Bevezetés

Azt a feladatot kaptam, hogy próbáljam összegezni a Kárpát-medencében élő (hazai és külhoni) magyarság olvasáskultúrájának legfőbb vonásait, ahogy azt ma látjuk. A feladat nehézségét az jelenti, hogy az ezredforduló táján voltak az utolsó olyan reprezentatív felmérések, amelyek több ország (Magyarországon kívül Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia) magyarságára is kiterjedtek, és amelyek egységes szempontrendszer alapján a sajtó- és könyvolvasás jelenségeit is részletesen, behatóan vizsgálták.1 Ennek a felméréssorozatnak eredményeiről, kisebb-nagyobb részletességgel, több ízben beszámoltam (Gereben 2004, 20102), és az eredményeket egy önálló kötetben is bemutattam (Gereben 2005). Bár a kelet-közép-európai rendszerváltozások után a határon túli magyar olvasáskultúra feltérképezése szinte azonnal megkezdődött3, jelen esetben arra törekszem, hogy az átfogó ezredfordulós felméréseket tekintve alapnak, az azokhoz mért, a 2000-es években bekövetkezett változásokról adjak számot. (tovább…)