóm Médiaszervíz
E-mail: dialogv-bazing@-online.de
www.dialogcampus.hu

Kategória: Események, hírek

Az e-mail címet nem jelenítjük meg. A megjelölt mezőket kötelező kitölteni *

*


*