25 éves a Magyar Olvasástársaság

16 nap eltéréssel két szakmai civil szervezet közgyűlésén vehettem részt a közeli múltban. 2016. november 28-án a Hauszmann által tervezett Budapesti Műszaki Egyetem K épületének dísztermében – a szigorú szakmai program mellett – az 1891-ben alakult Magyar Pedagógiai Társaság működésének 125. évfordulójáról emlékeztek meg. November 12-én pedig az ugyancsak Hauszmann Alajos által készített tervek alapján épült Budavári Palota F épülete, az OSZK VI. emeleti tanácsterme a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) esedékes tisztújító közgyűlésének volt színtere. (tovább…)

Biblioterápia-konferencia
a Magyar Olvasástársaság szervezésében¹

A Magyar Olvasástársaság neve hallatán, reméljük, az érintetteknek sokféle olvasásra serkentő asszociációja támad. Azonban abban biztosak vagyunk, hogy biblioterápiás körökben egyesületünk neve összekapcsolódik a konferencia-címet adó könyvvel, amely Bartos Éva szerkesztésében, Társaságunk segítségével jelent meg 1999-ben2.
A konferencia megrendezésére sikeresen pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alapnál, és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár megbízott igazgatója, Csontosné Maleczki Ilona is házigazdai támogatásáról biztosított bennünket. (tovább…)

A könyvtárba mentem, gyere utánam!

Világkongresszus az olvasásról
Budapesten

Salamanca, 1987 júliusa: a Nemzetközi Olvasástársaság V. Európai Konferenciája, esténként rendszeresen kimegyek a Fő térre (Plaza Mayor), ahol hátizsákos tizen-, huszonéves turisták csapatai után még a XII. század elején alapított, azóta is folyamatosan működő egyetemmel rendelkező kisváros polgárai rendszeresen találkoznak egy ital, egy kávé, fagylalt mellett, zajlik az asztalok körüli, csevegős, ismerkedős, barátságos társadalmi élet. (tovább…)

A Magyar Olvasástársaság – hat-nyolc évnyi előkészületek utáni – 1991-es megszervezésének, megalapításának egyik legfontosabb mozgatórugója az úgynevezett tudományközi, az interdiszciplináris szemléletmód bátorítása, megerősítése volt. Egyszerűbben szólva az olvasástudományok különböző területei művelőinek (pedagógus, könyvtáros, logopédus, pszichológus, gyermek-, ifjúsági és tankönyvíró, szerkesztő, gyógypedagógus, szociológus, nyelvész stb.) képviselői ne véletlenszerűen találkozzanak, cseréljenek eszmét, hanem előre tervezetten, rendszeresen gyakoroljuk egymás feltevéseinek, eredményeinek, szempontjainak jobb megértését, folyamatosan tanuljunk egymástól! Hiszen az ebben a témakörben elkötelezettek mindnyájan azonos célokért munkálkodnak: az emberiség kulturális örökségének írott változatát szeretnék a lehető leghatékonyabban átadni az ifjabb nemzedékek számára a jelzett szakemberek együttműködésével, mindenekelőtt a családtagok, a szülők, a nagyszülők, valamint a pedagógusok segítségével.
Közismert tény, hogy a tudományos eredmények látványos, ugrásszerű gyarapodása rendszerint a határterületek érintkezése mentén, a kölcsönösen megtermékenyítő felismerések, közelítésmódok találkozása nyomán következik be. A népmese különösen jó példa erre a több tudományt egyszerre mozgósító tematikus gyújtópontra. Hiszen a néprajz mellett a kulturális antropológia, az esztétika, a lélektan, a pedagógia, a szociálpszichológia, a biblioterápia, újabban pedig a leginkább Papp Gábor nevével jelzett “csillagmitológia” hívei egyaránt kiemelten fontos kutatási területként jegyzik a népmesék világát. Ezért is vált 2004 ősze óta visszatérően fontos alkalommá, hogy évenként szeptember 30-át, Benedek Elek születésének évfordulóját a Népmese Napjaként országszerte iskolák és könyvtárak százaiban számon tartsák, és legalább ezen a napon a lehető legtöbb gyerek előtt láthatóvá legyen ez a hosszú távú elkötelezést, kitörölhetetlenül erős kíváncsiságot eredményező – Bettelheim fordulatával élve – “varázstükör”. (tovább…)