Páldy Róbert (1912-1998) azok közé az emberek közé tartozott, akik nemcsak végigélték a XX. század keserves tapasztalatokban bővelkedő magyar történelmét, de maguk is részesei, alakítói kívántak lenni e történelemnek, abban az értelemben, hogy a maguk ragyogó képességei és szűkös lehetőségei szerint igyekeztek népük javát, jelesül kulturális fölemelkedését szolgálni. Fiatalon is kitűnt céltudatosságával; tanítói oklevele megszerzése után erős hittel a nemzet szolgálatára szegődött, és nagyon különböző módokon ugyan, de élete végéig e szolgálatban maradt. “Egyike azon keveseknek – írta Varga Béla Páldy Róbertet búcsúztatva -, akik a 20. századi magyar történelem vérzivataros, társadalmi változásokkal és politikai bakugrásokkal terhelt időszakában meg tudták őrizni és a maguk módján, saját eszközeikkel kifejezésre tudták juttatni emberi és eszmei elkötelezettségüket. (tovább…)