A fotókkal gazdagon illusztrált kötet címe (Legvégül a tópart) is, alcíme pedig kiváltképp, meglehetősen rejtélyes. Egy bizonyos, Rózsa Györgyről van benne szó, márpedig, ellentétben a kötethez ajánlást író Monok István (az akadémiai könyvtár főigazgatójaként Rózsa György utódja) vélekedésével, mi úgy tartjuk, hogy napjainkra egyáltalán nem jellemző az előttünk (mármint a fiatalok előtt) jártak lenézése, lekicsinylése. Sőt! Akár azokon a rendezvényeken veszünk részt (az Országos Széchényi Könyvtárban számos ilyen volt, de egyebütt sem ismeretlen műfaj), amelyeken a régiek, a már régóta nyugdíjasok és a fiatalok találkozhatnak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek a volt és a jelen problémáival, akár elolvasunk néhány nekrológot, amelyeket egészen fiatalok írtak valaha volt főnökeikről, nem rég elhunyt kollégáikról, azt tapasztalhatjuk, hogy az előttünk járók iránt táplált érzés éppen nem a lekicsinylés, vagy az érdektelenség. (tovább…)
Címkék: Rózsa György (1922-2005)(Ön)életrajz két kézre
Belakni létünk tartományait
Kiegészítések Rózsa György életrajzi kötetéhez1
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon megtisztelő, egyben megható, hogy ilyen sokukat vonzotta Rózsa György emléke. Négy kérdéskör tárgyalásával szeretném bemutatni ezt a könyvet. Az első arról szól, miért készítettük el, miért vágtunk bele annak idején. A második nagyon röviden áttekinti, hogyan kell tizenöt évig írni egy olyan könyvet, amelyet egyébként egy-két év alatt be lehetne fejezni. A harmadik pont arról szól, hogyan épül föl ez a kötet; a negyedik pedig arról, hogy mit adott nekem e könyv elkészítése, az a rengeteg beszélgetés, amelyet nagyapámmal folytattam. A kötet előszavában Monok Istvántól felhatalmazást kaptam arra, hogy elfogult legyek, most tehát, miután egyszerre beszélek a könyvről és nagyapámról, mindvégig duplán elfogult leszek. (tovább…)
Címkék: Rózsa György (1922-2005)Emlékezés Rózsa Györgyre
Köszönöm, hogy itt lehetek Rózsa György barátai között, együtt ünnepelhetjük “Rózsa Gyurit”, megidézve emlékét. Kollégákként nyolc éven át együtt szolgáltuk a magyar kutatók közösségét.
Amikor megismerkedtünk, 1985-ben, az Akadémia “könyvtárnokaként” nagy munkában volt. Visszaperelve az akadémia egykori bérlakásait, nagyszerű otthont tervezett és épített a művelődni vágyók kincsei számára. Újjáépítette az Akadémia könyvtárát. Tanúja lehettem az új épület bokrétaünnepének, ott voltam az új könyvtár avatásán. S amikor hozzáfogtunk a székház újjáépítéséhez is, évekre “iroda-szomszédok” lettünk az új és gyönyörű könyvtárépületben. Megtisztelt barátságával. (tovább…)
A kilencvenedik év. Rózsa György emlékezete*
Napra pontosan hét éve már, hogy utoljára ünnepeltük nagyapámmal együtt születésnapját. Lassan hét éve annak is, hogy farkasréti temetésén utoljára beszéltem róla nagyobb nyilvánosság előtt. Ott élek, ahol ő élt; hivatásom az ő hivatása; és sokáig hittem, hogy története is az én történetemmé lesz egykor. Közös munkánkkal, a tizenkét évvel ezelőtt készített életút-interjú irdatlan szövegfolyamával viaskodva értettem meg, hogy nem szabad azt hinnem, valaha is a jövőre hagyományozhatom élete lényegét. Nem szólhatok a holtak szavával; csak a magamé a hangom, és csak ez az enyém, ha mégoly erőtlen is. (tovább…)
Címkék: Rózsa György (1922-2005)